Átlátod, kihallod, megérzed,

mi a jó és mi nem jó neked.

A terveidet magadhoz

méred,

nem

más

után

mégy.

Hiszen,

gondolkodik,

a saját elméd.

Amikor először

érzed meg, nem

rólad szól, nem jó

az szerinted neked.

Ahhoz vagy szokva,

felelősen végzik el,

azt amit elvállaltak.

Magadból indulsz

ki, te nem tennél

másokkal olyat.

Igen, mert a

szinteden

vagy.

Nincs

sehol se,

a régi jól,

megszokott.

emberies, hiteles.

Nincs választék, ah,

mintha minden egyről

csak egyről szólhatna.

Keresed, az egyszerűbb

megoldást, elhessegeted

a bizalmatlanságodat, ah.

Egyszer, kétszer, hinnye,

a következőket, már,

nem ott oldod meg.

Egyszer mindenki,

szembesül, a saját

meggondolatlan,

szintje fölé kerülése,

következményeivel.

Amikor ráébredsz

a valóságra, ne

uraljon el a

bánat.

Úgy

éld át,

el tudjál

majd számolni,

a lelkiismereteddel.

Más nem oldhatja

azt meg, helyetted.

Ha most nincs is elvárás,

nem jelenti azt, hogy eltérhetsz,

attól, hogy nem ártasz, nem bántasz.

Látszik, ami látható, a tekinteten átható,

hahó, hahó, ne mástól várjad, magadért,

csináld meg, a jót és a szépet, mint,

belső tartásodat, tartsad meg.

A belső kontrollod időben

figyelmeztet, hol vannak,

a még kezelhető határaid.

Egyszer fordulsz ki, utána,

keserves lesz visszafordulni,

de még akkor is, megéri, ah.

A könnyűben, punnyadva,

kiüresedik a lelked, szíved,

gondolkodó agyad, hinnye.

Ne add fel, mások miatt, ne

válj el, a Hazádat végleg,

ne hagyd el, hinnye.

Emberies maradj,

ne hagyd, az át

nem látható,

ígértekért,

kibillenteni, az

 egyensúlyodból,

végleg magadat.

Gondolkodás nélkül,

mások után menve,

belekerülhetsz,

ám az üresbe, ah.

Mi lesz, a kezdet és

a vég között semmi.

Van akiknek kezelhető,

másoknak kezelhetetlen,

ha nem tervezhet, akkor,

hogyan érheti el a célját.

Különösen nevelés.

Generációsan,

ki teljesít,

helyette,

túl nagy

lesz a

következő

szintjén

lévő terhe.

Ha nincs alapod,

a talpadat gyorsan

kapkodhatod, ah.

Annak reménye

kerget, hogy

nagyobb

leszel,

bárkinél.

Sokan vannak

ezzel ugyanígy.

Maradj hát,

minden

körülmények

között a saját

szinteden.

A nehezet,

nem irigyli,

senki sem.

Erősödik,

a gondolkodó

lelkes, szíves éned.

Megtanulhatod, a

saját és generációs

feladatodat, ah,

az is segíteni fog,

önmagad maradnod.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel,

Julamami

 

 

 

 

Amit látsz, még nem hiszed,

úgy mégy el mellette,

mintha nem is

létezne.

Nem

akarsz

gügyének

látszani, hát

hagyod, nem

beszélsz róla.

Megérezni,

kihallani,

átlátni,

három

jelzés.

Az

egyik

vagy a

másik,

nem

elég,

ahhoz,

hogy

tudjad,

működik,

a belső

kontrollod.

Harmóniában

önmagaddal,

elfogadó vagy.

Nem keresed

a miérteket,

hiszen tudod,

van az Isten,

gondoskodó.

Gyakorlod az

alázatot ahhoz, ah,

éled a valóságot.

Kommunikálsz,

kommunikálsz,

kommunikálsz,

az egyensúlyt

megtartod.

A fölösleges

energiát meg,

kibocsátod.

Felszínen élni,

kikerülni a nehezet,

azt is lehet. Az értékes élet,

 az maga a tapasztalható lehetőségek.

Megfelelően, önmagához mindenkinek.

Tisztelettel élj, hogy tisztelhető legyél.

A belső kontrollod, segít, amikor

jelez, ne lépjed túl, a saját,

„harmónikus” határod.

Különösen nevelés…

Magyarországon,

Pakson a Hergál

Házban.

Szeretettel,

Julamami

 

 

Látod, látod, a magad útját járod,

amikor mások irigykednek,

neked, akkor is

van, emberies

kapcsolatod.

Az üres

szót,

hagyd,

magadban.

Az értelmeset se,

szakítsd le, se idő előtt.

Életszerűen élj, hinnye.

A tudásnak hiánya

mögött, sokáig

nem bújhatsz.

Ismerd meg

a sorsodat,

s generációsan

is tartsad magad.

Tartsd tiszteletben

a mások életét, az

nem a tiéd. A sorsuk

helyett, nem élhetnek, a

 neked jó, „révbeérőseidért”.

Generációsan is teljesítenének.

YouTube,Tisztelettel élj, hogy

tisztelhető legyél, hinnye, ah.

Emeljék most, a kalapjukat,

a nekik is jó, cselekedeteidért.

Egy Haza ez, csak egy, sokan, ide

teremtettük, a szépet és jót, hinnye.

Itt várjuk meg, a körforgását, annak,

amikor megélhetjük, a jó életünket.

Adjon az lsten, mindenkinek,

annyit és akkor, ami éppen

neki a legjobbkor jön.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

 

 

 

Kihez képest jobb, vagy más és

most éppen ki a hibás, hinnye, ah.

Tanulj, fejlődj, gondolkodva éljél, hát

időben tanuld meg, amit nem tudsz.

Amikor át nem látod, ki nem hallod,

meg nem érzed, csak azt

csinálod, amit

mások is,

mert olyan

jópofának tűnik.

Mindent idejében,

késve, kimarad a lényeg.

Benned van ám, a mihez,

kihez képest, de nem

törődsz vele, mégy

azután te is, ami

után lehet.

Azzal a

semmit

erősíted,

most sem, a

gondolkodásra

késztet, hinnye, ah.

Erősíted az üreset,

a benned lévő jó

és tartalmas

szép helyett, ah.

Mindannyian, másban

 hoztunk a tehetségünket,

más az, amiben sikeresek

lehetnénk és vagyunk.

Jól tápláltak lennénk

mindannyian, a

  saját sikereinkkel,

arra éhes, a sorsunk,

a gondolkodó agyunk.

Ha nem veszed

észre idejében, ah,

majd, mások adják meg,

az irányt, merre az előre, ah.

Nehezen, vagy nyögvenyelősen.

tudod mozgásba hozni magadat, ha

a késztetésed, nem belülről való.

Nem erősödhet fel benned se,

a sorsszerűséged, az igaz való.

Pörög a jó öreg megszokott, ah,

s ha, nem veszi senki sem észre,

idejében, elkopik, kikopik, közben

a szép, s a jó. Ami előrevihetne, ah,

ha figyelnél végre a belső jelzésedre.

A jó minőségű életedet ki éli helyetted.

Ne halmozd fel a sok meg nem oldottat,

ne rakjad rá, a következő generációkra.

Nem születtél punnyadásra, leépülhetsz,

általa, igen gyorsan, s már nem lesz erőd,

gondolkodni se, csak beleélsz valamibe.

A lelkes, a szíves, a gondolkodó éned,

felkavaró élményeket is adhat. Hisz,

úgy érzed, megvan, mindened és

mégis dolgozik a lelkiismereted.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, ismerjed meg

a tenyeredet. A legpontosabb

tükröd az, önmagadat ismered

meg, a valóságos, kiteljesedhet.

Ismerd meg a gyermeked által

használt hétköznapi nyelvet.

Tanuljad, azoknak a nyelvét,

akik, bár, egy anyanyelvűek

veled, mégis mást mondanak,

számukra, ugyanazok a szavak.

Emberies jelnyelvnek nevezem,

azt, amit, tíz éve fedeztem fel.

A lefordításával oktatok,

a „különösen nevelés” által.

Hozzátanulják a tudásukhoz.

Sokan értik, kevesen beszélik.

Jó szerencsét, minden jónak,

szépnek, nem ártó embernek.

Ah, tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Tisztelettel élni szép, szeretetben élni jó.

Amit nem hoztál tudásként, tanulható.

Átlátod-e, kihallod-e, megérzed-e,

a belső kontrollod működik-e.

Mihez képest van a most,

ami neked fontos,

változtatható-e.

A saját

sorsodat

ismered-e.

Benne van

a rajzolata a

 tenyeredben.

Ha ismernéd,

tudnád, mi a

fontos, mi

meg

még,

csak

azután lesz.

Miután már,

felismerted,

a fontosságát.

Ha nem oldod

meg a feladatod,

a sarjaidra rakod.

Annak hozadékát,

olyan teherrel indul el,

amivel, nem bírna el.

Különösen nevelés,

segíts magadon és

neki is segíthetsz.

Ah, ha nem látná át,

nem érezné meg,

ki sem hallaná,

nem értené.

Miért pont ő,

miért nem más,

kapta a nehezet.

Ismerem, mint a

tenyeremet, én

igen, s te, hogy

vagy ezzel.

Adjon az

Isten,

minden

földi jóból,

annyit, ami

a legjobb

nektek.

Szép

napot

kívánok,

mindenkinek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Nehezebb megtanulni az

alkalmazkodást az egykének,

hiszen, nincs kihez,

alkalmazkodnia.

A felnőttek mind

érte vannak oda,

ezt jól megszokja.

Igyekeznek hát,

a felnőttek, az

 övéiknek,

biztosan

jó legyen.

Úgy

vinni a

közösségbe,

hogy azt sem

tudja mit

szükséges

ott tennie,

ahhoz, hogy

ne közösítsék

ki onnan. Ne

ő legyen az,

akit, majd

mindenki

piszkál.

Pedig az

Isten adott

többletet,

másból,

neki is.

Ha

tudnák,

ki miben

jobb, a

többieknél,

összeadnák

a tudásukat, ah.

Megélhetnék a

 sikerélményt,

mindannyian.

Rájönnének

hamar, ki

mit tudna

hozzáadni.

S abból jó

minőségben

megélni, ah,

ha felnőtt.

Szívesen,

lelkesen,

gondolkodni

születtünk mind.

Kezdettől fogva,

használnánk az

agyunkat, ah.

Fejlődhetnénk,

amit nem tudunk,

tőlük megtanulnánk.

Mi is átadhatnánk azt,

amit hoztunk tudásnak.

Megkérdeznék azt is,

mit szólsz hozzá,

szerinted még,

hogyan

lehetne

megoldani azt.

Ismernék a sorsukat, ah,

a generációs határaikat.

S mindenki szeretne,

teljesíteni, bele a

közösbe.

Hazamenve,

megcsinálná,

mindazt, amire

ott nem volt

igényük.

Neki az

fontos.

Láttatni,

a tudást,

legyen

sikere.

Ha azt

szeretné

a teremtő,

hogy csak egyféle

megoldás legyen, úgy

teremtené az embereket.

Viszont, egyenként

születtünk, saját

sorsot hozunk.

A szervezetünket

szinte tökéletesre

teremtette az Isten.

Szükséges lenne

ismerni ahhoz,

hogy jól bánjunk

vele, ne rongáljuk.

A belső határainkat

felfedezve, a boldogulás

lehetőségét meglátva, ah.

Tudom, rájöttem valami

nagyon fontosra.

Eladnám a

tudásomat,

annak aki

tisztában

van vele,

mit vesz meg.

Biztosítva azzal,

generációsan,

 megérdemelten.

Isten ajándékaként

fogom fel és bánok vele.

Hiszen mi lehetne fontosabb,

mint az emberek, mosolygós szeme.

Az elégedettség rezgése, amit érezni lehet.

Elégedettnek lenni, az szerintem, azt jelenti,

elérte azt, amit hozott feladatnak, sikeres.

Éli a saját sorsát, segíti a tanácsaival,

a többieket, ha kérdeznek tőle,

tisztelettel válaszol, nem

aggódik, hogy lemásolják.

Kisemmizik, elveszik azt,

amit az Isten neki adott

boldogulásként, hinnye.

Hiszen tudja, mindenkinek

van saját tehetsége, abból él,

 boldogulva, a szeretet nem idegen.

Nem válik szitokszóvá, nem értik félre,

mert pont nem gyenge, hanem erős tőle.

A belső tartása, méltósága, működik, él

azzal, amit az Isten, neki adott, miért

lenne irigye a többieknek, hinnye.

Tiszteletből, tudásból, legyen

otthon bőven, hogy vihessenek

belőle kimenőben, azt a, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami

.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Látszik, ami látható, a lehetőség,

az igényesség, a tartás,

az emberi méltóság, ah.

Van, akinek az úgy jó,

nem szeretne fejlődni.

Hiába jelez neki régóta, a

 belső kontrollja, hinnye.

Nem tudja, a saját sorsát

sem ismeri fel, hát még a

generációs feladatát, ah.

Emberismeret nélkül,

nem tudhatja, a másik,

igénye mi lenne, ah.

Addig a saját ügye,

amíg nem minta, ah.

A személyes hatás,

a valóság tükrében.

Megváltoztatnák ők,

mert, nem érzik jól

magukat. Igényesen,

a szintjük alatti, rájuk

rakottakban, ah, hinnye.

A fokozatosság fejlesztené,

beülne a tartásába, emberi

méltóságába, igényessé

tenné. Ahhoz, hogy

a feladatát

átlátva,

minden

érintettért tegyen,

 valami jót, szépet. Amiből

sokan építhetnék, a saját

és generációs jövőjüket.

Az emberieseknek, jó a

 kontrolljuk, mert tudják,

ismerik, az egészséges

határaikat. Jeleznének,

ha lenne hova tegyék, ah.

Megelőzés, megelőzés, ah.

Minél kifinomultabb már, az

emberies, annál alázatosabb,

hiszen tudja, Isten kegye az.

Nem a látszatos, a körítés

teszi a fontos mintákat.

Két oldalunk, kettőféle,

a tanulási lehetőségünk,

a talpunk alatti talajért.

Nagyon különbözők az

alap igényességek is.

Van akinek, még ad, a

másiknak az kevés már.

Ki hol tart generációsan,

aki megcsinálta a feladatát,

fejlettebb lett a többieknél.

Mások meg ah, a többiekkel,

csináltatnák meg, mert azt

sem tudják, nem lehet.

Az életünk, az maga,

fejleszt bennünket.

A saját sorsunk, az

nekünk fontos, meg a

 következő generációnak.

S azzal a saját Hazánknak.

Amikor már felnőttünk,

gyermekként, az még a

felelős szülőké lenne, ah.

Ha nem tudja, mi lenne

az ő feladata, hogyan,

várhatnák el tőle, ah.

Ha nem kapja meg, a

megfelelő segítséget,

a belső motivációja, ah,

megrekedhet, hinnye.

Minden megfelelő alap

nélkül, bekerülve egy

elvárásos helyre, ah.

Kiszolgáltatva érzi

magát, mert nem lett

rá felkészítve, hinnye.

Megelőzés, megelőzés,

a hivatástudat, hinnye,

a tisztelettel törődés.

Emberies életforma,

lehet tagadásban lenni,

sokat számít a kultúra.

Ami az övé tisztelje és

tisztelettel legyen oda,

ahol azt gyakorolhatja.

Egészséges ha működik,

oda és vissza, tisztelik.

Mindannyian másban

vagyunk tehetségesek,

ha nem ismerik fel azt,

mondvacsinált minden.

Ne legyenek üresek a

a tekintetek, mert mi

az amit lehetne, ah.

Ha a kontroll nélküli,

döntők szerint élnek.

Nincs más csak fékek.

Fejlődünk, haladunk,

lelkesek, szívesek,

emberiesek

vagyunk.

Így

születtünk,

a teremtő,

ezeket az

alapokat

adta nekünk.

Ahogy látom,

a generációs

feladatokat,

mindannyian,

mást és mást

hoztunk.

Ha

nem

tudod,

mi lenne

a dolgod,

mégy, azok

után a hatások

után, ah, amelyek

erősebben hatnak rád.

Ami téged motiválhatna,

az elődeid, el nem végzett

feladata. A belső kontrollod

figyelmeztet rá, mi a dolgod.

Nem láttam még, a többiek

felé tiszteletlenségre született

ember tenyerét. Pedig láttam már,

nagyon sokfélét, mindegyik eltérő,

a többiekétől, egyedi, csak róla szóló.

Ha ismerhetné a sorsát mindenki, hát

igen serényen hozzálátna, teljesítsen.

A belső határait felismerhetné, hinnye.

Szerencsésnek mondatom magamat, a

 megelőzésben találtam meg, az utam.

A tapasztalásaim, megadják, azokat a

lehetőségeket, amiket egyébként, még

eddig, nem kaptam a Hazámban meg.

Van tapasztalatom bőven, lehetne

már a segítésben hasznosítani.

Megelőzésül nap mint nap

a használatával élni.

Azt mondják,

forduljak oda,

segítségért, ahol a

 lehetőségeket tartják.

Ha valakinek lenne olyan

információja, kérem szépen,

ossza meg velem, szeretném

eladni a felfedezett tudásomat.

Olyan emberiesnek, akinél, én jó

kezekben tudhatnám. A tenyerek,

rajzait, amiket megrajzoltam, azért,

hogy segítsenek magukon az emberek.

Legyen szép ez a nap, tisztelettel legyél,

hogy azt is kapjad, válaszul te is, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami

 

 

 

 

Amikor napi szinten észleled,

nem értik, miért,

szeretnéd,

hogy nekik

is jó legyen.

Vannak akik

megsértődnek,

mások meg, ah,

birtokolva legyőzni,

nem meggyőzni

igyekeznek.

A hangzatos

mondatokkal

próbálkoznak.

Nem belülről jön,

hát nincsen benne,

a saját rezgése, nem

lesz hiteles, hinnye.

Aközben meg,

nem fejlődnek.

Védekezésül,

a hiányos tudásuk

miatt, hárítanak, hinnye.

Híres elődökre hivatkoznak,

megerősítik a hiányosságukat.

Alacsony szinten maradtak,

így, ugyanazokat a

mondatokat

ismétlik, hinnye.

Amik, már sokszor

segítették ki őket,

alacsony szinteken.

Hiszen, azt uralva,

jól otthon vannak.

Okosnak látszani

próbálkoznak.

Azt méltatlannak

tartják, ah, hogy jól

működhetnek, ah, az

intelligensek, hinnye.

Az emberiesek, akik a

szakmájukban jók, a

 tisztán, tudásukkal

is boldogulók, ah.

Hiszen, ah, hogy

jönnek ahhoz,

már jó sokan,

azt is látják

amit ők

még nem, ah.

Abból indulnak

ki, hogy amit

ők nem

tudnak, az

 nincs is, ah.

A tudatában

üresednek.

Megszokták,

hogy ők jobban

tudták, mint

a többiek.

Pedig

lejárt, az

a lemez is.

Nem tudnak,

naprakészek

lenni,

kevés az

már, ami

az indulásnál

még működött, ah.

Van aki úgy gondolta,

elég lesz az, ami

addig bevált,

csakhogy

a többiek,

már nála

többet

tudnak.

Használja,

a tudásukat,

nem tanulta.

Valamit, ami

éppen aktuális

abból kiragad.

Kényelmesen

kiüresedik hát,

 nem fejlődik,

lemarad.

Sokféle

tehetséget

hoztunk,

generációsan

is van dolgunk.

Kettő a lábunk,

kicsi vagy nagy

a talpunk.

Van

aki

megáll

rajta, más

meg az

előrelépéshez

a többiek vállát

használja, hinnye.

Azt hiszi, hogy

még elég az ő

tudása, ah.

Nem biztos,

hogy rossz a

 szándéka,

csak, más

megoldást

nem lát, a

haladásra.

Nem tudja,

nem hozta,

tanulni meg,

nem akarna.

Úgy érzi,

elég lesz, ah,

ha, nagyobb

az akarata,

a többiekénél, ah.

A könnyűt választja.

azt gondolja, elég volt az

 látszatosnak, jól elfedte.

A többiek látják mindezt.

Ah, ha addig jól bevált, hát,

ugyan, miért tanulna, ah.

Megcsinálja azt, amit

a legjobbnak tart.

Saját magából

kiindulva,

felsorolja,

amit tud,

vagy lát.

Nincsen

kialakulva,

a belső látása,

ezt ő nem tudja, ah.

Azt sem, hogy a tudás

hiánya mögött, már

 meg nem bújhat.

Azzal születtünk

mindannyian, van

aki megmaradt,

emberiesnek.

Mások meg,

tanulás helyett,

megpróbálják

megtartani, a

 régen még,

jól bevált,

látszatosokat,

 akaratossággal.

Nem veszik észre,

közben felfejlődött

a Világ, másképp is

látják és igen sokan.

Már valóban, kevesebben

vannak, akik, nem szándékoznak,

haladni, ah, a felgyorsult Világgal.

Nézzél belül szét, látod milyen

szép, a lelkednek tiszta tükre,

mind így születtünk meg.

Ki, miben, fejlődött

tovább, ki meg,

megtanulta,

azt, amit ő

nem hozott, hinnye.

A Világ nem áll meg,

hogy megvárja azokat,

akik, nem fejlődtek fel, a

 kifinomult emberiesekhez.

Körbejár, nem visszafelé, ah.

Ha nem tanulja, lemarad, hát,

a többiek mellette elhaladnak.

A múlt, elmúlt, fontos a „most”.

Megélni, amit nekünk szánt az

Isten, nem ártva, haladni előre.

Hiszen, a többiek sem, születtek

fölöslegesre. A küszöbön a holnap,

 úgyis megvár, nem szaladhat el, ah.

A lehetőségünk sokaságát kínálja,

amikor, halad, minden, jó irányba.

Legyen szép, ez a nap, tisztelettel

élni jó, szeretettel élni szép, a lelked ép,

 hisz hallod még, a lelkedben a csendzenéd.

Alázat ám, az is, amikor tudjuk, ah, apró fontos

porszemek vagyunk, nem különb senki a másiknál.

Viszont, vannak már, akik összefüggésében is látják.

Sokféleség, a szíves, lelkes, gondolkodó Világ, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Mit vársz el, miről beszélsz,

ha te magad, ah,

nem is úgy élsz.

Miből a tartás,

ha csak felvett,

a méltóság, ah.

Nincs benne a

kisugárzásban,

az emberies, ah.

Tanulj, fejlődj,

nem életkor

függvénye,

az se, hinnye.

A fokozatosság,

a feljutás a saját

élhető minőségedre.

Amiért jól megdolgoztál,

megérdemelten, beépül a tiéd.

Ez lenne az emberi méltóságod,

hova lesz, a tartásos minőség.

Mert, ha csak az elképzelésedet

nyomod, hogy mindenen átmenjen,

nem vagy tisztában vele, hogy hány és

mennyi emberies, nem találja az útját.

Nincs lehetősége ahhoz, hogy önmaga

és a családja szerint teljesítsen, csak

azt nyomja, amit elvárnak tőle, ah.

Egyszer csak, azt veszi észre,

elfogytak a miértek belőle.

Tartásból jönne a miért, ah.

Ahhoz szükséges terveznie,

valahova teljesítenie, hinnye.

A tartásodat, vagy hozod,

vagy emberiesen kialakítod.

Mindenki született valamire,

amiből meríthet motivációt.

Ne menjen át, gépiesbe, ah,

amit előre jelzett, a szíves,

a lelkes, a gondolkodó énje.

Nincs honnan töltődnie, ah,

 nem mehet végig az életén,

gépiesen, hiszen, nem gép.

Arra sem gondolhat, hogy

majd a jól megérdemelt,

öregségére a nyugdíja,

megoldja az élhetőt.

