Kérem ne olvassa el, ha a szerintem, ez a valóság, nem érdekli.
A valóság az, hogy a sorsunkat a teremtő beleírta a tenyerünkbe.
Minden fontos látható, a magzati hatásokban, a kellemetlenkedő is.
A belső tartás, az emeri méltóság adott, a születésünkkel hozott.
Szeretném, ha minden családban lenne egy, a jeleket jól olvasó.
Aki hozzáértően,
segíthetné a többieket,
a tenyerük jeleit leolvasva.
Kinek mi a feladata a sorsában és az sem
mindegy, a generációs feladatokat,
elvégzik-e, vagy megmarad az,
a következőknek, nem sorsszerűen, tehernek.
A feladatokat azért kapjuk, hogy emberesedjünk általuk,
ha lecsökkentjük, kényelmessé tesszük, csökkenti az értékünk.
Hol az eleje, kinek mikor látható az, hogy amit hozott azt elérte-e.
Ki mit csinált meg a sorsában, a saját jó és szép, egészséges
idejében és a gyümölcsét is learathatta-e.
Ki meg csak vánszorog
önmagához
képest,
mert
az
erős, a
tudálékos,
majd megmondja.
Mit csinálhat és mit nem.
Miért nem teszi, hozzá, amikor
eldönti, miből, mikor és mennyit,
hogy egyértelmű legyen, a szerinte.
Tisztelettel meghajolok és nem
életkor szerinti az sem.
Azok előtt, akik
tudják mit
jelent,
tiszteld
az embert.
Önismereti oktatás, nevelés,
az arra már igényeseknek.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolnék, se ellened, sem veled.
Egyedül születtem, egyedül haladok,
amikor és ahogy lehet, emberesedek.
Szerencsés napot kívánok emberségesek.
