Nap: 2021. július 26.

Felismered-e, hogy kitől

várhatod el azt amit,

már hétköznapi

szinten

te megélsz.

Nem működik,

ha ráakarsz rakni

egy már nem létező

sablont az emberekre.

Csak azért mert észre sem

vetted a nemlétezését annak.

Ha egy bizonyos szintre kerül

minden látványosan jót mutat.

Olyan mintha nem is létezne más.

Hiszen mindenhol, csak azt mutogatják.

Pedig ha felismerné annak a tartalmát,

nem ásítás miatt szaladna egy nyomba,

a nyugalomért esengő, keresgélő szája.

Ha nincs időd foglalkozni a gyermekeddel,

az meglátszik idejében, hol és mennyi az ő

beilleszkedési, toleránsként a hozománya.

Ha az van beletuningolva, hogy ő a valaki,

vagy annak a sarja, már a kezdet kezdetén

valaminek ki van téve, ami csak fokozódhat.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

az emberismereti része alapvetően fontos lenne.

Az önismeret meg egyenesítené a belső tartásokat,

emberi méltóságukban a helyükre kerülnének általa.

Lehet tagadásban lenni, csak nem érdemes az eredménye.

Bizony sok magas rezgésű lelkes, szíves, gondolkodó helyett

kerültek az alapokat sem ismerők oda, ahol dolguk nem lenne.

Magyarországon Paks városában születtem, azóta is itt élek.

Valakik döntöttek felettem, hogy nem adhatom nagyban

közre a tudásomat, attól tartottak tán, hogy elfedi az ő

nagyságukat, pedig ha megtanulnák inkább látnák őket.

2017. évet írunk, se nem tartható meg a múltbéli, sem

nem élhet senki sem a múltban, mert alaposan lemarad.

Elmegy mellette a Világ gyors pörgése, nem tudja felvenni,

ha még önmagát se, sem a generációs feladatait nem ismeri.

Régen voltak a nagyjaink, akik arról voltak nevesek, híresek,

hogy olyat tettek a honfitársainkért, ami másoknak nem jutott

volna eszébe, fejlettebbek voltak a lelkes, szíves, voltukban.

Ezért beleírták magukat emberiesként a történelmünkbe.

A megtalált, feltalált, lerajzoltam által megismerhetnék,

az igaz valójukat, ami most belül rájuk és másokra hat.

Várom, hogy a Hazámban legyen valaki, aki megérti,

most nagyon fontos lenne, ez az emberismeret.

Ha először nagyban másokat erősít fel ez a

tudásanyag, ők lesznek valamiben az elsők,

ami ott majd a legfontosabb éppen akkor.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné  e.v.

Online oktatásom. Szeretettel. Julamami

 

70. évemben is naponta Online oktatom a feltaláltamat.

A megszokott módon már nem gyakorlom a hivatásomat,

mégis nap mint nap frissen tartja a gondolkodó agyamat.

Amikor az oktatásom  közben, a sorsokat olvasni tanuljuk,

reménykedem, lesznek  jelentkezők bőven, akik szintén

szeretnék ismerni a sorsukat,  generációs feladataikat.

Régen voltak csoportos oktatásaim,  nem  felejtődnek.

Nem adom fel, át szeretném adni a már megvétele

után, be és megtanítani, azt a sokat és abból is,

minden apró vonalamat, a mondataimat sorra.

Menjen át és tegye jóvá, széppé az életüket,

az oktatási anyagomnak, sorsfordító hatása van.

Tudom nincs olyan megmondó emberséges,  aki

ezt felvállalná, hogy megmaradjon ez a jövőnek.

Oktatom  olyan emberséges, a hivatásukat gyakorolva

is igényeseknek, akik a saját sorsukban már

megélik  azóta a különbségeket, jól ismerik.

Ah, ha időben nem tanítod meg, az elvégzett

munka tiszteletét is a zsengéknek. Majd ha

felnőnek, az unalmukban sikertelenségüket

elfedő,  szórakoztatásukról gondoskodni is

 neked lesz szükséges. Tartás, méltóság

hiányában, ki ne égjenek, ah, hinnye.

Mikor, hol veszhetett el a bizalom,

ingott meg, ah, az önbizalom.

Ki törölte le az arcokról az

 alázatot, az intelligensek,

sikeresek mosolyát, ah.

Különösen nevelés.

Időben megelőzés.

Gyermekként talán,

nem róla szólt az,

csak elvárás volt.

Ami nem adott

neki, csak vitte.

Azért aztán már,

önmagával volt

elfoglalva, hisz,

nem törődtek a

 lelkével, hinnye.

