https://julamami.com, Heringes Árpádné ev., heringesa1@gmail.com és a +36303003566 által oktatom, összefüggésében látni a két tenyeredet. a julamami védjegy

Tanulj, tapasztalva fejlődj, a tudás

megül, észre sem veszed, máris

jól megvagy, úgy egyszerűen,

a bármilyen, nagyszerűben.

Kiragadsz egy valamit, amit

nagy hatással tudsz bevinni,

az üresből nevesedni. S majd,

a híresedésről, nem tudsz

lemondani, mert nem igazi.
Nem adja azt, amit vártál tőle,
hát sokszorozni igyekszel,
hátha, úgy, mindenkinél,
különb és több leszel.

Tanuld meg, amit nem hoztál.

Az emberekkel jól bánjál, ah.

Ha nem tudod, tisztelni őket,

még önmagadat sem tiszteled.

Megelőzést, a megelőzéshez adva,
a megelőzésért, ha már érted,
értően, tegyél érte. Adjál mellé,
a tudásodból, ami oda illene.
Adjad bele, hozzá,
a többletedből, a rászánt pénzed,
a Hazánkba teremtsünk, egy tiszta forrást növelve.
Julamami Magyarosan Agyalósa, https://julamami.com.
Ami, a saját szintjén van bemutatva, mindenkinek más a sorsa.

Ha alázat benned nincsen,

kezed csak legyintsen.

Jobb leintéshez

szokni, mint a

megalázó

kezet

rázni.

Nagy

gondot

okozhat, ha

te különbnek

tartod magad.

Az nem tartás,

leginkább, tán gőg,

alacsony szintet

jelez, tanuljál és

győzzed azt le, te.

Alakítsad magadat,

a toleranciát,
formálni is neked

szükséges, na meg,
hogy az emberségedben, jól

kiteljesedj. A mások

energiái ne hassanak

rád annyira, hogy azt

feltételezzed, az a tied.

Rákapsz és bevált lesz az

a gyakorlat, azután már

azt sem tudod, ki vagy.

Megváltozol, már inkább

adsz a külsődre. Hiszen azt

látod megakad a szeme rajtad,

annak is, aki addig, rád sem nézett.

Kérlek ne vállaljál fel vezető szerepet,

ha kikopott már belőled az emberies, ah.

Elégedett leszel, hiszen agyon dicsérnek,

csak nem gondolod, hogy a belső tartásod meg

nem tud haladni és közben fejlődni,
a szintedre kerülni, vele olyan gyorsan.

Egyszer csak, azt veszed észre, mindened

van, s már nincsen, semmid sem, ami

motiválhatna. Ugyanott tartasz,

mint régen, amikor éppen

csak, az tartott, hogy

van bőven, pénzed, ah.

Tartogatod hát, a

megtartó erő

helyett is,

birtoklod.

Már nem

tudsz adni,
az elvégzett
munkának,
a kifizetését,
is halogatod.

Tanuld meg,

amit nem hoztál,
tudásként, tehetségnek.
Van a lelkes,

gondolkodó,

szíves éned.

Átbillentél,

nem ugyanaz,

nem fejlődtél, ah

közben már, egy

kicsit sem, minek.

Megcsináltak mindent,

helyetted és érted, épül

lefele az agysejted egy,

vagy nagyobb része.

Nem csináltál még,

meg önmagadért,

semmit, ha mindazt

mások tették, érted.

Nem több lettél ám,

hanem csak kevesebb.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

serkentő agytorna, ah.

Jó szerencsét, minden

jó szándékú embernek.
Tanuld meg és ráébredsz,
jó embernek lenni jó,
tiszteletből, szeretetből való.

Heringes Árpádné nemzetközi és magyarországi, tudodmányos, prevenciós és parapszichológus, a feltaláltamnak a megelőzésként oktatásáért.
ev. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel, a julamami védjegy

a Hergál  Házból. Szeretettel a Julamami.

Julamami

 

Látszik… 2021.05.03. – 2018.05.03.

Kérem a Hazámat, vegye meg azt, amit itt

találtam fel, ne tegye a fiókba a védjegyet.

Adja közre a tanulási lehetőséget, hinnye.

Adja ajándékként, az azt értő embereknek,

ami belső tartást adhatna az arra éretteknek.

Megélhetnék e tudás által a saját sorsukat, az

arra éretteknek, szoktam mondani az oktatás

során, no, lám, megjött a sorsodhoz az eszed.

Látszik ami látható, a tekinteten átható,

az igen és a nem között sokféle

szó lehet, odaillő is, hahó.

Úgy élni, hogy nincs

meg a bizalom,

na az nem

semmi,

hahó.

Időben

elköszönni,

ami nem való oda,

 nem erőltetni, hahó.

Az embereket, tisztelet

hiányosan terelgetni, rajtuk

gyakorolni, amit nem tudhat,

úgy megélni mintha tudna, hahó.

Örülök, amikor látom, hogy védik

az állatokat, a természetet, ideje

lenne, kicsit késő is tán, védeni az

emberieseket, intelligenseket, ah.

Az okosakat, szaktudást bírókat,

a szorgalmasakat, tisztelettel és

becsülettel tevőket. Alázatosan

a sorsukat tudomásul vevőket,

nem ártó, nem bántóan élőket.

A saját sorsukat és generációsan

is törleszteni igyekvőket, hinnye.

Ha nem igyekeznek megbecsülni

a sok jóravalót, emberi sokaságot.

Helyettük csak olyanok maradnak,

akik mindent felelőtlenül kitalálnak,

a felelősség alól simán kibújnak, ah.

Beviszik a gyakorlatba, arra terelik,

a rendes embereket, mivel nem is

feltételeznék, hogy becsapják őket.

Hiszen ők maguk nem csinálnának

olyat, ami tudják, ártna a többinek.

Fejlődnek, tanulnak, a minőséget

adva, a saját igényességük

szerint gyakorolják a

hivatásukat, hahó.

Ha olyan nagy,

hatalmasnak

tartják, ah

magukat,

hallgatják,

meglesik, mit,

hogyan csinálnak

a többiek. Azt meg

nem is sejtik, hogy

mennyire, terheli az

ő lelkiismeretüket, ah.

Mivel nem természetes

az egyik sem, a műsor az

sem lesz természetes, hinnye.

Ingyen cirkusz, két személyre.

Amit teszel magadért, az lehet,

hogy másoknak is jólesne, amit

teszel mások ellen, az a tied is lesz.

Jól gondold meg mit is kívánsz, mert

te is abban fogsz ám élni, hinnye, ah.

Mert dolgozik a lelkiismeret, akkor is,

 ha nem is sejted, érted van ellened, ah.

Megelőzés a végzettségem, a hivatásom,

adnám át, az oktatási részét, tanítanám be.

Az arra érdemeseket, hogy a nevelésben legyen,

egy ilyen újszerű is, ami, működik, természetesen.

A belső kontroll megerősödik, egészségesen általa.

Magyarországra jöttek, itt tiszteltek meg az emberek,

abból lett a tudásom, a tenyerét meg mindenki magával

hordja, ideje lenne megtanulni leolvasni, ami csak az övé.

Nem mindegy milyen élménnyel megy innen az érkező haza.

 Egy Haza ez csak egy, tudás élményt visz-e, vagy kipiheni azt,

 amit otthon, esetleg nem tenne, felszabadulva tán idegenben.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”, jósnőnek hívtak,

rögtön az elején, sorsolvasó, a végzettségem, megmaradt az,

bennem, a sorsolvasásig, immár a 24. év alatt fel is fejlődtem.

Megtisztelő az érkezése azoknak, akik valószínűleg másképp

soha, sehol nem ismernének meg, itt meg megkérem őket,

ne mutatkozzanak be, ez is érdekessége, mindezeknek.

Jól bevált, minden kint marad, csak a lelkük térképe

az ami fontos, ahhoz értek, leolvasom a sorsukat.

Jó néhány év elteltével találkozunk újra, ha már

körbeért az, amivel megtiszteltek, leolvastam.

Van akinek már mondom, kérem szépen, hogy

jövök én ahhoz, hogy tanácsot adjak abban.

A 20 órás tréningnek nevezettem tanulását

 ajánlom, nincs belőle több, csak ez az egy.

Magam találtam fel,  egyedül oktatom és

nevelek általa, nem tanítottam meg senki

másnak. Pedig jól jönne a családokban is.

legalább egy ember, tanácsadónak, ah.

S azután, már nem nagyon találkozunk.

Amiért addig ide érkezett, a belső tartása

rendben. Az életérzése a helyén, a tudás,

benne, miért is jönne, néha egy igazoló

jóízű beszélgetéssel megtisztelnek online.

Értő társaság lettek köszönöm az Istennek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Ne árts, se ne bánts, magadra is vigyázz,

téged sem, pótolhat ám, senki más.

