Tiszteletem. heringesarpadne@gmail.com, nem tudok bejutni megint második hete, egyszer már előtte volt, ugyan igy. Amikor egy más földrészről hívónak, szolgáltattam és utána minden szétcsúszott, azzal, sok gondot okozva nekem. Nem tudom ki és mire használja, nem engedtem meg, senkinek sem, a használatát, kérem vissza.
Az élet élni szeret, lelkesen, szívesen, gondolkodva, meg is tesz érte minden jót és szépet, amit lehet. A pillanatokra és minden impulzusra figyel, motiválja, hogy ki ne üresedjenek az emberségesek. Tiszteletem. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért. Julamami védjegy
Amit megszerzel, az attól még nem a tied,
olyan az energiája, hogy bármikor ugyanaz
megtörténhet hasonlóan és körforgásban,
mindazokkal, akik csak kapni szeretnének.
Ha nem tudom elérni a 70. évemben sem,
hogy megtanuljam, mit jelent az üzleti élet,
a saját sorsom szerint. Azt annak tudom be,
hogy emberséges segítőnek születtem, hát
ne várjam másoktól a toleranciát se, elégedjek
meg azzal, hogy annyi embernek grátisz is adtam.
Tisztelettel, gondolkodva élj, hogy szerethető legyél.
Ne növeljed általa a lelkiismeretednek a terhét, a
tartásod miatt nem lesz az majd mindegy neked.
Miért nem kérdezed meg, mennyiért adnám
el azt neked és igényesen meg is veszed.
Nem töltöd le és nem csak elviszed,
nem árusítod, a védjegyes oktatási
anyagomnak az oldalait sem. Nem.
A megelőzésre tettem az életemet,
a hivatásomat, a diplomám is arról szól.
Tapasztaltan tudom, egymás nélkül,
nehezebb lenne mindenki élete.
Adj tiszteletet mindenkinek,
aki azt meg és kiérdemli
és megadja neked is.
Ez legyen a természetes,
adok és kapok a jó értelmű,
körforgásban benne vagyok.
Figyelj az egészséges létre,
az egészséges körforgásra.
Ha már ismernéd a saját és
a mások generációs jeleit,
könnyebben boldogulnál.
Mert egy Haza ez és csak egy, mind,
akik itt születtünk meg vagy élünk benne,
a saját és mások életét is tartsuk tiszteletben.
Amikor az ismeretlen, a túl gyors, a túlzások felé
vennéd az irányt, figyelmeztetne a belső tartásod,
téged, téged és téged is, hogyan tegyed, éljed azt,
de nem ismered fel, mi is jelezhet és mit neked.
Így csak mégy a többi meggondolatlan után,
mi éppen az erősebb hatás, aszerint teszed.
Vagy tudomásul veszed, intelligens vagy,
annak születtél te, vagy tanult is vagy,
átlátod, kihallod, megérzed, megéled.
S óvatos jó minta is lehetnél, ha tudnád,
mi a dolgod a minta adással neked, neked,
mert egy Haza ez a mienk, becsüljük meg.
Egyszerűen is nagyszerűen, színes élettel,
szívesen, lelkesen, éljük meg mind azt is,
amit a saját és a többiek kultúrája,
emberies viselkedése szerint itt,
egyszerűen is meg lehet, mert
ez itt a Hazánk nekünk.
Így egymás különböző sorsát
is tudomásul véve, éljünk
úgy, hogy ne ártson az sem
nekünk és másoknak se.
A hatások tengerében
hatással vagyunk mi is,
az nem mindegy, hogy
jól érezhetjük-e mi a saját
Hazánkban magunkat, azt a.
Nézz szét, te láttad már
milyen szép a lelked
tiszta tükre ejha,
így érkezünk,
mi mind le,
tisztán
születtünk.
A feladatod más,
mint bárki másé,
hát ne is várjad,
hogy ugyanúgy
élje azt meg.
Azért ő
még nem
ellened,
azzal se,
ha, nem
melletted.
Egyedül
születtünk,
saját sorsot
teljesítünk.
Szürke,
unalmas
lenne a
Világ,
ha
úgy
működne,
mint azt
néhányan
szeretnék.
Itt vagyunk
és maradunk,
ide teremtettünk,
innen várjuk a jó
megélhetésünket,
hogy teljesítsék.
Aszerint, ahogy
mi tettünk bele
a Hazánkba ide.
Az adott szó
ne változzon
meg addig,
amíg nem
teljesült,
az ígéret.
A lelkünk,
szívünk,
agyunk
megad
hozzá
minden
jelet,
hogy
élnénk itt,
a mindennek
kellős közepén,
érdemben mi is
a saját életünket.
Nem a sok pénz
tesz emberiessé
bennünket.
A tehetség
adott, azzal
születtünk
meg mind.
Attól aztán
eltérhetnek, ide
vagy oda, annak
a függvényében,
hogy mi minden
hat rájuk és
másokra, a
születésük óta.
Ha a határaikat
felismerik, már
tudják, mettől a
meddig, nekik.
Vannak akik más
országban élik meg
azt, amit tehetségnek
hoztak, azon a szinten
ahol fejlődni képesek.
Oda adják mindazt amit
a saját Hazájukban nem
tudnak fogadni, mert
nincs arra igényük.
Megelégednek
azzal amit maguk
szerint maguknak.
A Nép korosodó
gyermekei meg
várakoznak, mert
nem szeretnék azt
elhinni, amit látnak.
A belső egyensúly az
szükséges mindenkinek,
ahhoz, hogy teljesíteni
tudja azt is amit a saját
testi egészsége elvárna.
Úgy szoktam mondani
az oktatás közben,
hogy megjött a
sorsodhoz
az eszed.
Azt a
pillanatot
olvasom le
akkor, amikor
azt látom,
hogy ő
végre,
ott van
abban a
helyzetben,
hogy felvállalhatja
azt, hogy ő valójában
milyen és mit szeretne.
Emberismeretnek hívom
azt a sok tapasztalatomat,
amit ide hoztak azok az
emberek, akik a
leolvasásért
jöttek,
s azzal
engem,
megtiszteltek.
Vannak időszakok,
amikor eljöttek újra,
néhány év elteltével,
most viszont 10 és 20
év elteltével jöttek újra.
Átfutott rajtunk az örömünk,
mintha valami csodát látnánk,
egymásnak annyira megörültünk.
Benne volt érzésként a tiszteletünk,
szeretetünk, a hely ahol először éli
érti meg, mi is a dolga a Világban.
Hiszen az érzés is átmegy rajta,
nemcsak úgy megvan mondva.
Mert nem illik egyformán se,
nem ugyanúgy éli át és meg,
ha az is a látszata, egyforma.
A tisztelet, az adni tudás a
kulcsa ennek is, mint minden,
emberi megnyilvánulásnak lenne.
Szerintem az első dolga mindenkinek,
a családi viszonyok megismerése, ki és
mit és melyik ágról hozott, mint feladatot.
S miután a saját feladatát teljesíteni tudta,
hozzá is láthat, néha már párhuzamosan is,
képesek némelyek arra, s következhet az
ami előre viszi őt és azzal a családját is.
Ha valamelyik ágról kinőhetnek a
különleges feladatukhoz a sarjak,
akik már egy egészen másban is
otthonosan mozoghatnak, így hatnak.
Viszik tovább a fejlődési lehetőségeiket,
s a következő generáció azon tagjai, már
arra úgy léphetnek, mint amit megcsinált tán
valaki előttük, hogy nekik, legyen hova lépniük.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy természetes lehet,
hogy a következőknek már nem is kellene csinálnia,
semmit sem, na hiszen terülj – terülj. Mert nem azért,
kapták, hogy punnyadjanak, leginkább azért is, hogy
előre haladjanak, fejlődjenek, ne kiszolgálva legyenek.
Ha munkához szoktak, lehet, nem olyan ritmusban
fejlődnek majd, mint az elődjük, de elmozdulnak.
Meg lehetne tanulniuk már zsenge korukban,
hogy ne mások szerint éljenek, hanem úgy,
ahogy nekik is jó, ezt az otthon adja meg.
Alkalmazkodással lehet megtalálni azt, a
megoldást, ami nem viszi el őket nagyon,
attól ami számukra fontos, a fejlődésükhöz.
Ne legyenek mások által befolyásolhatóak
annyira, hogy elhiggyék, ami az adottnak jó,
az neki is, a legjobb. Tartás, méltóság is, az ami
nagyon fontos lenne, ha minden cseperedőben,
felnövőben lehetne, egy erős jelzést érzékelő tudás.
Ezt tudja nyújtani az általam rajzolt oktatási forma.
Tiszteletem. 2022.10.31. Ah, aztán mond, mi lesz veled, ha kikopott már belőled, a lelkes, szíves énednek, az önmagadhoz és azáltal, az emberségedhez mérhető, motiváló hatása. Azt is a pénzzel oldanád meg, egy idő után rájössz, hogy annyira rákaptál, hogy a saját túlzó, igényeiden, kívül, senki más, nem jöhet szóba. Hiába vállaltál fel, magadnál, sokkal magasabb posztot, a motiváló énedet, a 2022. év fejlettségéhez, nem igazítottad meg. Azt, a, az emberek életminősége már, a legkevésbé sem érdekel téged, amikor felvállaltad, őszinte is lehettél volna. Ah, ha kimondhattad volna, most a lelkiismereted, érted szólóan, téged óvóan, tán nem naponta többszőr mordulna. Divattá válhat, az üresedés utáni fázis, a minden mindegy, állapot, mert annyian rekedhetnek meg, kilátástalanul, pedig itthon élnek, a saját, magunk által teremtett Hazánkban. Egyre nehezebb, a megélhetésünk és ugyanabban fogunk élni, mindannyian, csupán más időben és másképp hat az. Vagyunk, akik a tehetségükben hoztuk, a gazdagságunkat, azáltal adta az Isten a bevételi forrásunkat. Ahhoz, ehetőséget nem kapunk, hogy önmagukat tudjuk eltartani, úgy, ahogy azt az Isten adta és a sorsunk is megadná. Amikor elértük, azt a minőséget a szaktudásunkban, adnánk tovább. Az arra már emberileg éretteknek, a többiek számára is megtanulható, tudásunkat, hogy növeljük általa, a Hazánknak, a motiváló oldalát. Azért születtünk ide, mert ez adja, a talpunk alá, a biztonságot nyújtó, talajt, úgy tudom, hogy a hatalom az Istennél van. Állj, ne tovább, ne kelts félelmet, a gyorsan változtatott, elbizonytalanító hatásokkal sem. Méltatlan lenne, mindenkihez aki ide született, ezt a Hazát mi a Nép adjuk, a Hazánk is, mi magunk vagyunk. Bele tettünk, jót és szépet, azt várjuk most, amikor már megváltoztattak itt mindent, azt nem változtathatják meg, mert az maga, a tartásunk és az emberséges méltóságunk. Megtartjuk, mindazt, hiszen, az éveink alatt az, a sajátunkká vált, amiért mi az életünknek, a nagy részében ide, bele a Hazánkba teremtettünk. Egy talán valóban, megérinti mindazokat a döntőket, akiknek még él az édesanyjuk, édesapjuk. Tiszteletlenség lenne, annak a gondolata is. Ah, abban is a látszatra építeni és tudatosan úgy hatni, mintha, el tudnák venni, több generációnak a múltját, a sorában megélt, emberséges méltóságát és tartását. Feszegetni, a megbocsáthatatlan, energiának, a határát, állj, ne tovább. Nézz vissza, tudod- e kontrollálni, eddig, mit és miért, úgy döntöttél, hány generációnak, a sorsát akarod eldönteni. Ugye nem gondolod, hogy mindent, a magadénak tudhatsz, a Hazánkba, a jónak és szépnek, az általad ide bele, nem teremtése nélkül. Azt a, csak úgy, egy döntéssel, tán csak nem, azt is elbirtokolnád. Mit erősítesz azzal, hogy csak a pénzszerzést és elbirtoklást, láttad magad előtt. A mások általi hatásokkal azonosulva, nem a sorsodat erősítetted. A sajátod helyett, a magad idejében, mindenki más is, magad is, meglátod a valóságot, amikor eljön az ideje annak is számodra. Volt-e valami, ami azóta, megváltozott benned, helyette, már a jót és a szépet is cselekednéd. Az is lehet, tán, hogy nincsen már, aki, még időben, rád szólhatna, így nem veszed észre. Teljesült már minden álmod, az is, amit álmodni sem mertél volna. Minek az ismétlés, mint mókus a kerékben, magadat fölöslegesen hajtva, mint a búskomor, nyomtató lovacska. Ha nem lelkesedsz, mások se tegyék azt, a szívességet mint az emberséges viselkedésnek egy formáját, csak nem azt is, megszüntetnéd. Ha az Isten velem, velünk, kicsoda ellenünk, ezt nem is hallottad még ugye. Sokszorozódott ám és nem állt meg, önjáró lett, szintek, fokozatok, annyi változata van, hogy szinte elfogadott lett, tán már az is. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérni tanulni, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegyes, által is lehet. Na persze, ah, ezt, nem felejthetem el, a magam és a tiszteltjeim nevében is, most is, bocsánatot kérek és rögvest.
Két lábbal megállni a talajon,
ha az egyik, a hozott feladat,
elfogyott, mert megcsináltad.
Odateszi a sorsod a következőt,
tanuljad azt, igyekezz megoldani,
mert két lábon állni, könnyebb.
Adj munkát a lelkes agyadnak,
sokáig ne várasd, kiüresedhet.
Ismerem mint a tenyeremet.
Van-e a sorsodban olyan,
amit tudnia kellene,
minden sarjadnak.
Milyen módon
oldod meg a
rád vetülőket,
ha a sorsodat
nem is ismered.
Meglepően sok ilyet
láttam a hivatásomban,
nem ismerte fel senki
a családjukban azt, ami
által, ők előre juthattak volna.
Jártak körbe-körbe kínlódásban,
miközben már megoldhatták volna.
Gyakran inkább kilépnek abból ami
által a feladatukat vonzották ott be.
Azt gondolják, hogy az új helyzetük,
csak azzal, hogy váltottak megoldanák,
ugyanazt a feladatot, kapják ott is majd meg.
Sem tehetségesek, se okosak nem lettek azzal,
a számukra átláthatatlan, gőgből bevonzottal.
Hamar kiderülhet, nem elég az, ami addig igen.
Meglepően gyorsan oldódnak viszont meg,
a régóta meg nem oldottak, akkor ha ott,
rájönnek a legmagasabb lélekrezgésűek a
családjukban, mi a módja a megoldásnak.
Ilyen sikerélményem van sok, hála Isten,
lelkes, szíves, gondolkodónak születtem meg.
Kérem, a kényelmük miatt most ne vigyenek le,
lefékezetteket a lehetetlenbe, ahol semmit nem
tehettek még a jólétükért, akik nem ismerték a
lehetőségüket, a sorsuk helyett beleéltek.
Amikor megtalálják az utat a sorsukhoz,
rátalálnak az életútjukra, s haladnak rajta.
Akkor ha egyébként nincs elkényelmesedés
az életükben, tele lesznek sikerélményekkel.
Ha szintjük alatt kénytelenek élni emberiesek és
mások meg abból dőzsölnek, amit nem kaphattak
meg, ah generációkon keresztül látok nehezeket.
Belecsúsznak azáltal, a negatívba, amit okoztak,
nehezen veszik rá magukat, a „bocsánatkérésre”.
Amikor generációsan megcsinálták az alapokat,
nagyon becsüljétek azt meg, bármilyen kicsi is.
Hiszen egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk
sok szépet és jót, itt élnénk meg mi ugyanolyan
minőségben, mint amit beletettünk, azt kapjuk.
Tartás, méltóság, az intelligensek születve tudják,
a többiek meg amikor ráébrednek, jól megtanulják.
Ne legyen hiányos a tudásuk, a rálátásuk, semmiképp,
haladni tudjanak abban ami tehetséget hoztak, azután
váltva, éppen azt tanulják amivel eddig nem találkoztak.
Aki most nem halad, abban amiben van megragad és biza a
Világtól lemarad, s akkor már hiába, mondja, mondja, mondja.
A többiek a saját lélekrezgésükben fölötte hallják ugyan, de rég,
túl vannak mindazon a gyakorlatban, amit ő elméletben kóstolgat.
A barátot nem vetjük le mint jó időben a nagykabátot, mert mi lesz
veled a nagy ridegségben barát nélkül, ha majd didereg a te lelked.
Áldjon meg az Isten, minden földi jóval, rajtad múlik, észleled-e.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó oktatás, neked.
Tiszteletem. 2022.10.30. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegyesen. Egyenlőre egyedül tudom oktatni, viszont várom, az arra emberileg éretten, már bizonyított és azóta, kitűnő üzleti érzékkel is rendelkező jelentkezőt. Aki miután megtanulta tőlem, amit szükséges, a saját feltaláltamnak az oktatási formájából kivette, mindazt, ami számára is működőképes. A maga idejében már a saját tudásává is válhat, kiegészítve, a már, a gyakorlati életében, működőképesen meglévőt. Az összefüggésében látásához, ennek az oktatási formának és a saját életritmusának, megfelelően, a hétköznapi életét élve is, önmagát, fejleszteni képes lesz általa. Ahhoz szükséges, az oktatásomban úgy, részt vennie, hogy teljes egészében jelen tudjon lenni, s azáltal, át is tudja azt érezni. A megtanulásához, önmagához is toleránsan, arra, megfelelő, időt szánni. Maradéktalanul, át tudja venni, a tudást, ahhoz, hogy a megrajzoltam által, meg és betanulni tudjon. Akkor jó hangulatú lesz, az oktatás és a sikerélménye nem marad el. Annyi időt szánva rá, amíg, már, a sajátjaként tudja, tovább oktatni és azáltal, ha szükséges, a saját tudásához adva, nevelésként, életszerűen, képes lesz gyakorolni. +36302470589 hétköznaponként és szombatokon, 10.00 és 12.00 óra között, tudunk róla, általam tájékoztatva, a kérdéseire válaszolva, beszélgetni.
Heringes Árpádné a Julamami . Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon és szombatonként, 10.00 és 12.00 között, szolgáltatok, webtenyer@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
Akkor még nem tudtam,
hogy az emberek között van-e,
s mekkora a lélekszint különbség.
Tíz éve, hogy megláttam, kihallom,
a pénzt felvállalják, a lelküket nem.
Hát így, mit is keresek, mire is
várok itt én,
ezen a helyen,
amikor így bánik
velem és velünk,
tíz éve visszük már.
A férjem igazolványai
az ő feltört autójából
tűntek el a ház elől, az
egyik felnőttemé egy
teremből a ruháiból.
Az autóból ellopott
igazolványaimmal,
nekem, ki tudja kik
és mennyi kárt is
okozhattak nekünk.
Jöttek ide biza,
céges levelek,
át nem vettük
őket, de ma
már tudom,
meg kellett
volna nézetni
azt ott, ahol be
lettek ide írva,
mint lakhatás,
vagy telephely.
Az emberek lelkeit
mentve tettem ott,
és gyakoroltam a
hivatásomat én itt is.
Gondolni se mertem
és aligha hittem is el,
kik voltak, többen-e
és milyen károkat
okoztak közben a
szeretteimnek.
Nem is egyedül
lehetek itt ezzel,
felvállalva írom le.
Mára már, sokszor
terveztem én el,
a költözést is,
de hol a
szeretteim,
hol a kötelesség,
hol meg a be nem
fejeztem a sorsomat,
érzés tartott itt meg.
Rájöttem nem tehetek
mást, mint leélem e helyen,
az életemet, ahogy lehet,
mert ez a
hely az, ahol
megszülettem,
többnyire nehezet,
de azért jókat is adott.
