Észrevenni azt amit,

a sorsunk felkínált,

taníttatni a sarjakat,

arra amit nem tudnak.

Felkínálni nekik amiben ők

 lehetnének, generációsan,

a családtagokhoz képest,

a legmagasabb szinten.

Ott van a tenyérben,

az intelligencia jele.

Milyen jó is lenne,

ha a családok ezt is,

felismernék időben,

köztük is van ilyen.

Nem szenvednének

 ők, akik adni tudnak.

Nemcsak a nagy pénzt

kergetnék, tanulnák azt,

amit, még nem tudnak.

Megtaláltam, biza fel is

 találhattam mindezeket.

Különös oktatás, nevelés,

Julamami ennek a védjegye.

Oktatom és nevelek általa.

Mások meg más módot

alkalmaznak arra,

nekem jól bejött,

az ima harmónia.

Lehet úgy is élni,

a gyermeke által

kerülni fel arra a

szintre, ahol neki

önmagához képest

semmi keresnivalója.

Ott magasan ártana,

a szintet lefele húzza.

Gyakran látni azt, ami

a gyermekeiknek, jobban

megy mert fejlettebb lelkűek.

Elbirtokolva a tehetségüket, azt

láttatva mintha az a sajátja volna.

Meglovagolja az akaratával az ő

számukra természetes tudást,

szétzilálódik azáltal, hinnye.

Akarattal viszi át azt, amit ő

fejlődés nélkül, semmivé tesz.

Nem tud azáltal kibontakozni az,

aki nála nagyobb rálátással bírna,

 csinálja azt, ami nem lenne dolga.

Az ő jó sorsa helyett kiüresedhet,

 sok tehetséges jó sorsra érdemes.

Aki hozottan tudja, aki meg nem,

az idő sürgeti, tanulni kéne.

Imádkoztam már

sok emberért,

kitartásukért,

megláthatóak

legyenek,

számukra a

 kilábalásaik ott.

Ne fussanak újra

bele a csapdákba.

Bízzanak a saját

belső megérzéseikben.

Amikor már megerősödött az ő

lelkük, azt mondtam imádkozzatok.

Mondjátok el egy kedvencnek versét.

Magatokért és azokért, akik még nem

tudják, imádkozni lehetne önmagukért.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Megtaláltam azt, akit én Istennek nevezek,

mások meg mást találtak meg segítőnek.

Hiszen van belső harmóniánk is nekünk

mindannyiunknak, ha kizökkennénk,

megtalálva a megoldást vissza is

mehetünk, hiszen a sajátunk.

Szerintem fejlődni jövünk,

na meg ha van amit még

generációsan meg lehet

tennünk a többiekért,

hogy harmóniában

legyünk, azáltal.

Önmagunkkal,

amit mi tudunk,

adni születtünk.

Azt lényeges is

lenne tudnunk,

hogy fontos

lenne néha,

s gyakran.

Kinek mit,

hogyan,

befele is

néznünk.

Nehogy

mi végleg,

attól, távol

éljünk,

ami épp,

a legjobb

lenne nekünk.

Aztán meg,

ránézni a

többiekre.

Ne nagyon

térjünk el,

azoktól sem,

akik még ránk

számítanának.

Általatok jöttem

rá, milyen fontos

 bizalommal lenni.

A másik ember felé.

Addig nehéz elhinni,

amíg arról meg is fogsz

 bizonyosodni, tartást ad.

A tiszta belső forrásod,

amire számítasz magad

szerint, önmagad miatt.

Ezek a kifejezések, ott az

 oktatás, neveléssel jönnek,

 már nem tűnnek idegennek.

Általam megmagyarázódik.

Ha a racionális oldaladon

hoztad a feladatodat, azt

kellene megtapasztaljad.

A belső tartásodat erősíti.

A következő tanulás az lenne,

amit nem hoztál egyáltalán te.

Lelkesedhetsz az érzéstől, hogy

át tudod már gondolni, nem vagy

másra utalva, megtudod csinálni.

Fontos lenne mindenkinek tudni,

mire született, miben lehet ő a

legjobb úgy, hogy időben vette

észre, mikor lépjen épp előre.

Oktatás, nevelés az alcíme,

olvassátok el kérlek titeket.

Sokat segíthet abban, ami

éppen most bizonytalanná

tenne, a tudása nélkül bennetek.

Jó szerencsét emberiesek, ti tudjátok,

tisztelettel lenni, időben megértően tenni,

a saját fejlődéseteket is fogja most szolgálni.

A legjobb úton vagytok ahhoz, hogy minden

jelez, ami szükséges a belső harmóniátokhoz.

Bármilyen a sorsotok éppen, egészségesnek

maradni lelkileg, abban amiben, a feladatot

elvégezni, belül pedig harmóniában lenni.

Azt érezni, hogy kiszolgáltatottak nem

vagytok, magatokért is tesztek most.

Fejlődni jöttünk mind, ki mit hozott,

ki mit tehetne önmagáért, ha elég

fontos már az is, hogy jól legyen.

Jóban legyen saját magával és a

körülötte lévő, rá ható Világgal.

Szeretettel.