Jól gondold meg, mit kívánsz, mert

abban fogunk mi mindannyian élni,

önmagunkhoz képest, vegetálni.

Ah, ha nem látja át mindazt,

amit felvállalt, csak azt

nyomja, ami jó neki.

A többiek mind,

a szintjük alatt,

tanulnak megélni.

Ha egy dologban el

is érte, a „legjét”, hát

ne gondolja azt, hogy

ő, mindenhez, jól ért.

Bocsánat, bocsánat.

Prevenciós vagyok,

hivatást gyakorlok.

Kinek, mennyire,,

könnyű,

másnak,

mennyivel

nehezebb az

élete. Ha nem

látja át, az aki,

felvállalja, vagy

a feladatának

érzi, mindazt.

Vagy, előre ki

van találva az

is, ki lesz az.

Akinek,

meg kell

szenvednie,

ha maradna ő,

 a szülőhelyén, ah.

Pedig nem  terveztek

vele, senki sem, hiszen,

valami, amiből csak egy.

Nincs kihez hasonlítani,

sikereket él meg, annak

ellenére, hogy sokszorosan

hátrányos a helyzete, ahol él.

Ha valaki átlátja, meglepődik,

hogy lehet ennyi tolerancia, ah.

Azért gyakorolhatom így, ezt a

hivatást, a magaménak tudva,

mert erre születtem, hinnye.

Alázat, alázattal fűszerezve.

Menni, vagy maradni, ez itt,

a nagy kérdés, évekkel

ezelőtt, lett volna

lehetőségem,

külföldre

költözni.

Nagy

család

vagyunk,

leszavaztak,

generációs ház,

ez a Hergál Ház.

Maradtam hát,

szeretem őket,

nem okoznék,

semmi olyat,

ami ártana.

Ment tovább,

a sikertelenségbe

futottam bele, csak itt.

Amit akkor át kellett éljünk,

nem kívánnám senkinek se.

Mindazok után, egyáltalán

nem jöttek, a helyiek ide.

Tudtam valami durva az,

ami épp karaktert bont.

Nem fogadták el, hogy

generációsan vendéglős

múlttal, a mentes helyet

alkotva, bontakoztassuk

ki és hozzuk össze azt,

az ismertségemmel.

Küzdöttünk ahogy,

csak lehetett, ah.

Elfogadtam, az én,

szeretteim döntését,

fogadjak szót oda, ahol,

itt, a döntések szava.

Vége lett, ah be

kellett zárni.

Most éppen,

másodszorra,

nincs ennek, a

körzetnek, olyan

azt betöltője, akihez

fordulni is lehetne, ah.

Most már olyan sem, ah,

aki eddig, megcsinálta,

amit csak lehetett.

Mennyit bír el egy

ember, hány óra

van egy napban.

Emberies-e, az

aki felvállalja,

vagy csak, jól

ki van találva.

Amikor eldöntik,

figyelembe kell-e,

mindezeket venni, ah.

Sokszorosan hátrányos

helyzetben élve, nehezebb,

itt élni, mint bárki, kívülről,

látná, vagy gondolná, hinnye.

Nincs kihez fordulni, azzal,

ami a hátrányokat okozza.

Tessék kipróbálni kérem

szépen, milyen élni itt,

kisemberként, hinnye.

Mély tiszteletem,

akkor,  ha van

hova és kinek.

Meghajlok én,

bárki nagysága

előtt, nekem az

a hivatásom is.

Viszont, ha a

saját sikeres

életemet

nézem,

nagy, az Isten kegye,

ah.

Összefüggésében

látva, kerül a helyére az,

látom, érzem, gondolkodom.

A megoldás, hogy maradjak-e

csendben, húzzam meg magam,

továbbra is és szépen csendben,

mumifikálódjak, a sikereimben.

Viszont generációsan, fejlődési

lehetőségeink itt nincsenek, ah.

Nem lettem, tenger gazdag, így,

nincsen hallható szavam sem.

A hivatásom a megelőzés, nem

tartozom hát, sem ide, se oda.

Tartozom a megtisztelőkhöz,

online, vagy az érkezőkhöz,

akkor, pont és éppen, oda,

Azt mondta valaki, amikor

elkezdtem itt gyakorolni

a hivatásomat, hogy

én nem is létezem.

Tehát, nem kell,,

foglalkozni,

törődni,

velem.

Tettem

a dolgom,

egynaposan már,

kiszaladt, a Tenyérolvasó

létezésem a Világba.

Nem volt szükség a

hirdetésre, jöttek,

megtiszteltek.

Az első évek

meghoztak,

  sokakat,

24. éve,

akik,

tudják,

azt, miért

jönnek el ide.

Azt is hallottam,

ahhoz méltóan, az Istentől,

kegyelmet kapott,

„Júlia”, tudja-e.

Mondtam,

ah, maradjunk

csendben, mert

nem  szeretném,

ha tudnának róla.
Annyi igy is a gátló és az irigyem.

Az első években,

megkaptam ehhez,

mindent, a Hazám

„nagy falujában”.

Tettem a dolgom,

egyre több ember

ismert meg, egyre

több lehetőséget

adott, az Isten.

Ah, kényesen

figyeltem,

arra, hogy

az igen szűk,

határaimat,

betartsam.
A túlzások adta lehetőségeket, kerüljem el.

Itt vagyok,

maradtam,

lassan fel is

készülnék,

az öregségre.

Ahogy látom,

nem minőségi

az, ami itt rám

várna.
Hiszen azt mondta valaki,
én nem is létezem,
mert nem tudtak,
besorolni sehova. ah.

Ez a város, az én

szülőhelyem, lakóhelyem.

Kitartottam itt,

minden nehéz

rám rakottban.

Erős nyomást

gyakoroltak

ránk itt, akik

csak tudtak, ah.

Azzal haladtak.

Remélem már,

fejlődtek sokat,

boldogulnak is,

úgy talán tovább,

nem gátolnak, ah.

Itt, hamarosan,

megtörténik,

a változás is.

Lehetne, hogy

több hátrányom

ne legyen, ah abból,

hogy ide születtem.

Nem tudnám már ilyen

minőségben gyakorolni,

a hivatásomat se, ha nem

lenne bennem elég alázat, ah.

Nem kaptam még egyszer sem,

felkérést, tartsak „Tenyérolvasó

tréninget” itt, a születési helyemen.

Vagy előadást, a családokért, hinnye.

Amikor eloszlatva, a kétségeimet, én

magam kezdeményezni próbáltam, ah.

Nem juthatott el tán a többiekhez, vagy

nem volt rá, igénye se, sem érdeklődése,

csak két embernek. A szervezőnek és

egy fotósnak, aki gondolta, talán lesz

mit fotóznia, régen ahhoz volt szokva.

Köszönöm nekik, ah, felvállalták így is.

Az amit feltaláltam egyedi, nincs belőle

több se, mások lehet örülnének, hogyha,

lakna náluk, egy ilyen ember. Hiszen ide

 tervezhetnének, hosszabb időre, hinnye.

Igénybe vennének szállásokat az oktatás,

idejére, a többi időt, kirándulásokkal, jó

étkekkel ötvözve, nevesítve a városunkat,

a látványosságokat, ilyen módon is, ah.

Húsz órás a betanít6, oktatás, nevelés,

azoknak, akik igényesek, már erre is.

Más szemszögből is látva, utána, a

világukat, a Világot, a szintjükön élik.

Egy emberies döntőn, múlik, minden,

aki tudja, fejlődni, fontos mindenkinek.

Nyitott a világom, itt és így élek, látható.

Olyan mintha megfogott volna, egy vasmarok,

aki nem engedi a saját szülőhelyemen, magamhoz

méltó, minőségben megélni, a sorsomat, sikereimet.

Tudom, nemcsak egyedül vagyok ezzel- e Hazánkban.

Nekem az a dolgom, hogy felvállaljam, mindazt, amit,

eltervezek, összefüggésében megcsinálok, így is, ah.

Hiába minden, nem tudok, együtt gondolkodni és

bocsánatot is kérek, rögvest. Senki olyannal, aki

nem látja át, összefüggésében az egészet. Úgy,

hogy a maga szintjén, lehetőleg mindenkinek,

meglegyen a megfelelő életminősége. Ahhoz,

hogy önmaga szerint és generációsan is, itt

kiteljesedhessen, ne kelljen költöznie.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már

látod magadat, nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van nálad, hinnye.

Tisztelet és szerencse, s szeretet is,

legyen, bőven a zsebedben, hogy ne

szűkölködj, ha adnod lehetne, hinnye.

Amit teszel a többiekért, önmagadról is szól.

Egy Haza ez csak egy, ha mindannyian ide bele,

tehetnénk, a tehetségünknek gyümölcseit mind,

rólunk is szólna, nemcsak néhányukról, azt a.

Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Szeretettel a Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kellemes időtöltést kívánok

megérdemelten,

jöjjön a szép meg

 a jó, mindazoknak,

akik azért már rég,

mindent megtettek.