A megelőzés életútjára vitt,
1999. óta kitűnő megajánlott,
diplomásként is tapasztalhatok.
Kommunikálni is az élet tanított,
így a hivatásommá is válhatott.
Innen szaladtam a netre ijedtemben, s
ismertem meg az online világot, azóta
átlátni, megérezni, kihallani oktatok.
Előtte, ide is teremthettem én,
azt a sok jót és a szépet is,
amiben én is élhetnék itt.
Ez az a hely is, ahol a
szeretet, a remény, a
talpam alattnyi föld,
meg is fogott, ez a
hely a Hazám,
nekem is, mint
másoknak, nem
hagyom el, mert itt
a Hazaszeretetnek
érzése érintett meg.
Itt tisztelnek meg oly
sokan a Világból és
mindenfelől és
sokan mindenféle
emberek engemet.
Itt teremtettük meg
azt, amiért elfordultak
az emberek, pedig ha
tudnák azt is, amit én
már akkor tudtam,
rendesen bántak
volna és azonnal.
Lehet-e erősebb
bármi is annál,
az emberies
erőnél, amivel
megszülettünk.
Kiteljesedhetne
mindenki és itt is,
ha értenék is azt a
feladatot és mind,
amit felvállaltak.
Vannak akik
keserűségük
hozadékaként,
helyzetbe hozzák
a többieket is, mert
felételezik, hogy akkor,
azzal meglett az elégtételük nekik.
Boldogulni, élni az oktató nővértől is,
kitűnő orvosok, ápolók mellett, még
az emberek tiszteletét, az ápolást,
és a hivatásunknak a becsületét is,
de többnyire egyedül tanultam,
mire felnőhettem volna, özvegy
lettem. Egy pocaklakóval és
egy kicsinykével, az életet
úgyis, megélni tanultam.
Néha eszembe jut, hogy
tán azoknak mennyi ilyet,
adott vajon a múlja, hogy
nem is gondolnak arra,
másoknak is van sorsa.
Élni és élni hagyni, hisz
apró fontos porszemek
vagyunk, mi mindannyian.
Hát nem a pénz csinál ilyenné
bennünket sem, mi emberiesek
vagyunk, erős a belső tartásunk.
Tudjuk mi a generációs dolgunk,
megcsináljuk, éljük a nehezét.
Más sorsot hoztunk, más a
generációs feladatunk, ha azt
még valaki nem is tudja, esetleg
neki is lenne generációs hozottja.
Akkor miszerint és ki szerint adja,
meg a családjának azt, ami most,
lenne az ő dolga. Vagy tudja-e azt,
hogy mi lenne akkor is az ő dolga,
ha az anyagi síkját elérte. Nehogy
ártson vele magának, se a családja
egyetlen tagjának ne, a feladatait ő,
tudomásul nem veszi, meghagyja nekik.
Mindenkinek megvan, és generációsan
is a saját határa, ha teljesítette mindazokat,
gondolhat arra, jólétét ő magának és véglegesen.
A sarjainak nem túlozva, a határain belül biztosítja.
Ez adhat alapokat úgy, hogy amikor visszanéznek,
erre az időszakra a sarjainak a sarjai is, hálásan,
jó érzésekkel gondolnak arra,
volt valaki a családjukban aki,
értette is azt amit megélt. S így
adott a további generációiknak
is megtartó erőt, és megélhetőt,
a reményt, a boldogulásnak az erejét, az
emberek, a munka és a hivatása tiszteletét.
Szép napot ma is emberek, áldjon meg az Isten,
minden földi jóból annyival, ami a legjobb nektek.
A szeretet virágának neveztem el, van belőle néhány helyen. Odaadtam, hogy legyen szeretet ott is, ha olyanom van, néhány mozdulattal megfestek belőle többet, amíg van bennem hozzá többlet szeretet. Julamami
Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, sírtam már eleget, hát én is, jól megérdemelten, már nevetni szeretnék, ha sikerült ezt is megoldanom. Ah, bocsánatot kérek, hátha még divatos is lehet és megkérik időben, tán a továbbiakban már csak pihenjen, mert látszik, hogy motiválatlan és nagyon elfáradt. Azon a szinten lévők, az elhallgató halogatók, cinkosok, amióta tudják, mert ők már régóta látják. Hát senki sem tiszteli annyira, nincsen olyan, feladattal bíró, ember ott, hogy legalább, az emberi méltóságát megóvhatná. Tiszteletem. Azt, amikor ráébred az Emberlánya, hogy a szolgáltatók közül néhányan, hozzák, éppen abba helyzetbe, amiben vergődve viszi át, a napjait. Így aztán, nem az általam elért sikereimnek, a szintjén, attól sokkal alacsonyabb, meghatározhatatlan szinten, gyakorolhatom, a hivatásomat. Nem akarom elhinni, hogy ugyanazt a hangot hallom, ami után már, a nem tudom, szót fogom hallani. Nincs hova fordulni, hiszen azon a szinten, mind ugyanonnan ered és a megszabott, sablon szerint, mások nem szolgáltathatnak. Azt mondja, a megmondó, felelős vagyok magamért, igen, gyermekkorom óta tudom és azóta is, naponta gyakorlom. Ah, azt a, mostanra már, csupán csak erőlködő és a tudás nélkül lévő, feltűnően, sokat, tévedők sora van és jól láthatóan. Nem ismerik a felelősségtudatnak az energiáját, ami alap lenne, ahhoz, hogy valaki felelős pozíciót tölthessön be. Ne már, valaki mondja meg, mi lesz itt, mire számítsunk, fel tudunk-e, így, készülni rá. Ami éppen felébreszti az Emberlányát, nincs mit tenni, használni az összefüggésében látásomat. Ah, akkor elő, a mindig jól bevált megoldásokat, ha az Isten velem, velünk, kicsoda ellenem, ellenünk. Hát már sokadszorra, kezdem el, amikor ráébredek, a valóságra. Az Emberlánya magából kiindulva, nem ártva, se nem bántva, magamra is jól vigyázva, araszolok, most megint. Segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen engem, nem adom fel, át kell vinnem, a talpam alatt talajnak kell lennie. Hiszen oda lehet minden, amiért eddig dolgoztam, ami szépet és jót megteremtettem. A könnyűben lévőknek, az önmagukhoz, tudásukhoz képest, túl magasan lévőknek, csak a játszótere, azt a. Ah, vagy az unatkozóknak, rongálni való, a Webtenyér, https://julamami.com, az életművem nekem. Hagyatkozom a józan paraszti eszemre, gondolkodó maradtam, mert a sokféle, apróbb, nagyobb sikerről, le nem maradhattam. Hiszem azt, hogy nem ezt szánja, nekünk, az Isten, sem a tartásos, emberi méltósággal még bíró, tudással rendelkezők, meg hát, sok az intelligens és okos, na meg, alapban a Hazaszeretők. A túléléshez szoktam, napi szinten, 2009. és óta írom. Most, a felelősen, hitelesen, végzett sok éves, tanácsadás helyett, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, szolgáltatásnak mondom. Ugyanazt, a saját tapasztalatomból eredőt, a feltaláltam szerinti módot gyakorlom. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Paksi lakos vagyok. Magyarországon, Vadász u.59. HergálHázból írom, ahol feltaláltam és megrajzoltam, amit, most is, a saját módomon, oktatom. https://julamami.com. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami
Mindent learathat a mondvacsinált tudáshiányosan,
hiszen ki merne kiállni azzal amiben még tagadásban vannak.
Nem tanulják meg, pedig hiányos a tudásuk abban, ah, ahhoz
vannak szokva, hogy sároznak, miközben sározódnak.
Ha csak a kiragadott részleteket nevesíted,
azt támogatod, megjön annak a hozadéka
hozzád is az a saját idődben összefüggésében életszerű lehet.
A tapasztalatom az, így is rajzoltam le, a jobb oldalunkon a racionális
énünkhöz tartozó jelek halmaza van. A bal oldalunkon a lelkes énünk
bizony szükséges lenne már mind a két oldalunkat használva élnünk.
A talajon a két talpunkon állva, mindenki minden tudását beleadva,
a különböző szintjükön lehetnének, értően érintettek és sokan.
Tájékozatlanul, tudáshiányosan kapkodhatsz majd,
ha felkészülve arra még addigra nem vagy, éppen
abban amit a legjobban védenél teszi oda az életed neked is.
Ne akarjad úgy összekeverni a két oldalt, ah, mintha tudnád már,
azt ah, az átjárás lehetséges, igen oktatnám már, ha nem lennék
ennyire elzárva a lehetőségeimtől, a saját Hazámban, hinnye.
Ne vedd el a lelkesedést, a szívességet, a gondolkodó agyakat
hagyjad meg működésükben, jót tesz az a saját Hazánknak.
Mert egy Haza ez csak egy, ha mindig a saját hasznodnak
a lehetőségét nézed, gyakrabban cserélhetnéd máshol
is a szemüvegeidet, az összefüggésében látásodért, ah.
Sírni ma sem árt, felszabadítja a lelkünk belső bugyrát,
sírjál hát, ne szégyelljed, ne túlzottan vonulj el,
ha most felvállalni még nem is mered. Arra
kérnélek, otthon a családodban beszéld meg,
csak akad egy értője annak az erős érzésnek.
Gyere jó öreg bocsánatot kérek, elég gyakran
kérlek, gyere velem, legyél a szószólóm itt is.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
az egészséges körforgás az alapja és érezhető
hol van az egészséges határ, mindenkinél más.
Komoly vakmerőség és nagyon komoly az a
felelősség, amit felvállaltak azzal, ugyan,
tudás nélkül, hogyan tudják, helyezik
vissza az egészséges körforgásba, ah.
Nem véletlenül születtem pont ide,
itt lenne szükség arra amit tudok.
Annyiféle megalázó helyzet
volt már adott, hogy ne várja azt
senki sem, hogy kuncsorgok, ah,
hiszen nem kértek bocsánatot.
Ha majd érintettek lesznek ott,
ahol nem gondolták volna azt,
mivel a megelőzésben otthon
vagyok, érdemben válaszolok.
Vállalják fel a felelősséget értem,
a 70. évemben tudom amit tudok.
Várakozom annak a megértésére,
nem mindent tudhat egy ember,
a tudást, a tehetséget az Isten adta
és adott belőle mindenkinek, hinnye.
A hozzáértők hol vannak, miért nem
vállalják fel, hogy abban is szeretnének
szakemberek lenni, amit tíz éve oktatok.
Vegye meg egy kitűnő üzleti érzékkel és
emberségesként is a helyén lévő adni tudó.
Miért nem felelőse a gyermekek egészséges
felfogásáért senki úgy, hogy tudja mit vállalt fel.
Mert azt vállalták fel azzal, ah, ha kinyitnak egy
tabu területet, hogy azt gondolják az emberek,
azon a területen a tudásuk nem általános és az
egészséges területre vissza is tudják helyezni,
mert tapasztalták, hogy mi az egészséges.
Úgy raktak ki a saját városomból, mint
egy tárgyat, állítólag azért, hogy ne
lássam, nem érdekelt az se mit.
Így kerültem ki az Online
világba és vándorlok,
korosodó tapasztalóként.
Nem várhatok úgy érdemben
segítséget, addig hát sem elmondani,
se megelőzni amit még lehetne nem tudom, ah.
Hát, tíz éve, annak, várakozom, egyedül nem megy.
Hinnye, miért is kaptam meg és fogadtam el, hinnye,
az Isten adta 1999. évében, a beért tudásomért, a
kitűnő megajánlott diplomámat egy akadémián.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,
nem harcolni, ésszel, tapasztalattal,
az egészséges körforgás ismeretével,
érvelek, ha kérdeznek válaszolni tudok.
Tíz év hosszú idő akkor, ha csak egyféle
a hatás és nincs más magyarázata
annak, hogy mi miért úgy hathat, ah.
Ha alapokat nem kap az egészséges
körforgás magyarázata nincs meg hozzá,
csak kimozdítja minden felelősségtudat
nélkül, akkor az mennyit árthat, hinnye.
Mert, ha magadra erőltetsz olyan,
mondvacsináltakat, amik ellen,
tiltakozik minden működő sejted,
hát az is a tied lesz és cipelheted.
Az ember emberségesnek született,
ha a bűntudatra épül fel, akkor majd
lesz egy nagy tömegű zokogó, meg nem
vigasztalható ártatlan tömeg, hinnye, ah.
Van úgy, hogy csak mások után megy,
mert nincs magyarázata az egészséges
működésnek és hol van az a határ, ahol még
nem billent nagyon ki és nem billentették át se.
S menet közben egyre lejjebb sietett, mert nem
érezte jól magát abban, hogy külső hatások úgy
hatnak rá, hogy azok által azt hitte másabb
lett és megállni már nem is tud talán.
Nem magyarázta meg neki
senki sem, hogy nincs
semmi baj, csak
összetett
energiák is vannak.
Erre szoktam mondani,
amikor még időben látom
meg az életében, igyekszem
mondani forduljon szakorvoshoz.
Felelős-e érte valaki is, vagy csak hagyja
mert megállítani nem tudja, ahhoz már nem ért.
Úgy gondolja, hogy a saját védelmére csendben van,
mintha köze se lenne hozzá és hagyja vakmerően, lesz
ami lesz alapon, mert látja a nagyfokú tájékozatlanságot,
hagyja végigmenni, reménykedik a talán nem sorsdöntő.
Mert az már utat csinált magának, vissza nem fordulhat.
Végig kell mennie annak, mert remény az mindig van.
S onnan jön a kezd el még egyszer emberséges,
még egyszer,
még egyszer,
van az úgy, hogy
építően hat az ismétlés.
Senki sem tökéletes, ah,
de a kitartó kiteljesedhet.
A saját döntése a fontos,
nem a rárakott, rábeszélt,
ahhoz hiányzik a belső tartás.
Kitartás, alázat is lehetne belőle még,
akkor, ha ő maga, arra beérve dönthetné el.
Nagyon sok az intelligens, okos, emberséges megoldásokra
született, ha az egészséges jót felvállalni nem mered, nem kérdezed
meg, hogy miért vagyok ebben a helyzetben tíz éve, hinnye már.
Egy emberséges nem csinálhat semmi jót, oktatnám az egészséges
körforgást, mint megelőzést. Hiszen ahhoz értek, papírom van róla,
az Isten adta tehetségemről, az emberek általi tapasztalatomról.
Mivel nem gondolkodott el semmiféle hatásokról, hát azáltal
is csak az erős indulataival sodródott,
nem látott, nem hallott, nem érzett.
Annyira védte magát mindazoktól, amikre
nem kapott sehonnan magyarázatokat, hinnye.
Lassan lezárt mindent, az is megszűnt benne, ami
egészségesen a fejlődését biztosíthatná, hinnye.
Belülről lezárt, már nem fogadta, a jelzéseket
hinnye, ah, nagyon túlmentél már ne csináld,
legalább önmagadért tedd meg, állj meg.
Belecsúsztál, túlzottan bele merültél,
elrugaszkodtál a talajtól is már,
védtelenné lennél. Ha akartad, ha nem, hinnye,
miközben a végtelennek hitt, lehetőségedre vágynál,
figyelj rá, a tartás fontos, végleg egyedül ne maradjál.
Keresd a magadban lévő egészséges emberséges csodát,
ami mindenen eddig is átsegített, én tudom van az Isten.
A napjaidat nyugtázva rendezd el a lelkedben, a sikernek
a megcsináltam érzését, sose feledd el nyugtázni, ne félj.
Addig is amíg nem engednek be azzal amit én az egészséges
körforgásról, a helyes működése szerint, életszerűen jól tudok.
Ah, keress a családodban olyat, aki képes arra, hogy felfogja azt,
ami történik veled, amiért nem lehetsz felelős, csak ne félj kérlek.
Hiszen azt sem tudhatod, honnan jönnek azok a hatások, hinnye,
mi történik akkor és miért az történik, majd csak beengednek
engemet és oktathatom az egészséges körforgást, hinnye.
Hát ne a mondvacsinált csodacsinálókra figyelj,
mert majd olyan csodát csinálnak veled,
hogy azt egész életedben,
megemlegeted, mint terhet cipelheted.
Önmagadon túl ne menj, kontrollálatlanul,
ah, mások mozgathatnak, kényük – kedvükre téged.
Miről beszél, ha nem úgy él, hogy az egészséges körforgást
felismerte, tanult volna róla, s ha majd lekopik az álca,
azt ugyan, az addig mintaként reája felnéző,
gyermekeknek,
fiataloknak, hiszékeny felnőtteknek,
mivel, hogyan magyarázza. Mert ott lesz minden,
egészségtelenné, a napvilágon mindenki számára láthatóvá,
nyilvánvalóvá válva, beérett az energia, bocsánatkérésre várva.
Senki se tökéletes csak az Isten, kiteljesedhetünk a nekünk szánt,
tehetségünkben mindannyian. Más és más úton közelítjük meg,
életszerű, élhető életet keresve, megtalálhatjuk a sikerélménynek
az egészséges erősen ható rezgését. A sorsunkig érve, s azon végig
menve, ott van a hétköznapi történések általi sikerünk, hinnye már.
A megcsináltam érzése, a lelkes énjükben erőseknek is adott, a
racionális énjükben erősebbeknek szól a birtoklás vágyról.
Az egészségesen működő, egyensúlyunkat megélve az
értelmes,
gondolkodó életünkben
nagyon sokféle hatások vannak.
Ami vigaszul lehet mindenre, a Hazaszeretetnek az érzése,
hogy mint az Isten adta Nép gyermekei a Hazánkhoz hűséggel
kitartunk. Mert ugyan ki csinálhatná meg helyettünk azt,
ami a mi dolgunk, hogy jó Hazánk mindig legyen nekünk.
Olyan az életrezgésünk, mint az anyaföldünkké,
hát ki mondhatná, hogy menjünk innen, hiszen
a Népért szól minden. Onnan indul és érkezik oda
vissza az egészséges, intelligens, tehetséges, okos
körforgások adják az értelmét és a sikerélményt.
Megtarthatod önmagadat az emberséges létedben,
vagy vállalhatatlan lehet később mivé lettél. Pedig ott
volt a lehetőséged, ah az alázatot időben ismerjed meg.
Jó szerencsét kívánok, hinnye már, ki ne fogyjon a tisztelet.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
A teremtés ereje, abban is erősítő, hogy az elvégzett munkádnak a becsülete, adjon neked tartást. El tudjál számolni magaddal, hogy képes vagy arra, ami esetleg előbb hullott az öledbe, mint, hogy azt megérdemelted volna. A tudásodat fejleszteni a hétköznapi gyakorlat adja azt. Ha arra már elég érett vagy, naponta, mind a két oldaladra vonatkoztatva. Érdemessé válhatsz, mindenre, arra, amivel se, a sorsodban, sem generációsan, nem lett volna, senkinek, akkor még, azzal dolga. Ah, persze csak akkor fontos ez, ha tartásos akarsz maradni a jólétben, vagy abban, amit lehetőségként, nem hagytál ki, mert fel sem fogtad. Ah, amit lehetőségnek véltél, azt a tartásos éned szerint, akkor még, nem szabad lett volna. https://julamami.com heringesarpadne@julamami.com. Tiszteletem. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergálházból. Julamami védjegy
Legalább ne árts, ha a könnyűt választod,
leépítheti a belső tartásod, azt veszed észre,
elnéznek melletted, akik addig kalapot emeltek.
Ha kibillentenek, mert elhiszed, hogy különb kell,
legyél, mindenkinél, elfog, a sárga irigység, hinnye.
Eluralhat, a birtoklásnak a vágya, pedig neked azzal,
generációs feladatként, dolgod se lehetne, ah, hinnye.