Miért marad éhes a

gyermek, ah, ha enni

szeretne, azt a, hinnye.

Megmaradhat önmaga,

vagy aszerint éli meg,

ami már nem élhető,

de valaki jól kitalálta.

Arra sem méltatta, ah,

legalább rájuk nézzen,

ugyan jól érzik-e attól

magukat a bőrükben.

Nem hall, nem lát,

csak beleél, abban

a minőségben persze,

ahol az jól működik, ah.

Akik a szintjük alatt

kénytelenek élni,

na ott, az elkeserítő.

Az emberek, szívesek,

lelkesek, gondolkodók,

a lehetőségeiket várják,

a tehetségükből élnének.

Ha nem tervezhetnek,

ugyan, hogyan,

mi módon,

nyugtázzák.

Mi a módja,

egyenként,

önmaguk

felé,

hogy

sikerült,

megcsinálták.

Emberismeret,

a család, a generációs

jelek, alázat mindehhez.

Ha nem értik egymást, a

különböző szinten lévők,

szükség van arra, hogy

az emberiesek jól,

fordítsanak.

Aki ezt még

nem érti, ah,

tán tanulja, hinnye.

Haladni, fejlődni, ah.

Különösen nevelés,

a címe az oldalnak.

Segíts magadon, az

 Isten is megsegít.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

A jó minőségű élet, alapos, nem látszólagos.

Belül zajlik, nem a kirakatnak élünk, ah.

Megszülettünk, élünk, aztán megyünk,

magunkért a sarjainkért s azért, amit

megteremtünk, van felelősségünk.

Valószínűleg meg nem szűnünk,

máshol körforgásban leszünk.

Nem mindegy, ha teljesítünk,

mások fölözik-e le, hinnye.

Honnan hová jutottunk

közben, vagy

csak időzünk-e,

a Hazánkban, ah.

S majd ha megint

jövünk, megint,

máshova

születünk…

Mihez, kihez

képest, merre

megyünk.

Vagy mi

az ami

érezteti

velünk,

mit is

kellene

tennünk.

Azért, hogy

önmagunk felé,

a sarjainknak,

jó mintaként

lehessünk.

Véletlenek

lennének,

azok,

akik

egy

családhoz

tartoznak.

Vagy csak az

ilyen, vagy a

másabb fontos,

a többiek nem

számítanak.

Mit jelent

a tisztelet

érzése, hinnye.

Azzal születtünk-e,

vagy csak menet közben

érünk el olyan fejlettséget.

Amikor, valamiért, valakit

tisztelni lehetne, hinnye.

Nem láttam még olyan

tenyereket, akik,

 a többieknek a

kihasználására

születtek volna, ah.

Viszont látom, mikor,

miért fontosabb, a

belső tartás helyett.

Az alapokat, ismerik-e,

akik megkülönböztetnek

egymástól embereket.

Mi miatt, van bennük,

azon érzés, hogy egyik

különb mint a másik.

Valóban csak a pénz

tenné fontosabbá,

elismerhetőbbé, azt a.

Pedig jobb és bal, oldalnak

nevezték el, ha az egyiket

vesszük csak komolyan,

akkor mi legyen a

másikkal.

Azt mondják,

a menetelésnél,

bal, jobb, bal, jobb.

Az mindenképpen

két lábra utal, de

a láb, ahhoz az

oldalhoz

teljesít,

ahol

van.

Ha

egymásról

nem vesznek

tudomást és

mindig csak,

eggyel próbálnak

járni, ugrálásnak hívják.

Hamar össze-vissza lépnek,

akkor is, ha aki a ritmust adja,

 nincsen, belső harmóniája.

Ugyan mivel kontrollálja

önmagát, vagy csak

teljesít oda,

ahol éppen,

elvárják, ah.

Nézz bele hát, a

saját tenyeredbe,

mit mutathat az,

neked, tudod-e.

Magad szerint,

alkalmazkodva

élsz-e, vagy majd

az éppen aktuálisak,

szerint éled-e, helyette.

Ha nem tudod, honnan és

miért jöttél, mit szükséges

ahhoz teljesítened, hogy

a saját életedet éljed.

Milyen módon adod,

az alapokat a sarjaknak.

Amikor majd eljön az ideje

és elkezd a lelkes, a szíves és a

gondolkodó éned kérdezni, mit

miért cselekedtél, úgy, akkor.

Tekintettel voltál-e azokra,

akik tőled várták a jó életet.

A lehetőségüket mindahhoz.

Milyen minta vagy, ah, te magad,

fejlődsz-e, napi szinten, tanulsz-e.

Van- e, sikerélménye, a lelkes, a

szíves, a gondolkodó énednek.

Gondolsz-e arra, ki mindenki

várná tőled, a jó minőséget,

mert megtett azért mindent.

Jól megérdemelten, szeretnék

megélni azt, amit megteremtettek.

S azt tapasztalják, hogy nem róluk szól,

sem a sarjaikról, a saját életük-e, hinnye.

Ha bizonyos szavakat, igyekeznek nem

használni, attól azok az emberekben,

érzésként léteznek. Ha kikerülnek

a szótárból, sem elfelejthetőek,

ha napi szinten megéljük őket.

Az emberi szervezetet, szinte

tökéletesre teremtette az Isten.

Ha bármilyen magasságokat

érsz el, maradj emberies.

Ezt hoztuk, erre építjük

az életünket, senkit se

teremtett az Isten, ah,

fölöslegesnek, hinnye.

Jó vezetők azokból

lesznek, akiknél,

a döntésük által,

az emberek, mind,

a saját szintjükön,

boldogulni képesek.

Bocsánatot kérek,

én már, azok helyett

is gyakran, akik még

maguktól nem tudnak.

Tanuljál, fejlődjél, ne mások

életét éljed, van sajátod neked.

Szerintük jól, bánjál, a gyermekekkel, ha

rád bízta valamiért az Isten, az nekik jó legyen.

Figyelj a belső kontrollodra, ne csak, a te igazad

legyen a fontos, igazsága, mindenkinek van.

A belső kontrollodra figyeljél,

alkalmazkodva éljél, hinnye.

Hiába várnád el másoktól,

ha nekik, még nincs olyan.

Ismerem, mint a tenyeremet.

A különösen nevelés, oldalon

tájékozódhatsz, tanulni jó.

Kellemes napot, minden

jóérzésű, embernek.

Akiben éppen nincsen,

hát keresse azt meg.

Tisztelettel legyünk,

hogy el ne fogyjon,

ki nem kerüljön

a szótárból,

gyakoroljuk

naponta, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,  tisztelettel.

Julamami

 

 

 

A tenyerek olvasása közben láttam meg,

 azután látható volt, az összefüggés is.

Fontos lenne, tudnia mindenkinek,

hol van az ő egészséges szintje.

Mi, után kezd, betörpülni, a

 lelkes, szíves, gondolkodó

énje, s építi magát lefele.

Van egy behatárolt terület,

ami mutatja,

kinek,

mennyi az.

Hol van, az

ő határa, amin

belül érte szól,

építően hat

 még rá,

az a

történés,

hinnye.

Jó lenne hát, tudnia,

mindenkinek, miben,

mikor és mennyit bír el.

Mikor szükséges váltania,

azon belül, amin belül lehet.

Mit szükséges önmagáért,

tennie, hogy jókedvű legyen.

Visszamosolyogjanak a sejtjei.

Kommunikálni, kommunikálni,

megelőzésként kommunikálni.

A tenyerünkben, benne van ám,

ami figyelmeztet, mindenkinek,

más és más, a hatása, a határa.

Menynyugtató annak a tudata,

hogy az út, jó, a nem ártok, nem

bántok, magamra is jól vigyázok.

Jelzi a lelkes, szíves, gondolkodó

énünk, amiben jól boldogulunk.

Ha azon a tapasztaláson, már

túl vagyunk, jöhet a következő,

tapasztalás, nem rögtön a kihívás.

A fokozatosság fontos, azt látom.

Felépítve önmagunkat,

minden sejtünk

lelkesedik, megéli közben,

rögzíti a fontos állomásokat.

Ha úgy huppan, valaki bele,

az elvárások szerintiekbe,

nem tud kialakulni, az érte

szóló „sorstörténete”.

Mindenkinek,

 fontos lenne,

ismernie, önmagát, hinnye.

A saját és generációs feladatát.

Hiszen a belső kontrollja jelez,

ha nem tette meg magáért.

Azt, ami fontos lenne, az

ő egészséges életéhez,

hát lesz, ami lesz, ah.

Sikerre éhes, az agyunk,

vagyunk, gondolkodunk, ah.

Látszik, mert fontos, amikor,

éppen időben rendezhető.

„Ön és emberismeret”,

generációs feladatok.

Lenne dolog bőven,

ahhoz, hogy ne rakja

senki sem, a saját el

nem végzett feladatát,

a következő generációra.

A lelkes, szíves, gondolkodó

énünknek, a kontrollja, amit mi,

lelkiismeretnek tudunk, hinnye.

Látod milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre. Mindannyian,

apró fontos porszemként,

születtünk, nem fölöslegesre.

Jó szerencsét nektek, egymást,

tisztelve élni könnyebb, hinnye.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

Amíg úrrá tud lenni,

rajtad, az irigység,

mert, még nem

ismered, a sorsod.

Nem tudhatod, ah,

lenne bőven dolgod.

Mi adhatná a tartásod,

ha nem tudod, honnan

jöttél, feladatod lenne-e.

Azzal, amit nem értesz,

megérteni igyekeznél, ah.

Tanuljad meg azt is, amit te

nem hoztál, nem tudhatod.

S vigyed be, az egészséges

körforgás miatt, a tudásod.

Adok-kapok, körforgásban

vagyok, fejlődök, tanulok.

Alázat nélkül nem megy,

a minőségi élet, hinnye.

Tisztelet, egymás felé,

megbecsülése annak,

amit teremtettetek.

Lehetőséget adva,

a következőknek, a

tehetségüket ismerjék meg.

A múlt elmúlt, intézd

úgy, hogy ne okozzon

gondot, nálatok sem,

a korkülönbség, ah.

Van amiben a saját

gyermeked jobban

otthon van, mint te

magad, tanuljál tőle.

Egy családként, közös

az érdeketek nektek.

A saját és generációs

feladatotokat is, fontos

lenne, megismernetek, ah.

Ugyanazt élitek-e, mint a

többiek. Vagy ti magatok

szerint és generációsan, a

 feladatotokat is elvégzitek.

Ha csoportokban születtünk

volna, úgy jól működnénk, abban,

ami épp, fel lett tálalva, számunkra.

Talán, nem is gondolod, hogy

a családodat, mennyire,

 mivel szükséges, napi

szinten átbeszélve,

segítened az életében.

Fontos az önbizalma, a siker

érzése, életszerűen, hinnye.

Ne kelljen folyamatos legyen,

az aznapi aggódásod, ejnye, ah.

Elbizonytalanodhat, ha nem

tehet, apró, önálló lépéseket.

A saját ritmusához igazítva,

ahhoz ott, a lelkes tenyere.

Ha jól kommunikáltok, még

barátság is lehet belőle, ah.

A barátság nagyon gyakran,

ment át már irigységbe.

Az mozgatta, s

 nem, az egymás

segítése, hinnye.

Ha problémád

van, a családdal

beszéljétek át.

A megoldást

keressétek,

kommunikálj,

ne kibeszéljed, ah.

A megoldás benne van,

 abban is, hogy milyen

mintát mutatsz, ah.

Ha nem tervezel,

alkalmazkodsz.

Mennyire, más hatású,

a megengedően, értően élő,

 vagy az erőlködve igazságosztó.

A gyermeknek éreznie fontos,

érte szól, mindaz, hinnye.

Nem ugyanazt jelenti a

gyermekeknek, mint

amit el szeretnének

érni a hatásával.

Ismerjed meg

a gyermekedet,

ne gátakat szabj,

beszéljétek át, mit

miért tesz másképp.

Valószínűleg, teszi

azt akkor önmagáért,

mert a hatások őt érik.

Kommunikáljatok úgy,

hogy az át is menjen,

megértően fogadd,

azt, amit felülbírált, ah.

Ha nem vagy ott, abban a

 pillanatban, nem tudhatod.

A gyermekek, megoldják egy

pillanat alatt, amin, a szülő még

gondolkodna és másképp döntene.

Tanulj „gyermekül”, hogy a fiatalt

megértsed, fejlődni szeretne.

Akkor is, ha a felnőttek,

hozzáértés nélkül,

teremtettek.

„Életszerűtlen”

helyzetek lettek.

Nem így akarták, ah,

hát, tanulják meg, a

felnőttek, megérteni,

azt, ami közben lett.

Együtt fejlődni fel,

egymást megértve.

Különösen nevelés,

a címe az oldalnak.

A belső kontrollra

figyelmeztetném

azokat, akik tenni

szeretnének, hinnye.

Belülről indul ki minden,

a tartás, a méltóság, fejlődne.

Ha nem kapja meg a lehetőséget,

keresi a módját, nem adja fel, hinnye.

Kinél mennyi, a tartás ahhoz hozottan.

A gyermek csak kicsi, nem gügye, hát

gyakran, előbbre jár gondolkodásban

  némely felnőtteknél, a szüleinél is.

Generációsan, benne van az ő

sorsában az, amit a többiek

még, meg sem értenek.

Tanuljatok meg tisztán

kommunikálni, működik.

Átmegy, érthetővé lesz.

Kérem azokat, akiknek

vannak gyermekei, vagy

unokái és tenni tudnak.

Olvassák amit reggelente

írok, ismernek engemet,

tegyenek azért, hogy

el és bejuthasson, ah.

Az Általános műveltséget

növelő „tenyérolvasó”, eladó.

Engedjék most be, azt amit

meg és feltaláltam, ah.

Megtanítanám azokat,

akik erre már érettek.

Vigyék be oda, ahol,

nagy szükség lenne,

ennek az ismeretére.

Tartást, méltóságot

adva, egymást,

megismerve,

nem kibeszélve,

át és megbeszélve.

Haladva, fejlődve,

megértőnek lenni,

a saját és másoknak,

a gyermekeivel, hinnye.

A gyermekek, életszerűen,

megértésben, élni szeretnék azt,

amit, sorsukként hoztak, hinnye.

Kellemes időtöltést kívánok emberek.

S magamnak, mint a „különösen

nevelés” feltalálójának. Na meg,

 a gyermekek szüleinek kívánok,

jó szerencsét, ami most fontos.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem veled, se ellened.

A gyakorlati életemben láthatóan,

még nem értem révbe. Pedig lehet,

hogy emlékszel rám, segítettem, tán,

neked is, amikor magamon segítettem.

A különösen nevelés, szakmai képzés,

oktatás is a védjegyem.Tanáccsal látom

el azokat, akik megtisztelnek, jönnek.

Van-e benned még, jóérzés, vagy,

mire felnőttél, sikerült

kitakarítani

belőled is.

Emberiesnek

születtünk mind.

Kit, mikor, sikerült

kibillenteni, úgy, hogy

azt utánozza le, aki azt

végigvitette odáig vele.

Miért gondolják, akik

önjelöltként mondják,

hogy nem fontos már, ki

mit hozott tehetségként.

Mindegy mit, tanuljon,

csináljon valamit, hinnye.

Nem juthatnak vele révbe.

Legfeljebb, a mondvacsinált,

sorba állnak fölöslegesen be.

Beleszürkülnek hamar, ah.

Gyakorlatiasnak tanuljuk,

azokat a szülőket, akik, bár

ott, jelen, vannak, de nem

vesznek részt. A megoldás,

az ismétlés, s a szintemelés.

Megtanulnak, a gyermekeik,

 érzelmi életében, úgy részt venni,

hogy az, igényüknek megfelelő legyen.

Emberismeret nélkül, nincs a gyakorlatban

sikerélményük, nem fejlődnek fel, a feladathoz.

Kívülről intézik, nincs érzelmi része, azt a, hinnye,

mint egy, betanítható gépecske a gépiessel szemben.

A tapasztalatom szerint, a lelkes, a szíves, a gondolkodó

 énünk, a legigényesebb részünk, mindannyiunknak, ah.

Ha nem ismerik időben fel, az igényességük fontosságát,

bizony,  az igénytelenségbe futhat bele, minden, hinnye.

Van az Isten, ki már tudja, ki majd, megtudja idejében.

Nem helyettesíthető, rengeteg önjelölttel sem, nem a

mennyiség, az emberies minőség, most már lényeges.

Attól tanulj, aki tudja, önmagadhoz fejlődj fel, a saját

sorsod után, vannak a generációs feladataid, hinnye.

Sikerélmények nélkül, kiüresedik, az erős jellem is.

A jól bevált gyakorlatom szerint, bocsánatot kérek,

még azért is, ha nem mennek át, a visszahívásaim.

Adjon az Isten minden földi jóból, annyit és akkor,

amikor az, egyenként, neki, neki,neki, a legjobb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel,

Julamami

 

 

Minden ember más és másabb élettörténet.

Élhessen a tisztelet, a szeretet, attól már, jobb

  minőségű, mindenki számára, a földi élet, hinnye.

Mondjad, megszólít-e még, időnként, a lelked, a

szíved, a gondolkodó agyad, kéri-e a kontrollod.

Vagy, ahhoz szoktál, neked jó legyen, a többi,

meg él, ahogy képes, nem érzed ügyednek.

Mondták-e sokan azt, hogy nyugodtan,

szolgáljad ki magadat. Akkor is, ha

azt sem tudod, tettél-e

valamit,

valaha, a

 közösért.

Ha nincsen

emberismeret,

s nem tettél, az

itt születettekért.

Úgy, hogy az, nekik

jó legyen, hiszen nem

fölöslegesre született,

ide egyikünk se, hinnye.

Akkor, honnan tudnád,

a saját igényeiden felül,

hogy legyen jó, a többieknek.

Látod-e összefüggésében, hinnye,

ha nem, hát tanulni attól még lehet.

Mi az alapja, mihez képest haladna,

 kinek, miben, mennyi az ami elég.

Ahhoz, hogy legyen alapvetően

megfelelő, emberiesen. Hiszen,

mindannyian emberiesekként

születtünk, ki hova, mi a dolga.

Nem született senki sem, csak

úgy, azért, hogy ami neki járna

jó, abból meg mások költekeznek.

Van-e honnan, hova, valaki tudja-e,

mihez képest, kihez képest tart ott.

Vagy mi az ő alapja, ami másoknak,

elérhetetlenül magas. Nem tudják,

még elérni sem, nem, hogy élni általa.

A csecsemőtől, nem azonnal az öregség,

közte vannak a lényegesek, maga az élet.

Lehetne esetleg, hogy megsúgná neki,

valaki, akinek abból baja nem lehet, ah.

Kérdeznie illene, olyanokat, akik tudják,

azt, amiről ő még, nem is hallott, sosem.

Egy Haza ez csak egy, közös az érdekünk,

hogyan látnak, bennünket, ők, akik, abból

szűrik le, milyen emberek vagyunk, hinnye.

Kik tudnak eljutni külföldre, ők a minták, ah.

Hiszen a többieket, akkor sem láthatják, ha

ide jönnek, az is a kiválasztottak kiváltsága.

Vannak-e pillanatok, amikor, a pironkodás,

még megérinti, ha nem is tudja miért, de van.

A tól-ig, neki is megvan-e, vagy csak nekünk.

Tudja-e, hogy minta mindenki, aki kiemelkedik,

jól láthatóvá válik, akkor is, ha elérhetetlen az.

Mit mondjanak a gyermekeknek, mit kell tenniük,

ahhoz, hogy a minta, működőképes legyen számukra.

Egyenként születtünk mind, az egypetéjű ikreknek is,

mást látok és másképp van a sorsuk, nem egyforma, ah.

Nem tudom, hogy vannak-e olyan emberiesek, akik nem

törődnek a többiekkel, mert én nem látok olyanokat, ah.

Azt sem tudom, mikor jön el, az a pillanat, amikor már,

nem számít más, csak a saját világom. A többit mind,

hagyjam ki, vagy, szemellenzővel közlekedjek-e. Kit

 mikor, miben, szólítja meg, a lelkiismerete, hinnye.

Mások, mikor jutnak el, felelősek-e, abban, azt a,

amit hivatásul választottan gyakorolnak, hinnye.

Azt viszont, látom, nem egyedül vagyok ilyen,

hála, a magasságos Istennek, ez megnyugtat,

engemet, hogy felelősen éljünk, mindannyian.

Tisztelet, szeretet, megbecsülés nélkül, hinnye.

Gazdagságra vágytál, a sietségben nem nézted,

alapos tükröd lett, a túlzás lesz, az ellenséged.

A tisztelet nem múlik, a szorgalommal együtt, a

 boldogulás hosszú értelmes útja, lesz a válasza.

Nem a boldogságot kergeti, hiszen már tudja,

 születésétől fogva, rajta van az Isten áldása.

Megéli a hétköznapjaiban, az egyszerűben,

azt amit, ő maga lát nagyszerűnek, hinnye.

Mindannyian más sorsot hoztunk, ami

 fontos most, a generációs feladatunk,

ezzel is építjük, szépítjük a Hazánkat.

Bocsánat, ha megbántottam volna,

bárkit, a belső kontrollomnak fontos.

Összefüggésében látva, foglalkoztat.

Hát megosztottam veletek, kívánok,

kellemes időtöltést. Minden jóakaratú,

tisztelettel élő embernek, jó szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

 

S mond, szerinted mi a te kontrollod,

van-e még őszinte pillanatod, hinnye.

Amikor, ráébredsz, mikor mentél el,

a saját sorsod mellett, ah, mert, nem

tudtál ellentmondani, a könnyűnek.

Ugyan, hogyan magyarázod meg, a

 saját családodnak, s akik tiszteltek.

Maradj, a kicsinységedben, nagy, ah.

hisz az egyszerűben is nagyszerű vagy.

Elérheted a tudásoddal, úgyis azt, amit

nem irigyelnek, a restek sem, a munka.

Otthon vagy, amikor a kicsikben,

már tisztán, láthatod magadat.

A saját és generációsan

 fontos feladataidat.

Nem mentél

sehova,

a Világ

mégis,

ott van

nálad, ah.

Amit nem te

teremtettél,

 nem a tied.

Ha elvennéd,

leépülne tőle, a

lelkes, szíves éned.

Kihagyna tőle, a

gondolkodó

agyad, hinnye.

Az egészséges

motivációban

működik ám, az

alázat. Kivárja,

átlátni tanulja,

ami jót, szépet,

neki szánta, a

 teremtő Isten, a

 saját sorsa, ah.

Megveszi, nem

elveszi, hinnye.

Nem vállal fel

olyat, amihez

nem ért, hinnye.

Végigmegy a lépcsőn

minden lépésből tanul.

Tudja nem érheti el azt,

ami csak néhányaknak

van kitalálva, hinnye.

 Hát, egyensúlyban

marad önmagával,

most is megélni

tanul, hinnye.

Ha nem adja

meg a megjáró

tiszteletet oda,

ahol a tudás van,

nem lesz neki sem,

méltósága, tartása.

Lesz helyette, másik

vakmerő. Nem lesz

azért, amit művelt

tisztelhető, azt a, ah.

Vannak a tartásosak,

s azok, akik meg,

gépiesen,

ugyanazt

nyomják,

„szint alá”.

Lemásolják,

magukat alázzák

azzal, akár, hét

generációra, ah.

Néhány jól bevált

szót forgatva,

mint az a

nyomtató

lovacska.

Nem tanul,

csak nyomja.

leépülhet, ah.

Ha már nincsen,

 saját jó szava se.

Nem pörög,

elfogyott, a

motivációja, ah.

Ha ismerné, a saját,

s generációs feladatát,

még lenne motivációja.