Saját sorsukban élnek,

generációsan teljesítenek,

nem ugrálnak fölöslegesen,

meglépik a lépcsőfokokat.

Tudják miért odalépnek,

a sorsukat is teljesítik.

Közben nem ártottak,

nem bántottak, csak

azért, hogy ők még

gyorsabban

haladhassanak.

Ami mindenkié

azt nem birtokolják,

örülnek annak ha valaki

haladni képes itt és most.

Ha sietve lépkednek, túl

 mennének önmagukon,

nem éreznék meg, az

 élet jó ritmusát.

Ami nem lehet

más mint a siker,

az a fajta, amitől

felemelkedik ő,

nem nagymenő,

de érdemeiért

jól értékelhető.

Az emberies erő, a

 tisztelet jól szerethető,

összetetten erős erő az,

 egyszerűen nagyszerű.

Minden hiába, ha az

másoktól elvéve,

kiszemezgetve a

mások tudása, az

 övékké nem lesz.

Mást nem tudnak

tisztelni, magukat

meg ugyan hogyan.

Hiszen a fokozatok

nélkül, az csak üres.

Nevetségessé teszik

magukat, visszájára

fordíthatja az élet.

Hiszen, felszínen

van minden ami

jól láthatóvá

válva, már a

minőségüket

megalapozva,

meg is hozta.

Ha nem látja,

tapos is rajta,

ki sem hallja,

nem érzi meg,

hiszen a nagy

jólétben neki

gondolkodni

ugyan minek.

Mindent látnak

viszont akiket ő

nem a minőségük

után csak fizetgeti.

A jelenből múlt lesz

 és azt most alapozza

meg, tán nem gondol

azzal, abban fog élni.

Nem lehet azt majd,

mint a nagykabátot

levenni, eltenni.

 Mindenkinek

kívánok most,

jó egészséget, szeretetet,

boldogulás általi boldogságot,

mint megmaradó alapját is annak,

amire építhető a jövőkép, a jó holnap.

Alapban van miért tisztelni azt, akit

előretoltak, van a sorsához alázata.

Ahol az értékesek megmutatkoznak,

oda sietve érkeznek a lelkecskék,

mert az élet ott szép lehet, nem

hozzáértés nélkül mondják

meg ki mit tehet, ki meg

csak a semmiben élhet.

Láthatóak a tehetségek,

válogathatók a lehetőségek,

hiszen aki felvállalta tudja azt,

az élet akkor már szép, ha a lélek

megnyugtatóan adja a csendzenét.

Emberiesen kívánok jó szerencsét,

mindenkinek aki érti már az életét,

ami a generációs feladata, a sorsa is.

Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev. Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból írok, szeretettel.

Megérezni…

2021.05.06.- 2016.05.06.

https://julamami.com

Mihez képest több,

vagy más,

éppen most,

ki lehet a napi aktuálisan hibás.

Mindenki hozott egy saját belső tartást,

az adja a gerincét, az emberi méltóságát.

Megtaláltam, az emberek tenyereiben, a,

csak a személyükről szóló sorstérképüket.

Tapasztalva tanulom az emberismeretet,

immáron 27. éve ennek, megtisztelnek,

azzal, hogy a tanácsaimért távolról is,

eljöttek az emberek, tíz éve Online is.

Megesett, hogy kezdetben,

 túl sokan jöttek.

Míg aztán,

kitudtam,

mondani,

az első,

kikínlódott nemet. Azóta,

már vannak akik hallják tőlem,

ne tessék jönni nem én vagyok,

az akihez tanácsért jönnie kellene.

Emberies nyelvnek neveztem el ezt,

ahogy írok, úgy is adom a tanácsot.

Fontos is lehetne figyelni arra,

hogy ott van a tenyerében,

minden embernek,

a sorsa kulcsa.

Ritkábban,

fordulna elő,

a megtagadás,

a kirekesztés is.

Ha ráébrednének,

tapasztalnák, tanulnák,

az emberek, gyermekek.

Bizony a családjukon belül is,

vannak még a jelek, s a csak rájuk jellemző,

generációs jeleik is, meg feladataik is.

Hiszen egyéniségünk,

tehetségünk,

saját sorsunk,

tekintetében is,

tisztulni, törleszteni jöttünk.

Én már megéltem, letörlesztettem,

amit a saját sorsommal hoztam bőven,

Online vagyok, hogy elérhető legyek.

Hiszen ma már tudom,

érte tegyél,

ne helyette,

a sarjaidnak is,

így lesz értelmes élete.

 

 

 

 

 

Örökké maradjon,

felismernéd-e

a benned lévő

szeretetet,

vagy csak

látszatosan

teszel-veszel.

Önmagad ellen

védekezel, csak

nem csinálsz te

 is ellenséget

magadból.

Ha nem jó,

hát tanuljad

meg mástól,

hogyan menjél

tovább.

Tudod-e az

ami fékezne,

a lelkedben,

adná a jelzést.

Az impulzusod ami

rólad, neked jelezne,

ha felismernéd

és nem éreznéd

idegennek ott belül.

Látszik a tenyereidben,

a generációs feladatod jön,

miután, elvégezted a sajátod.

Visszavágysz oda, ahonnan,

teljesítés nélkül kiugrasz,

nem vált a sajátoddá az,

hiányként ott maradt.

A lelked jelzésére ha te

figyelnél egy ritmusban

maradna a szíveddel és

a gondolkodó agyaddal,

megoldhatnák mindazokat.

Mert, intelligensnek születtél,

jó mintát, az életeddel mutatsz.

Ne szenvedj feleslegesen,

elég az, ami érted szól, mint

feladat, azt végezd el időben.

Mások meg nagyon alacsonyan,

kitalálnak mindenféle, mondva

csinált módszerekké váltakat.

Nem kontrollálják őket, mert

nincs aki fel merné vállalni.

Bevallani, hogy amikor

ezt megengedték

óriásit tévedtek,

mondvacsináltak

töltötték azt be.

Amiért a többi

nem is juthatott

a közelébe sem.

 Kívül maradtam,

nem tehetek mást,

semmit  már, csak itt

jeleznék, hahó, hahó, hát

szeretetben, természetesen

egymás mellett élni az a valós.

Aki azt jó előre kitalálta, hogy

ne tudjak bent maradni, el tud-e

most a lelkiismeretével számolni.

Vagy gyártja a következő hibákat,

mert elég a látszatra, hamar ható,

s mindenki beleférhet, mert nem

fontos, hogy vannak akik arra

születtek és abban gazdagok, a

tehetségünk nekünk, az hozott.

Engedjétek be, fontosat mondok,

tartást és méltóságot magatoknak

csinálhattok az én tudásom által.

Nektek találtam fel, az emberek

akik megtiszteltek hozták el ide,

mint megtapasztalható tudást.

Összefüggésében rajzoltam le,

így ritmusban tudjatok maradni,

tanuljatok meg alkalmazkodni.

Vegye meg a Hazám, ti mind,

akiknek most igénye lenne

erre, lelkileg profitáljatok.

Szíves, lelkesen gazdagon,

ne görcsösen éljétek meg.

Magatokban a tehetséget

megtaláljátok és minőségi

életet élhessetek, abban is,

amiben éppen lennetek kell.

Két oldalunk van, ismerjétek

meg vele mindkét oldalatokat, meg,

feltaláltam, az arra rálátásos hidat.

Ha az egyik oldalt nyomják csak, az

nagyon erős legyen, lássák, hogy

bizony minden az övék itt már.

Hát ne igyekezzen senki sem,

tán fölösleges is lenne, nincs már,

meg a jólétünkhöz vezető út, elszállt,

másé lett az is már, nincs ott sem határ.

Ó nézzél magadban szét, na látod milyen

szép a lelkes, szíves, gondolkodó agyadnak

a tükre neked, ha nem úgy van, igyekezzél

javítani rajta, amíg lehet, hogy ne kiáltson

rád és fennhangon, a saját lelkiismereted.

Heringes Árpádné, prevenciósként.
Műhely, a megelőzésért ev.

Hétköznapokon, 10.00 és 12.00 óra között,
történik, a szolgáltatásom és az oktatásom.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

heringesa1@gmail.com és a +36302470589 által.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel a Julamami.

Az emberi méltóság, két fontos pillanata,

a megfogantatás, s az érzés az Anyaság.

Megjárna nekik a tartás, a méltóság,

magadat becsülöd alá, ha nem kapják.

Felfedeztem a csuklókon a magzati szakaszt,

ha tudnátok, hogy szinte mindent megmutat.

Neked mit jelent,

az anya szó.

Szeretetet-e.

Az íze,

a szádban,

édes,

vagy

keserű.

Mond,

te

milyen

anya

leszel,

ha

ilyet

tervezel.

Mond tudod-e,

hogy ma mit jelent az, hogy anya.