Te is abban vagy, a legjobb, amit tehetségként hoztál,
Nem siettem, nem kapkodtam, rátalálva a saját életritmusomra, abban teljesítettem, megéltem a napi sikereimet. Nem mentem tovább, nem vágytam másra, mint a saját sorsomnak és a generációs feladataimnak, az általam jó megoldásaira. Amikor mindazt, amit a sorsomban hoztam tehetségemnek, megértettem, hiába várnék másokra, nekem, önmagamért, fontos teljesítenem. Láttam gyakran, hogy nem értik miért, nem várakozom, ha nem mondják meg, még nem hangzott el, hova és mikor lépjünk egyszerre, hogy könnyen és jól átláthatóak legyünk. Meg és feltaláltam, valamit, ami eszközéül szolgálhatna, mindazoknak, akik eljutottak, az életük során, a sorsuknak a megértéséig. Korosodóként, Julamami Magyarosan Agyalósan, át szükséges adni mindent. Amit addig megértettünk és amikor, a megcsináltam fázisába kerültünk, sikerélményt adott nekünk. A napi siker érzése, lehet, hogy kicsinyke, dicsekedni semmiképpen nem kellene vele. Hiszen, az eddigi átélt és megélt, tapasztalataim szerint, nem valószínű, hogy bárki is, ugyanabban, az időben, ugyanazt a tapasztalhatót kapja. A sorsomat és a generációs feladataimat, ébresztőként kaptam, azoknak, az elvégzésére, a saját időmet szántam és nem sajnáltam rá, a megfelelő időt. S, megmutatták nekem, a rászánt időmnek a hasznosságát, sok idő volt szükséges ahhoz is, hogy megértsem a miérteket. A gátakat, fékeket, azért kaptam, mert dolgom van vele, nekem, néhol araszolva, máskor meg egyik lábamat, a másik után, a biztos talajt keresve, óvatoskodva, léptem előre. Nem ugrálni születtünk, hol csupán tépelődni tudunk, hiszen előre egyedül hiába szaladunk, meg kellene várnunk, a többieket. Gondolkodni is születtünk, a várakozás közben meg el is foglalhatjuk magunkat, megcsináljuk, a magunk megnyugtatására, a saját mérlegünket. Honnan jöttünk, meddig volt az, hogy csak úgy, az egészséges egyensúlyunknak a megtapasztalása miatt lépkedtünk. Mindazokat már a saját tapasztalatunknak tudva, a sorsunknak és annak, egyes állomásának megértéséig, mikor értünk. A saját szintünkért felelősen élünk, az előző generációknak, megadjuk a tiszteletet, nem várunk el se többet, se nem nézzük azt semmiségeknek. Önmagukhoz képest teljesítenek és a következők is várják, a saját mintánkat, mert az lenne a számukra az alap. Vagy követik azt, vagy nem, annak megfelelően, hogy a sorsukért és a generációs feladatukhoz, a saját felfogásuk szerint, érzik-e azt, a sajátjuknak. Mindenki a saját idejében, eljut oda és megértővé is válik közben, hogy a saját sorsukat és generációs feladataikat, más nem csinálhatja meg helyettük sem. Egy eszköz lehetne az, amit fel és megtaláltam, egy napon, egy ritmusban megrajzoltam és oktatható azóta is. A hozzám megérkező és azzal engem, megtisztelő, embereknél, tapasztaltam meg, a Tenyérolvasásuknál. Összefüggéseket láttam meg azután, mindazt, ami már a saját felfedezésemmé és oktathatóvá vált. Mivel valószínűleg, még csak kevesen értik, úgy, hogy rájöhetnének, ők maguk is oktathatnák tovább. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, által tervezem oktatni, keresem a lehetőségeket, a csoportos oktatáshoz. Anélkül, nehéz rájönniük, hogy képesek megtanulni úgy, hogy tovább vigyék és adják aztán többeknek is, át. Ezt a nem hétköznapi, de nagyszerűen megélhetőt, az egyszerűben is jól működőt, ami az élhető életünkből, a sorsunkká is válhatna, most bizonyára, sokunknak. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, hátha lesz kedve hozzá, mindazoknak, akik rájöttek, hogy az is lehet jó eszköze, a saját lelkes és szíves, énjüknek a megismerésének. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Tiszteletem.
Az emberieseknek a sikere a segítés, a
pénzre a megélhetésükhöz van szükség.
Ki ebben ki meg abban lesz jó, tehetséges,
aki még nem tudja, kérem tanulja meg.
Ugye nem valami végszók lettek,
a megelőzés helyett, elkopnak
gyorsan az emberiesek, a siker
az éltető eleme a mi agyunknak.
Siker nélkül leépülnek a lelkesek,
kiüresedhetnek a szívesek, ha nem
is tervezhetnek a gondolkodók,
gyorsan lefele, elidegeníthető.
Se halak, se vadak, se jó falat,
mindenen áthúzó ott a huzat.
Ha nincsenek kijelölve azok
az ösvények, ahonnan jobbra
balra nyúlkálhatnánk, gombát
szedve, ne másokét szedjük le.
Ha nincsenek szabadon járható
helyek, ahol mint a saját Hazánkra,
tehetjük le a lábunkat, akkor az érzés,
idegen tőlünk, mi akik ide teremtettünk.
Miért is nincsenek közösen járható helyek,
vállalják fel, ha nem a nép mellett döntöttek,
legyenek jól láthatóak és mindenki tudja azt.
Ha ott időznek, akkor ők is valamiért így jártak.
Vagyunk, létezünk, úgy hívnak, mi a „Nép”.
Akkor legalább tudnánk, látnánk azokat,
akik a jóból valamiért most kimaradtak.
Nem kérdeznek döntenek felettünk,
kimaradunk a jóból így, túl sokan.
Rogyadozók és lyukasak a falak,
benne élnek sokan abban ami
éppen ott megadatik, aztán,
az ember már ennyire nem
számít itt, azt a mindenit.
Jött és önmagát sirattatta,
rákapott a vigasztalásra,
jól azóta is azt csinálja.
Íz nélküli húsneműk,
nem magyarosak,
korán leszedett
gyümölcsök,
nem számít,
csak abból
legyen sok,
ami jól fogy.
Az embernek
lánya már most,
lemond a halról, ha
azt nem a Dunából
halászták, nem olyan.
Az étel íze sem, mert itt
született, ahhoz szokott.
Mondják már meg kérem,
miért gondolják azt,
ha nem kérdezik,
csak döntenek,
az úgy is jó lesz.
Hol és milyen lesz
az amit megszabnak,
nem egyenek vagyunk.
Egyenként születtünk meg,
ha már így esett, különböző
feladatunk lenne, önmagunk
felé és generációsan a sorsunk.
Miért nem kérdezik meg, akik
felettünk döntenek, ha hiába
kérdezik ők, akik elmondják
ott a nehezített életünket.
Hiába mert nem hallják
meg, akik a döntéseket
felvállalták, nem akarják,
tudni a problémáinkat sem.
Eszi nem eszi nem kap mást.
A sejtjeink meg közvetítenék
felénk azt, amit az étkezésünkkel
bekerülve, egészségesekké lennénk.
Ugyan miért nem jó az nekik, ami nekünk
jó lenne, miért lettek ilyen immunissá felénk.
Megtettünk mindent amire képesek voltunk mi,
majd az öregedésünkhöz elérve, biztosítsuk azt,
a minőséget, amit ide beletettünk a Hazánkba.
Miért nem fontos minden ember, aki itt él, mert
ide született, s aki itt úgy él, hogy a Hazája lett.
Nemcsak elvesz, hozzátesz hasznosat helyette,
ki milyen jóban tehetséges azt adja a Hazához.
Beletettünk szépet és jót, azt várjuk kapni is,
amit beletettünk, nem üzletelni születtünk.
Hanem emberiesként teremtettünk ide,
kommunikálva segítve a sorsukat, arra is
kértek, hogy őszintén mutassuk meg őket.
Ha ez és sok minden más fölösleges lenne,
akkor egy nagy gépies üzletelés lenne, s ha
telítődnének, akkor lefele mennének, ha meg
fölfele jönnének, akkor tudná mindenki, most
éppen ők azok akik nagyon éhesek, szereznének.
Tiszteld önmagad, hogy mások is tisztelni tudjanak.
Ha bármilyen magasságokat is értél el, maradj ember.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), ha érted,
hogy érted lenne az is, amit még most nem értesz, tanuld,
hogy jó minőséget adhass abban, amiben éppen most vagy.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
Tiszteletem. Jer velem bocsánatot kérek, prevenciós vagyok a végzettségemet tekintve, a megelőzésben élem az életemet, a hivatásomat gyakorolva, amit a tehetségemmel születetten hoztam. 2022.10.21. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Szolgáltatásom és oktatásom. 2010. év óta, Julamami védjegyesen. A Hazánkba születetten, magyarul gondolkodva és megélve, ezt a nehezet, ami nem értünk szól most. Itt élve, különböző szinteken, most is, amit éppen lehet, vagy generációkkal előbb, innen elszármazva, tán valami, a magadhoz képest, a jó életminőségedet keresésed miatt, nem a születési helyeden élsz már. A Hazánkat hosszabb időre elhagyva éled azt, ami ott adatott meg, számodra, viszont tudva azt, honnan származól. Vagy, küldöd vissza a családodnak, mindazt, amit megteremthetsz egy, másik országban és a jövődet biztosítod ide haza. Ah, ahol lakni szeretnél később, Hazádban is, alapozod meg, ahhoz, a jó életminőségedet, biztosítva, azzal. Itthon nem tudnád megteremteni ugyanazt, az életminőséget biztosítani. Na, hiszen azért mentél oda, ahol most is, arra még a nehéz időkben is, képes vagy. Viszont, itt tervezed, a jó minőségű életeteket, mert a szíved, lelked szerint, itt vagy otthon. Ott, ahol megszülettél, ugyanúgy dobog a szíve, a magyar földnek, mint benned, a Hazádhoz tartozásodat, generációsan már előbb is, megerősítendő erős, megtartó erő az. Elmehetsz, hosszasan is időzhetsz, az arra alkalmas sejted, jelezni fogja, a belső kontrolloddal együtt, hol vagy otthon, ahova hazavárnak, úgy, hogy érdemes oda megérkezned. Aminek az életrezgése, erősebb mint bármi, ami felszabadultságnak az éltető energiáját, adhatja, megtartó erőként, benned. Hazaértem az érzése, a sok apróbb, nagyobb, emberséges, tudással járó, sikerek adják azt. Jobb ha tudod, ah, hát, adni születtünk mindannyian elsősorban. Eltelhet egy idő, vagy sok – sok idő, amire, tán, esetleg, vissza is kapunk belőle, vagy mindazt a jót és szépet, megélhetjük, anélkül is, hiszen én, sokat tapasztalóként, tudom, van az Isten. Ezt nevezem egészséges, emberséges, körforgásnak, ami a tartásunkat adja. S ahova beleteremtettük, a sok jót és szépet, azt nem hagyjuk annál a szintnél lejjebb menni, azt a. Na hiszen azzal, a saját emberséges tartásunk is oda le menne, pedig sosem lett volna ott helye. Mint amit a munkánk becsülete adott, akkor jó érzésként, nekünk, oda bele teremtettük, a magunkhoz képest, jót és szépet. Hiszen együtt rezeg, a boldogulást kereső, szíves, lelkes énünk, önmagukat adja, mindaz, amit bele teremtettünk, a Hazánkba. Isten óvjon a szívességtől és a csak lelkesítő, megtévesztő energiáktól, ha megszoknánk, mindent behatároló energiává is válhatna. Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem, hiszen együtt éltünk át mindent, amit sosem lett volna szükséges, hiszen, már előzőleg megélték, átfájták, nélkülözték, azt, generációsan, a családunkban. Fölösleges köröket futottunk, sok éven át, a semmire várakoztunk, volna, ha nem vesszük észre, hogy mentünk lelefele. Nem akartuk elhinni, azt, hogy ez megtörténhet, a Hazánkban, ahol ennyi az intelligens, okos, jó szaktudású, feltaláló, vezetni született emberséges. Boldogulni akarunk, a saját elért szintünknek megfelelően, emberségesen, tudással és ahhoz, sok – sok tapasztalattal, bebizonyítottan. Itt a saját Hazánkban. Erősítve mindazzal, hogy mindig legyen meg, az a jó érzésünk, hogy a Hazánkhoz mi is, önmagunkhoz képest, adtunk. Ami mindannyiunknak, a saját beleteremtő energiát adó munkájához képest, itt van a Hazánkban értünk is szól az, belőlünk is van az. Mi a magyar Nép is önmagunkat adva élünk itt, most is, sokfélék, más kultúrákban nevelkedve is, megvoltunk egymás mellett, a saját Hazánk vagyunk otthon, most is. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Julamami szeretettel.
Magyarul és érthetően,
most is itt is emberiesen,
mert ti is azért olvassátok,
az is lehet, hogy lefordítjátok.
Biza a lényeg, hogy úgyis átmegy,
hiszen akkor miért keresnétek ezt
az oldalt, köszönöm, hogy olvassátok.
Teljesüljön a sorsotokban minden fontos.
Bocsánat, csak el ne feledd van az Isten,
segít és magamat menedzselem.
Nincs más, egyszemélyes ez,
csak saját magam,
így is megismerve
önmagamat, adom át
másoknak a tudásomat.
Mond, amikor idejöttél és
elhitetted a hiszékenyekkel,
hogy te vagy az ő megmentőjük,
s jó alaposan megkavartad a fejüket.
Mi motiválhatott téged, valóban annyi,
nem tudod tisztelni sem az embereket.
Ó, lettél-e annyira neves és pénzes,
amint eltervezted amikor jöttél.
Itt vagytok-e még, vagy elmentél-e,
köszönetet sokan mondanának érte.
Maradtak-e valakik még itt, vagy
mindenkit kiüresítve elmentetek.
Kérlek a hasonlókat vidd magaddal,
ugye nem találkozunk a nevelteddel.
Ó, ha ti látnátok kívülről magatokat,
sírdogálnátok utána nap mint nap,
miután rájönnétek, titeket látnak.
Sok az intelligens, okos, tehetséges,
szorgalmas, jó és tiszta lélekkel élő,
aki most hátrányos helyzetben lévő.
Viszont a Világ gyorsan pörög, nekik
jár már a jó sorsuk és rálelnek most.
Ők nem ártanának senkinek, hiszen
tudják mindenki fontos aki született.
Hát nézz magadban szét, látod-e
milyen szép a lelkeknek a tiszta
tükre, mi mind így érkezünk le.
Persze bocsánatot nem várok,
mindazért amit te nem tudsz,
s megtanulni sem fogod már
több rosszat itt ne tegyél hát.
Azt a jót szeretném, amit ide
beletettem egész életemben.
Mond, tudod-e ki vagy te és
magadat megismerted-e,
ha van, a tartásodban
megmaradjál,
ki ne billenjél.
Mert rögvest,
kikezd téged is és
alacsonyabban tarthat,
csak fejlődni nem tudó-e.
A kibillentben lévő kavaró,
ah, csak évei száma téves-e.
Vagy éppen azon zsengéket
használja fel arra és amire.
Már motiváció mentes,
be nem fejezett,
aki pont arra
várt, mikor
alázhat
téged
meg.
Én
csak
egyszerű
ember vagyok,
magyarul beszélek,
a lelkem, szívem, agyam,
mint alapos hármas vezet,
a Hazámmal is érzek,
fontosak az emberek,
mert általuk találtam
meg a generációs jelet.
Mindenfelől jöttek, én
nem különböztetek meg.
Hiszen milyen unalmas is
lenne a Világ, ha mindenki
egyforma lenne, s ugyanazt
és ugyanarról, ugyanúgy érezne,
ha saját kultúrája neki nem lenne.
Ha nem fejlődsz fel a 2016. évhez,
alaposan le is maradsz, ha másokat
utánzol, hozzájuk igazodva élsz, na
akkor miből merítesz a tartásodhoz és
a méltóságodhoz te. Más ország tudását
veszed magadhoz, bővítve vele a látásod,
mindent megtanulsz amit csak lehet el is
mégy mindenhova, hiszen megteheted.
Mindenkinek el is meséled, hogy bizony
mekkora a tudásod, tapasztaltál itt és ott.
Minden neves téged, már megtanított
arra, amit ő tapasztalva megtanulhatott.
Működik is ott ahol született, ahol élve
benne van a saját Hazája rezgésközegében.
Nagy tudásúnak érzed magadat, hiszen nem
akárkik által tanulhattad meg mindazt, amit
a Világban már tudhatnak, el is mentél oda érte.
Most rohannak hozzád isszák a szavaidat, hiszen
mekkora tudás lehet benned, hisz elmentél érte
és magadhoz vetted, odavannak, Istenítenek.
S gondolod-e, hogy bizony, az mások kultúrája,
azt erősíted, nem a saját Hazádat, s kultúráját.
Azután amikor adod át azt magad szerint, ami
nem a te hozott, sem belőled eredő tudásod és
fáradsz tőle, de kár, hogy annyian nyüzsögnek
már, hogy nem hagynak élni sem ah tégedet.
Ráébredsz egy reggel, nincs benned még
igazán átható, érezhető Hazaszeretet,
sem alázat a különböző emberekhez.
Elfáradtál kimerülten sorba is állsz majd
reggelente, hogy feltöltsön valami éppen
aktuális szöveg. Valaki lelkesedve meg is
alkosson az aktuális naphoz téged, téged,
téged, s elveszítsed vele az egyéniségedet.
Ki és mikor mondta neked, hogy nem fontos
a család, a szülőd, a testvéreid, a tanítóid, az
emberek, akik körülötted élni próbálják saját
életüket, már amit hagytak nekik, amit lehet.
Nem is tartod fontosnak a belső tartásukat, se
az emberi méltóságukat figyelembe sem veszed.
Legyenek veled rendesek, miért legyen jó nekik,
hiszen téged mások már nem érdekelnek.
Kitalálsz valami szerinted
számukra igen-igen fontosat,
ami mindenkire hat, hát ideje
beállni mögétek a sorba és ugyanazt vallani, nem
is fontos nekik már, az eredetit se megtapasztalni.
Majd úgyis megmondják ne fáradjanak, gondolkodni
ők maguk, a sokat össze tanultak fognak, hiszen ők
tudják már mi a jó, a szép, a fontos és az arányos is.
Ne zavarják őket holmi egyéniségek, se gondolkodók,
még azok se, akiknek a hivatása, arra születtek meg.
Magyarországon szült az anyám, itt neveltem fel,
iskoláztattam is magamat abban amit fontosnak is
tartottam, ahhoz amit tehetségként a születésem
által hoztam. S amikor arra beértem már emberileg
gyakoroltam, s a hozzám érkezőktől tapasztalatként
megkaptam. A Különös oktatás, nevelés tréningnek az
azóta általam oktatható anyagát egy reggel lerajzoltam.
Egyszer azt is mondták nekem,
egy olyan helyen ahol nem vártam
volna, hogy jól jegyezzem meg, nem
lehetek próféta én a saját Hazámban.
Na az nem is, de hiszen már ott is voltam,
tiszteletet, szeretetet is adhattam és kaptam.
Egészségesen adtam a tudásomból, s alig várták,
néhányak, hogy végre elgyengülve legyek,
hiszen belenyúlhattak abba amit azáltal már,
végig vinni nem tudtam, megüzenték, feladtam.
Arra nem is gondolhattak, hogy az én tapasztalt
tudásom odáig elért, hogy megoldom és folytatom.
Egy magasabb szinten, az online Világa amit azzal
ijedtemben megismertem, erősödhettem időben.
Ezt akarták ez lett, én megerősödve is csak egy,
ők meg sokan vannak ott abban már valószínűleg,
mivel nem magam miatt kerültem ebbe bele, nehezebb.
Így jártam az irigyeim által, s azóta ők nagyon fontosak itt.