Kiült már, az arcára, a

 telítettség energiája.

A motiváció hiánya,

már a szintje alá

vitte, hinnye.

Nincsenek

ígéretek se,

inkább csak,

kijelentések.

Innen-onnan

szemezgetve.

Se jó hatások

innen, sem

jóérzések

onnan, hinnye.

Átmegy az őszinte,

jelzi a lelked, szíved.

Kontrolláljad, azt a,

van neked lelkes,

szíves éned.

Gondolkodva

döntsél, hinnye.

Tanuljál hát meg,

élni a „mostban”,

s ne álmodban.

Mutathatod, a

mondvacsinált

jót és szépet.

Nem beszélt

őszintén, nem

tiszta a szó sem.

Nem vették észre.

Élnek úgy, mintha,

még teljesítenék ah,

azt, amit megígértek.

Szunyókálás közben,

helyettük, behúzták a

már, a működő fékeket.

A bocsánatkéréseket, ah

helyettesíteni, nem lehet.

 Energia hiányossá lettek,

s pörögnek körbe, hinnye.

Elindultak általa lefele, ah.

Hozták, a tehetségüket mind.

Elérték, a saját szintjüket is, hát

mi mozdíthatta el őket. A tartásuk,

méltóságuk, megvolt addigra, elérték.

Ebben, nem élhetik meg, mi motiválná,

tartásban és méltóságukban őket, hinnye.

A generációs feladatuk maradt hát, félbe,

talán nem vették észre, nem tiszta a szó,

ami kimozdította, az elértjükből őket.

Belekerültek, egy tervezhetetlenül,

kezelhetetlenbe, a szintjük alá,

összekeveredve katyvasz lett.

A könnyűket nem vették észre,

tudás nélkül, sokáig nem megy.

Átfordultunk, a jóban vagyunk.

Olyan magasra lett raktározva, az

egyszerűek azt nem láthatják, ah.

Látják viszont, a magas szintjüket,

maguk teremtők, biza tehetségesek.

A túlságosan, könnyűekből letteket,

remény szerint, nem szédülnek meg.

Mindenkinek adott az Isten

fontos feladatot. Azért, ah,

hogy a tehetségét ő maga,

bontakoztassa ki. Annak

az elért eredményében,

érezze jól magát életében.

Miért gondolják, hogy azzal

bármit érdemben elérhetnek,

amit mások, hozottan kaptak.

Nem teremtett az Isten, ah,

senkit sem fölöslegesnek.

Nem élheti meg a többiek

helyett, senki más, tudatos

kivárás, magadból indulj ki.

Kommunikálj arról, amit te

hoztál többletként, mások

szintén hoztak többleteket.

Egy Haza ez, csak egy, nem

véletlenül születtünk, mind ide.

Hozzáadódik a sok intelligensnek,

okosaknak, szaktudással bíróknak,

emberieseknek, a többletrezgése.

Olyan a rezgésünk, mint a Hazánk, a

saját anyaföldünk rezgése, ah, hinnye.

Itt szükséges kibontakozni nekünk mind,

a tehetségeinkben, fejlődni a Hazánkkal.

Nem pótolható ám, a tehetség rezgése,

bármilyen kiemelt mondvacsinálttal, ha.

Akik meg előtte már készen voltak a saját

szintjüket elérve, élhettek érdemben. Hát,

amikor rájönnek, a történésre, leépülnek.

Ah, maradj a saját szinteden, akkor is, ha

most még, nem találod fel magadat, ah.

Vedd magadhoz a tudást, tanuljál,

nem életkor függvénye, az sem.

Lásd át a saját helyzetedet,

neked és rólatok szól az.

Egy Haza ez csak egy,

ha tanulsz, fejlődsz

generációsan is.

Adjon az lsten,

minden földi

jóból, annyit,

s akkor, amikor

a legjobb nektek.

A Julamami védjegy,

ne piszkáld, nem a tied.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Ha észre sem veszed, mi mindenben

jók a sarjak, ah, tehetségük miben vinné

előre a Hazánkat. Okosak, intelligensek,

nagy szaktudásúak, nagyon sokan. hinnye.

Gyermekeink, nekünk is vannak, sajátjaik, a

 sorsaik, generációsan fontos haladniuk.

Az neked jó, hogy beszélsz, beszélsz,

nem mondasz semmit, hinnye.

Pocsékba megy az energia,

nem lehet hasznára az

senkinek, kiürítve.

Mit mondasz majd,

a gyermekeidnek,

mit, miért tettél úgy.

Vagy csak megfeleltél,

feltétlenül, mindenkinek,

mindenkor és mindenhol, ah.

A lelkesedésed, mikor mondott,

neked nemet, a szíved szerint éled-e,

a gondolkodó agyaddal, jóban vagy-e.

Vagy, csak élsz bele, oda ahova lehet,

nem tervezhetsz, mert a megfelelés,

motivál már csak. Legalább arra

figyelj, ki ne üresedj, hinnye.

Ha annak élsz, hogy ki,

mit várna el, tőled.

Mi adja azt a

sikerélményt,

amitől egészséges

marad, a lelkes, szíves,

gondolkodó éned. Ha

nem szeretnéd, hogy

változzon az életed.

Maradjon minden,

úgy, ahogy neked

jó, minden csak

rólad szóljon.

Nem tudod

mi az, a felelősen

gondolkodó, hinnye.

Amikor, a hatásoktól,

az, valamiben, mindenkit

érintően, nekik is jót hoz.

Ha az Isten, úgy szerette

volna, mindenki egyforma.

S a szürkeség, ah, mindenhol,

mindent beborítana, hinnye.

Szíves, lelkes, az emberies,

megéli azt amit lehet, ah.

Tudod-e, felelős vagy,

azokért akiket érint

a döntésed, hinnye.

Ugyan, hogyan élnél,

továbbra is jólétben,

ha kisemmizted őket.

Akik bíztak a születésük

óta, kiszolgáltatva neked.

Mikor, milyen, a hangulatod

éppen, annak megfelelően élnek.

Mi motivált, a teremtésben, ha az

nem, hogy értük, nekik teremtesz.

Ne rongáld a saját sorsodat sem.

Nekik meg generációs feladatuk

lenne, kiszolgáltatva neked,

azt teljesíteni képtelenek.

Másban tehetségesek, ah.

Megrekesztetten, minden

megy a pocsékba, amiért

addig tettél. Attól kezdve,

másképp, ítélnek meg az

emberek, nem tisztelnek.

Ugyanaz történik feléd is,

őszintétlen kapcsolatok,

amik nem adnak, visznek.

Becsüld meg az emberies

kapcsolataidat, azoknál

nagyobb, kincsed nincsen.

Ahogy bánsz az emberekkel,

úgy bánnak majd, veled is.

Felelősen éljél, hogy, ah,

ha, majd visszanézel,

azt érezd, mindent

megtettél. Azért,

hogy ne ártsál,

legalább, ah.

Ha majd,

összegzed,

elégedetten,

nyugtázzad,

emberies

maradtál.

Nyugodt

életedet

éljed, ha

az öregség

beköszönt.

Köszöntésük

őszinte legyen,

megérdemelten

hajtsad le a fejedet.

Ne magyarázkodnod

kelljen, büszkén viseld,

a döntésedet, jó minta

legyél a többieknek, ah.

Megigazíthatod, a belső

tartásodat, elhatároztad.

Jólétben élhetnek ők, a

 nekik szántaknak

következtében.

Általuk lett ez,

ide teremtettek.

Emberismeret,

alázat nélkül,

nem megy.

Egy döntés,

életeket

határoz

meg, ah.

Szeretettel,

Julamami

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

 

 

 

 

Nem tartozom sem ide, se oda, tartozom az engemet

megtisztelőhöz, mikor éppen hova, tiszteletem.

Tapasztalásaim során, nem találkoztam, olyan

tenyérrel, aki sorstalanságra született volna.

Olyannal se, akinek a punnyadása, sorsszerű

lett volna, a motiváció hiányának, ott, a jele.

Akinek, már minden, egészséges lehetősége

adott volt és mégis további sikereket hajszol,

rávetül a következő generációkra, akár hétre.

Punnyadásra adják a fejüket, élvezik azt amit

meg sem teremtettek, nem vetettek, aratnak.

Párhuzamosokat fedeztem fel a tenyerekben,

„ász emberek” jeleinek neveztem el, azokat.

Hála Istennek, sok sikeres, tehetséges, szakmai

tudásával minőséget adó, intelligens emberies

tisztelt meg, messziről is, engemet, köszönöm.

24. éve, annak, hogy a sorsolvasó tanfolyamot

42. évesen elvégeztem, másnap reggel,

egy nemzetközi

táborba

érkeztem meg.

Ahhoz, végzettségem,

a sok megtapasztalásom

mellett, 47. évesen lett.

„Nemzetközin,

megajánlottal,

prevenciósként”

végezhettem.

67. évesen már

tudom is, hinnye, már

sorsolvasó lett belőlem.

Megelőzésként olvasom

le a tenyereket, mint

sorsolvasással nevelő.

Egy napja végzetten,

megérkeztem,

valahova oda,

ahova, meghívtak.

Egy, két embernek a

tenyerét már olvashattam.

Ahhoz, tömeggel találkoztam.

Két elismert nevű mellett, ah,

én, a „Nagy” vezetéknevemmel.

Mindenki ismerheti, az érzését,

annak, amikor először találkozik

azzal a rezgéssel. Amit addig

ő még nem tapasztalt,

és sikernek

neveznek.

Megfogó,

marasztaló,

érzésben volt,

részem akkor.

Azután már

fokozódott,

elragadó

érzés

volt

az.

Mivel

addig csak

egyszer volt

szerencsém

érezni azt.

Tudtam,

nem

szabad,

majd azzal,

hazamennem,

benne maradnom.

A lelkesedést éreztem,

azt is tudtam, nem nekem

szól az, az emberiesek érzése.

Sokan voltak, hát erős érzés volt.

Egy naposan, átéltem,”elismerte” azt,

ahogy az emberekhez viszonyultam.

Az nem volt feladata, sikeresként,

megadni a tiszteletet számomra.

Emberiesként, nem hagyta,

annyiban, megnézte a

tenyereimet, ah.

Sok rosszat

mondott,

már, megvolt.

Ami megmaradt,

„az embereket,

segíteni” szült

az anyád,

mondta.

Minden

mondatodat

írd le, ne szálljon

el, egy sem, írsz egy

  könyvet az embereknek,

a Világ olvassa azt, majd.

Tán ez lehet az, gondoltam.

Hiszen itt látják, olvassák.

Azután rájöttem, ahogy

írom évek óta, egyre

kevesebb szóval is,

megfogalmazódik.

Egy napon, rajzoltam

meg a generációs

jeleket, nevelek

általa, oktatom.

A szövegezést még

a fejemből mondom.

Ha minden összeáll

hozzá, le és megírom.

Ne rongáld hát a mások

sikerét, attól az még nem

lesz a tiéd, van sajátod, ah.

Mindenki elér ám egyszer, a

 tehetségével, a saját sikerébe.

Ha a maga idejében éri el a sikert,

nem száll el, kezelni tudja, mert az

„őserő”, látszik a tenyerekben,

ami a túlzásoktól megóvja.

Adjon az Isten, minden

földi jóból, annyit,

s akkor, amikor

az a legjobb,

annak akit

éppen érint.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel, Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

Emberiesnek születtünk mind,

lelkesen, szívesen,

gondolkodók

vagyunk.

Ha nem

vállalod,

a saját

kultúrád,

családod,

honnan

tudod.

Kihez

képest,

kivé,

vagy

mivé

váltál.

Ne erőlködj,

a többiek felé, a

saját igényeiddel.

Van saját egészséges

igényük, megélnék azt.

Emberismeret nélkül,

az alázat sem megy.

Amit tehetsz, a

többletedből

másokért,

egészséges

körforgásban,

az hozzád visszatér.

Van az Isten, mindenki

megtudja, azt is idejében.

Tégy magadért, másoknak

is, jó minta legyél, azt a, hinnye.

Kérlek, a különösen nevelés, oldalt

 olvasd el, hátha megszólítana, ah.

Tehetséget hozunk, amit most még,

nem tudunk, attól, aki, azt tudja,

 megtanuljuk, nem punnyadunk.

Nem lefele araszolunk, elvégezzük,

 amivel generációsan nyomot hagyunk.

A Világ, gyors pörgésben van, így hát,

hozzá is igazodva, fejlődünk, haladunk.

Amit, a saját és a családunknak, fejlődése

érdekében, generációsan jó minőségben,

biztosítani tudunk, nekik megalapozunk.

Ez a mi tartásunk, méltóságunk, hinnye.

Itt a Hazánk, ide szült bennünket

az anyánk, itt élnénk jól, s amikor

útra kelnénk, haza is ide jönnénk.

Otthon vagy, amikor a kicsikben,

már látod magadat. Nem mentél,

sehova, a Világ mégis ott van nálad.

Kellemes napot kívánok emberek,

tisztelettel élni jó és könnyebb, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel, Julamami

 

 

Igazítsad meg, a belső tartásodat,

tartsd meg az emberi méltóságodat.

Rájöttél-e már arra, ha másokat, nem

tisztelsz, azzal magadat se tiszteled.

Az is lehet, hogy nem ismerted még,

fel magadban, a saját tehetségedet.

Egy családon belül is, sokféle az,

 amit feladatként hoztunk,

más a külsőnk, másban

 más a mi dolgunk.

Egymástól is

tanulhatunk.

Nem életkor

függvénye az se.

Vannak az okosak,

mások meg tanultak.

Kik meg tehetségesnek,

vagy intelligensnek, hinnye,

ah, senki sem fölöslegesnek

született, de egyenként.

Azért lehetünk,

élhetünk, egy

családként,

mert

egy

tőről

jövünk.

Családon

belül is lenne

dolgunk, hinnye.

Vannak akik

már átlátják,

kihallják és akik

még azt sem értik,

mit mondhat a másik.

Általában, az erősebb

akaratú veszi át, a

családban az

irányítást, ah.

S elbeszélnek

egymás mellett.

Mintha, nem egy

anyanyelven

beszélnének, ah.

S van a megérzés,

kihallás, átlátás.

Ami a különböző

anyanyelvet beszélők

között is, érthetően

átmegy, értik egymást.

Tanulnak és fejlődnek.

Úgy néz, most éppen ki,

biza, sokan vannak akik,

kényelmesen pótolják azt,

a külsőségekkel, hinnye, ah.

Akik kitartanak amellett, ha

 ők nem láthatják át, akkor is,

szerintük van jól és annyi.

A lefele, az

nem éppen

felfele, hinnye.

Ah, ha a fejlődésre,

a kényelmeseknek

nincsen most igénye.

Láthatóan átmegy az,

amikor egy főt oktatok.

S másképp is

láttatom.

Nevelődnek,

veszik magukhoz,

amikor ketten vannak,

vagy csoportban.

S minden amit,

közben átélnek a

saját életükkel

kapcsolatban,

már hatással is van.

Megérinti őket, azután már

az is, a hétköznapjaikban,

mintha megtanultak volna,

egy addig, idegennek tűnő

nyelvet, rájönnek, már a sajátjuk.

„Emberies jelnyelvnek”, neveztem

el, mivel a sorsokat olvasva, ott vannak,

a jelek, amik értelmessé tehetik az addig,

érthetetlennek tűnő, történéseiket is, ah.

A Világ gyorsan pörög, azokhoz képest,

akik azt gondolják, jó az úgy, ahogy van.

Miért fejlődnének, ha úgy is lehet, hogy

mások alkalmazkodnak hozzájuk, ah.

A teremtő Isten, gondolkodásra

is teremtett bennünket, hiszen

kitöltötte az agyunkkal a fejünket.

Ha nem tudsz megmaradni a saját

fejlettségi szinteden, ahol azért,

folyamatosan gondolkodni kell.

Szinted alatt fogsz élni, ha

felfogod, ha még nem, ne

mások után menj.

Tanulj meg élni,

a jelenben, a múlt,

elmúlt, a most fontos.

A saját életedet éljed, a

 tenyereidben a sorsod.

Igen ám, de ha nem is

érted mit jelent,

amikor másképp

fogalmaz a saját

gyermeked.

Adja a jeleket,

de te nem érted.

Így aztán másokkal

beszéli meg nem veled.

Különösen oktatás,

nevelés, felnőtteknek.

Egy idő után már érted,

hogy addig mit nem értettél.

Tisztelj meg, legyél jelen, az

oktatásomon, jót tesz neked.

Ha már érted mit mondanak,

a családtagjaid, a gyermeked.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha a helyetted való döntést és az azzal járó

felelősséget is másoktól várod, az a hiányod.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit,

 s akkor, amikor nektek, az a legjobb, ah.

Ismerjed a sorsodat, a generációs jeled,

vannak akik ismétlésbe bocsátkoznak.

Nincs más csak egy, ismétlés, a minta.

Harminc évesen, jöttem rá arra, hűha,

nem állhatok be, a nemlétező sorokba.

Minden családban van, generációsan,

aki a rosszat, s a jót felvállalja, hinnye.

A gond az, ha nem figyelünk, kikopik,

az emberi kapcsolatokból a hála, ejha.

Ébresztő volt, szembesülni azzal, azt a,

mennyi mindent kaptam a vállaimra, ah.

A nehezet választva viszem a sorsom,

az egyszerűt nagyszerűnek élem, ah.

Köszönöm az Istennek, nem veszett el,

a reményem, így a sorsomat viszem.

Otthon vagytok, amikor a kicsiben

már látjátok magatok, hinnye.

Tán, nem mentetek

sehova,

a Világ,

mégis

ott van

nálatok, ah.

El ne felejtsétek,

a jót és szépet adni,

 tisztelettel élünk, vagyunk.

Főzzetek, örüljetek, ha fogy az

 étketek, elégedettség az nektek.

Legyen szép ez a napotok is,

dicsérjétek meg, akit lehet,

óvatosan a félreértéssel.

A hitelesek fordítsák le.

Ne türelmetlenkedjetek,

amit szükséges, hát, jól

magyarázzátok majd el,

ha fogadóképesek arra.

Tegyétek hozzá, azt a szót,

hogy „szerintetek”, ah.

Tanítsátok meg, a szépre,

a jóra, a szeretteiteket, hisz,

van hozzá, egy egész élet, nektek.

Ne kapkodjatok, a saját ritmusotokban

éljetek, mások is élnek körülöttetek,

arról, soha el ne feledkezzetek.

Adjatok, hogy kaphassatok,

egy jó szót, tisztelettel éljetek,

hogy szerethetők legyetek, ah.

Magyarországról, Pakson, a

 Hergál Házból, tisztelettel.

Julamami

Nézz mögé, ha csak egyféle a választék, ah.

Lehet ott más is, ami érted, neked szólhat.

Egyenként születtünk mi, nem párban, ah.

Kiegészítjük egymást a kapcsolatokban.

Másban hoztuk, a tehetségünket mind,

megtanuljuk azt, amit nem tudunk.

A többlettudás által, teljesedünk,

összetett energiákba kerülünk.

Összefüggésében is láthatunk.

Fontos, hogy ismerjük a sorsunk.

Mikor mérlegelted magadat,

örültél-e, ah, a belső

tartásodnak.

Csináltál-e

mérleget,

mennyit

érsz,

magadnak, hinnye.

Ha már mindenkinek

eleget tettél, marad-e

energiád magadra.

Tervezel-e,

vagy

élsz

bele,

abba,

amit

neked

szánnak, éppen.

Hol olyan, aztán meg

másmilyen szinten, ah.

Ha nem jössz rá időben,

hogy váltsál, megrekedsz,

a mások szintjén élve.

Kinek, mikor adott a saját

sikere, a generációs feladata,

mutatja, hol boldogulhatna.

Mondjad, mikor veregetted

meg a vállaidat, volt-e már

olyan, legalább,

gondolatban.

Tényleg attól

várod, ah, aki a

szinted alatt van.

Vagy érintett-e

érzékenyen az,

amikor tudatosan

nem figyeltél arra.

Mit jelzett, a belső

tartásod, hol van

a te generációs

határod, ah.

Vagy minden

mindegy,

mégy,

azután

ami éppen

 akkor, hat rád.

Jelez a lelkes éned,

ne tovább, önmagadra

is figyelve éljél, hinnye.

Mindannyiunknak van,

saját és generációsan

fontos tehetsége.

Van úgy, hogy

csak később

veszed

észre. Addig,

csak éltél bele,

az önmagadhoz

képest semmibe.

Ah, ha megérinti

a lelkedet, ne

csinálj úgy,

mintha,

nem is lenne.

Magadat viszed ám,

a saját szinted alá, hinnye.

Hallgat nem beszél, egyedül

dolgozza fel, aki a hivatását

gyakorolja, megtanulja.

Belső tartás, méltóság

nélkül, mihez képest

nézel vissza.

Honnan

jöttél,

melyik

ágadon hoztad, a

 generációs feladatodat.

Odateszi a saját sorsod azt,

amivel teljesíteni tudsz oda.

Miért fontos, hogy igazad

legyen mindenben, ezen

gondolkodj el kérlek.

Hiszen a te igazságodon

belül, hányféle igazság lehet.

Milyen megközelítésből nézed,

ha azt érzed, rossz az neked,

lehet, hogy már azért

történt, fékezzél.

Ne menjél

túl, magadon,

ne csússzál bele

a túlzásba, hinnye.

A saját életedet éld.

Mert, ha már megvan

mindened, a motiváció, ami

addig frissen tartott, saját ritmust

adott, megszűnhet, nincs már miért.

Rád köszönhet az üresség, motiváció

helyett, jöhetnek az irigység fokozatai, ah.

Átbillenve, már kirekeszted magadat, nincs

miért, mihez, kihez képest, teljesíts magadnak.

Ha az egyik oldalunk, tartást adó részének már

teljesítettünk, megkapjuk a másikat is feladatnak.

Ha komolyan veszed azt, ami szinted alatt tartana,

komoly kárt okozol magadnak is, hisz minta vagy.

Időben ismerjed meg, a saját sorsodat, generációs

határaidat. Ah, ne kelljen vesződnöd hosszasan majd,

azzal, hogy visszatérhessél, a működőképes életedhez.

Miről beszélsz, ha nem a saját kútfődből merítve élsz, ah.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Amikor pereg a te filmed, éled azt,

vagy csak vegetálsz az életed helyett.

Átlebegsz a saját múltad felett, pedig

meg is állhatnál, elidőzhetnél, ah,

egy gondolatnyira.

Azon,

amit nem

oldottál még

meg, viszont,

méltóságot,

tartást adna

generációsan.

Ahhoz az lépéshez,

amit a sarjaid lépnének

meg, ha lenne lépcsőfok ott.

Nem élheted meg, az életedet

mások helyetted, neked fontos

teljesítened, hogy rend legyen.

A lelkes, szívesen gondolkodó

éned, megelégedésére éljél.

Ha úgy érzed, nincsen már

tisztelet benned. Lehetne,

kérni, tartsd a zsebeidben

a kezeidet. Amikor erős a

késztetés, átírnod mások

életét, adott a hangulatod.

Van aki még azt sem fogja

fel, mennyire alacsony, a

fejlettsége. Úgy hát,

egészen nyugodt,

amikor elvárja,

mindenki

csodálja, ah.

Megvalósult,

a generációsan

megálmodott álma.

Eszébe sem jutna, az,

ami alapban elvárható

volna. Miért gondolkodna,

sosem látott olyat, neki senki

nem  is tanácsolta, nincs fogalma.

Ne mások szerint éljed az életedet,

van neked saját sorsod, éljed meg.

Olyan módon emlegessenek a te

sarjaid, boldogultál a nehézben.

Nem siettem, nem kapkodtam,

éltem, amit az Isten odarakott.