Felébredtél-e, felnőttél-e ahhoz,

milyen módon hordozod.

Vigyázol-e magadra,

érte, amíg,

várakoztok.

Vigyáznak-e rátok,

amikor megtörténik az,

aminek a legszentebbnek

kellene lennie kettőtök között.

A várakozási szakasz,

 a kihordási idő,

a magzati szakasz,

ha minden rendben lehet,

lelkileg köztetek, s körülötted,

akkor úgy zajlik mint egy csoda.

Az Isten adta lehetőség,

ahhoz, hogy anya légy.

Ami megfog történni,

amikor eljön az ideje,

s megszületik,

az ember gyermeke,

s megjön vele az anyai érzése.

Együtt élik át, azt a kilenc hónapot,

minden rezdülése bennük nyomot hagyott.

Bennük marad, láthatóan, rendezniük kellene,

azt az alkalmas időben, de csak egymással.

Én megtudtam, rákérdeztem, jól éreztem,

hogy azt addig miért is úgy éreztem.

Megértettem, elfogadtam.

Talán éppen azért is,

sokaknak,

egy ideig,

anyapótlék voltam.

Amíg velük együtt, a számukra jó,

 hazavezető útjukat megtaláltuk.

Valamikor, tán réges régen,

amikor mindezek,

a családokon múltak,

a legszegényebbek is,

megteremtették azokat,

a körülményeket,

ahol tisztán,

meghitten történhetett.

Vagy összehordták,

mint egy szentélyt,

ahol a világra jött,

megszületett,

az ember gyermeke.

Együtt várták, odafigyeltek,

volt rájuk gondjuk, nem hagyták,

egyedül a kérdéseikkel magukra őket,

legalább gondolatban,

 velük voltak,

együttérzők lettek.

Az érzés, ami ott volt,

bennük, köztük,

mint egy láthatatlan fonal.

Nem kötelékkel, nem csomózva,

hogy el ne felejtse, emlékezzen, hanem,

csak úgy emberiesen, megtisztelve,

várták a legnagyobb érzésüket.

Anyának lenni, átélve maga a csoda,

ha nincsenek az anyák akkor, a kérdéseikkel,

a miértekkel, hozzáértők nélkül, válasz nélkül hagyva.

Ha azt érezhetik, hogy az róluk szól, életszerű,

a segítők rájuk figyelnek, arról beszélnek,

s nem minden egyébről, bármi másról.

Egy összetartozó körben, meghitten,

hivatástudatból megtesznek mindent,

amit személyre szabva ott lehetséges.

Az érzéskör ami akkor létrejöhet,

megadja az indulásnál a biztonságot,

az anyának a gyermekének, az embereknek.

Ami megtörténhet velük, róluk szól és értük minden,

nincsenek, akkor, abban különbségek,

mert az emberiestől, a hozzáértő,

emberségesig érnek, a megható érzések.

Emberek ezekről az érzésekről,

kérlek benneteket el ne feledkezzetek.

Az Isten adta, az anya és a gyermeke között,

az összetartozás, a bizalomnak a továbbadása,

az egyetlen ember,

az egyetlen érzés,

ami nem téveszthető össze.

Az anya pocakja, a leendő gyermek temploma,

ami mindvégig védi, az ártóktól megóvja.

Nem rakhatod rá az apára se,

neki teljesen más olyankor az érzése.

Amit tovább visznek generációkon át,

a sejtjeikben mint a legszentebbet, a leánykák.

Hát jól figyelj, ha méltatlan szavak hagyják el a szádat,

ha egy nőről megengedsz, méltatlan kifejezéseket magadnak.

Akkor bizony olyan mintha bemocskolnád, az anyai,

gyermeki, emberies, szülői, rokoni érzést magadban.

Ha nem is a te gyermeked, ha nem is a te anyád,

de valakinek a szeretve nevelt gyermeke,

a valakik által tisztelt, szeretett, másoknak anyja.

Ha csak a profitot nézed, gondolsz-e közben arra,

hogy valakiknek az anyja, mindent a munkában

hagyva, kifáradva, kihasználva, kimerülve megy haza.

Te aki döntő helyzetben vagy, szállj magadba még ma,

mindennek ez a kezdete, mi marad az anyjából,

ha fáradtan, energia hiányosan, kiüresedve ér haza,

ugyan mit kap belőle, a szeretetre éhes gyermeke.

Mire emlékezhet majd, hogy az anyját néha látta nevetni csak.

Ha ma még nem is, de egyszer majd, ha megint tisztelni tudják,

a legtisztább érzéseket, hisz megfordult, hála Isten, újra a Világ.

  S az emberies útján halad, ha még van benned érzés eziránt,

vagy ha már nem is tudsz azonosulni vele,

mert régen másra figyelve élsz, akkor legalább ne gátoljad.

Ne hidd el, az ellenkezőjét, a jól megcsinált látszatosnak,

neki az érdekei diktálják, hogy könnyen bánjon el veled.

Az életet tisztelettel, szeretetben élni szép, az jó,

ha még hallani tudod a lelkedben a csendzenéd.

A sírjára a virágot hordhatod, amíg él,

amikor szüksége lenne rád,

tisztelettel, ha tudod szeretettel,

addig tedd érte, amit tudsz, az a dolgod.

Ne rohangálj, ha törik ha szakad, hogy mindenáron,

még ma odaérj,

egy lelkedből, szívedből jövő gondolatot,

megfogalmaznod, egy jó kapcsolatban az is elég.

Senki sem tökéletes, ne menj bele az ártó csapdájába,

ha áskálódna ellened, ha szutykolni próbálna téged.

Neked tudnod kell, a tisztából kibillenteni szeretne.

Az anyádban mindig ott van feléd az ő ragaszkodása.

Maradj az egyensúlyodban meg, a kulcs a szeretet.

Nem lehet természetes az, ami nem természetes.

Majd szégyenkezhetsz, ha bármikor addig, tévedtél,

eltévedtél, megtévedtél, elfordultál, megtagadtad,

az őserőt, az érzést is elrontottad magadban,

hozd helyre minél előbb, amíg él addig tegyed.

S te anya, ne legyél konok a gyermekeddel,

ne utólag akard nevelni, idejében lehet,

majd neveli magát élete során,

vagy nevelődik, te csak szeresd.

Nagyon fontos, a Világ sorsa mindez!

Ez a legnagyobb érzés, vigyázzatok rá,

nem veheti át a helyét egyetlen gép sem.

Akkor is tedd meg, szépen kérlek téged,

ha viszonzást, megbocsátást nem kapsz,

idő kell ahhoz, kinek mennyi szükséges.

Várd ki az időt, az anya és gyermeke,

között a szeretetszál, nem múlik, örök.

 Tisztelettel minden anya fele, Julamami.

Lelkiismeret… 2021.05.04. – 2016.05.04.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/,

ha van már rá igényed, magadért tanuljad meg.

Két oldalunk van, az egyikkel a tehetségünket

hoztuk, a másikat illene már megtanulnunk,

önmagunkkal egyensúlyban maradnunk.

Jó ha a párkapcsolatunkkal is tisztában

vagyunk,  mikor mi nőként a dolgunk,

nem előtte sem mögötte, a férfi mellett.

A lelked jelez, figyelj rá, ha pulzál,

 azt sem véletlenül kapod, ha

hagyod, legközelebb is,

ráér az, majd máskor.

Sikerül az összeset,

jól felhalmoznod,

cipelni is már alig,

éppen csak tudod,

amikor egyszer csak,

alaposan rád morog,

felelősen érted szólít

meg a lelkiismereted.

Van egy szabály,

legalább ne árts,

 se magadnak, sem másnak.

Két oldalunk van nekünk is,

nem egyoldalúak vagyunk.
Bal oldalunk a racionális énünket,,
jobb oldalunk pedig, a motiváló énünket jelzi,
mind a két oldalunk felett,
a gondolkodó agyunk dönt.

Ha az egyik felé teljesítettél,

keresd meg a másikhoz is,

a tanulási lehetőséged.

Honnan tudnák majd,

a kisgyermekek vagy fiatalok,
mit is,

jelent az, generációsan becsülje meg jól, mert, a
nagyapja hagyta rá, azt örökségül. Vagy

nagyanyjától mit tanulhatott volna, ha még élne.
S az is előfordulhatott volna, esetleg,
az egyikük, életbiztosításának,
a kedvezményezettjeként, lehetett volna miből, kifizetnie a tandíjat.
Ha nem gondoskodnak a jólétünkről, akik felvállalták, úgy, hogy nem
voltak igényesek arra, amit felvállaltak, azáltal, jó legyen az itt
élőknek.

Így, hát a hozzá nem értőknek, az emberileg arra nem éretteknek, a
kiszolgáltatottjai lehetünk, ha időben,
nem kapjuk meg, a Hazánktól azt, amit ide bele teremtettünk.
Se annyi nyugdíjunk nincsen,

hogy az önmagunk eltartásához elég legyen.
Se számukra elvégezhető, életbentartó, munkájuk nincsen.