Nemcsak az én kiváltságom lehet ez a helyzet, bárkivel és
bármikor meg is történhet, ha valamiben gyakorolhatja a
tehetségét itt, mert nincs rá jó minta, hogy vidd végig azt
amit hoztál, hogy ne csak magadra, de másokra is gondoljál.
Nem ismerik a saját generációs jeleiket, se a feladataikat, mert
aki azt már felismerte, az hat a saját életére, a sorsát éli azóta.
Mindenki hozott ám tehetséget valamiben, addig nincs készen
amíg nem ébred rá, hogy miben boldogulhatna a legjobban,
azt kellene gyakorolnia aztán, s hozzátanulni amit nem tudhat.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, én nem harcolnék veled,
de ellened sem, ide is, az ingyenes reklámokkal élve is segítőkért jöttem, hátha megérzitek a fontosságát. Az Általános műveltséget növelő ( Tenyérolvasó) tréningnek, mint a generációs feladatnak.
Ne árts, senkit se bánts, de magadra is vigyázz, nem pótolhat senki más, az eredetire, az igazira, a természetesre, a fejlődésedre adjál.
Legyen szép ez a nap, ha szeretettel, tisztelettel vagy, hát azt adj.
2022.10.20. Tiszteletem. Én a valóságot élem, nem engedhetem meg magamnak, hogy álmodozzak, lépésről – lépésre, gyakran csak araszolva, haladhatok, de leginkább, mint sokan mások, várakoztatva vagyok. Hazaszeretőként, élem az életemet, amióta már tudom, a hivatásomat azért gyakorlom, hogy szolgáljam a szolgáltatásom által, a tudásommal járó alázatommal, mindazokat, akik megtisztelnek és azért, hozzám fordulnak. Heringes Árpádné, Julamami védjegy, ácsmunkával nem foglalkozom, mégis ott van Julamami védjegy alatt, a facebookon, / kérem törölje le/. Nem engedtem meg senkinek sem, hogy használja a Julamami védjegyemet, se azt, hogy addig menjen, hogy helyettem próbálkozzon, a nála lévő oldalakkal, bármi hasonlónak, az oktatásával. Azt mondták, bérbe adhatom, pont azért, nem tettem meg, mert attól kezdve, már kontrollálni nem tudnám, ki mindenki használná és mire, a Julamami védjegyet. Mivel, szerintem, két oldalunk van úgy, hogy a jobb oldalunk, a motiváló énünk, a bal oldalunk, a racionális énünk. Egyik a másik nélkül, egészséges körforgást nem ad, hiányos marad, jól nem működik. Ki egyiket, más meg a másik érintettségével hozta, a tehetségét, amiből a jó szaktudása, a hivatása, által, annak a, legmagasabb szintjét elérhetné. Mivel még kevesen vannak tisztában vele, hogy ami, úgy van tálalva, hogy lehet, ha felismerné mire van a belső kontrollja, azáltal se, nem menne ennyire mellé. Mivel, a belső tartásának, az emberies, jelzése által, már tudná, hogy nem szabad, azt elhinnie. Ami annyira erősen hatott, akkor ott, jól kitalálták, remekműként, annak megfelelően tálalták. Na meg, azt gondolta, ha másoknak szabad, akkor, miért pont neki, lenne gondja, ha merít, magának, belőle. Hiszen, azt hallotta, a tudás hatalom, óvatosan, csendben, halkan súgom, a tudáshoz, a megfelelő alázat is, fontos lenne most már. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, sose lehet tudni, ki mindenki lett már, hatalmasnak tudva magát. Ha tisztelet, nincsen benned, nem várhatod, hogy csupán azért, mert azt gondolod, hogy neked azt is szabad, azért majd hajbókolni sokan fognak. amikor meglátnak téged. Jó szerencsét emberségesek. Én úgy tapasztaltam, hogy a sorsunkat azért rajzolta a teremtő Isten, a tenyerünkbe, hogy azt megismerve, ne térjünk nagyon, kezelhetetlenül el tőle. Tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, vigyázzunk rá, hogy az adott szó és az életünk, ki ne üresedjék, hahó. Magyarország, Paks, Vadász u. 59. HergálHáz és nem Kiskörös.
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz mindent érte. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért., prevenciós végzettségüként. Julamami védjegy.
Nincs mit tenni, csak írok feszt,
leírom, hogy a mondataim, a
fejemből kerüljenek ki, most ide.
Ó ha még megelőzésben lehetne,
hogy ne fussanak a zsengék bele.
Azokba amiket a felnőtteknek is
nehéz akkor már kezelnie, hinnye.
Aztán miért nem mehetek oda be,
megelőzésben tenni amit még lehet.
Ők is magukhoz vehetnék ezt a tudást,
hozzáadva a meglévőkhöz, na az aztán.
Van aki feloldani azt nem tudta, magának
okozta, hát nosztalgiázva visszahozza, ő
nem felejtett, vele packázni nem lehet.
Összeállt a pénzeknek sokasága már,
azt egy szarkofág borításával és
lágy betonnal is körbeforgatja.
Se ki se be, a lábát megvetette,
nála erősebb az igazságérzete,
éppen viszi le lelkileg véglegesre.
Valakinek vágyott, a határait fel
nem ismerte, nem tudta, hogy
generációs feladata neki is
lenne, valamivé lett helyette.
Az elhordott hegyek helyére,
a mondvacsináltak hatalmasak,
a mesékből is megtanulhatóak.
Nincs benne a sorsában, de ott a
rossz minta, hát miért ne, leutánozza.
Minél inkább nem szeretnék, annál jobban
akarja, a túlzásoktól kiguvadva, már hazafele,
ártóan jó nagyokat taposva, ott hagyva a sajgó
tehetetlensége, rút nyomát, na, ez itt a mi Hazánk.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, érted,
a sorsok, a generációs feladatokkal összefüggenek.
Bizony nem itt tanultátok azt, ami árthatott nektek,
tán túl korán bántottak először, mint gyermeknyieket.
A lelketeknek ártó mérgeiteket, miért ide eregetitek,
komoly felhővé lehet, s bevonzza az ugyanilyeneket.
Ki mondta azt nektek, hogy elég az, csak önmagatokat
szeretnetek, hogy a nép akikből ez a mi Hazánk lett, nem
számít, ha elértétek, magatokért a hasonlókért tegyetek.
Ha már ennyire ártó az a túl sok szerzettetek, a kiváltságból
csak nektek teremhetett, itt teremtettétek, látszik ártó lett.
Visszafele a hálától esetleg, hogy veletek eshetett ez is meg,
nem lehetne rakni, oda bele ahol talán azért nincs elég, mert
a mindenáron szerzésnél, túlzónál nem működött időben a fék.
S nem beleülni a káosz tetejébe, mint egy rálátó jól fészkelhetőre.
Hálásnak lenni, tán Istenben hinni, embert tisztelni, megtartó erő,
a megelőzésben hiszek akkor is, ha nem látok most lehetőséget.
Nem kophatnak ki a jó szavaink, a tisztesség, becsület, méltóság,
belső tartás, kölcsönösség, segítő viselkedés, a tolerancia, se az
alázat, ezek csak néhányak, a talpalatnyi anyaföld, Hazaszeretet.
Tudom nem kérdeztek, így válaszolni sem lehet, leírom ide azt a
sok hatást, amit összefüggésében nemcsak én élek, mindannyian.
Nem szabadna, hogy a hétköznapokból kikerüljenek mindezek,
legyen értelme a szavaknak, igazat szóljanak, ereje van a szónak.
Tán nem kéne, kénye kedve szerint rongálni a tehetségeseket, az
arra született, tartásos, sorsszerűen hivatásukat gyakorlókat, ah.
Itt a tiszta szó át is megy, nem lehet becsapni a lelkiismeretüket.
Hinnye, azt a, hogy is mondjam csak, feltaláltam valami fontosat,
a belső tartást, emberi méltóságot igazgatja vissza, ha netán tán,
időben lenne, elmozdult volna, megtalálhatja a jó útját, sorsát újra.
Kitartó vagyok, mert másom nincsen mint a tartásom, méltóságom,
a tudás amit az Isten rám bízott, megtartom ezt, amíg el nem adom,
utána átadom, s betanítok erre sok arra érdemeset, emberieseket.
Sokféleképpen jót mondtak, nem tudom magamat rossznak, jónak
igyekszem lenni, de jobb az, csak úgy egyszerű emberiesként tenni.
A nyugdíj helyett az aprópénzből nem lehet megélni, azt a szorzót
próbálja ki, ha biztos benne, 17. évtől dolgoztam egész életemben.
Mellette tanultam, magamat taníttatva, ami érdekelt pont azokra.
Nekem mindegy, higgyék el, hogy mi motiválja az érkezőket, róluk
szól az ittlét, elhangzanak példaértékűek, ha odaillenek, hogy ne
legyen sok hirtelen, ami újdonságként éri itt, akkor egyedül őket.
Csak leolvasom a tenyereiket, nem teszek hozzá és nem veszek
el se belőle, azt mondom amit látok, csak az ő sorsuk van benne.
Magam fedeztem fel, láttam meg összefüggésében, védjegy lett,
igazolták a sorsok, generációs jelek, megérdemelten enyém ez.
Eddig még csak kevesen nem tudtak, mit kezdeni akkor itt vele,
azóta már hallottam tőlük, sok év után visszajeleztek, már élik.
Átfordultunk címet adtam a festésemnek, ami az előlapja lett, A csoda című könyvemnek. Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz. https://julamami.com
2022.10.18. Tiszteletem. Valószínűleg, amikor a csősz fütyült, jelezte a többi csősznek azt, hogy hall valamit. Amihez visszajelzett, igen tudja, vette a hanghatást, onnan ahonnan, hallatszott, hogy baj van. Esetleg, egyezményes jel volt az, hogy ne legyenek egyedül, se kiszolgáltatottan, ne maradjanak ott. Hiszen, amit megtermeltek, azért sokat dolgozók, annak a gyümölcsét is, ők maguk szerették volna learatni. Hagyománya is volt annak, megünnepelték, hogy mindenki, aki szerette volna, láthatta, az örömüket szétosztották. Vegyen belőle magához az érzésből, mindenki számára lehetőséget adva, érezze át, annak az örömnek, az összetett energiáját. Nem lehetett csak úgy, az arra már, rákapottnak, kényére – kedvére, ledézsmálni, általuk ellopni, hagyni. Vigyázták egymást, vigyázva a munkájuk becsületét óvták, a hitelességüket, megrongálni nem hagyták. Ha már megkopik, mert nem fejlődhet, vagy nem is volt az a saját szava, egy idő után, kikopik annak a szónak, a hiteles szavaknak, a tiszta ereje, erőtlenül hat az. Nem megy át, nem hallik ki oda sem, ahol az már régóta hitelesen hatott, ha nem fejlődik fel oda, ahol most a nagyközönség arra nyitott. Egy szintre ment le, már nagyon sok minden, nem volt úgy gond vele, nem szóltak érte menet közben, aki azt időben észlelte, nem is tett, azért. Ah, akik kitalálták azt, tudjanak róla, hogyan, mennyire, hat az, negatívhoz adva, natúran megfogalmazva. Át is ment, mintha, a legfontosabb információ lett volna az, érdemesnek tartva arra, hogy annak a létezése nyilvánvalóvá és állandóvá váljon. S, az a különböző szinteken is érinthesse meg, mindazokat, akik arra már érettek, tán fontos lenne, mindazoknak a ellenoldala, már megelőzésben. A fejlődésüket szolgálhatná, azután minden, azzal kapcsolatos jelzés, azon a szinten, amikor egy szó átmegy, az hatogat, hatogatna. Eljuthatna oda, ahol annak az értője, tehetne érte és bizonyára, hatna az még időben. Azáltal, ráhatással lehetne, arra, aki azon a szinten van, akkor is, ha teljesen más a feladata, megérti azt. Még akkor is, ha a másik oldalon, teljesít éppen, az aktuális fejlődéséhez adott, az énjére ható, gondolkodó agysejtje, azt tárolja. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, összefüggésében írom ide is, mint tenném fel, a Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami oldalamra. Mindazokat, az oktatásomhoz megrajzolt oldalaimat, most, még tán időben. Ah, ami a motiváló énem szerint, most éppen, aktuális lehetne, hiszen, van érdeklődés már erre. Azt , a, ha hasonlót találnának, az arra érzékenyek, az általuk, tőlem megtanultak alapján. Hiszen utána, már számukra is leolvasható lenne, tenyereikben lévő, szerintem, lelki térképük. Azáltal, megismernék, van sorsuk és vannak, generációs feladataik, amiknek a felismerésére, most már nagyon nagy szükség lenne. Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, ha csak üresben mondod, mondogatod, már kimondtad, ott van az, elgondolkodtatja. A, akit megérint, majd a saját idejében, megérti és a magáénak tudja azt. Mehet is tovább, ha hangosan, fütyül, hogy a hasonló érintettségűek számára is hallható legyen, megértsék, átmenjen. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Szeretettel. Julamami
Átfordultunk, a címe a festésemnek. Heringes Árpádné, a Julamami védjegy tulajdonosa.Átfordultunk, címet adtam a festésemnek. Heringes Árpádné, a Julamami védjegy tulajdonosa.
A címlapját a festésemmel láttam el.
Emberséges méltóság, emberi tartás az amit
az oktatásom által meg tud, közben és utána naponta igazítani.
Ah, ne menjen lejjebb a saját szintjénél,
mert ott is ragadhat majd végleg.
Oktatom azt, hogy minden mindennel
összefügg, ah, csak nem mindegy, hogy
közben a szintjét le vagy fel igazítja-e.
Átfordultunk címet adtam neki,
annak is már három éve.
Azóta itt élünk mind,
gyors pörgésben,
ki észrevette,
ki meg még nem.
Ez itt az én Hazám is,
ide szült az anyám,
itt neveltem magam,
itt tanultam meg azt,
ami érdekelt ez ügyben
engem, továbbadnám a tudást,
ha valaki a Hazánkba vissza képviselné.
Nem lehet mindent csak egy oldalról nézni,
mert akkor a többieknek nem lesz lehetőségük,
a saját Hazájukban, csak a maradék résnyi.
Én magam rájöttem, megtaláltam
a saját tehetségem,
amiben nap mint nap,
megélhetem a sikeremet.
Mások is elérhetnék ezzel,
az általam felismert rezgéssel,
megtanulhatnák tőlem a miértekre,
a saját életükre a magyarázatokat.
46 országban olvasták naponta,
150.000 volt a látogatottsága,
hirtelen törölték le, hát ez a
Webenyer. Online lett helyette.
Helyi adót is fizetek,
bár még sem előadást tartani,
sem az oktatási formámat bemutatni,
nem kértek fel itthon engem egyszer sem.
Megyek tovább, miért állnék le,
hiszen még csak keveseknek,
adtam át ezt az összefüggésében látást.
Szembe szeretnék nézni önmagammal,
s az összes beletett energiámmal,
nem adom fel, ugyan már miért tenném.
Ez a tudásom az, aminek a gyümölcsét,
nem hagyatékként szeretném tudni,
eladom a megfelelő kitűnő üzletembernek.
Átadok így hát generációsan, ahogy illik,
általa a szeretteimnek én is valamit,
megtanulni mástól nem tudják.
Miután megvették tőlem, betanítanám az oktatását.
Menjen tovább adjon az arra igényes embereknek magyarázatokat arra, hogy ha szabad, ha nem, ez az alapja a létezésünknek. A szeretet egy olyan energia, amit mással összetéveszteni nem lehet. Ha hiányzik valakikből, hát óvatosan mondom csak, tőlem az oktatásomon kapnak belőle annyit, amitől aztán, adják tovább, oda ahol éppen leledzenek. Túláradás, túlcsordulás, ez egy gépi kifejezés (ember alkotta a gépet is), valami hasonló kifejezéseket találok, akkor amikor az természetes, létezik a szeretet. Igen azzal mentettem meg az emberséges létezésemet, hogy kiírtam magamból nap mint nap, a tíz év alatt, hogy tudjak adni másnap a tehetségem által lett hivatásom gyakorlásával. A gépies szövegeket is lehetne átírni ám emberségesre, hogy akkora különbség tán ne legyen. Amikor úgy fogalmazták meg, talán nem gondolták, hogy sokan eljutnak odáig. Elhiszik, hogy tisztelet, szeretet nélkül, üresben is lehet emberséges az élet. Hát nem lehet, csak csökkent értékben, a kulcsok között az első a tartás, az emberi méltóság, a tisztelet és ki ne hagyjátok a szeretetet. Nem szégyen az, hogy megmaradunk emberségeseknek, leginkább ügyelni szükséges, mint egy kincsre. Ne az legyen a divat, nagyon kelljen vigyázni arra, hogy lehetőleg érzelmet, ki ne mutassanak, ugye van annyi bennetek, hogy nem engeditek divatossá válni (a szeretethiányt) azt a. Tanulni a gyermekektől mindig lehet, tisztán születtünk mind, maradjanak meg az alapvető emberi jogaink mindannyiunknak, éljen a tisztelet, maradjon alap a szeretet. Persze bocsánatot is kérhetek, nekem az nagyon megy, a jó öreg alázatot jól ismerem, köszönöm, hogy létezik, mert megtartott engem.
Elértem odáig, hogy
fel kellene vállaljon engemet,
a tudásommal a saját Hazánk.
Tiszteletem.
Ezt csak én tudom, nekem
adta az Isten, kiteljesedtem.
Adnám tovább itt is,
hogy másoknak
is jó legyen,
megtalálják általa,
az ő tehetségüket.
Hiszen a sorsukat,
a generációs feladataikat, a tenyerükben,
mutatják a jelek
és mindenkinek.
Amikor rájöttem,
hogy a sorsunk, a
tenyereinkben,
olyan mint egy,
csak rólunk szóló képlet.
Megvan a
kiindulás,
ott a folytatása,
közben vannak,
nagyon hasonlók s
ugyanolyanok, csak
másról szólnak a jelek.
Amikor feltárult
előttem,
valakinek
a sorsa éppen.
Sorsolvasóként is
úgy vizsgáztam,
hogy azt,
ami feladat
lett volna,
megtanulni úgy,
hogy azonosuljak is
vele és aszerint nézzem
a lerajzolt tenyereket,
nem tudtam.
Nekem
nem
mondott
az semmit sem,
amit mások másképp tudtak, egyenként, sablonként tanítottak.
Viszont amikor
belenézhettem( odanyújtotta),
valakinek a
tenyerébe,
hát
egy
csomó
mást is megláttattak,
a vonalai, arról az emberről,
hogy lennének generációsan
is bőven elvégzendő feladatai.
Ugyanazok a jelek megjelentek,
itt is, meg ott is,
akkor megláttam,
hogy bizonyos idő
elmúltával, az emberek,
bele is csúszhatnak az ismétlésekbe.
Ami akkor történik meg velük,
ha nem a saját,
lelkük,
szívük,
agyuk
döntései után,
hanem
a mások
szerinti úton mennek. Nem váltanak, mert nem tudtak felfejlődni, a másokat utánzásokkal önmagukhoz.
Mindenki hozott tehetséget, 42 éves
voltam, amikor rájöttem, én ebben.
A sok – sok embernél, mind – mind,
más és más volt amit láttam,
közben megtapasztaltam azt is,
hogy a jelek, mit is jelenthetnek még.
Az mondtam, íme az emberismeretem.
Kezdtem összeolvasni a jeleket,
érdekes volt, mert feltárult,
egy – egy sors róluk, amit,
meg is lehetne élniük.
Egyszerűbb lenne,
mindent idejében,
persze ahhoz
ismerni
kellene
a saját
tenyerüket.
Vagy legalább
egy ember,
egy közösségből,
egy családon belül,
tudna tanácsot adni,
még megelőzésben
a többieknek, a saját idejükben.