Gondolkodva élem a sorsom,

a lelkes, szíves énem, adott.

Miért kapkodnék, loholnék,

akkor nem érezném az életnek

a sorsom szerinti, egyszerűben,

a tartásosan élhető nagyszerűségét.

Adjon az Isten, tiszteletet, szerencsét.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

 

 

 

Győzzél meg, ah, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok se veled, sem ellened, nevelnék,

azzal a sok tapasztalt tudásommal amit hoztak.

Oktatnám azt, ah, amit amikor összejött bennem,

lerajzoltam, egy nap alatt, átmegy, ritmusa van.

Az arra már igényes emberek, saját döntésük

által jönnek, nevelődnek, tanulják a sorsukat.

Boldogulni akarnak, abban is, ami most van.

Haladni akarnak, a nagy Világgal, s nem,

 ártani azzal, az övéiknek, ha lemaradnak.

A belső kontrolljuk, igazolja az ő sorsukat.

Alázattal tudnak lenni, a többiek felé, majd,

úgy, nekik, a méltóságukhoz adódik mindaz.

Az összefüggésében látásukat megigazítják.

A tenyerünkben, ott van a lelkünk tükre,

a jó és a szép, mint a saját sorsunk.

Ha nem ismered,

a saját sorsod,

a többiekét,

mi módon

igazgatod.

Ha nem

tudod,

neked

merre

az előre,

a többieknek

miért, mondod.

Lelkesnek, szívesnek,

gondolkodónak teremtett

az Isten mindannyiunkat.

Ha tudnák az emberek,

hogy elsősorban,

adni születtünk.

Igyekeznének,

minél előbb azt,

teljesíteni, hogy a

többi feladatukkal is,

tudjanak foglalkozni, ah.

Hiszen az beül, a tartásukba.

Az életünk, elsősorban értünk

szól, na meg vannak a generációs

jeleink. Amik megalapozzák a saját

és a többi embernek a sorsát, hinnye.

Amikor nem a saját kútfőből ható, az sem,

hogy mikor érett valaki arra, hogy mintaként

mutathatja, a jót, s szépet, abban tehetséges.

Tisztában van-e azzal, hogy mindenkiről szól,

akit megérint a döntése, figyel-e arra, hogy

 a lelkiismerete jelzését, komolyan vegye.

Nemcsak egyedül, mindannyian a jó

minőségű életet hoztuk megélni.

Kinek mi a jó és szép, tudja,

ha felismeri, van neki

belső kontrollja.

Legalább ne

ártsál, ah.

Legyél

azzal is,

tisztába,

ne essél

túlzásokba.

Ami másoknak

jó, az téged nem

biztos, hogy motivál.

Akkor hát, ah, alázatot

gyakoroljál, ne döntsél úgy,

mások felett, hogy csak a saját

boldogulásodban hiszel, hinnye.

Vannak akik vezetni születtek,

ők abban tehetségesek. Ha

azt észlelik, körülöttük is,

vannak már, az úgymond,

hasonlóan gondolkodók.

Elmondják-e nekik, hogy

mindenki, elsősorban, azért

is felelős. Amit, úgy cselekszik,

ah, aszerint éljenek a többiek is.

Ha tisztában lennének mindazzal,

az emberek, hogy van emberiesen

tartásuk és méltóságuk, akkor, már,

vágynának ugyanarra, mindannyian.

Ami alapjainkban a tartásunkat adja.

Szerintem, ah, ha azt szerette volna a

teremtő, hogy egyformák legyünk,

nem különböznénk mind, hinnye.

Mert, ha benned alázat nincsen,

kezed csak legyintsen. Odafigyel

az emberies, hogy önmagától se,

ah, annyira el ne rugaszkodjon.

Ne mások szerint lelkesedve,

csak a szívességének, eleget

téve, gondolkodás nélkül

teljesítsen. Akkor biza,

a belső tartása,

jelzésére,

félreverne a

szíve. Vergődne

a lelke, benne az

üresben időzne.

S várná, hogy

jön valaki,

aki megoldja

az ő sorsát is.

Hiszen látja már,

vergődni ugyanattól

a saját sarjait is, hinnye.

Ismerve, a generációs jeleit,

a belső tartását, megigazítja,

ha szükséges, méltósága van.

Ideje zsebre tenni a kezeket,

ha túl erős, a késztetés, ah.

Ha nem látják a többiek,

nem is tudnak róla, még

akkor sem, venni úgy,

mintha a sajátja volna.

Nézz szét, látod milyen

szép a lelkednek tükre,

mind tisztán születtünk.

Nem különb, senki sem

másoknál, csak a feladat

más amit hozott, teljesítene.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

A tartásod, az emberi méltóságod, érted,

a saját emberies viselkedésedért van,

neked adta, azt a teremtő Isten.

Másoknak, a  megérdemelt

pénzbeni gazdagodást.

Ah, mindkét oldalunk

működhetne, hinnye,

 természetes is lenne.

Ha nem ismered fel

magadban, a jót

és a szépet,

akkor,

mihez

képest.

Amikor már

tudod, mit hoztál,

mit szükséges neked,

tartásosan megcsinálnod.

Van az emberies életedhez

alapod, ahol kiteljesedhetsz.

A következő generációidnak,

megalapozhatod, a tartásosan,

méltósággal élhető életüket, ah.

Mi az egyenes neked, a gerinced,

a csigolyáid, íveiből áll össze.

Egymástól el és vissza, egy

egészséges mozgásirányba.

Figyelmeztet hát arra, hogy

nagyon fontos a „tartalma”.

Ha túlfeszíted, mert úgy

gondolod, te még azt is

elbírod, mert „túlzó” a

megengedett tered.

Majd idejében

észlelheted,

magadon.

Biza, a saját

működésedet

is tisztelned

szükséges.

Minden

és mindenki

hat, minden

érintettre.

A saját

határaidon

belül, magad is

visszarendezheted.

Nem lesz elég az már,

hogy nem gondoltad azt,

hogy ártasz azzal, mert

könnyen vetted, a

mások emberi

méltóságát.

Túlmentél,

önmagadon,

az emberies,

egészséges

tartásodon.

Megismerheted,

a generációs jeled, ami

megmutatja a tenyereidben,

hol vannak a generációs határaid.

Amikor felfedeztem ezeket az emberileg

fontos jeleket és még sok mindent, aminek az

 ismerete, tartásos viselkedést eredményezhetne.

S már boldogultam az összefüggéseiket látva,  ah,

az jutott eszembe, mennyire kicsinyke porszem

vagyok én ennek a tapasztalt tudásomnak a

közreadásához. Úgy, hogy a gátakkal,

hétköznapi módon tudjak elbírni.

Hatvanhét vagyok, hét éve

a magam egyszerű módján

igyekszem eljuttatni oda,

ahol éppen aktuálisan,

 szükség lenne rá.

Felvenni a

ritmusát a

Világnak is,

emberiesen.

Ha benned

rend van,

alkalmazkodni

is, igényes vagy.

Nem hozzád fog

igazodni, neked

szükséges,

megtanulni.

A kezdeti

és a vége

közötti időt,

jóval tölteni fel.

Adhasson tartást, a

„jó öreg alázatod”, ah.

Kellemes napot kívánok.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

.

 

 

Önmagaddal szembenézni,

magad szerint élni, tartásossá

válni, a méltóságodat megőrizni.

Vannak, akik úgy öregszenek,

 fel sem nőttek önmagukhoz.

Mások meg, leutánozzák, azt,

amitől ők maguk is szenvedtek.

A jó minták, elkallódhatnak, fel

sem fogják, segítségül szánta oda

az Isten, mielőtt megrekednének.

Látod benne a felelősségedet, ah,

vagy megfelelsz, az elvárásoknak.

Ki vagy te, ugyan felfogtad-e már,

vagy elhiszed azt, amit mondanak

rólad, beállsz, a nemlétező sorba.

Itt vagyunk mindannyian, hinnye,

ki már látja, van aki majd meglátja.

Fel sem fogja, ugyanazt nyomja, ah.

Embernek maradni, megtanulni,

úgy élni, hogy, ah, legalább,

nem ártva jóban lenni.

Segítőknek

születnek

az emberek, ah.

Összefüggésében

látják, a jót, a szépet.

Te, legalább annyira,

figyelj a tartásodra,

méltóságodra. Ki

ne kopjon belőled,

a hozott emberiesed.

Befele figyelve érzed,

mikor, hogyan lehet még

megelőzni, a megrekedést.

A hosszan semmi, meghozza,

azt a viselkedési formát, ami

egy idő után, taszítóan hat.

Ha nem vagy tisztában,

a belső tartásodnak,

az igényes formájával,

elfogadod azt ami van.

Nem is gondolsz vele,

mennyire visz az el, az

 egészséges igényedtől.

Kommunikálni, mindent,

amit nem látsz át, a másikkal

megbeszélni, legyen divatossá.

Megkérdezni, hogy érzed magad,

 rászánni, néhány percet a válaszára.

Nem elvesztegetett idő az, sokat ad,

ha figyelmesen hallgatod, rájössz,

neked is volt olyan megoldatlan

helyzeted. Elmondod, te hogyan

oldottad meg, lehet abban, egy

használható mondat a számára.

Lefordítja, a saját helyzetére.

Sokan nem tudták felvenni,

a rájuk zúdult másfajta

elvárásos ritmust, ah.

Várják azt, biztosan,

lesz még valami, ami

a helyére is teszi, mert

szerinte az nem működik.

Nincs a jóból minta, ah, arra,

ami itt teremtődött, ide hat.

Emberies nyelven írok ide,

így is beszélek, ők jönnek,

tanácsért, oktatásra, akik

szeretnék magukénak ezt.

Feloldja a lelkiismeretnek

a bugyrait, gondolkodtat.

Használjad a gondolkodó

agyadat, ne álljon meg

az eszed, leépülhetsz.

Az agyunk tápláléka,

a sikereink halmaza,

ha nincsen sikered,

ugyan mivel pótolod.

A múlt elmúlt, gondolj,

a mára, a most áthatóan

egészséges pillanatára.

Óvatosan mondom, nem

lehet, hogy valaki közben,

a sablonból valami alkatrészt

kihagyott és azért nem megy át.

Sokan várják a működőképeset ám,

a megoldásokat, félig a múlt, na meg,

a jelen is egyszerre hat. Az összevissza

hatása van, most, a kitalálója szerint, az

jól működött. Egyszer, sokszor, viszont,

azóta átfordult a Világ, a jó energiákba.

24 éve annak és isteni kegy, az emberek,

megtisztelnek, a tanácsomért eljönnek.

Összetett tudássá formálódott, a rajzos,

az oktatás, nevelés, formája, már működik.

Mindenkire hat, aki azon a szinten van. ahol

még fogadóképes, a saját életminőségének,

a megújítására. Hozzá igazodva ahhoz, ami

most működik életszerűen, alkalmazkodva.

Minden hat, mindenre és mindenkire,

kire hogyan most, ki felkészült a

változásokra, ki meg várja,

megcsinálják helyette.

Mindenkinek más és

más a hozott tehetsége,

másban lenne szükséges

kibontakoznia, fejlődnie.

Naprakésznek lennie,

mert, ha kimarad,

bizony nem tudja

behozni, lemarad.

Különösen nevelés…

Magyarországon, Pakson

a Hergál Házban, vagy online,

ha bárhol éltek most, a Világban.

Szeretettel, Julamami

 

 

 

 

Tiszteletem, szoktam mondani,

mert az én hivatásom,

ebben megengedő.

Megtanultam,

hol vannak,

a kezelhető

határaim, ah.

Megdicsérem,

azt, amit lehet,

fontosnak érzek.

Fordítva teszem,

mint amit megszoktak

és annak alapján várnak.

Megszenvedtem már,

naponta tapasztalok

most is. Aminek a

hiányát meglátom

megtanulom, vagy

megtapasztalom.

Van úgy, hogy

fékezem, ah,

érte teszem.

Nem túlzás az,

kérdezte

egyszer

egy ember.

Nem, mondtam,

éppen ideje annak.

Menjen át, hallja meg,

intelligens a rezgése, ah.

Gyakran vannak kipörgetve,

onnan, amire ők már érettek.

Tapasztaltan megteszem,

még megelőzésben,

erősebb a szó, ha

 figyelmeztetem.

Odafigyel rá,

mert, úgy

még nem

hallotta.

Lefékezi ott,

ahol még, van

értelme, a tiszta

szónak, hinnye.

Alázat a neve.

Használom,

naponta,

ezért nem

erőltetett,

igazi az,

átmegy.

Kaptam

köszönetet,

dicséretet, az

első 8 évben és

mondhatom, bőven.

Hangulatok, érzések,

igyekeztek, azzal,

kifejezni felém.

Amit, akkor,

ott, tőlem

kaptak.

Átment,

a hatása,

annak,

amit

mástól,

még nem

hallottak.

Adok,

kapok, ott,

rögvest, ah.

Ha elhittem

volna a sok-sok

dicséretet, meg is

változtatott volna.

Talán magamat én,

pont azoknál, akik

mondták, különbül

éreztem volna, ah.

Később meg aztán,

pont, azoktól,

elromlott

 volna, a

tartásom,

emberies

méltóságom.

Körbefogott

volna, az a sok,

nem hétköznapra

való szóáradat, ah.

Csetlettem, botlottam

volna, pont azáltal, hogy

azt magaménak tudhattam.

Segített hát a belső kontrollom,

a kedveskedésből nem csináltam

magamnak, sem megemeltet, se

külön nekem szóló többletet.

Hiszen az embereknek,

az „egészséges énje”,

bizonyos határokon

belül, igyekszik azt a jót,

visszaadni, amit kapott.

Mindenhol ott vannak,

az érzékelhető határok.

Visszarendezhető ám, az is,

ah, ha addigra, megkopott volna.

Magam miatt, rajzoltam akkor le,

telített energia lett belőle, reggelre.

Így hát, ahogy a nevelésükkor, érinti,

őket, akik éppen, azért jöttek ide el,

oldják is azt, amiről beszélünk, ah.

Pont a sokféle tapasztalatom,

az, ami összeadódott,

addigra, kívánkozott

azon a napon, papírra.

Megvan a saját ritmusa.

Tisztelettel ajánlom hát,

azoknak, akik már értik, ah, a

miérteket, magukon segítenének.

A telített energia, ne fordítsa ki, se

 meg, ami által, az alázat, működhetne, ah.

Megértővé válik általa, hiszen jelzi akkor, a

 belső kontrollja, hiteles-e, az, amit hall, ah.

Emberies nyelvnek neveztem el, ezeket a

szavakat, kifejezéseket, itt megtanulhatják.

Gyorsan átveszik és használják is, működik.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol élnek a nagyvilágban.

A különösen nevelés, címszó alatt találják.

Szeretettel,

Julamami

 

Benne van a tenyereidben, minden jó és szép.

Érted szólítanak meg, a generációs jeleid.

Ha attól nagyon eltérsz, ha nincsen

meg, a belső kontrollod,

hiába minden

fondorlatod.

Van az Isten.

Tanuljad meg

visszarendezni,

a belsődben, az

egészséges

kontrollod, ah.

Ha bármilyen

magasságokat

el is érhetsz,

maradjál

emberies.

Ha nem

teszed azt,

ami jó és szép, s

a te dolgod lenne,

mellé mehetsz, akár

egész életedre, hinnye.

Vannak akik vezetőknek

születtek, ők jó minták,

a többieknek, mert

bennük van az,

a többlet, ami

másokban

nincsen.

A tolerancia,

velük születetten.

Ha nem figyelsz,

a belsődnek a

 jelzéseire,

mások

szerint,

éled.

Amivel

dolgod,

nem

lenne.

Nem ott

időzöl, ahol

rád szükség

lenne, hinnye.

Elvársz, pedig

nem is láthatta

a „hogyant”,

ráfigyelve

neveljed.

Felértél már, a

saját szintedre, ha

 már megszenvedted,

ott tegyél jót és szépet.

Tanuljál belőle, hát ne

térjél rá, a könnyűre,

hinnye, ah. Ne ugráljál

össze-vissza, a meg nem

érdemelt jókért ácsingózva.

Ha nem tettél semmi jót, ah,

miért várnád el, ugyanattól,

aki, hiába beszélt akkor, ah.

Amikor, még megelőzhető

lett volna, a megtanulása által.

Felismered azt, ahol régen álltál,

csak beleéltél, nem tanultál, ah.

A jólétre figyelve, körbejártál.

Ha feltételezed, hogy megóv,

a tengernyi javad, majd rájössz,

attól nem vagy, ah, saját magad.

Ha nyugodtan élsz, akkor is ha,

te magad látod, másoknak,

a döntésed miatti

nehéz életét.

A saját szinted

alá kerülhetsz,

ha nincs tudásod,

mégis döntöttél.

Fontos lenne

ismernie azt,

mindenkinek.

Merre van az

előre neki,

s meddig

mehet.

Ha

elé

teszi a

sorsa, az

lehetőség.

Rendezd  el

azt amit lehet,

ha megszólít a

lelkiismereted.

Ne kívánjad hát,

magadnak, ah, hogy

lelkiismeret furdalással

kelljen élned. Hiszen nem

figyeltél rá, amikor jelzett.

Ne szolgáltasd ki magad,

ott, ahol nem értik a

tiszta szót. Ne adj,

oda megoldást,

ahol szükség

arra sosem volt.

Nézz szét, látod

milyen szép a

lelkednek tükre.

Mind, így születtünk,

a túlzások miatt, mellé

nem mentünk, hinnye.

Figyeltünk a belsőnk

jelzésére, nem ártva,

nem bántva, élünk.

Ismerjük a sorsunk,

éljük, a magunkhoz

mérhető, egyszerű,

tartást, méltóságot.

A gyermeked már,

a következő jót és

szépet hozta. Nem

szeretné ismételni,

amitől szenvedtél.

Tanulj a gyermeked

mutatja, mi jó neki.

Alkalmazkodj hozzá,

megláthatod a Világát.

A sajátoddal, már van,

egy családias hangulat.

Gyakran van, hogy a

zsenge tisztán látja, a

 felnőtt meg már nem.

Beszéljétek azt is meg.

Összetett energiában,

jó minták lehetnek, a

 tiszta jövőképhez, ah.

Addig őrülj amíg, az

 együtt időzéshez,

van rád igényük.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Tanulom, tanultam folyamatosan, amit nem hoztam.

Szeretettel fogadom őket, akik tisztelettel tanácsért,

oktatásért, különösen nevelésért hozzám eljönnek.

A mindennapos gyakorlati tapasztalatom ebből van.

A „szakmai képzéshez” most nincsen lehetőségem.

Ami, megérint a hétköznapomban, foglalkozom vele.

Nem megyek el mellette, mintha nem nekem szólna.

Ez az oldal az, ahol, jelzésértékként, megírni tudom,

mások se menjenek el, azok mellett ami róluk szól.

Születéskor látszik, ki mit hozott tehetségként.

Leolvasva, idejében a tenyereket,

sokat segíthetne, abban,

hogy milyen

irányt

vegyen.

Hiszen,

ha a sorsukat

élhetnék meg az

emberek, sikeresen

boldogulhatnának,

pont abban amire

születtek.

Ide

születtem,

ez nem véletlen.

Tehetném is már, a

 dolgomat, hinnye,

ha a megelőzés,

beengedne.

Miért oda,

születnek az

emberek, hinnye.

A tehetségükkel,

az irigységeket, a

teljesítés irányába

mozdíthatnánk, íme

van amivel átlátható.

Különösen nevelés…

Miről is szólna az élet,

ahogy látom, arról, hogy

ne ártsunk, ne bántsunk.

Lelkesen, szívesen, át és

megérezve, tegyük hozzá a

többi hasonló szintű ember

tehetségéhez, a sajátot.

Az egészséges

körforgás meg, ki és

megemelné, az érettségnek

megfelelően, a teljesítéseket.

Hiába a tehetség, ha nem látják át,

nem hallják ki, jó helyen vannak-e ott.

Ha nem működik a megérzésük úgy, a

gondolkodó agyuk, nem tudja időben

figyelmeztetni se, ne tovább abban.

Összefügg minden mindennel,

 átlátnák, ha tudnák kihez

lehet fordulni, ha

 megelőzhető még.

Akkor, körbe is érne,

 megtalálnák a megoldást, ah,

ha bennük van, még, a biztonságot,

egészséges körforgást jelző, kontrolljuk.

Ha nem vitték be, előtte a divatosba, ami

nem a valóságra épülő, csak a látszatosra,

olyan, mintha, működőképes volna, ah.

Vissza az alapokhoz, a természetes

működésünkhöz, ez lenne az, ami

a leggyorsabban megoldaná, ah.

A tudással bíró, vagy a tudatlan,

de erőből, akaratosan nyomuló.

Jelzi a belső kontroll azt időben,

ha van megfelelő ember, ahhoz,

nem hozhatnak, senkit sem, olyan

helyzetbe, hogy kiszolgáltatott legyen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ha megerősíteni szeretnéd a benned lévő rálátást.

Ha kontrollálni szeretnéd, a belső jelzésed szerinti

megérzésedet, hogy ne menjél mellé a sikerednek.

Ah, a belső kontrollod által hozzad a döntéseidet.

Győzz meg, legyőzni könnyű ám engemet, nem

harcolok, se veled, sem ellened, csak érvelek.

Hatalmas az Isten, ki már tudja, a többiek

megtudják, azt, a megfelelő idejükben.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, vagy épp onnan, ahol járok.

Szeretettel,

 

Julamami

 

 

 

 

Amikor azt,

amit hoztál,

tehetségként,

már ismered,

a gyakorlati

életedben, jól

boldogulsz

általa.

Gondolj arra,

szükséges lenne,

megismerned azt,

amiben mások

boldogulnak

naponta.

Két

oldalunk,

páros szerveink,

két agyféltekénk

van, a szervezetünk

jól összehangoltan

működteti, hinnye.

Harmóniában

élhetsz,

önmagaddal,

ha figyelsz arra,

hogy a belső

határaidat

betartsad.

A lelkes,

szíves,

gondolkodó

éned, figyelmeztet,

amikor elhagynád a

biztonságos tereped.

A sorsod azért a tied,

mert neked szükséges

törlesztened, azt amit

az elődeid nem vettek

észre, vagy a könnyűt

választva, beleéltek csak.

Abba, amit fontos lett volna,

megélniük, tapasztaltnak lenniük.

Alapok nélkül, nincs lelkesedés, sem

szívesség, se emberiesség, csak önzés.

Pedig mindannyian emberiesek vagyunk,

amikor megszületünk, figyelnünk fontos,

hogy ki ne üresedjünk. A megelőzés

erre a megoldás, megélni a sorsunk.

Úgy, ahogy adott, boldogulni

tanulni, s azáltal szinte

észrevétlenül

boldognak

lenni, hinnye.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Ami jót ma megtehetsz, ne halaszd holnapra,

így szól a figyelmeztetés, annak aki érti, hogy

nemcsak a saját életritmusa, kényelme a fontos.

Bocsánatot kérni, na, azt nagyon tudok, sokadik

gyermekként, a hivatásom gyakorlásában, alaposan

megtanultam, apró fontos porszemek vagyunk mind.

Ha ezt még nem tudod, bizony, megtanulhatnád, ha

lesz igényed, erre a tudásra. Amit itt, a saját Hazákban

élőként találtam fel. Hozzám jöttek az emberek, ide,

hozták, a gyakorlati tapasztalhatóságát, ennek,

amikor az érkezésükkel megtiszteltek engem.

Megtanultam ami hiányzott, ahhoz, hogy azt

a minőséget, tudjam adni, amire az igény van.

Tudom tetszetősek a divatosak, a máshonnan

behozottak, azzal az ő Hazájukat nevesítitek.