A munka, a teremtés ereje, megtartó erő,

ha nem gyakorolta azt, számára elég ideig, ugyan

honnan tudná, tartást, méltóságot ad-e az.
Vagy mit jelent az elvégzett munka becsülete,
tartásban, emberségben, gerincességben, azt a.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom

hát ahhoz aki, heringesa1@gmail.com, megtisztel éppen.

A hivatásom, a tehetségemből lett, hozzá,
rengeteg, sokféle, szinte, napi,
tapasztalattal, állt össze a tudásom.
S lett meg, annak az eredménye, egy nap alatt
lerajzoltam, az akkor, elért szintemnek a ritmusában van.
Így hát, azon a szinten, vannak a bejelentkezők, vagy úgy
vállalják fel a szolgáltatásomat,
hogy a szintjükre, lefordítom. Akár, sokféle módon,
én vagyok az, aki a toleranciát gyakorlom és
értük és önmagamért is, a tudásomhoz meglévő, alázattal,
hozzájuk alkalmazkodom.
A feltaláltamat, az engem megtisztelőt,
összefüggésében látással élni, is oktatom.
Van hozzá, az éppen, 29. éve, felfedezett tehetségem,
amihez lett, a napi gyakorlatomból eredő,
emberismeretem és a felfedezésemhez, a megfelelő alázatom.

A 2016. évben,

vannak sokan,

akik alázatban élnek,

lelkesen, szívesen, eszesen,

mert minden jóérzésük meg is van,

már átlátják ők azt, összefüggésében.

Az élethez szükségeset magukhoz veszik.

Nem leskelődnek, sem kukucskálnak,

más úgy dönteni, hogy nem ártani,

legalább, megelőzésként megélni.

Felfordult az alja, jól láthatóvá válva,

nem tudsz még nemet mondani sem,

azért gond nélkül megkörnyékeznek.

Ha még akkor sem veszed észre, hogy

megrendezett az, ami ott van körülötted.

Elér, egy olyan magas szintre nem fékezve.

Olyan bátor, nem fél már csak önmagától,

túlzás van már, a zsebeiben, a markában.

Nem hiszik még el, azt sem amit jól látnak.

Teljesen kiszolgáltatottá, bábokká válnak,

hiszen nincs mögötte emberismeret sem.

Ne félj a tisztelettől, a legtisztább érzés,

nem téveszthető össze semmivel,

a kiteljesedő élethez, lételem.

Az emberies tartásos marad,

úgy dönt, lehetőleg ne ártson,

valami jó mindenkinek legyen.

Ha nem teljesítesz időben a legjobb

tudásod szerint, az Isten adta Népért, hát

elfordul a számára értelmes élhető felé.

Amikor csak bábként kezeled, lenézed,

már csak, a pénzről szólnak a döntések, a

látszatos felé irányítva, minden jót oda.

Nem határolod el, a jót és a rosszat, ah,

rájuk bízod, majd aztán kifogásolod azt,

ha nem tudnak egy ritmusban haladni.

A saját sorsunkat egyenként hoztuk,

saját életritmust kaptunk mindahhoz,

hogy teljesíteni időben tudjuk mindazt.

Mivé lesznek, nekünk a Népnek az ünnepnapjaink,

ha nincsen, megfelelő tisztelet, felénk.

Csupán az elméleti tudás nem elég.

Önjáróvá válhatnak ám, mert azt

hitték jól értik amit hallottak,

azzal nekik is ígértél már,

s várják a teljesítésedet.

Mi tapasztalni jöttünk,

mindannyian, kinek ez,

másoknak meg azt kellene,

megtapasztalnia ahhoz, hogy

eljussunk, a róluk szóló jó sorsunkba.

Nem mások szerint várakozni, se nem

értelmetlenül, csak beleélni vagyunk itt,

generációsan fejlődni, teljesíteni jöttünk.

A generációs feladataink, a sorsunk adott.

Amikor már túl magasra tévedtél fel,

no akkor egyszer csak, van az a pillanat.

Amikor azért amit tettél, el kell számolnod,

a saját lelkiismereteddel, s a következményeivel.

Keresd meg az arra alkalmas szavakat a szótárban.

Előzd meg, időben, kérj bocsánatot, a kárt fizesd meg.

Változz fokozatosan, hogy ne rogyjon meg a térded.

Becsüld meg a pillanatot, amikor boldognak érzed,

magadat, mert egész életedre kihathat az.

Ne tegyél senki ellen semmi rosszat,

mert az életed során visszahathat.

Igyekezzél jóemberré válni,

ne kelljen neked sem,

lopakodva járni.

Megtanulhatsz,

tapasztalhatsz,

sok – sok mindent.

Ettől egyenesedik,

a gerinced, magas a

rezgésed. Jó lenne,

ha minden ember,

önmaga felé,

mások felé,

szintjéhez,

méltóan is,

igényesen,

élhetne.

A lelke

fejlődésére,

odafigyelhetne,

a pénzbeni jólétéért tehetne.

Nem született senki sanyargásra,

se nélkülözésre, a saját szintjén jól élhetne.

Ne állj meg a semmit növelni, csak üresednél, ha

nem találsz magadnak értelmes elfoglaltságot, keresd meg.

Megszokottá válik az, ami erősebben hat, hát, mozgásban maradj.

Ha az ismétlésnél jobb megoldást nem találsz, akkor is látja már

az értelmező agyad, amit magadnak szántál. Kérdezés nélkül  azt

másokra ne rakjad sablonnak, mert ha elhiszik, hogy nincs más

lehetőségük, nem gondolkodnak, a jótettedben reménykednek, várakoznak.

Azt akarják látni, hogy nekik is megjár a jó és a szép, értük is szól

ami történik, hiszen az Isten adta Nép fejlődne, a saját maga által
is, megteremtett Hazájában, vár a lehetőségére.

A múlt elmúlt, figyelj a mára, a most

élhető pillanatára…2021.04.24. – 2016.04.24.

https://julamami.com Mihez képest, több vagy más.

Hát, most éppen ki a kijelölt hibás.

Tanulok, kint a Világban élők, sorszerű életéül.

Azzal, hogy Online vannak, a tanítványok engemet is,

tapasztalni, tovább fejlődni hagynak, hogy sokfelől vannak.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,

nem mentél sehova, a Világ mégis ott van nálad.

El ne feledd, te is csak szeretetből vagy.

Rálátni a sok mindenre, a kiteljesedésre,

hiszen ők a saját sorsukat megismerni,

keresve az igazi, tehetséges önmagukat,

az összefüggésében látásom miatt jönnek el.

Azzal meg, az egyszerű életemből kilátni tanítanak,

pedig az egyszerű világomból, ki sem tettem a lábamat.

Sok mindenre lehetne figyelni emberek, hiszen látni tanít,

benneteket a lelketek, a szívetek, a gondolkodó agyatok,

mutatja, nap mint nap nektek, mint a két szemetek.

A testetekért tesztek,

a lelketeknek is megjárna,

már ma, halasztani nem jó,

mert közben, punnyadhatsz.

Mert az életetek kulcsa nálatok,

értetek, ott vannak benne a jelek,

 a csuklótokon is már, a tenyereiteken át.

Nem fordulna szembe, a szülővel a gyermeke,

ha ismernék egymást, őszintén beszélnék meg.

Hiszen rá kell ébredjenek, mindkettőjüknek,

egy a család, de a generációs jelük az saját.

 Egyéniségük szerint is, más ügyekben,

tisztán tapasztalva egyszerűen élni,

a lelküket, szívüket, döntéseiket,

megerősíteni, a hozottat,

fejlesztve élni jöttek.

S reménykednek,

hogy a hozzá,

nem értők,

a múltban,

hiányosan,

s esendően,

kapaszkodnak.

A tudatlanokban is,

erősíteni vélnék azt is,

amit, másoktól másoltak,

ami rég volt, az már nincs is.

Hiszen közben aki azt kapva,

hozta, fejlődik folyamatosan.

Már át is látnak, ki is hallanak,

megéreznek és nagyon sokan.

Látják az álságosok, trükkösök,

bugyrában már vergődve élni,

nem tudja már le sem fedni.

Hét generáción keresztüli,

rakhatja rá azt az övéire,

a szép és jó helyett,

úgy is lesz az emlegetve.

Becsüld meg a pillanatot,

amikor boldognak érzed,

magadat, mert egész életedre kihathat.

A sok – sok boldogulás pillanata átengedve,

a sejtjeiden megmarad az áhított rezgése,

s bevonzza újra és megint azt, rájössz,

hiába na, te is csak szeretetből vagy.

Ne mástól várjad a jót és a szépet,

magad csináld meg, a saját sorsodat.

Egy Haza ez csak egy, beletettük azt,

a szépet és jót, amit lehetett, nem is,

várunk mást mi sem, csak ugyanezeket.