Nem össze -vissza
mindenhova
mennének
és kérdeznének, rutinból jövő,
náluk alacsonyabb lélekszinten.
S utána, a kapott válaszok
szerint élnék az életüket.
Arról nem is beszélve, hogy
a kiélezettebbek, tán túlzó információk,
átadása miatt, belenyúlnak ebbe – abba.
Minden hat mindenre és mindenkire,
így egy sablon szerint fura lenne,
hogy mindenki számára,
ugyanaz a válasz jó is lenne,
a tenyereik személyesen nekik,
róluk szólnak csak, a sorsuk abban van.
Odáig eljutottam sok éve,
hogy válaszokat szerettem volna rá kapni,
hogy mit miért úgy látok és mondok, olvasok,
Tudományos Prevenciós Akadémián,
jó helyen voltam ahhoz is, hogy
nagyon sok választ kaphattam meg ott,
szakmailag, az akkor bennem lévő miértek sokaságára.
Be voltam arra akkor éppen már érve, pont időben.
Nagyon jó helyen voltam ahhoz, hogy megértsem,
az összefüggéseket, az érzéseket, a láthatóakat.
Örültem, hogy elvezetett oda a sorsom.
Nagyon sok választ megkaptam ott,
gyakran köszöntem az Istennek azt is,
hogy oda eljuthattam, pont időben tapasztalhattam.
Arra nem gondoltam, hogy engemet is látnak ott,
megköszönték, hogy náluk tanultam,
s kitűnő, megajánlott diplomát kaptam.
Ennek, a tanulási és tapasztalási szakaszában
az életemnek, felkértek rá, s én is helyesnek tartottam,
párhuzamosan amit akkor tudtam, azonos szinten oktathattam, továbbadtam.
Közben sok mindent megtanultam, menedzselni is a tudásomat.
S túlhajtottam magamat, nem tudtam még nemet mondani,
telítődött a lelkem, szívem, a mások segítése közben,
olyan energiákkal, amit feloldani akkor nem tudtam.
Az a kép maradt meg az emberekben, hogy ott a képernyőn,
a lábadozásomról beszéltem, azt már nem feltételezték,
hogy képes vagyok arra és újra lehet még utána, annak tapasztalásával, egyensúly bennem.
Valóban, akkor régen, embert próbálóan beteg voltam,
abból és már másból is kijöttem,
az életkoromnak megfelelően,
egyensúlyban élem most is az életem.
Még meg – meg kérdezik, együttérzésből,
hogy vagyok, most éppen, nem hiszik el,
hogy abból, már sok – sok éve jól kijöttem.
Sokat segített az akkor nekem, hogy
megtaláltam a helyem, tapasztalóként a megelőzésben,
azóta is, aszerint gyakorlom a hivatásomat nap mint nap.
Inkább jönnek még azóta és most is, Online messziről az emberek,
valamiért nem találtak ide még, nem jönnek a helybéliek.
Elkönyveltek, rajtam túlléptek, a jelenben létem
már nem érdekelte őket, a múltba révedtek,
elfelejtettek, tanácsokért máshoz mentek.
Remélem el nem tévedtek közben,
s jól kontrollálható emberekhez járnak.
Én meg kiszaladtam az online világába is,
jórészt ott szolgáltattam, írtam, írok, írok.
Ez időtájt is tapasztalva tanultam,
az emberek nagyon különböző
energiáit nap mint nap tapasztalom,
azoknak a kezelését is megtanultam.
Tartást, méltóságot ad a sorsunk nekünk,
ha felismerjük, a legjobbak miben lehetünk.
Most a 70. évemben már szükségem lenne arra, hogy
képviseljék a tudásomat, vigyék be azt, általam közvetítve,
működésében láthatóan a hitelesítésemet láttatva, a köztudatba.
Majd csak ráébred valaki és képviseli a tudásomat ott ahol most már nagyon hiányzik, az emberséges viselkedési forma.
Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat,
nem mentél sehova a Világ mégis ott van nálad.
Valami fontosat találtam meg és fel,
látom meg összefüggésében,
sokat segített már azoknak,
akik megtisztelnek és hozzám a tanácsaimért Paksra eljöttek.
Nem vagyok és nem leszek riválisa senkinek sem, ezt csak én tudom.
Addig amíg az elavult módszerek gyakorlói is meg nem tisztelnek,
s hozzá nem veszik a saját tudásukhoz, a szélesebb ( összefüggésében) látásukra igényük okán.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék ellened, se veled
sem, most és itt is, a Világban is, az oktatás lehetőségét keresem.
Online, ha magyarul beszéltek és bárhol is éltek a Világban.
Édes Hazám Csodaszép, kérlek, ne menj még, hova mennél, hiszen,
a széppel, a jóval, nekünk még meg sem jöttél. Arról szól a remény,
amit magunkért tettünk meg itt, érted is tettük egyben.
Nem mindegy milyen a lelke, szíve, gondolkodása
annak a helynek ahol születtünk, ahol élünk,
hiszen minden hat mindenre és mindenkire.
Amikor másokért tettünk,
magunkért és generációsan is,
a legjobb tudásunkkal együtt törlesztünk.
Hiszen mi itt születtünk és egyek vagyunk vele, a talpunk alatti anyafölddel,
egy Haza ez csak egy, ha megbecsüljük, nekünk is mindig lesz.
Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból. Szeretettel.
2022.10.15. Heringes Árpádné. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami Ezt azért regisztráltam, mert itt születtem, ide szeretném letenni azt a tudást, amit a közel harminc évnek, az életszerű, napi szinten használható, sokak számára megtanulható, eredménye lett. Ha adni születtél, hát most önmagadért is tegyél, hogy azután már a fejlődésed által, egy másik lehetőségedet, megérdemelten, jó minőségben meg is éljél. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz. Napi szinten tanulok boldogulni most is, hiszen nem a gondolkodókhoz kerül, nem a Hazaszerető Népről szól, a Hazánk fejlesztése. Erős akarattal, valaminek végig kell mennie, ami látszik, érezhető, nem magyaros virtus. Nincs hasznára, a fejlődni, jó minőségű életet élni tervezett és azért, a Hazánkhoz teremtett, Népnek. Na nem ajándékba, se szívességként, sem a lelkesedésünk miatt, érett ez, itt mostanra, ennyire ellehetetlenítően be. Nézem az online térképet, mert, Kisköröst mutatja a helyszínemnek, megjelölném, hogy Pakson vagyok, szomorúan nézem, nincs ráírva, Magyarország. Hanem, ahova most sodródtunk, az teljesen idegen tőlünk, azt a. Se tartás, sem emberi méltóság, a kölcsönös tisztelet, egymás megbecsülése, mintha átment volna mindez, igénytelenségbe. A tudásnak, a megtartóan fejleszthető ereje, mind hiányzik belőle, kiüresedést okozva sokaknak. Hiszen ide teremtettünk egész életünkben, mert hittünk abban, hogy ha ide születtünk, akkor megbecsüli azt, a szülőhelyünk. Hozzáadva a tudásunkat, ide fejlesztünk, innen kapjuk meg ahhoz, az eszközöket, mert fontos a saját szülőhelyünk, ami, most, csupán, a lakóhelyünk. Aztán arra ébredtünk, hogy mások jöttek és lett ez, ami, most van, berogytunk, az egyféle gondolatsornak, a csak, egy irányú, akaratos ereje, miatt. Tán, nagyot profitáltak, abból, amit ide ránk raktak, javíthatatlan, nagyon erősen fékező, sablonnak. Ah, éljünk benne úgy, mintha a sajátunk volna, tetszik vagy nem, más nincs, csak ez van. Hiszen szorgalmas Nép a magyar, teszi a dolgát, nem ártana másoknak, se nem használná ki a többieket. Szépen, szívesen, lelkesen, a sok munkánkkal, a tartásunkat is megtartva, egymásnak segítve éltünk itt, sokáig. Nem volt jellemző az irigység, az ennyire nagy hatású ki ha ők nem, a magyar Népre, tudtuk, ki mivel érte el, azt, ami a saját, szintjére emelte. Hiába akarja többnek, jobbnak mutatni magát, az emberismerettel rendelkezők, mind tuják, az csak felvett álca, a valóságot nem lehet elfedni már. Amikor ráébredtem, vannak a generációs jelek, a sorsunkat kiegészítve, esetleg kiegyengetve, tudtam a megoldást is. Tartást adott, a megcsináltam érzésének, a pillanatnyiból lett, ismétlése, annak, az erőt adó, összetett energiája. Azt szoktam mondani, ha valami hiba esett, az életében, menet közben, az oktatás közben, bizony, az elő is került. Már láthatóvá vált, minden, ami a fékeket adta, a gondolkodó magyar Nép számára. A korosodó is, ha más dolga nem lenne éppen, hát köti a sálat, a pulóvert, a mellényt, hogy hasznára legyen a szeretteinek. Ha netán hibát vétene és csak később veszi észre, lefejti azt, egészen odáig, a jó minőségű munkája érdekében. Nem mindegy, mit ad ki a kezéből, mert az őt minősíti, hogy tudja mit jelent, a munka becsülete. Ah, ha már nem tudná felvenni annak, a ritmusát, hát egészen végig megy és kezdi elölről. S közben az is előfordulhat, hogy azzal a tapasztalattal, már szebbet és jobbat, életszerűt is, hozhat majd, abból aztán, létre. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tartsál ki, mellettem, egy egész életre, Hátha másoknak is lesz, a saját sorsuk megsegítése érdekében, jó sorsa, a hiányokat pótólandó, generációs feladataiknak, a megismerése után. A következő generációnak alapot adva azzal, hogy képes legyen, a saját sorsának és generációs feladatainak a megoldására. Nem életkor függvénye az sem, hogy ki mikor érik be, a saját sorsának az egyengetésére. Viszont szükséges ahhoz, a tapasztaltan is fejlődő, gondolkodóknak, az összefüggésében látók tudásának, az ott is napi szintű, megléte. A Hazánkhoz adva, a szépet és a jókat, hozzáértőkkel, ott, ahol azt eldöntik, mire van szüksége most a magyar Népnek. A tudással együtt járó alázat, a napi szintű alkalmazkodás, az emberséges tartás, emberi méltóság, a tiszta kommunikáció, adta, Hazaszeretet nélkül nem megy. Tiszteletem. Julamami védjegy.
Ki mennyit bír el, kinek mennyi adatott, a sorsunk mindannyiunknak megadatott, mást, másképp, más időben, éljük meg, amit lehet. Annak a függvényében, hogy mennyire emberségesen vállalja fel azt, amiért önmagát jelölteti, oda, ahova, talán ő maga sem tudja, hogy képes- e arra. 2022. évben vagyunk, szerintem 8. éve annak, hogy a jó energiákat élhetnénk meg, az időt és a hatalmat, na meg a működőképes párkapcsolatokat, az Isten visszavette. Tán nem kéne, most kimozdulni és megsértődni, tapasztalgatni, ezt meg azt, vagy bárkiket, kóstolgatni, kirakni bármit is, ami személyes, kirakatba. Túl sok a hamis, az álságos, a másoló és viszik mintha ingyen lenne, azt amihez hozzáférnek. Hiszen nincsen ráírva, heringesarpadne@gmail.com, az a hivatalos nevemet erősítőként hoztam létre, a hivatásom gyakorlásához. Több napig hozzá sem fértem, aggódtam, hogy bármit tehetnek vele, mögötte, megtörtént egy másik oldalammal, volt már olyan. Most nem üresedett ki, de a könyveim, a hivatalos számláim a tárhely szolgáltatóimé, a tananyagom, a festményeim, mind ott voltak. Nem tudom, hogy eltűnt-e bármi is, így jártam. Magyarországon lakom, ugyan honnan tudnák, mennyire nehéz itt miden, több millió embernek, akik érintettek vagyunk. Ez a Hazánk, nincs másik hazánk nekünk, sem lehetőségünk, hogy bármiben is, választhatnánk a saját sorsunkat, generációs feladatainkat, tán azt sem tudják, hogy miért is, várakoztatnak. Ki garantálja azt, nekünk, hogy megélhetjük, ebben, a jót és a szépet, amit a Hazánkhoz teremtettünk, amikor azt már igénybe vennénk. Ez ami van, nem szerintünk jött létre, se nem miattunk, ezt a hétköznapjainkban megéljük. Ah, hát, senki sem ad garanciát rá, hogy változik-e valaha is, vagy meddig kell várnunk. A számunkra is megfelelő, életminőségünkre, a az ide teremtetteink, után, a saját Hazánktól megjáró, jóra és szépre. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, jó ízesen, hinnye, má, azt a, nem jól van ez. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van. Tiszteletem.Érintsd meg a sorsod., az első könyvem. H.Nagy Júlia néven. Heringes Árpádné a Julamami védjegy 2010. év óta a nevemen.
Julamami
Gondolkodjál el, ha összefüggésében még nem látod,
ugyan, hogyan tudnád a hivatásod szerint jól szolgálni.
A még és már megint összefüggésében látó, mind a két
oldalát ismerő és hétköznapi szinten azt meg is élő Isten adta
Népet. Tán tanulj, hogy felfejlődj ahhoz a feladathoz amit vállaltál.
Amiért sikeresen jót tettél, azt megélni ne félj…
2016.06.06. – 2021.06.06. https://julamami.com
Nem az én dolgom, hogy rábeszéljelek téged,
téged, téged, majd időben észreveszitek,
van az Isten, ha hiszitek, ha nem hiszitek.
Hinnye miért gondolod, hogy azt amit már
elrontottál, helyetted rendbe hozza más, ha
nem teszel a jóért, szépért mások megteszik,
nem helyetted ám, csupán az emberségükért.
Ugyan ne tessék ám értem aggódni, csupán az
történt velem is mint mindenkivel, aki a saját
sorsát fontosnak tartja, mert helyzetbe lett
hozva, a racionálisba lett beterelve, hinnye.
Hát felgyorsítva szükséges megtalálnunk
a lehetőségeinket, mert van hozzá agyunk.
Ide teszek sokféle bocsánatot kérek, legyen
választék bőven, mert nekem az már megy.
Sokszor alkalmaztam mások helyett oda,
ahol még nem értették volna meg miért.
Nem vártam köszönetet, nem is kaptam,
viszont nem hagyhattam ott a bajban.
Mindent idejében, ha elkésel magadhoz
képest, megtanulni már fölösleges lett,
hiszen másképp rakja oda a sorsod azt.
Régen, biztosan volt legalább egy ága,
generációsan a családotoknak,
akik akkor, volt miben és hittek,
s családon belül is jól működtek.
Alázattal voltak közben a többiekhez,
mert látták, hogy nem egyformák az
emberek, ha egymás mellett is élnek.
S mond, mi lenne a gyermekekkel, ah,
ha nem lenne előttük működőképes minta,
most is van jó, hogy legyen lehetőségük a jó útra.
A fiataloknak, gyermekeknek, a tiszta lelkűeknek,
nemcsak az amit néhányan az éppen aktuálisan megmondók,
most, eléjük mintha egyetlen lehetőségük az lenne odatennének.
Nincsen rátelepedne néhányuk, mert a látszatára adnak, hogy ne
olyan legyen mintha, más nem is lehetne otthon itt a születési
helyünkön, az általunk is teremtett Hazánkban látszatosan.
Figyelnek arra, hogy mindenhol, ne csak ők csak őket
lássák, még ha láthatóan nagyon jól is érzik,
már magukat és sikeresnek hat nekik,
minden pillanatuk már. Nem,
jutna eszükbe sem az,
hogy mi van most velünk,
az Isten adta Néppel most.
Ha nem rájuk szavaztunk,
akkor mi nyugodtan,
sanyaroghatunk.
Nem az van ám,
hogy igyekeznének,
csak azért is tennének,
amiért, majd legközelebb,
szimpatikusak is lehetnének már.
Látszik, csak a látszatosra adókat szeretnék látni, a
helyzeteket ahhoz meg is teremtik maguknak, azt szabad.
A Világban többnyire emberségesek laknak, ha bárhol is vannak,
tudják, hogy vagyunk, létezünk, ha nem is láthatnak bennünket, a
nagy bújócska nem játék, maga az életünk lett, itt élünk, hinnye.
Attól, hogy ritkán lát bennünket, nem szűnik meg az emberség,
a velünk született emberséges viselkedés és nem uralja el, csak
néhányakat a mindent birtoklásnak a lehetősége. Hiszen ha a látszat
azt mutatja, minden rendben és azt őrzik ilyen odaadóan, hinnye
ah. Attól még a gondolkodó agyunk nem hagyott cserben,
megmutatja a természetes lehetőségeket, hiszen akik sok
mindenről kénytelenek lemondani, hinnye, amiért tettek már.
A jó minőségű életükről, amiért ők egész életükben tettek,
mert nem divat már, sem a tisztelet, se a szeretet, hiszen
emberségeseknek teremtett bennünket az Isten.
Naponta elgondolkodunk, hogyan tudjuk
ezt úgy megoldani, hogy amit az egész
életünk munkájával elérhettünk,
azt megoldjuk jó minőséget adó
munkánkkal, hivatásukkal, azt a.
Megmaradjunk emberségeseknek,
nekünk ezt adta az Isten tehetségnek, ah,
hát sorszerűen cselekszünk, amiben hiszünk.
Megtanuljuk menet közben, a sokféle
kultúrának a hatását kezelni, itthon
kiszolgál bennünket az ami adott.
Az Online Világa még megadatott,
amíg össze nem keveredik az a jól
kitalálttal, hinnye már, ezt ne már.
Nem tudja kivárni a saját tehetsége
általi megoldásokkal, ezt választja,
ah. https://julamami.com a védjegyes
domain megvettem tíz éve már és nem
én vagyok az üzletelő, julamani.com,
valószínűleg profik találták ezt ki,
szinte észre sem vehető különbség.
julamami@gmail.com, ah ki használta,
még a nem nekem címzett üzenetek
jönnek rajta, szinte naponta jönnek.
Édes Hazánk Csodaszép, Nagyon
Szépen Kérlek, ne tűnjél el, mert
tán észre sem vették, az Isten adta
Népnek a jóval még meg sem jöttél.
Hát ki vigyázza a gyermekeket és
akik már teremtettek, dolgoztak
a Hazájukhoz adtak sokat, hát
ennyire nem számít már a Nép.
Hinnye, nem tűnhet mindenki el,
hiszen a mozgásterünk mindenhol
szűkre szabott és meghatározott.
Lehet, hogy valamit félreértenek,
ah, ha már mindent elértek, akkor ez minek.
Ha nincs bennük az emberek iránti tisztelet se,
az Isten adta Népért tenni akarásban igyekezet.
Ah, hát kérem szépen és már bocsánatot is kérek,
tessék mondani a fiataloknak, mihez jó minta az,
hinnye, a Julamami mintájaként julamani néven,
üzletelnek, jót tesz az emberséges ismertségem.
Vajon tudatában van-e, elveszi azt amit,
eddig felépítettem, nem ad lehetőséget
nekem abban, hogy magam jöjjek rá.
Milyen módon tudok, ha eljött annak
az ideje, pénzt teremteni azzal amit
az Isten tehetségként adott nekem.
Hiszek az emberséges életnek az
adott időben való lehetőségeiben,
na hiszen akkor miért adott volna
az Isten két oldalt nekünk, hinnye.
Nem hiszek abban amit már látok,
de attól megóvni nem tudom magam,
mert nem úgy éltem, hogy a másokét
használtam volna fel gazdagodásként.
Mivel tíz év nagyon hosszú idő, a 70. van
és nem tudtam elérni a saját Hazánkban,
hogy ezt a különleges egyensúlyt megtartó
visszaigazító megrajzoltamat, betanítva már
oktathatnám. Hát meglátták benne mások
azt, amiért én egész életem során sokat
adtam, tettem, az emberségemben meg
is erősödtem. Eljutottam oda, hogy
megtalálhatnám a saját gondolkodó
agyam által, a pénzkeresés formáját.