Tiszteletem a tudással bíróknak, természetesen.

Csupán annyit szeretnék tudatni, hogy még időben

legyen, elmentek a tudás mellett, pedig itt termett.

Aki nem hozta, tudásként, tanulnia lehetne időben,

azt amit mások hoztak, kicserélni egymás között, ah.

Megismerni egymás kultúráját és hiányosságait, nem

életkor függvénye az összefüggésében látás, a fejlettség

gyümölcse az, generációsan, ne várjad el kényelemben.

A legegyszerűbb fejlődési lehetőség mindenkinek az,

amit megtanulhatnak, mások kultúrája révén, hinnye.

Aztán minek okán, várják el azt, amit nem tudhatnak.

A „hogyant” megtanítani, a gyakorlatban is láttatni.

A sorsokat, nagyon könnyű tudatlanul megrekeszteni,

továbblépni, hátra sem nézni, mi lesz a tudás hiányából.

Amíg nincs legalább segítőként olyan tudással melletted,

akinek az a dolga, hogy fordítsa számodra, nem jól van az.

Mindennek van kezdete, gyakorlati része és a befejezése.

A fokozatosságra ha nem figyelsz, mert nem is érted azt,

hogy amit felvállaltál, az nemcsak a te életedről szólna.

A kierőltetettek, hamis dolgok, megrekesztően hatnak,

bizony, fel szükséges vállalni, azt is, amit mások nem, ah.

Kényelmetlen a hozadéka annak, vállaljad, hogy fejlettebb

a gondolkodó agyad, lelkesen, szívesen, oktasd amit tudsz.

Kommunikálj úgy, hogy elmagyarázva megértse, nem ellene,

volt a döntésed, viszont magadért szükséges volt azt tenned.

Láttatni vele azt, amihez a másik még nem elég fejlett, hinnye.

Vannak ám, akik, a változásokat, hozták tudásként, azt a, ah.

Vezetőknek születtek, a hozzá nem értők mellé rendelten,

időben a helyükre is szükséges kerüljenek, a „fejlődés” miatt.

Elavultak a régiek ah, már nem működőképesek, ami volt az,

elmúlt, a mosthoz igazodni képesek. a fejlődésünket hozzák.

A lebegtetés ah, hamis, a jónak, szépnek látszó semmiben,

a megérdemelten jó sorsukhoz meg, mások nem jutnak,

hozzá időben. Rávetül a hozadéka generációsan, ah,

rájuk, akik abban, nem úgy döntöttek volna, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok

sem ellened, se érted, ha megtanulod, már érted.

Különösen nevelés, szakmai képzés, oktatás, ah.

A hivatásom gyakorlása által, jött a tudás nekem.

Amikor telítődött, lerajzoltam egy nap alatt, ah.

Azt oktatom, azzal nevelem az értőket, hinnye.

Hozzátanulják a sajátjukhoz, összefüggésében

látást eredményez, azzal, ami tudásuk már van.

Jó, ha tudod, amikor a mások sorsát rongálod,

annak a törlesztésére, a sajátjaidat

terheled le, hinnye.

Ahogy látom,

24 éves a

tapasztalatom.

Ha nem tartod be,

a sorsod szerintit,

nem is gondolod, ah,

micsoda terhekkel

pakolod meg, a

 szeretteidet.

Anélkül

lesz

nehéz,

a sorsuk,

hogy bármit

tettek volna.

Viszik a terhet,

egész életükben,

pedig a megoldás, ott

 van a tenyerükben, ah.

Legalább ne árts, senkit

se bánts, magadra is

vigyázz, téged se

pótolhat senki

más, hinnye.

Amikor

felfogod,

miben van a,

 mellémenés,

a jól felfogott

értelmeddel,

kezelhetően,

óvatosan,

rendezd

vissza.

Nem

okozva

károkat

másoknak.

Tanuljad meg

kommunikálni,

életszerűvé váljon

a sorsod. Generációsan

alapozzad meg azt, ami a

te feladatod abban, hogy

a következőknek,

legyen a talpa

alatt talaj.

Mi anyák

nem arra

születtünk

és szültük a

gyermekünk,

hogy mások,

kényének

kedvére

legyen.

Hozott

mindenki

tehetséget.

Abban jól,

teszi úgy a

dolgát, hogy

a többiekért

is tesz általa.

Viszont van

saját sorsa,

ha nem

tudod

betartani

amit vállaltál,

kérj elnézést és

idejében váltsál.

A hamis szavakat,

hagyd magadban,

nem jó az, már

beérve sem,

learatva, ah.

A sorsunkat

megélni,

azt jelenti,

kezelhetők

a terhek, amik

naponta jönnek.

Amit teszel mások

ellen, holnap ott van

veled szemben, ah.

Magyarázkodhatsz,

a felelőtlen döntéseid

miatt. Ha nem teszed meg,

pont azokat terheled, akikért

tennéd, ne sodorjál másokat

bajba, a saját kényelmedért.

Tökéletes maga az Isten,

kérjed a segítségét,

ha a hited is,

nem díszlet.

Ember tervez,

az Isten, a helyére

teszi a tévedésedet.

Sok feladatot ad arra.

Rendezd el, a múltat,

hogy továbbléphess.

Ha mellémentél, hát

a sorsod mellett vagy.

Van lehetőség arra is,

hogy azon a szinten,

tegyed meg azt ami

akkor kimaradt.

Ne magasabbra

vágyjál annál,

ami akkor ott,

abbamaradt.

Tanuljad meg

a jó öreg,

bevált

alázatot.

A hamisat

taszítja a

tiszta dolog, ah.

Pedig előbb-utóbb,

mindenki azon az

úton ballag majd.

Ha időben le és

meggyőzi,

önmagát,

hamarabb.

Ne állj be a

nemlétező

sorba, van

saját sorsod,

abban legyél,

időben otthon.

Ne várakozzál,

mozgásban légy.

A saját ritmusod

is életszerűséget

hoz, mindegy, hogy

mi által éled meg.

Lélegezz úgy.

hogy áradjon,

a sejtjeidben,

az éltető erő.

Nemcsak írok,

a sorsomnak

minden

pillanatát

megéltem.

Várom,

valószínűleg

olyanoktól, a

lehetőségemet,

akik, a sorsoknak

a létezésében,

még nem is

 hisznek, ah.

Mindent

idejében,

mindenkinek

a saját idejében.

Ha ezt, még nem

érted, tanuljad meg.

Ne ártsál a tájékozatlanságnak

üresítő hatásával, mások fejlődésének.

Az élet élni szeretne, hiába minden, amikor

ott az ideje, újra megteremti a lehetőséget.

Legalább ne gátoljad, azokat, akik rajtad,

emberileg régen túlhaladtak, hinnye.

Tisztelet, szeretet, legyen otthon

bőven, vihessenek kimenőben.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

Mond, miről beszélsz,

ha te magad, nem

is úgy élsz.

S ha

majd,

lekopik

az álca,

ki, hogy

magyarázza.

A szeretteit mivel

nyugtathatja, hogy

ki nem csinálta meg.

S neki miért szükséges,

a nehezeket végigjárnia.

A sorsod a tiéd, nem tudod

átruházni másra, amit teszel

másokért, az neked szóló belső

érték, jóérzéssel, önmagadért.

Van aki adni született, az lenne

a feladata, mert azt a tehetséget is

 hozta, nem bukik bele, jól megoldja.

Vannak, akik meg, hűbele módra, ha

felismerik, annak a módját, ha nem,

felvállalják, a gondokat a nyakukba

veszik, viszik.

A látszatos,

az van úgy, hogy

árt, akkor is, ha jó

a szándék, de nincs

kellő hozzáértés, ah.

Figyelmeztet mindenkit

a belső kontrollja, ha nem

törődik vele, be is vonzza.

Azt is, amivel dolga, soha,

nem is lett volna, hinnye.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép,

a lelkednek,

tiszta,

tükre.

Mind, így

születtünk,

jóérzésűeknek.

A tehetséged,

arra való, hogy

kibontakozz

benne.

A szíves,

a lelkes, a

gondolkodó

éned, jelzi azt,

nem késhetsz el, le.

Emberesedsz általa.

Hinnye, még idejében,

van tartásod tőle, ah .

Ne hagyd el, a jót és

 szépet, gyakoroljad.

Alapot adhat az, a

sarjaidnak, majd,

generációsan.

Adjon az Isten,

minden földi jóból,

annyit, amennyi a

legjobb és idejében.

Kellemes időtöltést,

minden jóravalónak.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

Amikor a döntést meghozod, tudod-e,

ami neked jó, az másoknak nem.

Ha az emberiesed, nem fékez,

amikor szükséges, üresedsz.

Kár lenne érted ah, ha nem

vennéd észre még időben.

Végigmentél-e azon az

úton, van-e neked,

abban tapasztalatod.

Mennyit várhatsz el, ah,

onnan, akiknek, nem adtál.

Ugyanúgy, mintha adtál volna.

Mert azokra van minden szabva.

Miért bonyolítanád, elvársz.

Hiány lesz, a többleted

által, ugye, azt is tudod.

Amiről a döntést hozod,

tudod-e, ah, mellé mégy,

mert tapasztalatlanul,

felelősségtudat

nélkül, a szinted

  felettiben élsz.

Egyszerű, azt

gondolod, ah.

Megjár az,

hiszen,

megtettél

mindent

azért.

Annyi elég,

egyszerű az

mint egy faék.

Vannak akik jó

helyre születtek,

mások meg, még

nem érték el azt, ahol,

 a tehetséges szintjüknek

megfelelő, helyük lenne.

Mert, a hozzáértők azt

tudják. Tapasztaltan,

tanultan láttak hozzá.

Mindenki aki beletett,

azért tette, hogy amikor

szükséges, kivenne belőle.

S van, aki, úgy gondolja,

neki az is megjár és kész.

Édes Hazám Csodaszép,

kérlek ne menj még, hiszen,

a jóval és széppel, amit ide

teremtettünk, nekünk, még

meg sem jöttél. Mi lesz abból,

ha nem csinálja meg senki sem, a

 generációs feladatait, szerinted, ah.

Él a „mostban” álmosan, mintha, nem

akarna felébredni se, lesz ahogy lesz.

Se tartás, sem méltóság, se igény rá,

mert nem tudja, hogy lehetne az is, ah.

Vannak akik, a tehetségük által is, már

a jó minőségű életet élhetnék, ha azt is,

tudnák, a saját Hazájukban van lehetőség.

Nem született ám, fölöslegesnek senki sem.

Ha nem ismerted még fel, a tehetségedet, a

 jóban és szépben, nem fogtad fel se, még ah,

attól mások, még várakoznak, arra beérve.

Rend a lelke, mindennek, mindenkinek van,

saját rendje, ah, amit felépített, ne rombold

le, ez itt a Hazánk, itt van szükség, miránk.

Szegény Hazánk, az „árváid” vagyunk hát.

Ma még nekem, aztán már neked, hinnye.

Szívesre, lelkesre, gondolkodókra várva.

Belőlünk mindannyiunkból lett mindez.

Odáig még nem értem el, a tapasztalat

amit megélek, az napi szinten van, de

a remény, minden nap velünk ébred.

Talán van egy legalább, akinek a szava

odahat, egy Haza ez csak egy, ide szült

az anyánk bennünket. Itt lenne fontos,

megélnünk a szépet, a jót, ami értünk szól.

Ah, nézz magadban szét, látod milyen szép, a

lelkednek tiszta tükre, mind, így érkeztünk le.

Figyelj, ha a lelked jelez, ah, örülj majd annak is,

ha rájössz, érted mordult ám rád a lelkiismereted.

Adjon az lsten, minden földi jóból, annyit, s akkor,

amikor a legjobb, mindenkinek, megérdemelten.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

Lefele vágyakozik,

a múltidéző,

a földre néző,

a nehéz helyett

hamis álmokat

ígérgető.

Társává

szegődik,

a csak, a

pénznek

szemüvegét

használó, hahó.

Alacsony szintre

kótyavetyél ő, ah,

hozzászoksz és

nincs is kihez

menni, hisz

nincsen már

információ.

Lealacsonyító,

ha megszokod,

igénytelenné

válsz és veled

 nincsen gond.

Az emberieset,

végleg elhagyó,

meg hova jut ó.

Csilihala,

édelgő,

a számára

jókban kerengő.

A könnyűt istenítő,

helyzetbehozást értő.

Senki sem tökéletes,

csak az Isten az, ha

még nem hiszed,

rájössz idejében.

Amikor azt észleled,

nem a sorsodat élted,

még nem késő, hinnye.

Ártó, akkor lehet az, a

 következő sarjaidnak,

ha tudva tudod, mit,

nem törlesztesz, ah.

Hét generáción át,

már láttam sajna.

Mégsem éled,

mert, az a

nehezebb.

Könnyen jön,

könnyen megy.

A másoké nem a

tied, nálad időzhet,

ha nagyon erőlteted.

Be nem épülhet, oda,

ahol fejlődésként adna.

Mindenkinek van a maga

fejlődési szintje ám, hinnye.

Már sokan topicskolnak, ah,

elérték a legfelsőt, azt ami

mások számára, a kezdeti.

Nagyon szeretnének, ah,

szintjük fölé emelkedni,

mindenkit megvezetni.

Legalább, ne árts, senkit

se bánts, ne azt keresgéld,

ki a hibás, magadban lásd

meg a megoldást, hinnye.

Ne másokkal vitesd el,

a nehezet, ha benne

van a paklidban, vidd.

Ahhoz energiád is van,

nagyobb feladathoz ad

az Isten, éppen eleget.

Tapasztalva élj, tanuljál,

ha visszanéz a családod,

megemelhessék előtted,

a ritkán lengetett kalapot.

Kellemes időtöltést kívánok.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Lehet körülötted sokféle változat, a te sorsod

 nem másé, az ahol laksz, az otthonod  is lehet.

Ahonnan elmehetsz, de oda hazavárnak téged.

Amikor felismerted már a generációs jeleidet.

Pontosan tudod mi illik bele a saját életedbe.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod

magadat, nem mentél sehova, a

Világ mégis ott van nálad.

Felszínen élni, kikerülni

a nehezet, azt is lehet.

Az élet, az maga, a

 megoldandó

nehezek.

Amit mások

megcsinálnak

helyetted, az

nem építi a

 jellemed.

A miheztartás

végett, fontos

tudnod,

meddig

érhet, a

generációs

határod.

Persze úgy

könnyebb,

ha van otthon,

tisztelet és szeretet.

Igyekezz, hogy legyen

otthon bőven, hogy

vihessenek belőle

kimenőben.

Szálldosni

az értelmetlen

könnyűben, nem

ad belső tartást.

A méltóságodat

is elveszítheted,

ha nem tudod,

megfelelő időben

kimondani, a

 jóízű nemet.

Ha már ismered

a sorsodat,

tudod mi

a generációs

feladatod neked.

Ha azt is felismerted,

miben vagy tehetséges.

Silány kapkodásból, jó

minőségű nem lehet.

Csupán elmozdítja

a megszokottat,

a természet meg,

helyreállítja, hinnye.

Mindennek megvan,

a megfelelő ideje.

Van bőven dolgod,

nem lesz unalmas,

abban biztos lehetsz.

Minden apró részlethez

jár majd, egy sikerérzet.

Összegyűlik benned,

ha tenger pénzed

nem is lesz tán.

A tartásodat

megadja az,

amit generációsan

valakik már megoldottak,

előtted, hogy másban meg,

jól fejlődhess. Így, hol ebben,

hol meg másban, lesz fejlődési

lehetőség számodra, ah.

Ne várjad a

csodát,

benned

is ott van.

Felszínre

jön majd,

az is idejében.

Tedd, a jót és szépet,

kerüld el a könnyűt,

lefékezhet. A sikeres

sorsod, meg,

elballaghat

nélküled.

Jó szerencsét

jóérzésűek.

Tisztelettel

élni, könnyebb.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.

 

Julamami

 

 

Ki mit hozott, ki mit kapott,

megtanulhatod azt,

ami jót, a másik

tud, azt

 amit meg

te tudsz jól, ah,

megtaníthatod.

Egészséges

körforgás,

adok – kapok,

elindul egy belső

jóérzés, annak az

elfogadása, nem

mindenki egyforma.

Sőt mindenki más.

Vezetőnek született,

látszik a tenyerében.

A generációs feladata

az, hogy ő, másban,

fejlessze magát.

Nehogy azonnal

átvegye a vezetést,

amikor van még, egy

csomó, hiányosság.

Tapasztalt tudás,

az elmélethez,

anélkül nem

megy, hinnye.

Föl lehet ugrani

a fára, ügyesség

dolga, de attól még,

hogy följebb van,

nem lesz tudása.

Könnyen lehet

nevetségessé

az, aki ezt nem

ismeri fel, hogy a

fokozatosság a lényeg.

Belülről árad a tisztelhető,

hiába várná el, nem kaphatja

meg, nem rendelkezik

azzal a többlettel,

amit, az Isten,

másnak adott.

A felvettnek,

nincs olyan

jó rezgése,

mint a

születéssel

hozottnak.

Hiányzik a

tudásához

az alázat.

Benne van

minden jó,

ott, a belső

tartásunkban.

Azon múlik,

mennyire,

tisztelettel,

szeretettel,

nyúlnak azok,

akik nem arra

születtek, ah, a

rájuk bízottakhoz.

Komolyan kellene

venni, hogy a

gyermekek,

adják majd,

a következő

lépcsőfokokat.

Ha nem azonos

a kultúrájuk, tán

meg lehetne azt

tanulni. Felelősen a

 hiányosságokat,

hozzátanulni,

jól kommunikálni.

A kérdésre, amit

mond válaszul,

hinnye, félre ne

lehessen érteni.

Könnyebb lenne

tán, egymásnak

az anyanyelvét

megtanulni.

Nem követne el,

ordítóan nagy hibát,

abban a miliőben, a

mások fordítása

által, úgy, senki.

Tudná kontrollálni,

azt, amit szeretne

az ahhoz jól értővel,

felelős minőségben,

lefordíttatni, azt a.

Tartás, méltóság,

anélkül, nincs

minőségi tudás.

Hiába minden

körítés, nem

megy át, nahát.

Van annak egy

szintje, ahol

simán átmegy, ah.

Aki alkalmas arra,

ha nem hozta, hát

megtanulhatja.

Lehetne úgy is,

hogy tanulnák a

 zsengék, azt is,

ha étkezéssel

beviszik, az

hol megy

végig és

mi történik.

Természetesnek

vennék, életszerű.

Vagy tudnák

mitől veszik

ők feladatnak,

mások meg,

miért ódzkodnak.

Kiben mennyire nagy,

a tudás iránti áhítat, ah.

Különbözőek vagyunk,

azt sem ártana tudni.

Mi még természetes,

s, miért szükséges

elnézést kérni.

A kérem és a

köszönöm,

hétköznapi

szóhasználata

lehetne, hinnye.

Az elnézést és a

bocsánatkérést,

ne töröljük ki,

legyen teljesen

hétköznapi, ah.

Akit anélkül,

hogy beérne,

feltolnak a

szintje fölé,

elhiszi azt,

különb lett a

többieknél, ah.

Úgy is viselkedik,

ha nincsen meg, az

otthonról hozottja.

A neveltetése se,

a tiszteletben,

közlekedni

nem tud.

Azt veszi

alapul, amit

 maga körül látott.

Egy idő után, olyan

komolyan veszi, hogy

valakivé vált, el is hiszi.

Miközben az másoknál,

az alap, ahhoz, hogy

mellé vegye még a

 tudást, hinnye.

Nevetségessé

lehetnek, sokan,

amikor kiteljesedés

nélkül, mondvacsináltan,

csetlenek, botlanak, a még

addig, nem is látott jóban.

Látszik nincs alapja, ah,

hát átugorja azokat,

amikkel, pótolni

tudná, a hiányait.

Nincs kisugárzása,

azoknak, akik nem

érettek be arra.

Jó az, ha, jól

fog az agya,

megtanulja, a

 hétköznapokban,

meg a régit nyomja, ah.

A sablonos, lehet botrányos.

Se tartása, sem méltósága,

kuncogásra késztető,

annak a hatása, ah,

az intelligens

Világra, azt a.

Ismerem mint

a tenyeremet.

Kérdezheted

és a „rossz”,

azzal mi van.

Hát, vegyed

komolyan.

Én, még,

nem láttam,

hogy hoztunk

volna olyat, születéskor.

Kellemes időtöltést kívánok.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Minden embernek, más és másabb az emberies határa,

önmagához van az mérve, tudnia szükséges, hol a mérce.

Onlyne utazóként vándorlok, egyszer azt mondtam,

készülök „amerikába”, évekkel később,

valaki rákérdezett, voltam-e.

Onlyne annak a rezgését

átélve, ott voltam.

Éjszakánként az

 interneten,

közlekedni

tanultam.

Aki oda

is utazott,

vajon átélte-e,

azt, amit én, az

emberiesnek maradt

segítőtől visszakaptam.

Nem veszítettem el akkor

sem, ah, megbízhatók voltak.

Átsegítettek engem, azon a nehéz

lehetetlennek tűnő időszakon, voltak.

Válaszoltak, azt mondták én is voltam,

amikor, senki más nem állt velük szóba.

A valakiktől, akiknek az lett volna a dolga,

tájékoztató segítséget sem kaphattam, ah.

Hozzáértőnek látszott, látszat maradt az.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, jól

bevált módon, kihoztam magamat,

felfogtam, hiába várok másra.

Már vágyom nagyon arra,

hogy hazaérjek, ide,

ahol megszülettem.

Nem tehetem meg,

mert nincsen készen,

még az, amit tíz éve írok.

Ha van minőségi ok, oktatok.

„Nagykönyvnek” hívom, mert

egy igazi hozzáértő, 24 éve azt

mondta, amikor a tenyereimet

végigpásztázta az ujjaival.

Nem látta már, csak

foltokban, ezért az

ujjbegyeire bízta.

A sok rossz után,

úgy mondta nekem.

„Kisleánykám”, írsz egy

nagykönyvet, írd le minden

gondolatod, notesz legyen a

zsebedben, a „Világ” hasznára

szült az anyád. Egy napja volt

 akkor, hogy elvégeztem, azt,

ami miatt meghívtak oda,

a nemzetközi táborba.

Kivitték a létezésemnek

hírét, amikor hazaértek.

Az újságok, televiziós

csatornák felvételükkel

adtak hírt róla, létezem.

Azzal el is indultak, ah

megszámlálhatatlan

sokaság tisztelt meg.

Megtanultam kezelni

azt a helyzetet, nem volt,

az sem könnyű, de valahogy

semmi sem, az eddigi életemben.

Nem szabadna a könnyűvel eljátszani,

mert komolyan fogják venni. S ami abból

lesz, mert végigszokott menni, félúton

nem állhat meg, ah, semmi. Az élet

körforgás, a szavaknak ereje

van, ha nem átgondoltak,

akkor is hat, pont oda

ahol arra nem is

gondoltak volna.

Ami könnyen jött,

könnyen terjeszkedik,

nem látják át, mert jól

trükközik. Aztán mire

rájönnek, komolyan

kellett volna venni,

már, nincs mit tenni.

Körbeérve megmutatja

magát, az emberiesek látják.

Ah, emberiesnek teremtett

az Isten, mindenkit, ha

attól, messzire ment,

magára kell vetnie.

Minden szintnek,

megvan a sajátos

elvárható rendje.

Vessen magára,

aki tudta, mégis

túlment rajta, ah.

Megtalálják arra is,

a megfelelő szavakat,

nem azonosulnak azzal.

Szoktam mondani, elviszi

a balhét is az, aki a tetszetőset

mozdítja el, azt kezelni is tudni kell.

Ne menj túl magadon, mert nem óvhat,

senki sem, a még ismeretlen önmagadtól meg.