Ha már megtanultál adni, s a fölösleged,

fölöslegéből, szívesen, lelkesen is teszed,

bizony nyugodtan gyakoroljad amikor lehet.

Átlátva, kihallva, megérezve nem árthatnak,

 már neked se, akik abban is csak hibát keresnek.

Hiszen az érzés, ami ott, akkor átáramlik benned,

ismerőssé teszi az alkalmas sejted, önmagadat, veled.

Jó egészséget jó emberek, tisztelettel, szeretettel lenni,

önvalótokat, a járható sorsotokat, időben megismerni,

nem több az annál, mintha egy feladat elfogyott,

oda is teszi az Isten, a következő lépcsőfokot.

Aki még a saját szintjét nem ismeri,

vajon minek alapján rendezi,

az életét, hogy intézi.

Ha nem ébredsz fel,

álmosan éled át az

egész életedet.

Mások megélik,

azt amit az Isten,

a sorsuk megadott.

Nincs nagy különbség,

csak a minőség, ahhoz,

hogy jól érezd magad,

a saját bőrödben, ah.

Nem a pénz teszi az

emberiest, persze,

jó ha van, hiszen,

szükséges az is.

Ahogy haladok,

nem szükséges a

 tanácsadó, neki.

Amiket gyakran

hallgatok, máris

pénzessé teszi.

Megspórolva

azt amit mások

 a tanácsaimért

ide és vissza,

megtesznek.

Tiszteletem,

annak, aki

nem veszi

el, akkor se,

ha ő meglátja

benne az üzletet.

Mire felébrednek

az emberek, már

jót kerestek rajtuk.

Remélem vannak ott

is szabályok és amikor

észlelik, jelzik, hogy

elvették azt tőlük.

Mit ér a védjegy,

ha magyar, nincs

mit tenni, addig.

Amíg nem tesznek

értünk, mert ahhoz

vannak szoktatva.

Feltétel nélküli a

bizalom, hinnye má, ah.

Persze, bocsánatot kérek.

Ami jó az egyik embernek, az

 nem biztos, hogy jó a másiknak.

Nem férünk bele egy sablonba,

na meg, ha, azt akarta volna, a

teremtő, sablonnal landolunk.

Nem úgy történt, viszont itt

van, a feltisztulás éve most,

a „most” háromtól – kilenc

hónap, a sorsolvasásban.

Megtanítom az eltelt,

vagy a várható idő,

távolságát, mint

egy matematikai

képletet megoldja.

Ha nincs energia,

más által, egy időre,
feltöltetni,
arra is rá lehet szokni,
nem természetes.

S majd mások

meg kinőnek,

oda, ahol,

soha semmi,

dolguk nem

is lett volna.

Tehetségeket

hozunk mind,

nem született

fölöslegesre

senki sem.

Ha nem

tanították,

hát tanuld meg.

Felnőttoktatásban,

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

hogy megláthasd, azt is,

ami, másoknak látható.

Van egy alapozó része,

aztán van szintemelés,

annak tekintetében,

kinek mire van épp

szüksége, most.

Bezárkózhatsz,

befordulhatsz,

megkeseredhetsz,

inkább a megelőzésre

figyelj, megoldható ez,

ha még időben észleled.

Nem az én gondom az,

ha időben észlelem,

inkább azoké lesz,

akik nem észlelik.

Ennyivel tartozom

a Hazámnak, hát

megteszem érte,

mert szeretem.

Betanítanék,

olyan oktatót,

nevelőt, aki arra

érdemes, tanítaná.

Ott, ahol a szükség,

ahol én nem tehetem.

Tisztelettel élj, hogy

szerethető legyél.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

Apám,

amikor ezt a levelet olvasod,

valószínűleg,

éppen vonatra szállok és a

 választott családom tagjaival elutazom.

Szerencsét próbálok velük együtt,

az előled eltitkolt szerelmem az ő lányuk.

Nehéz volt elfogadtatnom magamat velük,

amikor megtudták, hogy te vagy az én apám.

Nem értették mit keresek a legjobb iskoláimmal,

segédmunkásként, beállva robotolni közéjük.

Hiszen mindenki tudta, én vagyok a hatalmas

vagyonodnak az egyetlen várományosa.

Megszerettem őket apa, képzeld figyelnek

egymásra, érdekli őket a másik sorsa,

nem hagyják a bajban lévőt magára,

nem ártanának semmiért senkinek.

Megtanultam hordani a maltert,

a kezük alá dolgoztam apa,

jólesett, a fáradság is,

nem szomorkodtak.

Nem öleltél már régen meg apa,

azelőtt még kezet is ráztál velem,

mert akkor észrevetted volna,

kérgesek lettek a munkától, a kezeim,

gratulált is hozzá nekem a nagyapa.

Ők a  (nehéz pénzért) is,

ugyanúgy megdolgoztak,

megkeresték, az ellátását,

a szeretett családjuknak.

Itt már nincsen munka számunkra,

mindet egy kézre bíztál, feltételezted,

hogy ugyanúgy jár el, mint amikor kezdő voltál.

Nem vártad el  tőle, azt se, hogy minden jelentkezőnek adjon-e,

vagy kinek adjon és milyen munkát, nem tudta felmérni.

Ki az aki abban jól boldogulna és azt igényesen el is

végzi, a kezeiből jó minőségű munka jön-e ki.

Milyen munkát kinek adjon,

nem mondtad, szabadjára hagytad.

S akikre rábíztad, kiválogatják már azt is,

hogy a keveset fizetőt is ki kaphatja, apa.

Máshonnan hozzák a munkásokat apa,

aki itt él, az azt, hogy hol,

vagy van-e és milyen munka nem is tudja.

Sok jó szakember vegetál munka nélkül apa,

mert a Hazáját elhagyni nem akarja.

Meg azt sem elhinni, hogy nincs mire várnia.

Van olyan is, aki már, csak néz ki a fejéből,

nincs már benne a miért, a késztetés se apa.

Ahhoz is pénz kell, hogy elmenjenek máshova,

ha nincs rá pénzük, arra is vannak akiknek,

pont azáltal vannak kiszolgáltatva, apa.

Gyorsan a táskába gyömöszöli az összes,

otthon tartott pénzét az apa.

Rohan az aközben,

megérkezett taxihoz.

A fiú,

az indulás előtt a vonatablakból,

még körbenéz,

fáj a szíve, lelke,

szakad a könnye,

az apjáért, de megy a sorsa után.

Hányszor próbálkozott azzal,

hogy elmondja neki,

nem akarja azt amit,

az apja neki szánt,

se vezetni, se birtokolni.

A saját álmait szeretné megvalósítani,

régóta fontolgatja, el kellene az apjának mondania.

Tudja, hogy mennyi mindent feláldozott érte az apja,

mindig azt mondogatta, neked, érted teszem.

Most még nem érek rá, beszélgetni veled,

de majd, ha megöregszem lesz időm és elmesélem.

Ezt a döntését tegnap este, semmiképpen sem,

nem merte szemtől szembe,

elmondani az apjának.

Jó hangulatban voltak.

Olyan volt, mintha,

beszélgetnének,

de csak elbeszéltek egymás mellett.

Így inkább levelet hagyott hátra.

Most neki nem maradt már ideje,

megy a vonata, várja a választottja,

a jövőhöz vezető útjához siet.

Félt, hogy visszatartja,

nem engedi,

 nem volt elég erős hozzá,

nem akarta a fájdalmát látni,

vagy az apjában csalódni.

Egyszer csak látja,

rohannak az emberek,

mindenhonnan ugyanoda.

Az apja mindegyik kezében pénz van,

ki furcsán nézegeti,

ki boldogan odarohan.

Sírva könyörög, kínálja,

feléjük tartja, hol ide, hol oda.

Mint aki nincs magánál,

az arca olyan.

Vigyétek,

vegyétek,

csak ezt láttam,

mással nem is foglalkoztam régóta.

Ez lett a mindennél a legfontosabb,

már azt sem tudtam mennyim van,

ez itt még számolatlan.

Elveszítettem azt,

a legfontosabbat, ezek miatt

 a papírdarabok miatt nem értem rá, hát írásban

köszönt el, elutazott, szerető családot talált helyettem.

Az egyetlenem, aki miatt mindezt összegyűjtöttem,

ott megy a vonat,

amivel más országban,

másokkal keres boldogulást az egyetlen fiam.

Közzétéve 2023.04.23.2023.04.23.Kategória https://julamami.com

Gyere velem, jó öreg alázat, bocsánatot kérek,

mert korosodik a várakozó énem,

oktatnám már, a feltaláltamat.

Nagyban szerettem volna

oktatni a Hazánkban, Nagy

az előnevem, megértettem, a miérteket.