Tudom, hogy van az Isten, abban hiszek,
amit feltaláltam, van már a sok sikeres.
Nem várom senkitől sem, hogy igazolja,
hiszen a gyakorlatban, már igyekeznek
gyorsan elfelejteni, jelen voltam, ahhoz
az emberséges megerősítő szavaimmal.
Jól szolgáltattam, a díját kifizették érte,
adok – kapok, a legemberibb feladatunk.
Szégyen, a nyugdíjam 54.000 .-Ft sincs, ah
ugyan, hogyan találták ki, hinnye már, az
egész életemet végigdolgozom alázattal,
mert ez a tehetségem és a hivatásom is.
Csupán annyi lenne szükséges most,
hogy valaki vegye meg és utána
csináljon akármekkora nagy
nyereséget belőle, hinnye.
Mert nélkülem nem
lehet sikerre vinnie senkinek,
mindennek megvan a maga rezgése.
Abból kerekedik ki az a tudás, amit azért
kaptunk, hogy mi magunk éljünk jól abból,
ha körbeért, mindenkinek adatott ilyen.
Nem lehet begyűjteni mindenkiét úgy,
hogy a teremtő ne tudna róla és ne
adná a lehetőségét a korrigálásnak.
Ad a vetéshez lehetőséget is mindenkinek,
a saját tehetségét használhatja fel arra,
hogy ahogy bánt vele, olyanná lesz az is.
A gyümölcsét összefüggésében látja-e,
tett-e érte, tanult-e eleget már ahhoz, hogy
továbbadja mindazoknak akiknek már van
rá igénye, emberséges maradt-e ahhoz.
Különös oktatás, nevelés, Julamami
az én hivatásomnak a védjegye ez.
Én még várom itt a lehetőségemet,
nem adom fel, kivárom itt is a sikert.
Nem tudom elfogadni azt, hogy az
ne járna meg az nekem, hogy a saját,
Hazánkban megtudják, mit találtam fel.
Így nem érhetem el, legalább a miértek,
miért nem és most meg megint miért nem,
érdekli még őket, így nem is képviselnek.
Az ember szívesen és lelkesen született,
fejlődőképesnek,
emberies is lehetne,
ha volna rá igénye.
Mi van ha itt vagyunk,
ugyan mit is képzelnénk,
nem rólunk szól itt semmi,
ha nem tetszik el lehet menni.
De rólunk is kell, hogy szóljon,
jót és szépet teremtettünk ide,
visszavárnánk csak azt, nem mást,
fontos hely ez, nekünk a Hazánk.
Mi vagyunk itt az Isten adta
Nép, rólunk szükséges
szólnia, a jó életünket
itt teremtettük meg,
hova lett a gyümölcse.
Ez is hozzájárulna a
Hazánknak a lelkéhez,
a pénz nem tud ilyet.
Mond, mi a sikerélmény,
neked abban, a mindenit, ha,
előre elrendezted, megfizetted.
Csak annyi az, mindenáron győzni,
megmutatni, hogy te vagy az első.
Ha a szavaidnak igazságtartalma is
lenne, akkor itt nekünk is jó lenne.
Magadon nem próbáltad ki ezt,
szinte csettintésre rendeztél,
át mindent, senki sem
kérdezett bennünket,
hogy nekünk ez így jó
lesz-e. Mintha nem is
léteznénk, a Haza a miénk is.
Tapasztalva élni, tanulni, a kettőt,
együtt is meglehet ám élni, remélni.
Ha a jót, magadnak mind megtartod,
akkor bizony, vele jár a bánat is, meg
ami másoknál sok hiányt okozott.
Mit mondjak akkor, ha nem
hagyod feltisztulni azt sem,
amiben te magad is benne élsz.
S ha majd nem bírsz már el vele,
na akkor te is a jó Istentől kérsz.
Valahogy szükséges tapasztalnod,
akkor van reményed, azt mondom,
a sorsodnak megfelelő tisztuláshoz.
A lelked, szíved, időben jelzi, a hamisat,
a mondvacsináltat, igaznak ne mutassad,
se önmagad miatt, se mások miatt ne tedd,
a hiteleseket te gátolod meg abban, tudod-e,
hogy itt számunkra is jól élhető, jó Világ legyen.
Egyszer fordulsz ki, utána már,
nem győzöd korrigálni, ha nem
teszed magadért meg, hátha
időben teszi a sors, helyetted.
Tanuld meg te, átlátni, kihallani,
gondolkodva a saját sorsodban,
időben dönteni, ne használják,
a tehetségünket a maguk élete
könnyítésére, a kihasználók se.
Megélni te se félj, ide tervezzél,
hogy tiszta sikerélményeket éljél.
Tapasztalásra, tanulásra, segítésre,
teremtettél bennünket embereket.
Kérlek Isten segítsd a szeretettel,
tisztelettel élő, működésükben
tevékeny intelligenseket,
kibontakoztatni a
tehetségüket.
Kérlek segítsd,
a tiszta úton járó emberségeseket,
hogy meg tudják értetni, az életszerűt közvetítve is
magukat, hogy időben legyen még, működni tudjon a fék.
A gyermekedet azért bízta rád az Isten, hogy mutasd meg neki,
a saját és generációs feladatait, ne más életét élje a mindenit.
Ne csak az elvárásokat soroljad, jól boldogulni tanítsad meg,
a gondolkodásra teremtett agynak szüksége van a sikerre, ha
nem lát mást, csak a megvásárolt tárgyak nőnek, azt utánozza.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ neked igényes.
Mutasd meg az igazakat, segítsd, megtisztulni a hamisakat.
Kérlek Isten óvjad a gyermekeket, a gyermekien tiszta
lelkű, szívű felnőtt embereket,
hiszen te tudod Isten, a legjobban,
nem egy ritmusban élnek az emberek.
Óvd, hogy a saját ritmusában nőhessen
minden gyermek és a felnőttek,
se a mások ritmusától szenvedjenek.
Néhány nemlétező sablon emléke
nem illik minden gyermekhez hahó,
a gyermekek mutatják mire születtek.
Most még csak kevés felnőtt tanulta meg,
tisztán is látni a gyermekeket, így segíteni sem
tudja, hogy a tisztában is erősödve nőhessenek.
Egészséges fiatal felnőtt életet élhessenek mind,
a fokozatosságot ismerhessék meg, ah, ne csak a
vágyat erősítsék magukban a jóhoz, széphez.
Isten kérlek adj értelmet oda a hol nincsen,
segítsd az intelligenseket, az élhető élethez,
hogy ne mások mondják meg mit tehetnek.
Hiszen mindenki szabadnak született,
s ha már ekkorák lettek a lehúzó fékek,
hát ne sérüljenek tőle azok, akik valóban
vezetni, jó mintáknak születtek a többiek fele.
Isten te nem teremtettél, óriás hiányokat és
krőzusosként felhalmozott többleteket se.
Kérlek Isten mutasd meg, hogyan
fordítható a helyére mindez,
teljesítenénk a sorsunkat,
mindannyian akik
aszerint is élnénk.
Boldogulva abban
amiért megdolgoztunk,
hiszen ez a Hazánk nekünk.
Maradjon meg az egyensúlyunk,
a lelkes, a szíves, a gondolkodó énünk és
a racionálisan felerősödött hatások között.
Mindent megkaptunk a boldoguláshoz emberként,
mások a rezgéseink, kiderül menet közben, ah, hogy
hiába használják fel azt ami nekünk megjárna már,
ha hiányt okoztak nekünk azzal, az is átmegy ám.
A két oldalunk közötti egyensúlyt mi magunk
tudjuk csak, a gondolkodó agyunk irányítja, ah
a teremtő Isten egyenként adta mindenkinek.
Boldogulni tanuljunk mindenben ami éppen adott.
Szép napot, jó egészséget kívánok. Szeretettel.Julamami
2022.10.09. Tiszteletem. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. webtenyer@gmail.com, mert a heringesarpadne@gmail.com, több napja, használni nem tudom, azt sem tudom mi történik mögötte. Azon vagyok, hogy kapjam vissza, mert az, a hivatalos nevemet igazolja. 2009. év óta vándorlok az internet világában, a napi túlélést tanulva. Nem találtam úgy hozzáértőre, hogy hozzá tudná adni, a saját feltalált tudásomhoz, az önmaga által hasonló szinten lévő tudását.
Természetesen, általa is, a napi gyakorlatban bizonyítottan.
Reménykedem már 14. éve annak is, hogy
valaki aki megveszi tőlem, a feltaláltamat és
nem csak, lefedni, elvenni akarja, viszi – hordja,
serényen, vakmerően, mintha ő találta volna fel.
Nem kérdezte meg tőlem, megengedem-e,
vagy mennyit fizessen érte, ha
felhasználná a mondataimat.
Gondolom, jókedvűen
nyugtázza, amikor
gazdagodott
általa.
Vessen
mindenki
magára, ha
a becsapós
szövegekről,
nem gondolja,
hogy csilicsalacsak.
Hahó, ez itt a saját Hazánk,
ide születtünk, a hely a mi
szülőhelyünk. Ha csak,
a régi módokat,
ismerik és
utánoznak és
lemásolhatnak mindent,
ami megtetszik. Akkor mi
marad nekünk, az ide
születetteknek, a néhány
milliónyi Népnek.
Esetleg még egy
lehetőséget,
a sokból,
amit, mi a jóval és
a sok széppel, ide
teremtettünk.
Átfordultunk, szerintem, annak már 8. éve,
én heringesarpadne@gmail.com, ide is, az engem megtisztelő sok – sok ember általi, 30- hoz közeli év, sokat tapasztalójaként írom.
Átfordultunk, címet adtam a föstésemnek.
Ebben, benne van minden, amit azóta, mi
az itt maradt, az egyszerűt megélők,
viszont közben, önmagunkhoz felfejlődők,
egyszerűen megéljük azt amit hagytak.
Ah, mit tehetnénk mást, abban élünk,
ami van, megélve a nagyszerűségét,
azért, az Isten adta, Hazánknak.
Mert, csak egy Hazánk van,
kiállunk mellette, hiszen,
elveszíteni nem szeretnénk.
Ah, ha nem az van, most nekünk,
amit odaadóan, a Hazánkba,
beleteremtettünk, mindig
van megoldás mindenre.
Hiszen az egyenes, az
nem görbe, ha el – el is
tér az egyenestől, mert
nem találja hétköznapi szinten, ah.
Azt, a belső kontrollja, az embersége,
a saját tudása, emberséges belső
tartása, visszaigazgatja oda.
Jer velem jó öreg, tán,
kitartasz mellettem,
ebben is, mert most,
alázattal arra, meg is kérlek.
Bocsánatot kérek, már jó ideje,
nem magamért teszem. Hanem,
leírom, hátha, ide, rátalálnak, ők.
Akik azt már úgy érzik, hogy
a saját idejükben,
elértek oda,
hogy már nem sérülnek bele.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó,
ami által tervezem a csoportos oktatásomat.
Egyenlőre nincsenek hozzá megfelelő,
eszközeim, amit én magam is meg
tudnék fizetni. Nem fogadom
el a szívességet, mert az
nagyon kellemetlen, tud lenni.
Amikor meg kell tanulni, azt a kifejezést,
ami számára mást jelentett, mint nekem.
Nem vagyok és nem leszek üzletasszony,
csak botcsinálta módon, egyéni
vállalkozóként araszolok.
Tán, csupán a nagy
sietségben eshetett
meg velük, hogy nem
adtak annyit amiből, annak
megfelelően meg is élhetünk.
Amit kifele a Hazánk mutathat, azt
mi egyéni vállalkozókként, a lehetőségünkként,
nem ismerjük ám. Hol ide, hol meg máshova vagyunk
sorolva, ahogy kényelmesebb, az éppen aktuálisaknak.
Tiszteletem. A jó gazda, előszőr, ellátja mindazokat, akik azáltal, amit felvállalt, rá vannak bízva. Az intelligenseket, az okosakat, akik itt a saját Hazánkban élve is, fejlődni szeretnének, a gyermekeket, az öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Gondoskodásáról biztosítja mindazokat, akik önmagukat ellátni most, a hirtelen jött, bevezetés nélküli, üzleti világban, boldogulni nem tudnának. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad, a magyar Népnek, mert a tudás ahhoz is nála van. Tapasztalva ismeri a toleranciát, a tudásához megfelelően, alázattal szolgálja azt, amit felvállalt. Lehetőséget biztosít, működőképesen, az életvitelszerűen gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők, a születésükkel hozták ahhoz, a tehetségüket. Annak tudatában, hozzá is tanulták, mindazt amit a tehetségük, ahhoz, tőlük, a tisztelhetővé válásukhoz, elvárt. S aki többre, valakivé válni vágyna, nem vállal, a saját szintjénél magasabb feladatokat. Egy olyan országban, mint Magyarország, a Hazánk. Az általunk, megbecsült, szeretett, gondolkodva gondoskodóan, működőképes, Hazánk. Ahonnan, több kiválóság került ki úgy, a Világba, hogy ott megbecsülést kapott, azért amit feltalált. Pedig ha itthon marad, a Hazánkat minősítette volna, a feltaláltjával, elsősorban. Ah, megértem ám, ha nincs kedve alkalmazkodni, alázatot gyakorolni, meg főleg nincsen. Tiszteletem. Azért ugye tudja, hogy azok szerint kell, majd élnie, a döntőknek is, bizony – bizony, a megfelelő, tudás nélkül már nem megy. Az itt élő, érintetteknek, minden szinten, a saját szintjükön, jóléltben, annak megfelelően, ahogy mutatják kifele. Az Isten adta módon, a gyakorlat azt mutatja, hogy így, vagy úgy, de mindannyiunkra hat, csak másképpen. Egy Haza ez csak egy, eddig megfértünk benne mind, szíves, lelkes, gondolkodók, más és más kultúrát hozók, azt a. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
2022.10.08. Ne már, nincs mit te
nni, ha ide születtünk és túl sokszor bonyolódnak az ismétléseikbe, s nem vették észre, hogy mindent, amit akartak, elérték már. Az ismétlésnek, az ismétlése is volt itt, többszőr is, ne már. Az állandó küszködésbe és sehova előre, ah. Emberek vagyunk, akik ide születtünk, a szüleink a sajátjuknál,
jobb életet szántak nekünk. Nem volt, vagy néha kevés idő,
volt, a kérdéseinkhez képest ránk. Rohanó életet láttunk,
a kapkodás elhasználta korán őket. A szélhámosok meg,
teljesen nyugodtan, verték át, ahányszor csak akarták,
mert elhitték azt, amit, a félrevezetőktől hallottak.
Nem akarták elfogadni, hogy vannak
akik, a többieknek a jószándékára is adnak, a munkának,
a becsületében hisznek, nem gondolták, hogy jól kiterveltek
pont azt használják ki ellenük. Ah, láttuk mit jelent, a mások által,
nekik megszabott életminőség és napi munka mennyisége. Amikor
fél éjszaka, az Édesapámék, a csoportnak, a személyeikre szabottan,
kiszámolták, az elvégzett munkájukra a járó bért, reggel, le is adták.
Nappal meg ugyanúgy, dolgoztak, mint a többiek, kellett az a pénz is.
Ugyan mit szólna, most ehhez, ami itt most ennyire, berogyott,
nem értünk szól, a jó, pedig megdolgoztunk, nagyon érte.
Amikor megláttam a generációs feladatomat, adtam a
sorsomhoz párhuzamosan oldottam meg, készen van.
Mégsem értem el azt, amiért ennyit tettek, ők az
előző generáció és magam is, jól megcsináltam.
Valószínűleg, mondana, egy nagyon kacskaringóst,
azt akkor szokta, amikor, a megoldásban volt, mások által, gátolva.
Mindenki összekapta magát, aki azt akkor meghallotta, érezhető
volt rajta, mindent megtett, hát a készen van örömét, át akarja élni.
Ha a bocsánatot kérők, energiája hiányzik, ne rakj rá, mert berogyik.
Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem. Mert úgy néz
ki, a rátartiság, a kivagyiság, a gőg, a hatalom után ácsingózás, meg és
legyőzött sokakat, a semmire várakozásban vannak, hát lemaradnak.
2015.06.22. A valóságot mellé rakva, már látható, a hamis is most,
ne magyarázkodj. Csupán annyira vedd komolyan, mint ahogy téged.
Ha arra éretten, van ahhoz, érved, jól jön az, neked hitelesít, egész
életedre, ahhoz, a megcsináltadnak, az energiája is jó minősítést ad.
Heringes Árpádné, nevemen van, a Julamami védjegy, Magyarországon, 2010. év óta. Kérem vissza a, heringesarpadne@gmail.com oldalamat. Köszönöm.
Tiszteletem.
Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó.
Nem tartozom sem ide, se oda, tartozom az Online oktatásra
jelentkezőhöz és akkor éppen az összes tudásommal érte, oda.
Azóta szélesedett a rálátása és már használja az oktatásom által,
önmagának felépített tartását, a saját sorsát ismerve ér a szintjére.
Aminek a következtében rátalál a tehetségére és boldogul benne.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ neked, ha már érted,
számodra mit adhat az emberséged, a tartásod és az emberi
méltóságod megtartása, minden körülmények között.
A te neved… 2015.06.22. – 2021.06.22. https://julamami.com
Ez itt a Hazánk nem hagyjuk el, kitartunk benne mellette, ah,
reménykedünk a sok túl nehéz feladata a Népnek kitermelte.
A felelősen is emberséges, hűséges, tisztelhető, hiteles,
a szeretetre is igényes, a sorsát élő, ember a te neved.
Bízom benne, hogy nemcsak elképzelés, létezik is.
Jó vezető akkor lennél, ha akiket érintenek a döntéseid,
annak következtében, minden szinten jól boldogulna a Nép.
Valami kimaradt amikor már azt hitted képes vagy, hinnye,
nem mondta senki sem, akkor igyál rá, ha már van mire.