Az anyák, nem a hozzáértés nélküli, döntőknek,

kénye-kedvére szülték. A tehetséges, szorgalmas,

intelligens, okos, hivatásukat jól gyakorlókat, ah.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél, youtube.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

Múlt nélkül, nincs jelen, s mihez képest lenne jövő.

Eljön mindenkinek az idő, amikor számot

fontos vetnie, azokkal a múltjával

kapcsolatosokkal,

amik ott

lebegnek,

elrendezetlen.

Vissza – visszatérően,

újra és megint késztetve

arra, hogy tegyél eleget, a

 lelkiismereted kérésének, ah.

Tisztelettel rendezd el a múltat,

önmagadnak, időben másoknak.

Ha még nem tudod azt felvállalni,

vagy, nem lehet, magadat, annak

kitenni, a kezelhetőt keresd meg.

Hozd rendbe, a lelkiismereted.

A sok teher, megrogyaszthat.

Vagy átbillenthet akkor meg

már fölösleges, ugyan minek.

Elromolhat a belső tartásod,

méltóságod, könnyűvé leszel.

Naponta üresedve, gépiesen

éled tovább, az addig, lelkes,

szíves, gondolkodó életedet.

A múlt elmúlt, hát tervezd

a jövőd, a most biza,

nagyon fontos.

Ahhoz,

hogy

lássad

mihez

képest,

hol tartasz.

Kit bántottál meg,

akiknek a lehetőségét

elvetted, használtad fel.

Mint a magadéval, úgy

rendelkeztél felette,

kinézted már jó

ideje.

Úgyis

rendezted,

a tieddé váljon.

Nem törődtél,

azzal, kinek mit

okoztál, hinnye.

Könnyen jött az

neked, hát úgyis

megy majd tovább.

Mert nemcsak egyedül

kerültél a saját szinted alá.

Elsodortad az értékeseket,

vezetőt csináltál a gyerekből.

Amikor még felnőtté sem lett,

hamar elhasználódik, mint azok,

a méltatlanná vált helyzetükben.

Akiknek, a megérdemelt helyére

kerültek a könnyen mozgathatók.

Tettél olyanokat mások kárára,

amikkel, könnyen jutottál a meg

nem érdemelt helyzetbe, hinnye.

A jövő a küszöbödön úgyis megvár,

de ha nem rendezted el a lelkeddel,

egész életedben viheted a terheidet.

Ha ápoltál már életedben, gondoztál

idős elkészülő embert, tudod, amikor

itt is van, meg nem is, mondja a magáét.

Nem mindent tudsz beazonosítani, mert

a saját világában van éppen, önmagával

elszámolásban, takarítja a lelkiismeretét.

Vannak akik nagyon nehezen tudnak elmenni,

pont azért, mert nem tudják magukkal rendezni.

Igyekezz úgy élni, hogy ne legyenek, „lelkiterhek”

rajtad. Ne kelljen cipelned, mert nem jutottál el,

oda, hogy bocsánatot kérni legyél már képes.

Vagy amit elvettél másoktól rendezd vissza.

A hamis szót hagyd magadban, nem jó az,

idő előtt learatva, neked is sokat ártana.

Ismerd meg a tenyeredet, hogy ne mások

mondják meg, mit rajzolt az Isten oda bele,

nem mindegy, milyen oldalról olvassák le.

Figyelj a sorsodra, ne menj túl a védelmező

határaidon. Tartsd be a lelkednek, s szívednek

megfelelőt, bízd a gondolkodó agyadra a döntést.

Ne árts senkinek, ne bánts senkit sem, magadra is

vigyázz, mert mindenkiből csak egy van és nem is,

pótolhatja, senki más. Ne más legyen hát a hibás,

vállaljad fel, amire képes vagy még a szépben és

jóban, ne legyél állandó hárító tagadásban.

Tapasztalj és tanulj, ne satnyulj, hinnye.

Magadhoz képest tervezz, teljesítsed,

amire képes vagy, a jóban és szépben.

Ismerd meg, ah, különbözőek az emberek.

Ne várjad el, ami egyikben van, a másikban

meg olyan nincsen, de másmilyen, meg igen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Legyen sikerélményed, neked is bőven,

napi táplálékául, a gondolkodó,

lelkes, szíves, szorgalmas,

okos, intelligens agyadnak.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

Látszik, ami látható, tekinteten átható,

hahó, tisztelettel, szeretetben élni jó.

Ah, ha mindent akarsz, az élhető

sorsod mellett elrohansz. Nem

is tanultál, mások tanácsai,

által se boldogulsz. Még

azt sem vetted észre,

tájékozatlanul léptél.

Egy ügyet nyomtál,

a lelked alaposan

pőre lett tőle már.

Amikor a saját sorsát

nem ismerve,

él bele,

abba,

amit

nem ő

teremtett.

Látványosan

megalázóan éli,

az olyat, amihez

neki semmi köze.

Megfeledkezve

arról, hogy tán

azért adta neki,

a lehetőséget ah.

A sok ember, mert

feltételezte, ő érti,

ami, a módja annak,

hogy felemelkedjenek.

Onnan ahova nem tudják,

kiknek, a fondorlatos éhe,

vitte le, a kezelhetetlenbe.

Ha még azokkal is megvan

erősítve, amilyen szintre

mindenki vágyik már, jól

megérdemelten, hinnye.

Belepottyantva, abba,

amiről fogalma nincsen,

csak a szintje felett éli, ah.

Afelett él, ami a saját értéke.

Mi lesz így hát, azokkal, akik

belső tartásból, méltósággal,

végigviszik a nehezeket, ah.

Ha divatossá válhatnak, a

  jó tapasztalatok nélküli, túl

könnyen elfogadó üresek.

Ha kikopik, az, amit úgy

tudunk, erkölcsi  norma.

Mi marad azoknak, akik

végigviszik a nehezeket,

mert ők a következők.

Akik megadják a tartást,

méltóságot a sorsukban, a

feladataikat követőknek.

Ha tudáshiányosan erőből

nyomod, hét generáció az,

amit leterhelhetsz vele, hinnye.

Különös-e az, hogy a dicsérettel

nevelés, jó az intelligenseknek.

A felnőttoktatáshoz lett először

engedélyem, jóérzéssel vagyok,

aziránt, aki akkor látta, egyedül

 porszemként nekem nem megy.

Tájékoztatott hát, mi a módja,

hova forduljak, megoldódott.

Most továbblépni nem tudok,

várok egy jóérzésűt, aki

átlátja mi a jó ebben, ha

tudna róla sok jóérzésű, ah.

Szeretném már 7. éve várok,

oktatni, nevelni, képezni őket,

azzal, ami, már védjegyes,

amit feltaláltam, hinnye.

Különösen nevelés oldal.

Győzz meg, legyőzni, ah,

könnyű engemet, nem

harcolok, sem veled,

se ellened. Különösen

oktatnék, nevelnék, ah,

ha lenne esélyem arra.

Mutatja a születésekor

mindenkinek a tenyere,

a sorsát beleírta oda,

a teremtő Isten, ah.

A sok mindenféle

hatás következtében,

mindent elhisznek, ami

számukra átláthatatlan.

Megengedő a teremtő,

azoknak, akik végigjárva

azt amit megszabott nekik,

a sorsuk. Elértek oda, ahol,

jó minták lehetnek, nekik,

akik fejlődni szeretnének.

Segíts magadon az Isten

is megsegít a módja, ah.

Senki sem született hát

fölöslegesnek, ismerve

a tenyerét, megéli azt,

amit az Isten neki ad.

Két oldalunk van,

van aki a racionális

létet gyakorolja, mert

generációsan az a dolga.

Van, amikor, a jólétben,

nyugodtan élhet, hiszen,

a családja megszenvedte.

Nincs helye az irigységnek.

Azokban az élethelyzetekben,

amiket, odatett a sorsuk, ah.

Nem a könnyűt választották,

elfogadták, amit az Isten odatett,

megcsinálták az életüket és működik.

A nehezektől fejlődtek, lelkesen, szívesen,

gondolkodva élték, ami a feladatuk lett, ah.

Szívesen meghallgatnám, azokat a meggyőző

elméleteket, amiket úgy írt bele az Isten, mint

a tenyerükben lévő sorsukat az embereknek.

Út és iránymutató, minden apró jel, feladat.

Bocsánat, de én abban hiszek, amit látok.

Nekem adta a teremtő tapasztalásként.

Hát, adnám tovább, ezt a tudást, oda,

ahol tisztelettel, szeretettel várják.

Ne add fel, idő előtt ne válj le,

a Hazádat végleg ne hagyd el.

Ismerem, mint a tenyeremet,

tudom, apró porszemként,

várom a lehetőséget,

ahhoz, hogy átadjam.

Oda ahol értők vannak

és várakoznak, arra, ami

hitelesen megmutatja.

Nézz szét, látod milyen

szép, a lelkednek tiszta

tükre, mind így érkezünk.

Tiszta tudás, saját forrás,

élhetnénk a sorsunkat,

ha akik eldöntik, tudnák,

nem véletlenek az ő jeleik, ah.

A feladatuk, a saját tenyerükben sem.

youtube, felraktam egy pár mondatomat.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél, a címe.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

 

Ha nem becsülöd meg a jót,

mindent csak használsz,

a javadra szolgáljon.

Egy idő után,

elhasználódik,

pedig a dolgod

az lett volna.

Becsülettel,

visszavigyél

a hasznából

a körforgásba.

Legalább annyit,

mint amennyit

akkor ért,

amikor

csak

úgy,

volt

önmagáért.

Nem a tied az,

akkor sem, ha

csak te látod, a

lehetőségét.

Azt kívánná, a

benned lévő

tisztesség,

tárd fel azt,

s mindenkinek

aki érintett lehet,

lenne ott, lehetőség.

Pironkodik az aki, az

összefüggésében

látása miatt

hátrányos

helyzetből

tudja, hogy

hamisak.

Nem tehet

semmit, mint

kivárja, van az

Isten ő jól tudja.

Ha hazugságokkal

árasztod el azokat,

akik hisznek abban

amit mondasz,

végig is viszik

mindazt.

Majd

nézhetsz ki

a fejedből,

amikor azt

látod, magad

ellen csinálod.

Nem figyelsz

az egészséges

körforgásra,

magadat is

rongálod

általa.

Ha

beéred,

azzal, amiről

tudod, hogy

hamis, az

leszel általa

magad is.

Egyszer

fordulsz

ki,

utána

nehéz

lesz ám, majd

magyarázkodva

hitelesnek

lenni.

Ne

csak

használj

mindent,

becsüld meg,

adni tanuljál, ah.

Ha kikopott volna

belőled, mindannyian

hoztuk tudásként a jót.

Hinnye, ha nem tanítod

meg a zsengéket, még

időben. Önmagukhoz

mérve, az elvégzett

munka tiszteletére,

nem lesz hozzá kedvük se.

Ha nem kapnak megfelelő

módon, dicséreteket

sem, akkor pont

idejében, ah.

Kiüresedhetnek

mielőtt felnőnének.

Sem a tartást adó

mértékekre,

se, a sorsuk

méltóságot

adó határaira,

nem lesznek ők

érzékenyek sem.

Se a belső jelzéseikre,

a lelkes, szíves, gondolkodó,

elérhető szeretet, természetes,

hozott működésére se, hinnye.

A többieket elfogadó

tiszteletre, hinnye.

A szórakoztatásukról is

gondoskodhatsz majd, ah,

egész életedben, hinnye.

S generációsan sem látják

át, mi lenne a feladatuk,

hogy jól működjön a

háttér, a sorsuk,

s az őáltaluk is,

formált a családjuk.

Mihez képest hol

tartanak, kiknek

a szavaira figyelve,

kapják a működőhöz

vezető életvitelüket.

Előre megyünk és

nem hátra teljesítünk, hinnye,

hiszen megrekesztő , akkor az.

Ha egészségtelen elvárásokat is

generál, teljesíthetetlen marad.

Sikerélmények nélkül, megáll az

egészséges folyamat, hinnye.

Ismerd meg a saját sorsodat,

hogy tisztelni tudjad azt, ami

a többiekében, eltérő, hiszen,

mindenki, más sorsot hozott, hinnye.

Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

Önmagad helyett mond,

kit keresel felelősnek.

Nem fejlődsz,

csak a

sablont,

az egy

ügyet

nyomod.

Nincs aki

pótolja, a

” hotenergia”,

az nem élő

energia, ah.

A saját sorsod

ismerete nélkül,

mit várhatsz el a

gyermekedtől.

Lefele visz,

kiüresít,

s máris

odalett,

az ami a

lényeged.

Jön az

alja és

nem az

alapja.

Jó lett

volna,

ha van

legalább

egy, aki

azt tudja.

Így nincs

annak, jó

folytatása.

Óh, kintről

való minden

csoda, tán

itt nem

vagyunk

érdemesek

mi is arra.

Tanuljad

meg, vedd

magadhoz

a tudást.

Mi a saját

szinted,

amiben

tágul a tér,

fejlődhetsz.

Magadhoz,

a családodhoz

mérjed először,

s ha az ott már

mutatja, ah

működik.

Nem

téríthet

el semmi,

attól, ami

önmagatok

szerint is jó.

Mindenkinek.

alap legyen az,

legalább ne árts.

Ha a leányok

túl lazák, nincsen

a fiúknak benne

férfias kihívás.

Túl korai az

aratás, ha

azt sem

tudja, mi

a tartás, oda

a méltóság, ah.

Tornában zajlik

az oktatása, ah,

oda a belső, s

az intim csoda.

Hát, ah, már nincs

kontrollja, hinnye.

Korán születnek

majd, nem számít,

hogy nincs beérve,

nőnek sem, akkor,

hogyan lenne, az

anyaságra, azt a.

Nincs vevőm arra,

amit én bevinni,

nem tudok,

megtanulva,

azt, ah, amit nem

hoztak, tartást ad.

Várom a vevőt, aki

betudja vinni, akár,

nagy üzletet csinál

belőle, ártani nem

lehet vele, tiszta.

Minden ember

mást hozott

tehetségként.

Tartásban és

méltóságban,

így születtünk.

Sok mosolygó és

kacagós lehetne,

a szigorúság,

szomorúság

helyett, ah.

Így is lehet

lazulni, ah,

tanulva.

Vannak, ah,

ha ráéreznek a

könnyűség ízére,

hogy mások se,

tudnak többet.

Nem a saját

kútfőjükből

dolgoznak,

kiszínezik

a sablont.

Egymást

legyőzve,

nem érvelve,

nem meggyőzve,

haladva, nő a távolság,

nincs összetett energia.

Csak csőlátásban haladás,

kiragadott szeletek, ah, nem

függ össze, semmi semmivel.

Ha túl korán engeded el, felnő

mielőtt,  gyermek lehetne.

A jóízű beszélgetések

helyett, a sablonok

adják meg azokat

a kihívásokat,

amikből merítik

a sikerélményeket.

Mivel nincs választék,

csak a mozgás tára és az

agyalós helyett a monoton.

Mintha menetelni tanulna

irányítva, de ezt, ő nem

 tudja, minden ízében,

a csőlátást fókuszálja.

Kéri a sikerélményt az

okos agya, az a tápláléka.

S az érzelmi intelligencia,

csak néhányaknak marad meg,

a többi koncentráljon a sablonra,

haladjon és elégedjen meg azzal.

A néhányaknak árnyékává válhat,

kiszolgáló, az intelligens agya.

Az érzelmi helyett, majd a

testek, felfokozott igénye

lesz kiszolgálva, hamar

kiég majd, félrerakva.

Igen alacsony szinten

állt meg, nincs ami pótolja.

Rá kellene jönni már, nem jó,

volt, az a minta, annyi volt és

nincs jó, életszerű hozadéka.

Sokan várnak még, a szintjük

alatt megrekedve, beszorulva.

Tanulj, fejlődj, ha nem teszed,

lemaradsz, kiszolgáltatottja

leszel azoknak. Akik pont

azt keresik, ki áll be, a

nemlétező sorba.

Furán sikamlós,

annak a szövege,

hinnye már, ah.

Erősen hatva,

átprogramozó

hatása lehet, a

könnyűség fele

terelve a zsengéket.

A szinteden észreveszed,

alatta, nem veszed észre.

Lelkes, szíves, gondolkodó,

a jelen és jövő emberiese, igen.

Nem hiányzik belőle semmi olyan,

ami az értelmes, jó minőségű életet, ah,

ne tükrözné, mint egészséges jövőképet.

A teremtő pontosan tudta, mit miért tesz,

ha mások szerint élsz, a saját sorsod helyett,

hol ilyen, hol meg másmilyen hatások érnek.

S mivel saját tartásod, méltóságod nincsen,

a másokét utánozod, azt, amit könnyebb.

Nem ismered meg a sikernek az ízét, ah,

ha a könnyűt éled, mint az összeütött

kaja, olyan lesz, az életminőséged.

Csak átmegy rajtad, mindenféle

hatás, összevissza leszel tőle,

nem ismered, a saját sejted sem.

Belső kontroll, lelkesen, szívesen,

gondolkodva élni és dönteni, ha

szükséges, megadja belülről azt,

az emberiesed, ki nem üresedsz.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” nektek, értetek.

Oktatás, nevelés, olvasd hát el.

A hamis szót hagyd magadban,

tanulj tisztán kommunikálni, a

 jó minőségű életnek alapja az.

A saját ritmusodban haladj,

ne ücsörögj, mert megülsz,

befed a körbefogó iszap, ah.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

Te aki a nem általad teremtett

szépben, s jóban topicskolsz,

nem hoztad, azt, a tudást se,

minek tanultál volna, hinnye.

Felvállaltad, vezetőnek álltál.

Ah, neked mi a természetes,

nem ugyanaz, mint a

többieknek.

Hozzá

igazodna,

a saját és a

generációs

feladatod, ah.

Ezért, lenne jó, ha

ismernéd, mit lenne

szükséges, tenned, érted,

hogy megértsed a miérteket.

Az adott körülményeken

belül is lehet, jól érezni

magadat a bőrödben.

A saját sorsodhoz

méred, megtalálva

a generációs feladatod.

Ah, azon belül teljesítesz,

amin belül hagyja azt a

sorsod, tehetséged.

Megoldod azt, amit

generációsan senki,

nem vett észre addig.

Vagy átugorva mindent,

több szinttel, feljebbre,

hamiskodod magadat.

S érvényre juttatod, az

akaratodat, álmaidat.

S te másik, nem tehetsz

semmit sem, az akaratosok,

megszabják, szerintük mit lehet.

Erős tükör az annak, aki vállalja

a döntéseiért, a felelősséget, ah.

Mások szerint élni, na azt is lehet,

akkor viszont ki teljesít magad helyett.

A belső hármasod jelzi ám, mi akkor a jó,

amiben fejlődni vagy képes és nem

a „punnyasztó”, ah, a látszatra jó.

„Szodén, viribülő, topicskoló”.

Ha azt gondolod, hogy az

amit teljesítesz, elég

ahhoz, kívülről,

minden

rendben.

Döntesz hát,

magad szerint.

Nem ártasz, úgy

ítéled meg, talán,

elég ahhoz, hogy

távol maradj.

Felfújod a

az orcádat,

lenézően.

Ne lásson

bele

az

életedbe,

senki se, ah.

Csakhogy, ott

vagy a kirakatban,

minden pillanatban.

Az egyetlen ami segít,

ne akarjál tökéletesnek

látszani, maradj szerény,

természetesen élj meg.

Abból amit te magad

teremtettél, hinnye.

Ha időben észleled,

hol vannak azok a

határaid, amik

még beleférnek.

Túlzottan magadtól

el nem térnek, lassan

meg és felismered, azt,

ami visszatángál, bizony,

a saját”jótékony” sorsod.

Kezdjed újra, még egyszer,

onnan ahonnan könnyűvé

váltál, a nemlétező sorba

beleálltál, hiába hát, kár.

Amikor új családot akarsz,

vedd figyelembe, akkor

élheted azt majd jól.

Ha, akiket letudtál,

maradhatnak olyan

életminőségben,

ahogy veled éltek.

Ha nem úgy teszel,

piszkálni fog majd,

a lelkiismereted, ah.

Elfordulhatnak tőled,

azok, akik komolyan

veszik a családot.

Ha úgy bánsz el,

a sajátjaiddal, ugyan,

hogyan bízhatnak benned,

ők, akik nem a rokonaid, ah.

Nem titok az se régen már.

Az intelligencia hiánya is,

pótolható sok tanulással.

Mi adja az embernek, a

 tartását, méltóságát,

hát az, hogy ahhoz

képest, amit

hozott,

kivé,

mivé

változott.

Hát ne csak

a pénzek által gyarapodjál.

Lelkesen, szívesen, gondolkodó

maradj meg legalább. Ne rontsd

el, azt, amit, a teremtő által hoztál.

Nem lesz köszönet abban sem, ha

túlzásra nevelődtek a sarjak. Nincs

mit tenniük, csak élvezik, maguk fölött

azt az életet, amit nem élhetnének meg.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolok, sem ellened, se érted.

Ha nem igényled, a generációs jeled,

akkor is eltelik valahogy az életed.

A sorsok forgandóak, amit másoktól

elveszel, az nem a tied, leépül tőle a

lelkiismereted, azt a, hinnye, ne tedd.

Mert amikor már, megvan mindened,

kezdődik az üresedés, leépülés, hinnye.

Oktatás, nevelés, neked, érted, a sorsod,

ismerd meg és fel, hogy végleg el ne tévedj.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

Amikor egy . védjegyes jelszó miatt ki tudom zárni a saját gépemből, magamat, az nekem azt jelenti, a szolgáltató segít a megoldásban. Itt a lapomon, amivel most írok, a klaviatura megdöbbentően saját  megoldásokat használ,  tragar szavak. A baratot, nem vetjük le, mint, jó időben, a kabátot. Hisz mi lesz veled, ha fázik  a lelked, a nagy rideg uressegben, kiuresedhetsz ám végleg.julamami vedjegy

Szeretet, szerencse, legyen

bőven a zsebedben,

hogy adni

tudjál,

ha arra

szükség

lenne.

Van aki

úgy él,

azt hiszi

ha neki jó,

akkor minden

rendben van.

Ugyan, hogyan,

miből merítenek

a segítők, ha velük

sincs rendben semmi.

Aki ezt elhiszi, hogy úgy,

is jól működik az emberies,

hogy rajta van a tengernyi

teher, tapasztalatlanul dönt.

Mindenhez szükséges ah, az

ahhoz megfelelő életminőség.

Őket leminősítve elvárni azt

ami, belőlük szakít, hinnye.

Senki sem megaláztatásra

született le, emberiesen,

tudja, mi a dolga, hinnye.

A fokozatosságot hihagyók,

ah, a túlzó jólétet birtoklók,

a rárakottak teszik azzá, amit,

az emberies belülről él meg, ah.

Mintha a feje tetejére állt volna,

kikopnak közben, az emberies

értékek, elfogadják az üreset.

A könnyűvel csábítóan üres

hatások, látják mindezeket,

az összefüggésében látók.

Lemaradsz, ha nem tanulsz

meg a gyermekeid nyelvén.

Az Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”. ah.

Az emberiesek kitartanak,

hivatásból, a nehezekben.

Ki, mivel számol majd el,

a lelkiismeretével, hinnye.

Kérdeznek a felkiáltójelek,

hogyan lehet, hogy ennyi,

okos, szorgalmas, értelmes,

tehetséges, intelligens ember

kerülhetett kéretlen helyzetbe.

A kulcs ott van a saját kezükben.

A sorsok, állnak és várnak, arra,

hátha jön valaki aki érti mindazt.

Kifordítva önmagukhoz képest,

mennyi félreértett mondatnak,

a beteljesedése lehet ez, azt a.