Az anyánk öröksége ráment, szinte gyermekek voltak még, magukból kiindulva, bíztak bennük és hozzáértés nélkül, adták a pénzüket bele. Elvesztettek mindent, már gyermekekként is szenvedtünk, azokért, a hiányokért, nem tudták megoldani, se feloldani magukban.

A racionális megoldásom,
a feltaláltamnak az eladása, nem hagyhatom hátra, a következőknek. Más nem tudja be és megtanítani, az oktatásának módját, csupán én, magam, Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev.
Magamért is szükséges tennem, az már biztos, hogy nincs üzleti érzékem, megtartom hát az önbecsülésem. Eladom oda, ahol úgy látom, jó helyen lesz, megbecsülik, felismerik benne, a nagy lehetőséget, akár üzletileg is.

Az emberismeretem tükrét, naponta, akkor

kapom vissza, amikor megtisztelnek, azzal,

hogy a Sorsuknak a leolvasását megelőzésben

és a saját feltaláltam által, történik a szolgáltatásom.

Adnám át a feltalált tudásomat, ami

által sokakban tehetne rendet, az életükben,

a sorsuknak, a kiteljesedéséhez adhatna, azt a.

Legyenek hasznára, a szeretteiknek,

a tiszteltjeiknek, a felvállalt rangjuk által, a döntéseikben érintett Népnek. Tegyenek sok jót és a jó minőségű munkájuk által, naponta, fejlődve, hozzanak, egyre emberségesebb döntéseket, hogy számukra is, jó minőségben emberesedjenek.

Hát addig is írom azt ami jön, naponta, ah,

ne menjen az időm el, mert ki tudja meddig

várakoztatnak. Így hát eladom a feltaláltamat,

mert más lehetőségem itt a Hazámban nincsen.

 A neve most Önismereti oktatás, a tartásért, az

 emberi méltóság megtartásáért, azt a.

Mindenki egyenként született meg,

ha észreveszed időben, azt is

tudod, hogy neked is szükséges

alkalmazkodnod az életszerűhöz.

Akkor is, ha még nem értik miért, a nehezet választod.

Kommunikálni, tisztán kommunikálni, jól kommunikálni,

hogy az át is menjen érthető legyen.

S akkor, mindenki megtalálja benne

azt, ami róla és a szeretteiről szól.

Az adni tudás emberséges,

szépet és jót adjatok,

hogy élhetően,

egészséges

FÖLDÖN

lakjatok.

Az élet szép,

ha hallod már,

a lelkedben a csendzenéd,

kívánok hozzá jó szerencsét.

A felszínen élni,

kikerülni a nehezet,

azt is lehet.

Ah, az élet,

maga

a

tapasztalás lehetőségét betöltő,

életszerűen teljesíthető nehézségek.

A könnyűben emberesedni nem lehet,

alkalmazkodás, alázat nélkül nem megy.

Az Isten adta Nép ide teremtene, ah,

mert nincsen másik Hazája csak ez.

A családjáért teremt minden férfi,

mert az Isten rábízta, a fontos feladata ez lett.

A nő dolga, hogy legyen otthon bőven, tisztelet és szeretet,

hogy vihessenek belőle kifele is a gyermekek.

Az asztalra legyen közösen fogyasztható étek,

együtt beszéljék meg a napi történéseket.

A Népnek a  szíves, lelkes, gondolkodni tudó

áradata, mindenkit elgondolkodtathat. Mit

 jelent, az egy Haza, csak egy, a biztos talaj, a fejlődni,

haladni, dolgozni, teremteni vágyó Nép talpa alatt.

Az élet megtalálja az élni tudás lehetőségét, a

minta amit hozott az ember. Ah, ha nem követni

való, hát a Népért, a Néphez igazodva, hitelesen tesz.

Egy  Haza csak egy, ide teremtettük, az

 emberségesen  működőképeseket,

csupán követni szükséges és megy.

Tanulj meg még időben adni,

hogy ne kelljen majd.

ha szeretnéd,

ha nem,

akkor is,

elfogadni,

kapni.

Ismerd meg,

a sorsodat, a

 generációs határaidat,

hogy legyen mit betarthass.

Van egy emberies saját szabály,

legalább ne árts,

senkit se bánts,

de magadra is jól vigyázz,

téged sem pótolhat senki más.

Otthon vagy,

amikor a kicsiben,

már látod magadat,

nem mentél sehova,

a Világ mégis ott van nálad.

Tanulj meg tiszteletet adni,

szeretetben élni,

hogy a jó minőségű életet,

ne kelljen csak remélni,

meg is tudjad azt élni.

Figyelj ha a lelked jelez,

hogy nem jól van ez,

mert ha nem figyelsz,

a lelked, szíved,

gondolkodó agyad jelzésére,

ha telítődik, hát, nagy zokogások lesznek belőle.

S akkor meg örülhetsz, hogy megoldja,

a sírással a lelked,

s nem telítődik úgy,

hogy meginog az egészséged.

Fohászkodj ha szükségét érzed,

de köszönd meg nap mint nap,

az Istennek, a munkáddal elért, életminőséged.

Ha netán tán nem találnád,

még hozzá az alázatos köszönő mondatodat,

a térded a megfelelő helyet megtalálja majd.

Tisztelet, szeretet, önbecsülés, önismeret,

legyen otthon bőven, ha szeretnének,

vihessenek belőle kimenőben.

Nézz magadban szét,

ugye milyen szép,

lelked tiszta tükre,

így érkezünk le.

A múlt elmúlt,

figyelj a mára,

a most pillanatára,

a holnap a küszöbön,

úgyis megvár majd.

Apró fontos porszemek,

vagyunk mindannyian,

mindenki hozott valami,

fontos tehetségének megfelelő feladatot.

Tanuld meg tisztelni, a másikban az emberségest,

hogy magadban is tisztelhesd ugyanazt.

Jó szerencsét emberségesek,

áldjon meg az Isten,

minden földi jóval bennünket.

Közzétéve 2023.04.22.2023.04.22.Kategória https://julamami.com

Nézzél  néha szét… 2021.04.21.  –

2016.04.21. https://julamami.com

Van-e neked is saját belső tartásod,

talán a generációsan hozott

és saját sorsfeladataidat

is másokkal csináltatod, azt a.

Ne árts se bánts, tán a nemlétező

 tyúkszemedet is óvatosan védeted.

Nem láttad még az Isten adta Népet,

a Hazánk is belőlünk és miattunk létezik.

Ismerjük a munka becsületét,
a legjobb tudásunk szerint teljesítünk. A sorsunk minőségéért és
a generációs feladatainknak, az időben való elvégzéséért.

Nem vagyunk senkié sem, itt élünk amíg a

 Hazánk, ahova teremtettünk jól bánik velünk.

Szagtalanítva lett a gané, nem számít,

már semmi, csak mindig ugyanoda dőljön a lé.

Hozzá nyúltál ahhoz, rákaptál arra ami a másé,

a tükrödben azt is látni fogod, ha nem szeretnéd,

 bánod, a körbeérésnél, mások által láttatni fogod.

A múlt elmúlt, alkalmazkodni tanuljál meg a most,

alázatos pillanatához, ha te azt nem hozod, pótold.

Ha elavult már, nem hat, a múltbéliekhez rögzült,

a tudásod. Talán nem a hivatásod, hát vegyed,

hozzá azt amivel alkalmazkodni tudsz, a

 sorsokhoz, hétköznapjainkhoz.

Ünnep az életed, ha tudod, ah,

most neked mi is lenne az

 alkalmazkodó feladatod.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép,

lelked

tiszta

tükre,

így

érkeztél le.

Figyelj arra,

amit a lelked,

jelez, ha rebeg,

nem jól van ez.

Nem adja hozzá,

a ritmust a szíved,

óvatosan jelezget,

 túl hiszékeny vagy.

S ha nem figyelsz,

a lelkedre, szívedre,

a gondolkodó agyad,

megteszi azt helyetted,

megállít tán még időben.

Milyen jól is lehetnének,

ha tudnák az emberek,

mindenkinek van egy,

belső hármas kontrollja.

Időben figyelmeztetnek,

ne tedd, ne menj bele,

azt még jól gondold át,

az Isten adta Nép szerint

döntesz-e, hinnye, ah, azt a.

Egyedül

születtünk,

magunkért is élünk,

örüljünk ha van dolgunk,

mert feladat az csak nekünk.

Akkor a saját sorsunkat járjuk,

persze, ha tudjuk, hogy van,

generációs jelünk,

generációs határaink,

bizony azokat be is tartjuk.

Figyelmeztetnek téged is,

egyszer, majd másodszor is,

s harmadszorra csak miattad,

helyetted a sorsod megfordíthat.

Nézel ki a fejedből,

hogy lehet az,

hiszen addig,

mindent jól,

sikeresen,

elintéztél,

megoldottál, hinnye.

Közben, a határaidat be nem

tartva mellé s tán, azon túl is mentél,

elhitted, hogy neked mindent lehet.