Attól, hogy fel sem fogod hányan sanyarognak, azok
2022.10.03. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz. Tiszteletem. A most kifejezés többszőr változott, azóta, az oktatásomban most is másképp adom meg azt, a Világ gyors pörgéséhez viszonyítani igyekszem, naponta. Azt, hogy mettől – meddig, gondolom, a saját megtapasztalásom, adta, lehetőségemként, az elméleti rajzaimat megalkotva. Hiszen az adja az alapját, a naponta 10, 20, 30, 60 percnyi tanulásunkat, annak a személyéhez igazítom, akit éppen oktatok. Szeretném, megismételni a csoportos oktatásomat, mert, a jó minőségű, jó hangulatát, sokszor ott akkor megéltük. Kaptunk belőle mindannyian, a tudáshoz, jót és szépet, ami megmarad, egy életre emléknek. Akik akkor megtiszteltek, az oktatásomon tanulták meg, a saját sorsukat és generációs feladataikat leolvasni. Az oktatását annak, amit én magam, tapasztaltam meg, az addigi, napi gyakorlataim szerint és oktathatóan, megrajzoltam, egyenlőre, egyedül, én tudom oktatni. Hitelesen, hát, azáltal, az elméleti oktatási formáját, nem adtam át és nem tanítottam meg azt, senkinek se, az oktatásának, a nem egyszerű formáját sem. Úgy tűnik mintha, könnyű és csak annyi lenne, a megrajzolt vonalamat, az interneten található, egy arra kitalált, ceruzával csak végig kell kísérni. Magam találtam meg és fel, tehát sokféle megfogalmazásban, oktatom, mindig hozzátéve, azt, ami a jelenlévő sorsáról is szól. Személyre szabva mondom, minden szavát, magam neveztem el, másnak még nem tanítottam meg oktatni. Próbálkoztak vele néhányan, hiába minden utánzás, nem megy, úgy, hogy maradandó és jól működő legyen. Ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenünk. Tiszteletem. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van. 2022.10.02. A munka amire nem vitt rá az élet, mert elkényeztetettben voltál, magadhoz, a tehetségedhez, a hivatásodhoz képest. Megvár téged, azt tapasztalom, hogy, ha sokáig halogatod, idős korodra is megkapod. Na hiszen, honnan tudtad volna, mit jelent a munka, mi módon hat az agyadra, a szervezetedre, ha nem azt láttad. Nem volt abból jó minta előtted, hogy a munkával teremtett javaknak van, az emberséges tartásra, emberi méltóságra, egy életre szóló jóban és szépben, tartósan megmaradó hatása. A következő generációknak, az alapját is adhatja, ha időben van az. Aztán el is hitted, hogy az a helyes, amiben élsz, hogy a terülj – terülj, az asztalkám számodra, még mielőtt kigondolnád, már a mások által, teremtett javakat a magadénak tudhattad. Kiszolgáltak azzal, a saját szinted felettiben, nem tudtak kontrollálni, a lehetőség számodra is adott-e. Nem volt benned a fék, hogy a lehet, az nem azt jelenti, hogy bárkinek szabadna. Merítesz belőle, viszed ami megtetszett, ugyan miért törődnél vele, hogy az a mások sorsát az megrekesztheti. Ah, ha nem veszik észre időben, hogy szintet lenne, szükséges váltaniuk, akár egy életre, csak járnak körbe – körbe. Mert vannak, akik abban a magasságban vannak, maguk felett, hogy unatkozva, nincs más szórakozásuk, jót röhögnek, a kiszolgáltatottá vált emberségeseken. Igen, tudom, vannak, akiknek, divatos szövegnek tűnik, azt gondolják, a szintváltás, egy megfogalmazás csupán. Nem addig az, ám, nem csupán, megfogalmazás, az oktatásom által, megismerheted, a szavak mögötti tartalmakat. Alapvető lenne, hogy tudjad, mi a sorsod, mi lenne, a generációs feladatod, hogy ne rekedjenek meg, még az utánad jövő, számtalan generációk. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, egyenlőre valakik eldöntötték, hogy talán most nem is látható, az amit felrakok oda. Nem elég ám, hogy azt mutatják mintha, lenne lehetőségünk, az üzleti oldalak, adottak. Hát jól kitalálták tán, hogy miért nem felelünk meg, az általunk, igénybe sem vett elvárásaiknak, azt a. Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom, az oktatásomra bejelentkezőhöz és akkor éppen oda, a hivatásomat gyakorlom. A tehetségemből lett a hivatásom, amikor eljött az ideje, megrajzoltam az oktatásomhoz a 153. oldalt. Összefüggésében látás lett az eredménye, Gyakorlatból lett, az elméleti része, jól oktatható, az arra már érett, szintjükön élő emberségeseknek, átmegy, hála Isten. A gyakorlat teszi a mestert, mondják, tömegnek, számító ember tisztelt meg, hogy leolvassam a tenyereiket. Adom át a tudásomat, hogy ne kallódjon el, vigyék tovább, hiszen nagy szükség lenne most erre, hogy az arra már érett, emberek, tudjanak róla. Nem tesz jót a semmire várakozás energiahiányossá válhatnak, folyamatosan fejleszteni is, szükséges lenne magukat. A sorsuk, azért van, a tenyereikbe rajzolva, hogy azt megismerve, tudják teljesíteni önmaguk felé elsősorban. Az önbecsülésüket, megtartó energiája van, az is benne van, hogy a családjuknak is, jó minták legyenek, a generációs feladataikat időben elvégezve. A napi apró, pici, kicsi, siker is elég ahhoz, hogy szinten tartson bennünket, az elégedettség, a megcsináltam a feladatomat érzései. Az emberséges maradtam, nem billentett ki, semmiféle, jól kitalált hatás, mert mindent, ami azzal járt, kimondtam. Nem maradt bennem, nem hagytam, hogy terheljen, nem kértem, csak döntöttek felettem, miért azonosulnék azzal, menjen tovább, Isten hírével. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., prevenciós végzettséggel, napi szinten, otthon vagyok, a Műhely, a megelőzésért, a vállalkozásomnak lett, a fantázia neve. Hiába húzgálták, össze – vissza, tudás nélkül, sokra nem mentek vele. Skype julamami, julamami@gmail.com, heringesarpadne@gmail.com, ezeket most még, nem tudom használni. Keresem a megoldást, az okos gépek tudják azt, hogy vannak, a megrekesztő energiák. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.2022.10.04. hova lett az írásom, adod vissza!
2022.10.01. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Most éppen ezen az elnevezésen, gyakorolnám a tehetségemből lett hivatásomat, hogy eltartsam magamat, mert emberséges, tartásos, korosodóként, nekem az fontos, az önbecsülésemhez tartozik. Emberségesnek maradni, a sikerben, a nagy látogatottságomban, a sok év alatti, tisztelet és szeretet áramlásban, napi sikereket megélve, mint egy kirakatban, gyakoroltam, megelőzésként megfogalmazva, a hivatásomat. Nagyon sokan, tömegnek számítóan, ültek velem szemben, személyesen találkoztam, az engem megtisztelő, hozzám érkező, emberekkel. Meghoztam a döntésemet és már nem találkozom, csupán, a tudásteszteknél, az oktatásomhoz tartozóan személyesen. Mivel nekem nem újdonság, hiszen párhuzamosan, a személyes találkozásokkal, szolgáltattam, a Világból bejelentkezőknek online és gyakran csoportoknak szolgáltattam. Most éppen, a, webtenyer@gmail.com és a kihangosított telefonom +36302470589 által szolgáltatok. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., által írásban, mivel, a napi gyakorlatom szerint, gyorsan gépelek, ez arra is jó, hogy megmarad az írás, lehet olvasni ( azt mondják sokaknak az jól bevált ), hogy tudja ahhoz képest, amit a tenyereiből leolvastam, éppen hol tart. Ha az általam elmondottaknak, a 80 % -át már azóta átélte, jelentkeznek újra be, gyakrabban nem, mert nincs értelme, ugyanazokat sorolnám fel. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. oldalamon, ezt kipróbáltam, működik, a messenger által is tudok, írással, szolgáltatni, mert előttem vannak, az átküldött tenyérfotók. Vannak akik ragaszkodnak a hangomhoz, amikor leolvasom a tenyereiket, mielőtt elköszönnénk a szolgáltatásom végén, rákérdezek, van-e kérdése, vagy hallott-e mindent, amiért felhívott. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem. Julamami 2022.09.30. Nem volt könnyű a sorsom, mit is kezdtem volna a könnyűvel, amikor tudtam, hogy mi mindent szükséges a jó életminőségemhez megoldanom. Amikor szükségem volt rá, belekapaszkodtam abba, hogy van ám, generációs feladatom is. Nem tudom kinek, mi nem tetszik abban, amit feltaláltam és ki nem adja meg a lehetőségemet arra, hogy az internet által, a szülők felügyeletével, a gyermekkorúak számára, összeállítsak egy ismereti anyagot. Mi minden leolvasható a tenyereink térképéről, mennyi kapaszkodót adhatna, ahhoz képest, amit erről, esetleg, eddig tudhattak. Annyiféle fölösleges, vagy nem gyermekeknek valót látnak, hogy talán ideje lenne, hogy belekapaszkodjanak, a tenyereiknek a térképe adta lehetőségekbe. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek barátom, tartsál ki mellettem ebben is. Nem szeretnék tovább várni, mert, a túlzó, laza, divatosban, sok a vakmerően megmondónak állt és gyorsan valakivé vált. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van. Nem való az mások kezébe, hiszen a tehetségemből lett hivatásomhoz, adott lett, a prevenciós végzettségem. Abban azáltal megvan minden, ahhoz, hogy oktatni tudjam. Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom a szolgáltatásomért, bejelentkezőhöz és akkor éppen oda. Hol az egyik email címem nem működik, hol a másikat találják valami miatt valami ellenesnek, nem vagyok üzletasszony és nem is tudok az lenni, nincsen hozzá tehetségem. Lassan nem működik semmi sem, amivel eddig tudtam a hivatásomat gyakorolni az interneten, minden szolgáltató, mást vár el, mint amire most képes az Emberlánya a saját Hazánkban. Nem kapcsolódnak össze, gyakran írják, hogy a hazánkat nem érinti az a lehetőség, jó pénzért ajánlják, a jól működő szolgáltatásaikat. Lehet, hogy túl ment valami anélkül, hogy kontrollálták volna, azokat a lehetőségeinket, amik megmaradtak, évek óta szolgáltattunk online, minden rendben volt. Mit ad a saját Hazánk, helyette, ha ezek már nem működnek, számunkra, mert nem adják, ingyen lehetőségként. Nem a szolgáltatók dolga, gondolkodva, gondoskodni rólunk, akik ide teremtettünk és innen várjuk, ugyanazt vissza, amit ide beletettünk, a szeretett Hazánkba. Kérem, ha nem látja át, ne döntsön felettünk, ide születtünk, itt éltünk akkor is, amikor a sikert, sikerre halmozták, nem megyünk el, na meg, kinek kellenénk öregedőkként, aprópénzes nyugdíjjal. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, itt jó helyen leszel. Tiszteletem. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból.
Átszabva, kiragadva, nem
hozzánk a Néphez igazítva,
nem az érintettekről szól,
csak a kitalálóikról.
Nincsen hova
fordulni,
hinnye,
így aztán,
aki tud, megy,
amerre az életét
tehetségét, élheti
önmagához mérve.
Vakmerően végigviszi,
úgy tudja, neki szabad.
Nem is pironkodik, egy
mellémenése miatt se,
hiszen nincsen már,
elvárás szint felé.
Másokon spórol.
Ugyan miért lett,
divatjamúlt már,
az emberies, ah.
Mindannyian,
emberiesnek
születtünk.
Az Isten,
emberiesnek
teremtett, ah.
Lelkesnek,
szívesként is,
gondolkodónak,
méltósággal,
tartásosnak.
A sablonba,
nem férnek,
már nincsen.
Ha bele kell
férnünk abba.
Amit valakik, ah,
hozzáértés nélkül,
azt jól kitalálva,
máshonnan,
hoztak be, ide.
Lehet, hogy ott,
működött, ránk
szűknek bizonyult.
Szorításában vagyunk,
kijönni nem tudunk, ah.
Valakihez, aki már nem él,
tanácsot adni nem tud, ah.
Így a /nincshez/, s megint,
máshoz kell igazodnunk,
nem kérdeznek, tesznek.
Hamar elkopnak, akiknek
odáig, ilyen, az életükben
nem volt, mert róluk is szólt.
Mindenki mást és mást hozott
tehetségként, ha összetevődik,
a tudás, kinőhet általa egy hatás.
Milyen furcsa, ha a tehetségesekre
van építve minden, de nem róluk szól.
Mindig, van mit, megelőzni, mert ma,
őket érinti, holnap másokat, s tovább.
2018-ban, összefüggésében látszik ám,
hibátlanul kilátszik, meglátszik, a „hiba”.
Vannak, akik minden jóból kimaradnak,
nem férnek bele sehova, húzzák meg
magukat, s akkor talán maradhatnak.
Ami nem odavaló, ami fékező erő, akkor,
ha erőből jön és nem a gondolkodó agyból.
Erősen megrekesztő, ha alacsony szinten jő
elő, ami benne nincsen, de szajkózza hinnye.
A dicséret, kiment a divatból, pedig azt csak
akkor lehet, hatásosan odatenni, ahova való,
ha hiteles a megfogalmazója, tiszta az a szó.
Nem megy át a szó, ha fondorlatoskodó,
körbejárja, keresi a rést, de ahol van,
egészséges körforgás, mellé megy.
A múlt elmúlt, kiüresedett a szó,
ha csak forgott, mint a magnó.
Nem hozta, de tanulni tudná,
ha szétnéz magában alaposan,
rájön neki szükséges igazodni,
hozzátenni a tudását, tanulni.
Azt, ami úgy érzi, hiányzik épp.
Forogjon hát az agykerék, sikerre
éhes az intelligens agy, nem elvenni,
hozzátenni akar, a Hazájához, ah.
Beleadja a tudását, építi a Hazát,
mert, mindannyiunkból van az.
Beleteremtjük a szépet és jót,
hozzáadjuk a színes, szíves
énünket, a Hazánk azáltal
általunk, lesz fejlettebb.
Nem elég, a hibátlan
öltözet, azzal, csak
díszpinty lehet.
A tudatlan, jól
használható,
kitapasztalva,
megtévesztő.
Az intelligenciának a
hiánya, megrekesztően hathat,
ott, ahol már tanulással sem pótolható.
Szükséges lenne az emberiesre fordító.
Mindannyian apró fontos porszemek
vagyunk, alkalmazkodva élünk, oda
tesszük, a tudásunkat, ahol építő.
Mindenkiben ott a Hazaszerető,
ki mikor, mi által érzi át, a Haza
szó, életritmusát. Ami a gyors
által nem megy át, mindennek
megvan a maga ideje, s helye.
Ah, egyetlen tehetséget, sem,
teremtett, az Isten, fölöslegesre.
Hatalmas a vagyona, a Hazánknak
a tehetségesekben, a művészekben,
a szorgalmasokban, a gondolkodókban.
Az intelligensek, összefüggésében látják,
a többiek szorgalmasan tapasztalnak, ha
van módjuk rá, tanulnak és meg nem állnak.
Mozgásban vannak, hiszen, sikerre éhes az agy.
Szinte mindegy, miben vannak, éppen, ugyanúgy,
kiteljesedhetnek, nem beszorulva, élik az életüket.
Tisztelettel ajánlom, az Általános műveltséget növelő
/Tenyérolvasó/, oktatás, nevelés, lehetőségét, jó ehhez.
Íme a https://julamami.com Műhely, a megelőzésért.
Ah, ha tán azt szeretted volna, hogy mindenki belefusson, abba, amit jól kitaláltan megéltél sokszor, mert, már rájöttél, a förgeteg, amit, magadnak okoztál, árthat másoknak. Ne mondhassa senki, hogy különb nálad, bárki, teszel róla, csupán egy valami, amiről nem tudsz. A nagy igyekezetedben nem vetted észre, látszik minden nyomod, ott hagytad, a lenyomatodat már sok helyen. Feljebb akartál jutni és lejjebb kerültél, még annál is, amit elképzelni sem tudtál. A lelkiismereteddel találkozol nap mint nap, elkap és a tisztulásra késztet, a saját döntésednek a következményei azok, amik a megoldásodra várnak. Két oldalunk van, a racionális és a motiváló énünk, hol az egyik, hol meg, a másik lábunkkal lépünk. A jót és szépet adni és nem ártani születtünk. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. messenger írásban, legalább kéznél van, akár naponta, olvasva. webtenyer@gmail.com és a +36302470589 telefonomon. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.
A váratlan változás, címet adtam a festésemnek. Heringes Árpádné https://julamami.com
Nem tudom, tudod-e mit jelent várni, várakozni, valamire, ami nem következhetett be. Mert nem tervezhetted meg, másokra vagy bízva, akik nem biztos, hogy tudják mit vállaltak fel, azzal amiben vannak.
Viszont tisztában vagy vele, hogy mit veszíthetsz, ha a sorsodat, nem tudod beteljesíteni és azzal, generációsan nem tudsz a családod felé teljesíteni. Alapokat adva ahhoz, hogy a talpunk alatt legyen talaj, a
Hazánkban, ahhoz, ami tehetséget hoztak és a saját sorsukat teljesíthessék. Hozzá adva, a tudásunkat a Hazánkhoz, mert itt érintette a talajt először a (mezítlábunk), azután cipőstől is itt tanultunk meg járni. Úgy rezeg minden mint mi magunk,( földből jöttünk, porrá válunk) a jó sorsunkra várunk, annak megfelelően, mint amit mi is, ide a Hazánkhoz teljesítettünk, szülőhelyünkbe is bele teremtettünk. Ezzel kezdtem el 28. éve, a megfogalmazását, a Tenyerek leolvasásának, amikor felfedeztem, hogy minden összefügg mindennel. Mint egy megoldandó képletünk, olyanok,
a rajzolataink a tenyereinkben, mindannyiunknak, le is rajzoltam.
Láthatóan mi mind, saját sorsot hoztunk és vannak generációsan is teljesíteni való feladataink. Akkor, amikor már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy ne a könnyűt válasszuk, inkább időben emberesedjünk.