Szintkülönbség, ahol biza már

 az egy nyelven beszélőknek

is fordítók szükségesek, ah.

Kérdezés helyett, hinnye, a

 félreértettet teljesítette.

Egy Haza ez csak egy, itt

fontos megélnünk, mindazt

ami szépet, jót beletettünk.

A fokozatosság, az fontos,

attól lesznek az emberek,

tartásosak, a méltóságuk,

a helyére kerül, hinnye.

Ha nagyobbat lépnek

előre, mint amire

be vannak érve,

megnézhetik

magukat, ah.

A sikerek

helyett,

jönnek,

azok a

dolgok,

amihez

semmi

közük,

nem

lenne.

Amikor

lépcsőről

lépcsőre,

elérték a

„legjüket”,

már van

alázatuk,

ahhoz.

Nem

érzik azt,

mindent

lehet, nem

csábítják őket,

a lehetetlenek.

Kontrollálni

képesek.

Láthatunk

igen visszás

helyzeteket,

nem veszik észre,

amire törekedtek,

számukra nevetséges.

Leértékelő a többieknek,

viszont, ah, tiszta tükörként

tanulnak, jót, sokat belőle.

A simán törtetőknek,

onnan van a lejjebb, de

azt már, nehezen tudják

érzékelni. Hiszen annyira

akarják az érzést, megjár.

Se tisztelet, sem tudás,

csak az akaratnak a

sűrű energiája.

Jó nagy csapda.

Akik addig őket

tisztelték, az

elért eredményük

okán, már csak azt

észlelik, jól elszálltak.

A régiekkel már nem is

kommunikálnak, nagynak

érzik magukat. Nem gondolva

arra, újra elölről kezdődik ott

minden számukra. Mintha

az elért sikereik, nem

is lettek volna.

Akik azokat a

 vesszőfutásokat

végigjárják és nem

sérülnek lelkileg bele.

Akár jó vezetők is lehetnek.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék, sem

veled, se ellened. Megélném

azt a jó minőségű életet,

amiért tettem eleget.

Oktatás, nevelés,

azoknak akik

értik, hogy

az értük.

Tartás,

méltóság,

megőrizve

azt, amit az

Isten mindenkinek,

megadott a születéskor.

Jó szerencsét mindenkinek,

aki a jóakaratát nem vetette le.

A benne lévő emberiest becsüli.

Nem váltja fel, valami könnyűre,

a nehezektől emberesedik, ah.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Tudod-e már tisztelni önmagad, hogy

el tudjál fogadni,

másokat.

A sorsod

odarakja,

mi a feladatod.

Ugyan miből adnál,

ha hiányokat élsz meg.

Valamiről megfeledkeznek

menet közben az emberek,

ha nekik nem jó az, nem

szabadna felvállalják.

Jóérzéssel rögzíteni

azt, ami akkor jól

jött, amikor ők

bajban voltak.

Ártanak vele ah,

önmaguknak is,

ha, amikor lehet,

nem adják vissza.

Nincs egészséges

körforgás bennük.

Nem tudott fejlődni,

azáltal, a lelkük, ah,

se a szíves énjük, a

gondolkodó agyuk.

Se tartás, se méltóság,

ha nem figyelnek rá,

kikopik a hozott.

Nem fejlesztik,

kiüresedik, ah.

Miből adnál, ha

magadnak

sincsen.

Ha meg

már van

bőven,

többleted,

miért nem

adsz, oda ahol,

nem tudnak haladni,

pont azért, mert nincsen.

A sorsukhoz, önmagukhoz,

a tehetségükhöz mérve mindazt.

Azt látom, az egypetéjű ikreknél se

ugyanaz a sors, sem a sorsszerűség.

Ki mit kapott, abból többletként,

más meg hozta tehetségként.

Valószínűleg a teremtő,

arra gondolt, hogy

segíteni fogják

az emberek

egymást.

S akkor,

mindenki

elégedetten

élhetne, nem lenne

az irigység napirenden.

Adok-kapok egészséges

körforgásban vagyok, ah.

Meddig szükséges adni,

amíg van fölösleges.

Láthatóan pont

akkor van,

hiány

a

másiknál.

Valahol a túlzó

birtoklásnál,

megreked

az energia.

Nincs meg a

körforgása,

az áramlása.

Egyiküknél a

többlet, másiknál

a hiány, nincs aki

átlátná mindezt,

összefüggésében.

Tisztelettel, itt vagyok,

szeretettel látok minden

olyan érdeklődőt, akiket,

ezekről nem szükséges

meggyőznöm.

Hiszen

hiábavaló

energia lenne,

inkább adja magát,

a magához vehető.

A sajátjai mellé

beépülő tudás.

Többlettudás,

magasabb

lélekrezgés.

Megélik az

az emberek

a sorsukat.

Tudják azt,

mikor van

a telített

energia.

Ha időben

kezelni tudják,

a sorsuk hálás.

Még jobban

gazdagodhatnak,

kik és miben épp.

Tudják mikor hova

fontos a többletet

visszajuttatni,

hogy ne

vigyék

túlzásba.

A kiüresedés

helyett,

vissza oda,

ahol épp

a hiány.

Kezdenek

egymásra

találni az

intelligensek.

Nincsen már

tagadásban

sok ember,

keresik a

hasonlókat.

Összetett tudás,

összefüggésében látás,

magyaros a gondolkodás, ah.

Ne vállalj vezető szerepet, ha

 nem látod összefüggésében.

Sanyarogni fognak azok,

akik meg látják mindazt,

s nem kapnak lehetőséget.

Felszínen csak a jót keresni,

többletben tapicskolni, ah, na

azt is lehet, a minőségi élet, az

maga a megélhető nehezek.

Tartás, méltóságot ad az,

 belső tartást igazgat.

Oktatás, nevelés,

bejelentkezéssel.

Magyarországon,

Pakson a Hergál

Házban, szeretettel.

julamami@gmail.com

+36 30 2470 589 számon.

Julamami

 

 

 

Mi a jó és szép neked, mert másképp látjuk mind.

A saját belső tartásunk, méltóságunk,

jelzi, aktuálisan,

mi jó nekünk.

Lelkesedés

nélkül, csak

élnénk bele,

amibe éppen

lehetne.

Na de,

őszintén,

tisztán,

lelkesen,

gyermeknyi

tisztasággal,

jól figyeljél

arra, akid

van.

Ha a

 sorsod

gazdagságot

mutat, akkor is

az vagy, ha még

nem számolhatod.

A rezgése már ott,

nálad, meghozza

azt, ami által,

megcsinálod.

Hiába

minden,

ha nincs

benne, a

sorsodban.

Hirtelen mások

lehetőségeit

felhasználva, a

hiszékenyeket

kihasználva,

gazdag vagy, ah.

A látszat mögött,

a valóban értők.

Nem lehet a tied,

aki hozzáértő, azé.

Tartást, méltóságot ad,

azoknak, akik, már ott

tartanak, generációsan.

Mert, ha alapok nélkül

megvan mindened,

a motiváció, a

többiekhez, ah,

elveszett, hinnye.

Erősen időleges

az csak, azután,

hamar ott a

váltás,

vissza

oda.

Ahol

túlmentél,

azon, amit a

teremtő adott.

Mint lehetőséget,

sorsszerűen van,

generációsan,

elérhetted,

azt, ami a

legmagasabb

számodra és

a családodnak.

Persze lehetne, a

saját kútfődből

is megoldani.

Ha nem

tértél el,

túlzásba

nem estél.

Szűk az a

lehetőség,

amit neked

engednek.

Miért is

tisztelnének.

Általuk lettél

oly gazdag.

Mennyit bír

a lelked,

a szíved, a

gondolkodó

agyad, akkor,

ha mások

mondják

mit

tehetsz.

Nincsen

 szinted, se

a sikeredet

nem élheted.

Megoldódik

az, sorsszerűen,

ha szerencséd van.

Gondolkodva dönts.

Vissza az eredőhöz,

szoktam mondani,

amikor szükséges

az ismétlés ott.

Mit akarsz,

ha elérted

a csúcsod.

Becsüld

meg azt,

amit az

Isten

adott.

Hiszen

hiányzik

az alap,

anélkül

meg, nem

áll a saját

lábán senki.

Hamis áradat.

papírforma, ah,

nem néz senki

sem utána, ah.

Legyártja,

ha bejött

másolja.

Nincs ki

kontrollálja,

nem értenek

hozzá, hát

hagyják

menjen.

S ami,

közben

legyártódott,

kibogozhatatlan.

Jár az öntisztulás,

körbe, mint az Isten

malmai, alaposak.

Állj meg a talpadon,

a tudás az benned van.

Pont arra van szükség,

hogy  térlátással, azt

nyugodtan, a saját

ritmusodban,

megoldjad.

Tedd azt,

amit lehet,

azon belül,

ahogy lehet.

Állj a sarkadra,

cinkos aki néma.

A hibák is  azért

vannak, hogy

kibogozva azt,

megoldják,

azok, akik

ahhoz

értenek.

Kapjanak

lehetőséget,

a tehetségesek.

Sortalanul ah, ne

lődörögjenek, a

Hazánknak a

színe- java,

belőlük is,

válhatna,

hinnye.

Az okos marad

a saját ritmusában.

Nem mások mondják

meg azt, hogy ki vagy.

A belső tartásod az.

Akkor se állj le,

igazodj ahhoz,

amihez képes,

a jóban, a

szépben,

most vagy.

Kommunikálj,

ott ahol szükséges.

A hamis kuncsorgást

halljad ki, meg azt is,

amivel körbefonna.

Senki más nem

tökéletes, csak az

Isten, ne törekedj

a helyére, hinnye.

Hallgat, nem beszél,

egyedül dolgozza fel.

Azt, amihez a hozzáértő

ott nem adott, gondolkodni,

megadatik a megoldás ahhoz.

Kész a mű, aranyos a kösöntyű,

az irigyek serege veszi már körbe.

Mindenki fölé kerekedni, hinnye,

azt szerette volna ah, nagyon, íme.

Valóban boldog vagy, abban amit

másoknak adott, lehetőségként

a teremtő Isten. Hiszen észleled,

nem boldogulsz, túlmentél rajta,

ott volt a boldogulás bugyra, ah.

Mindenkié lehetett volna, s lett az,

   csak, a lenéző élvezkedőké, hinnye.

Egész életedben, boldogulhattál

volna, ha beéred azzal, amit lehet.

Amit a sorsod, generációsan jelez.

Ha elérted, a legedet, állj meg,

gondolkodj el, honnan jöttél,

menyire mentél már túl.

Ne, hogy belecsússz,

a tiszta élet helyett,

dőzsölsz, piszkosul.

Onnan csak egyfelé

visz az út, nem lehet

kiemelkedni, hiszen,

mindenki arra vágyik, ah.

Pedig a nagyság belül van.

Ismerd meg a sorsodat,

a tenyeredben ott van.

Tanuld meg, használni,

azt amit az Isten neked

szánt, boldogulásul, ah.

Ne árts, senkit ne bánts,

magadra is jól vigyázz,

nem pótolhat téged

sem, senki más.

Ami tavaly

tiszta volt is,

kontrolláld, most.

Szerencsés napot.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Julamami

 

 

 

Addig evickéltem, amíg kizárt a

saját gépem, így hát,

máséról

írok.

Úgy

gondolod,

ha nem adsz,

lehetőségeket

az intelligenseknek,

majd, fogy a számuk.

Kicsit nézz körül otthon,

akivel nem boldogulsz,

talán tanulhatnál tőle.

A tapasztalatom az,

minden hetedik,

megadatik, ah.

Magad

ellen

vagy,

amikor,

tudod, ah,

másoknak,

mégis ártasz.

A sajátjaidnak

a jövőjét rontod,

amikor nincs meg,

az egyensúly, mert,

minden egyoldalú, ah.

Két lábon állni tanulnak

itt, a lelkesek, szívesek,

vagy a racionálisok, ah.

Sokfélék vagyunk ám,

serényen dolgozik az

agyunk azon, hogy

kontrolláljon.

Ne

menjen

túl, a lelkes,

szíves énünk,

a szívességünk, a

 túlzó pénzeseknél,

ah, természetes.

Pedig, jó minta

is lehetne,

tisztelettel

legyél feléjük,

akik segítettek.

Ne menj át, ah,

zsugoriba, kár

lenne érted, ha

már csak a

  racionális éned

működhetne, ah.

Ha felborult az

egyensúly, csak

a látszat marad,

nem tisztelnek,

azért amiből nem

adsz időben, hogy

megtudjad, ah, mit is

jelent átérezve neked.

„Emberies” maradtál,

 meg gazdag maradsz.

Hiszen generációsan

megoldották azokat

a feladatokat, neked

az alapként megvan.

Tanuljál meg, a saját

idődben adni, ah, ne

 kelljen, ha kéred, ha

nem, kapni, hinnye.

Abból adni amiből

a többleted van,

egészségesnek

maradni, benne

a körforgásban.

A motivációért.

Hiszen amikor

már mindened

van, üresedsz.

Nem igazi, csak

látszatosra kész,

nem gondoltak rá,

mennyit árthat az.

Ah, hozzá fordulsz

segítségért, majd

megtudod, amiről

magad is döntöttél,

s könnyen vettél.

Ha a látszatoshoz

tanácsért mentél.

Győz meg, legyőzni

könnyű engemet,nem

harcolnék sem veled,

se ellened, feltaláltam

valami fontosat, azt

oktatnám, nevelnék

a rajzos formájával.

Íme az emberies

nyelvezete, ah.

Várom azt az

embert, aki

megtanulva,

tudja, mit

vesz

meg.

Oktatás,

nevelés,

azoknak,

akik

értik, a

miértjét.

Nem tehet,

nagy emberré

a tengernyi

pénz sem.

Ha az

emberiest

hagyod,

kikopni

belőled, ah.

Kontrolláld

magad, egy

tanácsadás

által, itt

nálam.

Akik be

akartak

csapni,

magukkal

tették azt.

Nekem

annyi a

feladatom,

felsorolom.

Befolyásolni

magamat, na

azt, nem

hagyom.

Tisztán, azt

ami ott van,

leolvasom.

Sorsolvasás,

neked, rólad,

érted, abból

csak egy,

a tied.

Megőrzi,

a tenyered,

amit, már a

születésedkor

belerajzolt az Isten.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

 

Szeretettel, Julamami

 

 

 

Nem tanulna, minek, inkább

beállna, a már túl

hosszú sorba

főnöknek.

Hiszen,

arra

vágyott,

eddigi

életében.

Megirigyelte

az okosakat,

a tanultakat, ah,

az intelligensek meg,

 szinte ellenségesek számára.

Mit képzelnek, hogy ők olyan

egyszerűnek látnak mindent.

Miközben dirigál, látja ám,

húzogatják a szájukat,

nem fogadják azt,

szívesen tőle.

Osztja az

igét,

ami

jónak

tűnik

számára.

Jól begyakorolta,

nem vehetik észre,

a mögöttes, nem

érdekli,

úgysem

tudja.

Rájött,

mivel tudja,

hálára késztetni,

azokat, akik ki

vannak neki

szolgáltatva.

Kérni nem tud,

megrendeli,

közli,

kiosztja.

Ha vétene

úgy csinál,

mintha

meg sem

történt

volna.

Minek tanulnia,

elég, ha van róla

papírja, megvan

oldva, hinnye.

Minek tanulnia,

ha tanácsokat is

adhat, elég jó

színezetet

mutatnia.

S kész

a mű,

remekmű.

Minek a

tanult,

az okos,

akinek van

tehetsége.

Az intelligenseket

lábtörlőnek használja,

tán engedély van arra.

Gratulálok, hatalmas az

alkotás, tükörnek sem jó,

hiszen régóta vakotás.

Ha beállsz a nemlétező

sorba, majd megbánod.

Magad  szerint helyett,

mások jövőjét gyártod.

Az egészséges körforgás

megmarad jó mintának.

Ritmusosan halad, amíg, a

tiszta tudás szintjére viszi,

megérdemelten most, a

nagy tudásúakat.

Ha eltévedtél

volna, igyekezz,

tisztulj fel, láss hozzá,

rugaszkodj neki még egyszer.

A Világ nem fog alkalmazkodni

hozzád, a te feladatod, hinnye.

A Hazádat végleg ne hagyd el.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

Ne add fel, meggondolatlanul

ne válj el, a Hazádat

végleg ne

hagyd el.

Az mind

te vagy, amit

megteremtesz.

Akkor, miért is

landol minden

csak tenálad.

Bocsánat, talán

nem vetted észre

rajtad kívül még,

vannak a többiek.

Nem lehet minden

csak a tied, akkor

miért születtek

volna ide a

többiek.

Ott vagy ám

mindenben.

Azt mondod,

alapozod a

közös jövőt,

a többiek

hisznek

neked.

Ne nyúlj

emberhez,

ha önmagad

sem ismered.

Még a múltbéli

elvárásoknak

teljesítesz.

Mi adja a

tartásodat,

ha elválsz,

s mindent,

le tudsz.

Mintha

közöd

sem

lett

volna,

hozzá

soha.

Miből

ítélnek

meg a

sajátjaid, ah, ha

minta vagy, hinnye.

Abban a minőségben,

amihez szoktattad,

az életük során.

Mindaddig,

őket,

amíg,

másképp

nem gondoltad.

Hisz, azt sem ők

döntötték el.

Ha úgy tudsz

gazdagodni,

csak hinnye.

Nem tisztelve

a tehetségeket.

Se, másokat, akik

abba a munkájukat

adták bele, le tudsz.

Nem fizeted ki, azokat,

akik tégedet gazdagítottak,

lelkesen, együtt a gyarapodásban.

Nem gondolták volna, rólad, hogy

a saját jólétedért teszed, ah, mindazt,

magadat bebiztosítva, s minden a tied.

S mindenki mehet, amerre lát, így járt.

Van-e éjszakánként gondod ezekből,

vagy nyugodtan alszol mindezekkel

együtt, hiszen, meg vagy róla,

győződve, neked azt lehet.

Senki sem tökéletes, az

csak az Isten, szerintem.

S amivel az emberies már nem

bír el, odarakja, azt, a természetessel.

A teremtő, azzal oldja meg, mielőtt az

egyensúly felborulna, hát segít, ah.

Sokat tapasztalva, sokat látok,

azt gondolom, mindenkinek,

jó lenne ismernie, a sorsát.

Nem követnének el, annak

a felismerésével, ekkora

hibákat az emberek, ah.

Magamat nevelve, nekem

könnyebb volt átlátnom,

amikor már tudtam, azt.

Mi miért volt, van úgy,

elfogadóbb lettem,

azzal is ami által, le

 lettem fékezve, ah.

Aki már felismerte

mit miért szükséges

megélnie, tervez, még

akkor is, ha, úgy néz

ki, ah, az lehetetlen.

Tartást, méltóságot ad,

ha végigmentél átélve,

mindazokat, amik rólad,

s a családodról szólnak.

Nem nyafogsz, csinálod,

nem magyarázod meg,

ha nincsen, ah, kinek.

Ha tudod azt, hogy

bohócot csinálnak

belőled is, hinnye.

Ne magyarázkodjál.

Nem értenék, simán

gügyének néznének.

Majd, akkor jönnek

rá, kivel mit tettek,

ha megélik azt ők.

A sors kegyes,

odateszi azt,

törlesztési

lehetőségnek.

Nem biztos, hogy

könnyű lesz, de ugyan,

kinek kellene a könnyen

megélhető, felszínes.

Ha tapasztalva

haladhat és

amiben a

szerettei

majd

élnek.

Tiszta, biztos

alapot hagy.

Ne féljél,

megtapasztalni,

 kontrolláltan az újakat. A

felszínen nem fontosat mutatnak,

a nehézségek sűrűjében, azok.

Viszont, a megoldások is

élhetőek, ott vannak.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

azoknak, akik értik.

Az oktatás, nevelés,

által, megtanulnák,

ez emberies nyelvet.

Azt a szintet viszik,

amit, generációsan

elődeik megcsináltak.

Elvégzik a sok nehezet,

hogy a saját szintjükre, ah,

egészségesen kerüljenek.

Tisztelettel éljél, hogy

szerethető legyél.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel,

Julamami

 

Kérlek, ne add fel, tapasztalatlanként,

ne válj el, a Hazádat végleg ne hagyd el.

Kommunikálj az Istenért, azért adott szót

a szádba, az Isten, oszd meg másokkal, ah.

Egymástól tanulunk, mind valamit hozunk.

Amikor, nem arra a feladatra születettek,

élvezhető bőségként élik meg.

Azt, ami a veleszületetten

hozottakban úgy van meg,

hogy hasznára mindenkinek.

Térlátással nézi azt amit éppen,

átlátja, kihallja, megérzi, mindazt,

amit a többiek abban az ügyben nem.

Hiszen, ha valóban így teremtette volna,

élhetőre az Isten mindezeket, akkor csak,

a sokból, néhányaknak adathatna meg.  Az,

a minőségű életvitel, ami megjárhatna,

a maga szintjén mindenkinek.

Se nem sanyarogni,

sem hivalkodni,

mindenkinek azt

megélni. Amit már

generációsan odatett a

 sorsa, a család megdolgozott

azért, a jó minőségű életvitelért.

Mindenki elégedett lehetne a saját

sorsával, ha azt építhetné, lépcsőről

lépcsőre, hogy tapasztalata is legyen.

Könnyen lehet, hogy ő az első, abban,

aki észreveszi azt, amit többiek nem.

Úgy, generációsan, ő törleszti azt le,

tovább már ne menjen a hiány sem.

Meg, az arra való érettsége, ne az

legyen a kirakatban, akit éppen,

felkészítenek, a jólétére.

Mert feltételezik,

hogy nem volt,

nincs bővebb

választékunk.

Akkor, ha nem a

kiválóak, az okosak és

 intelligensek, ahhoz értők,

kerülhetnek ah, a Hazánkról a

kirakatba. Vagy, ha összevissza,

érdemtelenül kapható, az érdem.

Bizony az, hinnye, ah, leminősíthet,

mindannyiunkat, mintha itt nem,

 fejlődhetnének, az emberek.

Pedig, mekkora itt, a bőség,

a hozott tehetségesekből,

intelligensekből. Talán nem

is tudnak róla, gyakran meg

is lepődnek, ha kimondom.

Látom az intelligencia jelét.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” a már értőknek.

Ők, a saját hozottjukkal, a sorsuk

szerintikben csak vegetálnának, ah.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem,

nem harcolnék, sem veled, se ellened,

oktatnám, nevelnék, ha már lehetséges.

Áldjon meg az Isten, minden földi jóval

mindenkit, a jóakaratúakat a sikerrel.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, írok nektek, szeretettel.

Julamami

 

Lehet úgy is élni,

 átszunyókálva,

az egész életet.

Lehet, az itt is,

vagyok, ott se

vagyok, által is.

Majd lesz valami,

s amikor, valóban,

lesz valami. Ah, ami,

senki számára, nem

értelmezhető, mert

készen jön elő.

Nem tervezhető

ami utána jön, ah.

Figyelj, kikre bízod

magadat, amikor te,

kontroll nélküli vagy.

A földön keresd a talajt,

elszállt maradsz, ha nem

jó kezekbe kerülsz, ah.

Kiknek a sorsa, s

  kiknek, a sorstalansága,

egy váratlan döntés, vajon

hány embernek a

sorsát

rendezi

át.

Élték az

életüket, addig,

úgy tudták, rendben

van. Hiszen gondosan,

tervezve haladtak, ah.

Valami, ami fordítva

sikeredett, nem az

emberiesekért lett.

Hiszen ők, nem

ártanának

senkinek,

segíteni

születtek, hinnye.