A sorsához sose jutott,

a generációs feladatait

elhagyva, arra váltott,

ami könnyebb számára.

Bele semmit sem tett,

néhány órát átvett,

nincs kitartása ahhoz se.

Nem nehézhez szokott,

csak kapott, csak kapott,

talán még soha nem adott,

oda ahonnan, neki bőség áradt.

Nem font szeretetből védelem

fátylakat, amik betakarhatják azt,

aki a lehetőségeinek hiánya miatt,

a jó minőségű életét, ah várja csak.

Amit teszel másokért, egyszer csak

teszik, a többiek a következőkért.

A jó energia rezgése követ,

beépül, s felerősít tégedet.

Működik, amit feltalálhattam,

amit az Isten, tapasztalt tudásként kaptam

és a tudásom által megrajzoltam, nekem adott.

Azzal a rajzos formával, mint eszközzel, a talpára

áll a saját sorsában, az arra már érettek sora.

Nem tudja melléhallani, mert kihallja,

azt ami róla, neki és a családjáról

szól. Kapaszkodót ad akkor,

ha még nem rogyott meg,

a befogadó amit hozott.

Kinek mennyi a határa,

ki meg, nagyon alacsony

küszöbön éli. Amit mások

rontottak el és kijavítani

nem tudják, mert ahhoz

már nem értenek.

Mindenből

csak

nyerni

akarnak.

Direktbe,

mindenféle

átmenet nélkül,

válasz elé állítják.

Mindazokat, akik

feltételezték, ah,

bennük

bízhatnak.

Még gyorsan

szereznek, hogy

a többiektől le ne

maradjanak, hiszen,

nincsen más motiváció.

A győzelemre hajtanak,

menet közben üresedve.

Nem ismerik fel, a saját

hozott tehetségüket,

így hát nem tudnak,

megfelelni az

elvárásnak.

Emberies,

az adott,

volt,

amikor

születtünk.

S még sok jó

tulajdonság,

amit hozunk.

Kiből, mikor

kopik ki,

minek

a

hatása,

az ami

kiváltja.

Ártott neki

talán, olyan,

aki érzéketlen.

A saját szemüvegén

keresztül látja, a világát.

Nem látja át azt amit közben

okoz, így talán, nem is tudhatja,

hogy amit felvállalt, ahhoz többre

lenne szükség, mint az erős akarat.

Majd ha visszanézi, se nem lesz

benne semmiféle fékező

kedves, emberies erő.

Vajon tudja-e még

oldani, a lelke,

sírással,

feloldva.

Vagy azt

mutatja,

rajta semmi

nem foghat ki.

Hiszen őt magát

mindazok, ami felett

döntött, nem érinthetik.

A vezetés nem az egyesről

szól, leginkább az érintettekről.

Álljon meg, üljön le, gondolkodjon,

valóban, átgondoltan látott hozzá,

tudta, minek a következtében mi lesz.

Tényleg nem néz hátra, csak rohan, előre,

megvan elégedve, mert elég sok a követője.

Szép szóáradatokkal borítják be, amerre jár,

miről beszélnek ah, akiknél ott maradt, a hiány.

No lám, hát ott van, a sok kiválóság, mintának, ah,

bőségesen, nem szenvednek ők hiányt semmiben.

Igen, elismernem, amikor a visszatérő álmomban,

felébredek, nagy magaslaton ülök és olyan érzés

van bennem, onnan fentről nézve, szép minden.

Örülök, amikor felébredek és a valóságot élem.

Nézz szét, látod milyen szép, lelkednek tiszta

tükre, mi mind emberiesnek, születtünk meg.

Tisztelettel, szeretetben élni, könnyebb, ah.

Ugyan kire rakja a lelki terhét az emberies,

a szemétbe dobja vajon és onnan elsiet.

Nem tesz olyat, alázattal átéli, az övé,

beül a tartásába, emberi méltóságába.

A fájdalom, nem a gyengeség jele, ah,

erősödünk tőle, anélkül nem megy.

Ne vállalj, semmi olyat, amihez

nem értesz, előbb tanuld meg.

Ne legyen sok vesztese annak,

hogy nálad, minden rendben.

Abban leszel jó, ami nehéz,

a sikerélmény adott lehet.

Ha bármilyen is, annak, a

látszata, lelkiismeretesen,

tenni, nem megy könnyen.

Fejlődik ám, a lelkes, szíves,

gondolkodó éned, rendesen.

Otthon vagy, amikor a kicsiben

már látod önmagad, nem mentél

sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból. Szeretettel. Julamami.