Nem gondoltál azzal biza,

ha másoktól kicsalod,

a megteremtettjeiket,

nem adsz munkát, csak ha,

mindenből lecsippenthetsz.

Nem mutatod meg felelősen,

a hivatásukhoz a nekik szántat,

sem a gyarapodásukhoz,

a lehetőségeiket,

az meg visszaköszönhet, ah.

Megtörténhet veled hasonlóan,

 ne árts többet, magadnak sem.

A könyvek, festészet, szobrok,

óvjad, az is maga a Nép, a Hazánk.

Azt a mi nagyjaink megalkották.

Megváltoztathat a felszínesség,

 a túlzott bizalommal is óvatosan,

aki felé gyakorlod annak is, na,

meg azzal magadnak is árthatsz.

Ha nem a hozzáértő által,

felelősen történik meg,

bizony lehet, megeshet.

Kevesebb lett az értékes,

mint ami előtte volt, ott is.

Figyelj, ha a lelked jelez neked.

Átéled ugyanazokat a helyzeteket,

amiket okoztál azzal addig másoknak,

csak a saját vonatkozásaidban kapod.

Mint a lelked fejlődéséért szóló,

lehetőséget, az még időben,

lenne, hogy változzál meg, ah.

Gyakorold az utat a sorsodhoz

az alázat gyakorlásától te se félj,

a sietségben, lehet, hogy az Isten

létezéséről meg elfeledkeztél.

Győzz meg, legyőznöd

könnyű engemet, nem harcolok,

ellened sem, elérhető vagyok és

 értetek is itten, hogy amit feltaláltam,

s gyakorlom 27 éve már, annak az

oktatási védjegyes formáját veletek,

megismertessem, a működését minősíthessem.

Segíts magadon, az Isten is megsegít a lehetőségem,

várom a vevőjét a feltaláltamnak, betanítva eladnám.

Jó egészséget emberségesek, tisztelettel,

megbecsülten,

alázattal a sorszerűséghez,

egyszerűen is nagyszerű az élet.

Közzétéve 2023.04.21.2023.04.21.Kategória https://julamami.com

Tanuld meg, hogyan segíthetnél,

önmagadon, meg a szeretteidnek,

legalább a családod tagjainak, hogy

ne az arra éretlen, alacsony lélekszintű,

gépies mondatokat használókhoz menjenek.

Ők meg minek fejlődnének, így is megfelelnek.

Hiába most minden, ha nem engedik be azokat,

akik már tapasztaltan, valami tisztát feltaláltak.

Így, most csak azok vannak és már látványosan,

a kilincsüket is egymásnak nyújtják, hiszen,

nem látnak senki mást, mintha, megállt

volna az idő, csak lefele viszi, körbejár.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., neked is lehetne,
ha tudnál róla. Tanulhatnál, emberismeretből fejlődhetnél általa,
a saját szintednek megfelelően, ez sokszor bizonyítottan hiteles.
Amikor szükséges, ezzel a tudással, az arra igényes,
családtagjaidnak, segíteni tudjál.

Három éve, hogy gyors pörgésben

vagyunk, alkalmazkodunk ahhoz,

ami most, jó nekünk, te se az

alacsony szintűtől kérdeznél.

Ha már megszenvedted, mert

odamentél te is, ahova mások

is járnak és sokan várakoznak.

Utána nem tudod ledolgozni a

 rád rakott, tőled idegen érzést,

szabadulnál tőle, de nem lehet.

Már ő magától se szabadulhat meg,

ürességet közvetít, s a hasonlók mennek.

Tán tanulniuk kellene, valamit tenni nekik

önmagukért, hogy válaszokra leljenek.

Nem mehetsz oda és nem mondhatod el neki,

hogy nem azt kaptad, amit vártál,

hogy azóta bizonytalankodva, járkálsz.

Nem megoldódott, hanem terhelt,

amikor össze-vissza érzed magad,

na akkor tegyél rendet magadban.

Tanulj meg igazodni a „mosthoz”,

tanulás nélkül nem megy, tanulj.

Úgy élj, ahogy neked jó, ha nem

szólítanak be, hát nem vagy oda

való, azt is érted és neked is szólt.

Most,  sincs ott dolgod, odamenjél,

ahol az emberiesekkel találkozol,

ne tarts a tükröktől, gondolkodj.

Tanuld meg, hogy kiszolgáltatott

ne legyél, egy alacsony, érted nem

lelkesedő, nem szívvel adó, nem ad.

Visz, csak azt majd utána tudod meg,

ha majd már mindent tőle kérdezel,

nem mond nemet, hiszen azt érzi,

sokkal különb ő, mint az érkezők.

Összekötöttek erősen bennetek,

egyformán működtök, nincsenek

már különbségek, újra mégy, ha ő

üzeni neked, neki az egyre megy.

Nem az emberek lelke, a bevétel

a fontos, bizony igen látványos.

Jól igazodott az elvárásokhoz,

benne maradsz a múltadban,

ismételsz, odajársz, amíg azt

akarja, hogy menjél te is oda.

Mindenki ellen, csak ő legyen.

Múlik az idő, nem fejlődtél, a

szintjére lementél, akarni se

tudsz már, nincs neked saját

energiád, benne vagy már a

közösben, hát te is úgy jártál.

Egy kis visszanézés, 2012.

Éltem ahogy lehetett Uram!

Nem ártottam, nem bántottam.

Éltem szerényen, sohasem

a szintem felettiben.

Amikor tehettem,

a gondból az embereket kisegítettem.

Rájöttem, nem várhatok, az ígéretektől semmit, hiszen ők

még nem látják azt, amit én hétköznapi szinten.

Volt, hogy sikerült a saját ritmusomban haladnom.

Olyankor megéreztem a biztonságot, öröm lett a

gond helyett, amiből összefüggésében látás lett.

Inkább, maradok a saját ritmusomban,

nem venném át, a sietősök

ritmusát. Ah, mert akkor futnék,

rohannák, nem érezném átélve

az életemnek igazi aromáját.

Megélések nélkül haladnék,

akkor  számomra is gyorsan,

kiüresedhetne, a hétköznapi világ.

Ha nem a közösbe teremted,

mi lesz mivelünk, akik sok jót

és szépet teremtettünk ide bele.

Mikor éljük meg a jót mi is itt,

abból amit beleteremtettünk.

Kivárom hát, mint már sokan,

kitartok én is a Hazánk mellett.

Így, a napjaimat alázat járja át,

 a nyájig neveltem két barikát,

 s most, a hozzájuk jött terelő kutyát.

Figyelj rá ember, el ne szédítsen a

hirtelen jövő megcsillanó értéktelen.

Amit megteremtesz, az a tied, attól is

erősödik, a lelked, a szíved, az agyad.

A tisztelet szép, a szeretet jó,

vigyázzunk rá, ne fussunk

a semmibe hahó.

Szeretetből,

tiszteletből

legyen ottan

bőven, hogy a

zsengék is ebben

nőhessenek, s vihessenek

belőle kimenőben. S többféle jó minta is legyen.

„2012. Az agg is lehet gyermeklélek, egy

 ártó pillanattól, meg is öregedhet a gyermek”.

Arra ébred, hogy nagyon fázik, valami a bokor mögött

csapkodja a partot, hangosan loccsanva átcsap feléjük.

Oldalra fújja a szél az esőt, ahogy ráesik megcsípi a bőrét.

Meg akarná nézni a vizet, szomjas nagyon, cserepes a szája.

A kis gubanc egyre hangosabban ugat, belecsimpaszkodik,

húzza, kapkod a csúszós csizmaszára után, nem adja fel.

Mintha azt akarná mondani, ne menj oda, ne menj oda.

Aztán hangosan sikítva ugat, tiszta haragból ordítva

járja körbe a kicsi árvát, a csak egy fekete gubanc.

Ne tudjon hátramenni már egy lépést sem,

mintha az ordítaná bele a vihar közepébe,

emberek segítsetek, nagyon nagy baj van.

Egyre hangosabban, ritmusosan, dühödtebben,

toporzékolva, egyszer csak megfordul a szél és

teker rajtuk egy rendeset, beesnek a bokor alá.

Akkor emberi hangokat hallani ott, abban a nagy

embertelen sötét viharban. Már csak ritmusosan

ugat, fárad, de nem hagyja abba, segítségért ugat.

A kicsi árva elaludt az esés után, a láz már eluralta.

Odaér az ember, érzi a gyapjúszagát, fölkapja a kicsit,

odaszól neki, gyere te embernyi hűséges gubanc gyere,

hazamegyünk, te még nem is tudod mit tettél értünk…

Múlt jelen jövő, tanulj meg boldogulni most, ne álmodozz.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” 20 óra érted,

hogy értsed, nem menj alacsonyabb szintűhöz tanácsért te sem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné, prevenciósként, Műhely, a megelőzésért ev. Szeretettel a Julamami.