Egyszer csak egy

hirtelen, nem

tervezhető,

hatás

átrendezte,

egy pillanat alatt,

s teljes egészében, a

 biztosnak hitt sorsukat.

Mi lenne ha tudnának

róla az emberek, hogy

mindenkinek, megvan

a maga sorsa, hinnye.

Talán elgondolkodnának

rajta és jeleznék előre,

jön a forgószélszerű

változás, hinnye.

Ami maradhat,

a méltóság

a tartás,

A belső

kontroll.

Az ember

tervez,

Isten

végez.

Nekem

mindegy

mi az, ami,

által elhiszik,

van felettünk.

Még valami, én

valakinek érzem.

Olyan, teremtő,

ami sokkal

nagyobb

az

embernél, ah.

Nagyon sokan,

 Istennek

nevezik.

Ha már

látod,

mi

mindent

nem tettél

meg, hát

ideje

elvégezni

a jót és a

szépet, ah.

Tekintettel

lenni a többi

emberre is.

Senki sem

született,

fölöslegesnek.

Nem ártok,

nem bántok,

magamra is

vigyázok.

Sokszínű a

paletta a

világban.

Had legyen

mindenkinek

saját sorsa, ha

az Isten, úgy

akarta, ah.

Az ember

azt, meg,

miért is

változtatja.

Ha nem az

ő sorsa, ah.

Ismerd meg

azt, amiről

csak  úgy

tudtad,

van

valami.

Ami, hol

fékez,

máskor

meg

adja a

lehetőséget.

Úgy is, ha nem

is tervezted.

Ha túlmennél,

már fékezne, ah,

figyelmeztet, adja

az erős jelzéseket.

Belső kontroll nélkül,

csak leffegnek sokan,

sorstalan, pedig, ha

tudnák, milyen jó

dolguk is lehetne.

Ha nyugodt lélekkel,

élnének, azt éreznék

belül, minden rendben.

Hisz nemcsak, önmagukra,

az emberekre, a környezetükre is,

 életszerűen, fontos lenne, tekintettel

lenniük, hogy kerek legyen, a Világuk.

Szép napot kívánok, jó érzésű emberek,

tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

A testedet edzed, takarítod,

talán nem is gondolod,

hogy a lelkednek

is megjárna,

ha lehetne,

már ma.

A szinted

alatti feladat,

huzamosan árthat.

Ha a szinteden vagy,

miért lenne szükséged,

a hangulatjavító bulizásokra.

Járjál, gondolkodó társaságba,

egymás többletéből tanulva, ah.

Ki, mikor van beérve szülőnek, ah,

később már nehéz lesz azt a szép időt

bepótolni, amit velük lehettél volna, ah.

Ne várjad tőlük, amit nem tanítottál meg.

Félmegoldással, nem lehetsz, sikeres sem,

 az odaadás, odafigyelés, adja a minőséged.

Van, hogy későn jönnek rá, mit jelentett, az

amit, családnak hívtak, már szétszéledtek.

Minden családban van, összetartó karakter.

A véreidhez tartoznod, fontos volna, akkor

is, ha nem fenékig tejfel még, adni születtél.

Ha csak az elvárásoknak, az igazadnak élsz,

nem lesz belőle minőségi, felelős kapcsolat.

Sértődésedben, mindent neked akarsz már,

 úgy,  kikopik az emberies belőled, hinnye, ah.

A szinteden tudsz segíteni is csak, alatta ah,

olyan mintha a feneketlen kútba pottyanna.

Neked mi a adja a tartásodat és a méltóságodat,

nekem az, ha tudom, generációsan megcsináltuk.

Elsimogattuk azt, amit valaki felelőtlenül és csak

magára gondolva, elherdálta ah, eseti bánatában.

Ah, ha úgy akarsz, híressé lenni, másokat taposol,

eltakarítod, láthatatlanná teszed, hírhedt leszel,

generációsan gyártod, magatoknak, a gondot.

Addig alázol mindenkit, amíg, megalázódsz,

elveszíted vele a tartásod, méltóságod, ah.

Ha, lelkiismeret furdalással bulizol, minek

magyarázkodni, nem segít helyretenni sem.

Igazítsd meg a belső tartásodat a sikerhez.

A saját, jó minőségű energiád a tükröd,

ne a könnyűt éld, a minőségre figyelj.

Könnyű kibillenni, nehéz visszatérni,

ha nem figyelsz a minőségre, hinnye.

Igen gyorsan, ki lehet ám billenni, a

biztonságot nyújtó saját rezgésből.

Felelős vagy, azért, amit teremtesz,

a túl laza, leminősít alaposan téged.

Odalehet egy vásott pillanatban  az,

amiért tettél, egész életedben, ah.

Tartáshiányos leszel, kintről nézve.

Ha már tudod mi a sorsod és kinek

a félbehagyott feladatát folytatod.

Alapot ad az, a jó minőségű élethez.

Amikor, az Általános műveltséget

növelő”Tenyérolvasó” során, mind

eljutnak, a pillanathoz. Amikor

érzik, tudják, megtörténik az

oldás, köszönik jól vannak.

Nincs szükségük semmi

rásegítésre, ott van a béke.

Egyenlő a siker rezgésével,

átéled, elégedettség érzés.

Boldogok szeretnének lenni

az emberek. Észre sem veszik,

ha abban, ami fontos nekik, már

boldogulhatnak, ah, boldogok is.

Ismerd meg a sorsodat, legyen

tiéd a tegnap, a ma, a holnap.

Felszínen élni, kikerülni a

nehezet, azt is lehet.

Az értelmes élet,

 néha könnyebb,

máskor nehezebb,

megerősít az téged.

Figyelj a tartásodra,

méltóságodra, hinnye.

Időben, jó helyre tedd,

a többleted hozadékát,

nevesítsed magadat, ah.

Lám túl tudtál lépni azon,

ami csak rólad, érted szól.

A jó minőségű életnek a

  lehetőségét, teremtve,

nyújtva a többieknek.

Ha elrontod, a hitelesed,

ami marad megkeseríthet.

Adjon az Isten minden földi

jóból, annyit és akkor,

amikor az a legjobb.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

Ez itt az én Hazám is,

ne vegyétek el,

tőlem,  ezt

az érzést.

Magamat

nevelve,

megóvni

próbálva,

egyre

erősebb

lett a tartás

bennem, ah.

Éreztem, hogy

azt meg amazt,

nekem már nem

lehet, ne tegyem.

Nem készített fel

senki sem, hogy

akkor mire

számíthatok,

amakkor meg,

úgy, nem lehet.

Belebonyolódtam

volna, az ismétlésbe.

Ha nem ébredek rá,

még időben, hinnye.

A tiszteletet

átvettem,

gyereknyi

felnőttől.

A pénzt,

mint a

jólét

zálogát,

nem is

ismerem.

Elhittem

mindent,

amit

mások is.

42 évesen,

jött meg a

sorsomhoz

az eszem.

A tisztelet

megmaradt

bennem, így

hát nem

ártanék,

senkinek

sem, hinnye.

A semmiből

valami, na ezt

kapjad ki, ah.

Használom a

 gondolkodó

agyamat, ah.

Mások előtt

másabb volt

a minta, biza.

A tapasztalat

azt motiválja

bennem, ah,

igyekezzek

közreadni.

Azt,

amit

meg és

feltaláltam.

Nincs másik

hely, amit

Hazámnak

nevezhetnék.

Közeledek már,

de még otthon

nem lehetek.

Jó érzéssel

tölt majd, a

 hazaértem

érzése, ah,

hinnye.

Itt írom hát,

valaki, aki,

ehhez

értő,

tegye

meg, hogy

kontrollálja, a

 feltaláltamnak,

a személyekre

szóló hatását, ah.

Nincs lehetőségem.

Nem rólam szól, aki

 igyekszem magamhoz

képest, a legjobb

tudásomat nyújtani.

Van valami nagyon

fontos mondanivaló,

a tartást, méltóságot,

megtartó erő, hinnye.

Hétköznapi módon is

megfogalmazni, de

az emberies nyelvet

is továbbadni, hinnye.

Szint alatt maradtam, ah,

valószínűleg, még nem

látják át az egészet.

Az ismétlés,

ah, nem szégyen, ha

szükséges az helyre is

 tesz. A tanulás meg,

nem késő, hinnye.

Nem lehet szégyen,

semmiképpen sem.

Hát, nincs is hova

fordulnom.

Láttam a

fiúkat,

jólétben

élnek és

unalmukban

túl mentek.

A helyes

viselkedés

határán, hinnye.

Megelőzésként is,

lehetne, alkalmazni,

azt amit feltaláltam.

Vidáman és mégis,

átérezve, a felismerését

ismételve önmagukban.

A mihez képestjeiket,

miért úgy döntéseiket,

átlátva kontrollálnák.

A generációs jelekkel,

a generációs feladattal.

A  gyakorlatot, rögvest

az elmélettel igazolva.

Tartás és méltóság,

mindenki így

születik.

Van

akiből

valami

miatt az,

kikopik.

Nincsenek

meg, a miért

tisztelnék, ha

bármit lehet.

Leutánozzák,

a felnőtteket.

A lelkiismeret

miért nem jelez.

Miért nincsenek

átmenetek, csak

a lehetetlenségek.

Miért nem fogadják

el ezt a tudást, mint

alkalmazható mintát.

Nem születtünk,

tengni mint

az állat.

Megírta,

akinek az

volt a dolga.

Gondolkodásra

használd az agyad,

naponta lenne

szükséges, hogy

tornáztasd, ah.

Úgy a sikernek

az érzését is,

megismernéd.

Kellemes napot

kívánok, minden

jóérzésű embernek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

Szeretettel.

Julamami

Ha benned tisztelet nincsen,

kezed csak legyintsen.

Jobb legyintéshez

szokni, mint,

megalázó

kezekkel

parolázni.

Sorsszerű,

szoktam

mondani.

Amikor már,

generációsan

odáig eljutott,

hogy semmiről

nem tudott.

S mégis,

hirtelen,

átfordult

a sorsa,

egy

pillanat

tükrében.

Semmi más,

minthogy,

túlment

valamin,

ami az ő,

sorsának

határa

volt.

Adni

jöttünk,

mind, s

mégis

csak

kapni

akarnak,

nagyon

sokan.

Vagy, benne

élnek olyanban,

amihez, nekik,

sorsszerűen

közük

sem

lenne.

Látszik az,

hinnye, ah,

szajkózzák,

betanulták.

Nem

működik,

a kontroll

bennük.

Amit hallani

akarnak, azt,

s nem segítő

szándékkal

mondják.

Eredménye

nem lesz, ah,

csak magukra

gondolnak.

Hát nem is

igyekeznek

megoldani,

azt, amit

nehéznek

a sorsuk

odatesz.

A könnyűt

élik, megjár

úgy gondolják.

Nem számolnak,

azzal, hogy azt,

amit felépítettek

saját sorsukként,

azzal lerombolják.

Magukat a többiek

fölé tolják, hinnye.

Mit is

vesznek

magukra

vele, hinnye.

Szintjük alá

kerülnek,

azáltal,

hogy a

nekik nem

járó, jólétben is,

nyugodtan élnek.

Úgy, hogy nem

végzik el azt,

amit felvállaltak.

Hiába jelzett, ah,

a lelkük, a szívük, a

 gondolkodó agyuk.

Mentek mások után,

észre sem vették azt,

hogy ők is belefutottak.

Növelték, a  hányaveti

életet, mint mintát, ah.

Nem hallgattak a belső

kontrolljukra, hinnye.

Tartásuk, méltóságuk,

oda, a látszatosok erős,

csapdájába kerültek be.

Annyival többen lettek.

Se kontroll, sem belső

töltés, csak üresedés.

Tudomásuk sincs

róla, hogy mekkora

gondot okoznak, ah.

A következőknek,

akik, ahhoz már

hozzászokva,

nem igyekeznek.

Teljesíteni mindazt,

ami benne van, az

ő törleszteni való

sorsukban, hinnye.

Generációkon át,

ott van a nehezék,

megpakolják vele,

a  szeretteiket.

Anélkül, hogy

tudnának róla,

csinálják a

rosszat.

Ismerd

meg a

sorsodat.

Legalább

ne menj

mellé.

Építsd

fel úgy,

hogy

tudod,

mi a

dolgod, ah.

Nem lehet,

becsapni a

lelkedet,

jelez.

Oktatás,

nevelés.

Érted, neked,

azért, hogy te,

gondolkodva

cselekedj.

A 2018. év

emberiesei

szenvedik

meg, azt,

amivel

nekik,

aztán

dolguk

sem lenne.

Hiszen már

az elődeik, ah,

letörlesztettek

mindent, ami volt.

Magukra hagyták,

a segítőket, hinnye.

Ők intelligensek, hát,

teszik azt, amit lehet.

Nem kapkodnak, se

nem sietnek, kivárják

a megfelelő helyzetet.

Összefüggésében látják.

Akik meg, mellé mentek,

hát, ah, rajtuk majd azok

segítenek, akiket, a jó

minőséget biztosítók,

helyett beengedtek.

Fogva tartja  őket,

a bizonytalannak

az erős vonzása.

Nagyemberek

szeretnének lenni,

hátha, nem veszik

észre, miért és kik

által kerültek oda.

Jól meg van oldva,

erős a csábító erő.

Nem maradt ott,

„nehezítmény, ah,

ahhoz, a jó sorshoz,

ők még  nem érettek.

Elrontanak mindent,

amihez hozzáférnek.

Vajon ki

mondhatja

meg, nekik,

hisz, nem

figyelnek.

Észre sem

veszik, hinnye.

Így aztán,

rengeteg,

oda nem illő,

gondot okoznak.

Tulajdonképpen

azzal önmaguknak,

hogy a saját sorsukra,

sem, a következő,

generációjuk

sorsára,

nem

gondolnak.

Nem  mondanak

nemet, hinnye,

hiába jelez a

belső

kontrolljuk,

nem ismerik.

Hiszékenyen

beleszaladnak.

Mély tiszteletem,

jók, emberiesek,

veleszületetten

segítőként élők.

Ismerem mint a

tenyeremet, hinnye.

Általános műveletséget

növelő „Tenyérolvasó”.

Oktatás, nevelés, címszó.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

Mond és honnan tudod, hol vannak, azok a határok,

ahol úgy tudsz megállni, hogy

nem ártasz magadnak.

Tuningolva meg,

még rosszabb.

A hétköznapi

életből, kirísz.

Magadra vonod

a figyelmet, ah.

Ha a lelked,

hiába

jelez,

nincs

hozzá

szíved,

nem hagyod

működni a saját

sorsodat. Nem hoz

döntést a gondolkodó

agyad, azt sem tudod

most, hol tartasz.

Minden döntés

csak jó lehet,

van az Isten.

Ha nem is

hiszed, már

segít neked.

Magadból

kiindulva,

jól bele

toccsansz, ah.

Nem látod át,

nem hallod ki,

nem érzed meg.

Vakmerő vagy,

nem nézel előre,

széltében sem.

Észre sem veszed,

belesétálsz, a jónak

tűnő, kontrollálni

lehetetlenbe,

hinnye.

Miért

nem

hiszel,

a belső

jelzésnek.

Adni jöttünk

mindannyian.

Ne hidd el,

hogy vége,

a segítők,

most lelnek

a segítőkre.

Az elvégzett

munkádnak

a minősége,

minősít,

téged is.

Mások

tudása,

most már

leminősít.

A hamisak

látszanak,

adj hitelt,

az igaz

szónak.

Maradjál a

tartásodban,

méltóságodban,

az Isten adta, jó

gondolataidban.

A tudás nálad van.

A könnyűk hozzák,

a  „nehezítményt”.

Adnák vennék hát,

méregetik, ah, mint

egy zsák krumplit.

Akik a vezetést

hozták, tudják.

Emberismeret

nélkül, nem

nyúlnának, ah,

az emberekhez.

Mert, ha minden

belesétálnak, oda,

végigmegy mindenen.

Nem állíthatja meg, csak

az élő Isten, azután rájön,

mindazt, a nagy mámorban,

önmagának gyártotta, hinnye.

Nem állította meg, az alázata,

nem volt még benne akkorra.

Benne fog élni, mindenki, aki

nem tanulta meg, azt, amit

tudásként, tehetségként

nem hozott, nem

ő kapott.

Ha csak a

fifika van, az

már nem elég,

most tudásra is

van már szükség.

Felszínen van

ám, már minden.

Jó minőségű munkát

adjál ki a kezedből, ah.

Magadhoz mérjed azt,

ne mások megelégedésére,

menjél bele, amihez semmi

közöd, soha nem is lenne.

Fékezz, mielőtt,

megszoknád, a lóval

növelt magasságodat,

mert megteheti,

helyetted a lovad.

Megelőzni, megelőzni,

amíg apró lehetőség van

arra, megelőzni, hinnye, ah.

Vagy, végignézik, sokan majd,

mert átlátják, kihallják, pontosan

érzik, generációsan lehetetlenné

válik, nemcsak másnak, nekik is.

Adta az Isten, hát gondolkodj,

legyél, a nehézben, jó minta.

Ne üresedhessen ki gyermek,

még mielőtt, felnőhetne, ah.

Gyermekzsivaj töltse be azt,

ahol az otthonod van, akkor,

amikor már, alkalmas ahhoz.

Adjon az Isten minden földi

jóból annyit és akkor,

amikor a legjobb.

Szép reggelt

kívánok

emberek.

Tisztelettel

élni könnyebb.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

Tapaszthatsz-e,

az elméleti közben,

vagy, miután készen

vagy, a tanulmányaiddal.

Sokat tapasztaltan, ah, most

jött meg az eszem a sorsomhoz.

Így hát, már tudom, bevinni ezt az

oktatásnak a környékére sem tudom.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolnék, sem veled, se ellened.

Oktatnám őket, akik erre már érettek.

Azért, hogy akik most még tanulnak,

már hozzájuthassanak, az oktatásba

engedjék be. Hiszen másképp is

láthatják azt, amit tanulnak,

kiegészíthetnék ezzel.

Többféle látásmód,

nem árthat senkinek.

Nem mindenkinek van,

lehetősége, a jó minőségű

tapasztalható gyakorlathoz.

Amikor a rajzos részét vesszük,

közben az életszerűség ott van.

A generációs feladataikban, ah.

A sorsunkat belerajzolta, akinek

ahhoz, van hatalma, van az Isten.

A kézfogásokkal összeérintik, ah,

paroláznak a jó üzletkötésekkor.

Átérezve, kihallva, átgondolva,

veszik magukhoz a tudást is.

Becsüljék az édesanyákat,

ne okozzon, a gyermekeik

lehetőségeinek hiánya,

 fájdalmat még nekik is.

Család, generációs jelek,

jót tenne, ha ismerhetnék.

Nem mennének a családok

egy válás miatt, szanaszét.

Egyfajta oldás, aközben,

meg is történik, már

másképp is

látja, a

saját

sorsát.

Valami

fontos

tudnivaló,

amit, fel és

megtaláltam.

Szeretném ha,

tudnának erről.

Megbecsülten, a

tapasztaló tudást,

a saját Hazámban.

Nincs másom, mint

 a segíts magadon, az

Isten is megsegít, ah.

Ha bárkinek van ezzel

kapcsolatban, vételi

szándéka, kérem

jelezze nekem.

Ah, nem sietek,

nem kapkodok,

kivárom, azt a

megfelelő

helyzetet.

Amikor

tudom,

nem kerül

a fiókjukba be.

Tudhatnak róla,

az arra már érett

érdeklődők, hogy

kiegészíthessék, ah,

általa, az ő tudásukat.

Otthon vagy, amikor a

 kicsiben, meglátod,

már te is, magadat.

Nem mentél sehova, a

 Világ, mégis ott van

 nálad, hinnye.

Adj teret a

mának, a

 holnap, a

 küszöbödön,

úgyis megvár

majd, hinnye.

Általános

műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

jelentkezz be, ha már

az érdeklődésedet

felkeltette, hinnye.

Magyarosan agyalós, a

 gyermekek jövőjéért.

Magyarországon,

Pakson a Hergál

Házban, vagy

online, ha

bárhol

élsz, a

Világban.

Oktatás,

nevelés,

címszó

alatt.

Julamami

 

 

 

 

Persze, lehet úgy is gondolni,

hogy minden rendben.

Akkor, ha eldöntötted,

a másik irányt veszed.

Miért vesződnél azzal,

ami nehezen megy, ah.

Ha könnyen legyőzheted,

a belső tartásodat azzal is,

kiszolgálod magad, a vágyad.

Bár nem arra vágytál igazán,

hanem leginkább, hogy tudjad,

mi mindent tudsz megoldani, a

tengernyi gondolkodó agyaddal.

Aztán rájöttél, másoknak könnyebb,

a másik oldalon könnyen megy, nem

érzik, a hiányát semminek közben.

Átadod magadat a felszabadult

érzéseknek, miért is

vesződnél hát.

Ha nem

megy,

úgysem,

azt látod,

lehetetlen.

Alaposan el

és kihasználod

magad, legalább,

nézz rá annak az

anatómiájára.

Ha már

nem

fáradsz

azzal,

hogy

tartásos

maradj.

Nézz szét,

látod milyen

szép, a lelked

tiszta tükre.

Kérlek,

meg ne

feledkezz,

a belső

tartásod,

méltóságod,

figyelmeztet.

Figyelj ha a

lelked jelez,

ne várd meg,

amikor majd,

érted szólóan,

„rádmordul” a

lelkiismereted, ah.

Ülj le gondolkodj el,

mit kezd magával a

gondolkodó agyad.

Ha végleg kimarad

a kontrollja, hinnye.

Ugyan ki mondhatja

neked, hogy lépd át,

ne tiszteljed magad.

Annyira, hogy egyszer

majd, megkérdezi azt,

az unokád tőled is. Te

mit tettél akkor, kettő

közül csőlátásban, a

 könnyű felé mentél.

A nehézséget, mint

a pelyhet, kikerülted.

Most meg már, csak,

üresedsz, igaz is, hát,

 megvan mindenetek.

Nem maradt semmi,

ami, kihívásos lenne,

generációsan, hinnye.

Mindent idejében, ah,

maradjon másoknak is,

megfelelő fontos dolga.

Érezted-e már valaha,

adtál oda ahol nem volt,

segítettél akkor amikor,

már, éppen ideje volt.

Az lett a te ajándékod,

azáltal amit értük tettél.

Nem lett több pénzed se,

mégis nagyon örültél, ah.

Nem üresedtél tovább,

a mindenségit, nahát.

Nem kapkodtam, nem

siettem, megéltem azt,

amit adtál Isten. Adtam,

arra születtem. Hiszen,

kiüresedett volna, a sok

loholásban, a minőségi,

életem, átértékeltem.

 Helyette, azt is tudom,

ami kiteljesíthetne most,

 könnyű felé nem megyek.

Viszem a terhet, amíg azt,

érezhetem, már hazaértem.

A Hazámban otthon vagyok.

Olyan emberek tisztelnek meg,

  érkeznek, akiknek segíthetek.

Kinek feleltem volna meg,

önmagamtól távolodva,

sem gazdagodtam

volna. Hiszen a

fölöslegesemből,

mindig adtam volna,

oda, ahol nem volt.

Lelkesen, szívesen,

gondolkodó vagyok.

Sokak szerint, ez

nem gazdagság, ah.

Nincsen benne a

sorsomban, csak

ha a tudásomat, jó

helyre eladom, ah.

Magamhoz képest,

boldogulni tudok.

A kiteljesedésem

gyümölcse lesz majd.

Ne várjál olyat tőlem,

ami bennem, nincsen.

Tapasztalj és tanulj hát,

hogy a sorsodban is,

magad szerint, jól

boldogulj, hinnye.

Segítek magamon,

 érdemes legyek rá,

segítsen az Isten.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.

Julamami