A hivatásomnak a napi gyakorlása közben, a tapasztalatom az, hogy amit szánt nekünk az Isten a sorsunknak, azt életünk során meg is éljük. Persze az sem mindegy, hogy akkor idejében éljük- e meg, vagy amikor már nem számítanak rá egyesek, bizony eléjük tárja azt az életük. Mint törlesztési lehetőséget, ha nem élik meg időben és nem teljesítenek, a sorsuknak megfelelően, hát bizony szint alatt lesznek. Aztán néznek ki a fejükből, hogy miért nem kapják meg a tiszteletet.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné https://julamami.com
2022.09.27. Tiszteletem. Ha azt látják, hogy vedd el nyugodtan a mások találmányát, használd a védjegyét, bújj bele az email fiókjába, hiszen lehet. Nem szól rád senki sem, aztán már nem tudod megállítani, mert használják a védjegyes mondataidat. Könyveik vannak a feltaláltadból, senki sem kontrollálja őket, hogyan is lehet, hogy webáruházak árusítják a könyveiket, miközben, ők egy garast sem napnak, annak az árából. Kiszolgálják magukat, hiszen terített asztal fogadja őket, megteremtette a dolgos magyar Nép, adni tudó rétege. S, az intelligenseknek, hála Isten komoly száma adott, Magyarországon, a helyzetük, sokaknak közülük, nem megérdemelten jó, itthon. Akik meg feltalálták, megírták, le vannak fedve, ki vannak zárva, a saját nevűkkel készített email fiókjukból. Azt írja a google, tána magyar, hogy nem kellően igazolja magát, hát mi az, ami nem hitelesíti az igazolást. A hivatalos név, sem számít már annak, vagy tán élhető helyzetben vannak, még, az ellopott igazolványok. heringesarapdne@gmail.com Mi van itt, mit engednek, még ezt fokozva is, maguknak, óvatosan írom, azt megélik ám majd, mások által. Ha az a minta, ott a családokban, a következők, sem tudnak róla, mi a tisztelet, éppen ezek miatt. Hiába na, lehetsz, a sok – sok közös pénzünkből, népszerűvé tett, könnyű az ami látszik, elvett, lemásolt, hamis. Jó nagy gondot csináltál magadnak, hogy elfogadtad, a csábító ajánlatukat és belementél, a saját magad által örömmel üdvözölt csapdádba. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy. Kifizettem érte az összeget, több volt mint a nyugdíjam, családon belüli segítséget kaptam. Már nem biztos, hogy egyedül el tudom tartani, a hivatásom bevételéből a jövő hónapban is, magamat. Tegnap megoldódott bennem, szintet válthattam, elfogadó lettem ezzel. Hiszen nem hagytam el, a Hazánkat, Magyarországot, tehát, tán, a nehezebbet választottam. Az sem lehet könnyű, hogy más országokban keresik a pénzüket, az itthonihoz képest, sokat. Vagy akik itthon maradtak is, nélkülözi őket a családjuk, felnőnek úgy a gyermekeik, hogy időnként időzhetnek, együtt igazán, meghitten. Tán, egy idő után, egy csomó idő, elmegy azzal, hogy egymáshoz szokjanak, újra. Nem tudom, ki lehet, rózsaszín gőzösen, gőgős ettől, nem magyaros virtus ez sem, ne legyetek büszkék arra, ami a Hazánkból lett. Mert naponta kell, nekünk, alkalmazkodva élnünk, az új és újabb, nincs mire alapozott helyzetekkel megküzdenünk. Az általunk is a közösbe adott, magunk által, megteremtett, jókhoz és szépekhez képest, az elért, életminőségünket, csökkentően érintő döntéseikkel, leminősítik. Aztán csináltatok-e mérleget, ahhoz képest, amit hoztatok, kivél vagy mivé váltatok. A következőknek, milyen mintát mutattok, sokféle a kultura, ami megfért ebben, az egy, számunkra nincs több, Hazánkban, Magyarországon. Tolerancia, alázat, adott a tudáshoz, a hamis kihallik ám, átmegy már, sokan hallanak és látnak át, a nem természetes, nem hiteleseken. A természetes jól élhető helyett, pottyant, vagy szerzett, ah, tán, csak eluralt. Nagyobb területekből is, a méltatlanná tettek, általi, egyre nagyobb, fájdalomnak, az érzékelhetővé vált, aminek, nagyon nehéz, energiája van. Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, jó helyen vagy, itt velem, tarts ki mellettem. Amíg ezt veszem természetesnek, amit mi a korosodók tettünk hozzá a Hazánkhoz, innen várjuk, azt összegű nyugdíjunkat, amiből meg tudunk élni itt most is. Ami jó minőségben, adott volt és még most is, jól élhető lenne, Magyarországon is, ha nem fordítják ki, követhetetlen gyors döntéseikkel, a sarkából. Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolni születtem. Viszont, amióta, megszülettem, küzdök, hogy a jó sorsomat, a megteremtettem szerint, éljem meg. S, ahhoz, a megfelelő, alapot, adjam, a következőknek, hogy önmagukhoz képest fejlődjenek fel, jól megérdemelten. Az emberi oldalukhoz adva, a racionális oldalukat is, a sorsuk szerint, jól megérdemelten, jó helyzetbe hozva, éljék is meg a jókat. Miközben magam is fejlődöm, a szolgáltatásom és az oktatásom közben. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Hétköznaponként és szombaton, 10.00 és 12.00 óra között, tud megtisztelni, a bejelentkezésével. A szolgáltatásom díja: 15.000.- Ft., a szolgáltatásomhoz, szükséges idő: 50 és 90 perc, a napi tapasztalatom által, frissen. Amíg a google nem áll szóba velem, nem vesz semmibe, továbbra is engem. Azt írta valaki, hogy letöröltem, a +36302470589 telefonommal, a heringesarpadne@gmail.com fiókomat. Amit, a hivatásom gyakorlásához, készítettem el. A julamami@gmail.com, mások használják helyettem, nem tudtam visszakapni, ők voltak az erősebbek a google számára. Miközben nem engedi meg, hogy újra elkészítsem ugyanazt, heringesarpadne@gmailo.com, mert az már foglalt, akkor, hogy is van ez. Amikor a kódot kapom, van a G jelzésű, ami ugyanúgy nem működik, a semmibe visz bele, nem ad megoldást. Mint az, ami szintén, ad lehetőséget a kód megérkezéséhez, de vagy igen, vagy nem ugyanoda megy. Mindezeket a facebookon, meg tudom oldani, ahogy eddig is mindig. Tiszteletem. Akkor most, hogy is van ez. Kétfelé megy és ha nem értenek egyet, akkor már megint én leszek az, akiből igyekeznek gügyét csinálni és jól, elszórakoztatják magukat. Nem adom fel, kérem vissza, a heringesarpadne@gmail.com fiókomat, mert a hivatalos nevemet igazolja. Tiszteletem. Julamami védjegy, 2010. év óta Heringes Árpádné nevemen van, mint ahogy minden amire ráírom, az védjegyes lesz.
Pereg az életünk filmje már, meg is kérdezhetnének róla, mintha
közünk lenne hozzá tán, ahhoz is szükséges az emberséges szó.
Akiről tudjuk nem folyatja a szavakat, a valóságról tájékoztat.
Volt-e tervünk, milyen szakaszunknál voltunk éppen,
a hirtelen változásba, belefért-e a saját tervünk,
amire akkor, magunk szerint ráköltöttünk.
Az akkor megrekesztett-e, hinnye,
veszteségünk, azzal
lett-e és mennyi.
Volt-e ahova
érdemben
fordulni
tudtunk.
Most van-e,
hozzáértő, a
különböző
szinteken élő
embereket értő.
Nem nagyon érti
már az alacsonyabb
szinten élőket. Aki
úgy jutott feljebb,
hogy önmaga fölé,
hozzáértés
hiányosan
fölemelték.
Ha megint és
újra meg újra,
elhúzódunk, behúzódunk,
ki éppen hova, akkor, aki amit lát,
azt fogja elhinni, hisz nincs más hatás.
Az emberi agy a sikerekre éhes, a napi
tápláléka az. Ha nem kap neki megfelelő
táplálékot, vagy ugyanaz a hatás éri csak,
motiváció nélkül, kiüresedhet, leépülhet, azt a.
Bocsánatot kérek, a 26. év gyümölcse ez is csak.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolni,
az oktatásom létezéséért jöttem ide, tájékoztatnálak.
Rák havában születtem, a többiek akik abban születtek
mind könnyebben megértik ezt az emberies jelnyelvet.
A feltaláltammal átmegy mindenhova, akik azon a
szinten, vagy hasonlón vannak, oktatni is képesek
lennének, hiszen emberségesként élik az életüket.
Na és teljesen mindegy, hogy a racionálisan élik-e.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, az ami
által megtanulhatja, az arra már igényes, a saját sorsát
leolvasni, hogy azután a szeretteinek is tudjon segíteni.
Alkalmassá válhat legalább annyi óra sorsolvasás után, arra
is, hogy megtanulja, hogyan segítse az arra igényes többiket.
Hozzáértővé válhat, ha megtanulja oktatni az arra igényeseket,
akkor, úgy valósulhat meg, ha megveszik tőlem a feltaláltamat.
Betanító oktatás közben, megtanulnak emberies jelnyelven úgy
kommunikálni, hogy még megelőzésben segítségükre legyenek
azoknak, akik azt már igényelnék, ah, ki ne üresedjenek a szavak.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Tiszteletem. 2022.09.24. Legalább ne árts és ne bánts, magadon spórolj, amikor szükséges, hogy tudjad, miért születtél bele abba a helyzetbe és el ne szállj. Ha átbillentél és mások után mentél, nem alakult ki a saját életminőséged, az életedet utánzóként, ugyanabban, a lenyomatban éled. Azt sem tudod, mihez tartsad magad és hol az alsó és felső határod, ahhoz képest, amit a szüleid már megéltek. Ha tudnád, hogy merre kellene menned, biztosan sokat segítene, ha ismernéd, a tenyeredben lévő, sorsodat, hiszen az, mutatja az utadat. Aztán amikor rájössz, nem fölöslegesen vannak, a rajzolatok, a tenyereidben, ah, mennyi mindenben segíthetett volna, annak az értelmezése, addig is neked. Kinek az el nem végzett feladata maradt meg, amikor azt már tudod mit kezdjél vele, lesz menet közben bőven, sikerélményed. Ha ismernéd a tenyeredet, nem ismételnél meg semmit, amivel már mellé mentek, többször és többen. S az addig felépítettjeik, mind odalettek, keseregtek, pedig volt megoldás. Hiszen kezdhették elölről, annyi tanulság azért lett, számukra belőle, hogy azzal a tapasztalattal, már többek lettek. Ha a tanulva fejlődés helyett, a tapasztalt tudásukhoz, se az emberséges megoldásokhoz, nem nőttek fel, azt a. Se az Isten adta időt, sem az emberek számára életszerűen jól alkalmazhatót, azt a. Sem annak a jól működéséhez, szükséges alázatot, el nem fogadva, felgyorsíttatták. Úgy, sokak számára már, követhetetlenné vált, hiszen, inkább, csak, a saját igazukat, követőket láttatták. Sokaknak az irigységét félreértve, még magasabb szintűeknek érezték magukat, már, csak, a látszatra adó, szerepekbe bonyolódtak. Elhitték, vezető egyéniségek lettek, bár a számukra nem jó energiáktól, jelzésként, már időnként, köhécseltek. Nem tértek el, a nagy megfelelő leutánzástól, a mások által, megmondott, jónak és helyes útnak, tartottak maguk által is, kipróbálásától. S jókat gőgösödtek, ők mindenkinél különbek, elködösítette őket a látszatosok, erősen, elbűvölő ereje. S egyszer teljesen felkészületlenűl, érte őket, azt a, megjött az eszük, egy adott pillanatban, megsegítette őket az Isten. Rájöttek, van saját sorsuk, teljesíteni is lehetne, ah, tán, a generációs jeleik sem fölösleges szavak. Na meg, ha a tisztelet, mindennek az alapja, akkor otthon érezheti magát, náluk is, az odaadó szeretet. S még megengedhették maguknak, nem szálltak el teljesen, nem álltak be, a nemlétező sorsba, se végleg, Elkezdték hát, annyi időt szánva mindenre, ami ahhoz egészségesen szükséges. Megismételték, még egyszer, még egyszer, még egyszer. Nem sajnálva az időt arra, nem a megszokottat gyakorolva, észrevétlen, fejlődtek fel, a következő szintjükhöz. Azt vették észre, nem változott teljesíthetetlenné, nem lett, inkább megmozgatta őket, jólesően vették észre, összetartoznak. Egy család lettek, közös az ami érinti, mindegyikőjüket, bár más a sorsuk, alapot kaptak. A saját teljesítésükkel, megbízhatnak egymásban, azáltal, ők maguk is, jó alapot adnak tovább. Láthatóvá válik, az összetett energia, kiteljesedhetnek általa, az életük is változatosabb lett. Emberi jelnyelvnek neveztem el, amivel itt is írok, az oktatásom által, elhangzanak, az érthetővé váló, magyarázatok. Heringes Árpádné ev. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. A szolgáltatásomhoz szükséges idő : 50 vagy 90 perc, a díja: 15.000.-Ft. Minden a szolgáltatásomhoz, szükségesről tájékoztatom, hétköznaponként és szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. Ettől függetlenül, heringesarpadne@gmail.com, érkezőket, a bejelentkezéssel kapcsolatosan, naponta megnézem és megválaszolom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Tiszteletem.
Tiszteletem. 2022.09.23.
Tüske, a kutyánk, családbarát,
minden jelenlévőnek,
újra és megint, felkínálja, az eldobáshoz a labdát.
Amikor úgy éreztem, hogy megcsináltam a sorsomat, ahhoz képest, amire megszülettem, azt vettem észre magamban, hogy más értelme is lett, számomra, minden emberséges értéknek. Megerősítő belső tartást kaptam, azzal a gondolattal, hogy valamit tettem, ami másokért is volt, nem csak magamra gondoltam. Sokáig éreztem, nagyon eltérőnek, a tágabb környezetem hatásaitól, a saját megoldásaimat. Nem értették mit miért úgy fogok fel, miért nem csak magamra gondolva élek. Nem bántam meg, a legnehezebb körülmények között is, megjöttek, a számomra egyszerűben, a saját sorsomhoz mérten, a nagyszerű megoldások is. Menet közben, a nehezített, életemet élve, erősödtem meg, ahhoz, hogy amit másoknak lehet, azt nem szabad nekem. Ahogy látom, mindent, csak a nagypénzhez mérnek, mintha, emberi oldala nem is lenne, ennek az erősen mű, nem valóságos össze – visszának. Ugyan hány ember nem ismeri, a saját sorsát, így nem is tudja, miért fékezi le, időnként az élete, tán, hogy ne a könnyű megoldást keresse. Kevésbé érdekli az embereket, hogy önmagukban rendet tegyenek, toleránsak legyenek, a hirtelen változó helyzetekhez, jól alkalmazkodni, időben tanuljanak meg. Tán, valószínűleg, még nem jöttek rá, hogy a saját sorsukat, nem csinálhatja, helyettük jól meg, senki más. Pedig, ha a racionális és a motiváló oldal, egymást követve, tanul alkalmazkodni, egymáshoz is, az egészséges egyensúly megtartható. Tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, vigyázzunk rá, hogy ki ne üresedjen, az adott szó, hahó. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Heringes Árpádné ev. Magyarország, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. heringesarpadne@gmail.com, webtenyer@gmail.com
2022.09.22. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com Lehetne azt is írnom, legyen szép a napotok. Azt is, hogy aranyosak, kedvesek vagytok és bizonyára ez igaz is, közületek sokakra. Hazaszerető lettem, nem töhetök én rúla, végig jártam a lépcsőfokokat, szokszorosan, megismételve most is. Ami azt is jelentené, mindazoknak, akik értik, hogy a saját racionális szintemen, élhetnék már, jó néhány éve, ha az emberi oldalához, értő, is lenne ott, ahol, ezt eldöntik. Az is lehet, hogy úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, nem is lenne az, amit naponta megélek, mert nem érzékelik. Naponta, mindent megteszek, ami a tehetségemből lett hivatásom által, feladatom volt és megmaradt, alkalmazkodva a hirtelen változó körülményekhez. Az érkező és az online bejelentkező, embereket, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., által, jól elláttam, hiszen, rákérdeztem, átment-e. Azért jöttek vissza, néhány év elteltével, mert a tenyerükben lévő, számukra érezhetően hiteles válaszokkal, látom el most is, ha megtisztelnek. Időnként volt egy alázó áramlás, aztán vége lett és voltak akik nem hitték el és felhívtak. Érdekes beszélgetések voltak, amikor felhívtak, azt hallottam, maga még él, azt mondták meghalt. Ez néhányszor már megismétlődött, mindenféle változatokban, azt mondják, tán ezek által, hosszú életű löszök. Nem vicces, az sem, mintha nem a saját Hazánkban élnék, pedig aztán, megtettem érte, amit csak lehetett, azzal, hogy kiszolgáltam minden szinten, az akkor még, személyesen érkező, emberekkel párhuzamosan, az online, a Világból bejelentkezőket is. Most nem biztos, hogy megkapják, az általam küldött, válasz emailt, ezért kérem, a, webtenyer@gmail.com által is küldjék el. Nem adom fel, magamnak tartozom azzal, hogy amit megcsináltam, azt ne hagyjam, szétzilálni, méltatlan kezekben, kallódva várakoztatni. Bocsánat. Vasárnap kivételével, 10.00 és 12.00 óra között, a szolgáltatásom időpontját egyeztetjük, 10.00 és 17.00 óra között, lehet tervezni és tudok alkalmazkodni. heringesarpadne@gmail.com, webtenyer@gmail.com, +36302470589 telefonom által. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.
Jer velem jó öreg barátom, bocsánatot kérek, tartsál ki mellettem. Ügyelj a belső tartásodra, jelzi az, hogy ne ártva, se meg nem bántva, magadhoz mérve most is, haladhatsz, a saját élhető ritmusodban. Tán még nem tudod, hogy benne van a rezgésedben, hogy hova tartozol és az elért emberi szinted szerint, ki vagy. Mondhatod ám, magadat máshova tartozónak, azért nagyon sokan, felismerik, honnan jöttél és ahova felrugaszkodtál, annak megfelelően, van-e emberséges tartásod már. Minden, a kirakatban tartva is láttatja, fejlődés helyett, a túlzókban üresedtél. Tanuld meg időben kimondani, hogy bocsánatot kérek. Ha szinted felettit, vállaltál fel és nincs még, a többi érintettnek, az elért szintjüknek, emberi méltóságuknak megfelelően, eléggé helyén, a felelősséged, most sem. Így, hát, az életminőségünket érintően, kérlek ne hozzál, most, felettünk, döntéseket. Hát, tán, tanuljad, előtte meg, vagy váltsál, annak megfelelően, ahol a többiekhez képest most tartasz, az nem elég a jó minőséghez. Már bocsánat, mert, a megfelelő tudás nélkül, most már, számunkra is, jó minőséget adóan, nem tudod alkalmazni. A régi, könnyen vettek, már látszanak, megszokottak, átláthatóak, aszerint, már jól láthatóan, a felszínen van minden, hála Isten. Az egyik lábadat a másik után rakod, amikor jársz, hát el ne feledd, két oldalunk van, szükséges lenne megtanulni, most átlátni, a saját érdekedben mind a két oldaladat. Ha még nem vetted észre, rajtad kívül, már mindenhol, sokféle szíves, lelkes, gondolkodó, összefüggésében látó van. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Heringes Árpádné ev. Műhely, a megelőzésért. https://julamami.com Magyarország, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból., történik az oktatásom. webtenyer@gmail.com heringesarpadne@gmail.com Tiszteletem.Ne hidd azt, hogy a tiszteletnek vége, fordulj meg és amikor ott az ideje, azt észleled, hogy a sok jó és szép, amit adni tudtál, mindazok által, tisztelhetően, oda kerültél az elejére. Julamami védjegy, 2010. év óta Heringes Árpádné nevemen van. webtenyer@gmail.com
2022.09.25. https://julamami.com Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., a Facebookon Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami Otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem mentél sehova, a Világ, Magyarország, Paks, mégis ott van nálad. webtenyer@gmail.com, hnagyjulia@gmail.com, heringesarpadne@gmail.com Tiszteletem. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59.HergálHázból. Julamami védjegy, 2010. évben Magyarországon vásárolt védjegy, Heringes Árpádné nevemen van. https://julamami.com
2022.09.18. és 2022.09.19. Tisztelettel élj, hogy azt is kapjad, a magad idejében. Amikor odáig elértél, mert sokat tapasztaltál, vagy van, amit generációsan tisztelhetőként, a megszületéseddel hoztál. Tán nem is tudod, hogy amikor másokat gátolsz, a jó sorsuknak a megélésében, vissza kerülhetnek, oda, ahonnan indultak. Csupán azt nem vetted észre, hogy a sok nehezet átélve, a tudás azáltal már bennük van, az arra alkalmas agyuk, azt már az övéknek tudja be. Amikor a rájuk vetült hozadékukat, igyekeztek, se nem ártva, sem nem bántva megoldani, azt nem észlelte senki. Hiszen a tudás ahhoz, ott volt már bennük, a saját szintjükön, nem tudnak nekik ártani. Nem nyerni akartak mindenáron, a közösbe adva, hagyva azt ott, ahova tartozott, nem bontva meg azáltal sem, az egészséges egyensúlyt. A hiánynak a hatását és a túlzó többletet látva, azt is, szem előtt tartva, ha más megoldás, nem volt adott, annyi volt a tudása ahhoz. Már tudta, azzal, inkább a nehezet felvállalva, araszolva tud csak haladni. Menet közben, mások is rájönnek, hogyan lehet azt, megoldani, úgy. Ahova magad is a saját idődben juthatsz el, ha nem fejlődtél fel emberileg, a tudás sincs meg hozzá benned. Talán, ne erőlködjél, mert nevetséges azáltal, most már, gyorsan leszel, felszínen van minden tudáshiányos. Az is látszik ám most, hogy a feladatodat nem teljesítetted, generációsan, az addigi gyakorlatot követted, Lám csupán kiszolgálója, lettél annak, ami számodra, akkor úgy látszott, hogy könnyen teljesíthető és jó lesz. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek barátom, tartsunk ki egymás mellett. Sokan nem vették még észre, mindent a saját idejükben, biza teljesíteni is kéne. S mivel adni születtünk mindannyian, az nem kerülhető el, amikor ott az ideje annak, teljesíteni is szükséges lenne. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. A magam által, feltaláltamnak, az oktatásához alkalmasra, megrajzoltamnak, az oktatását és az azzal, már nevelési lehetőségét, adnám hozzá a Hazánkhoz. Hátha, jól jönne, a racionális oldalon, az a befektetés ebbe a tudásba, az arra igényeseknek, a született tehetségükhöz adva, emberileg megerősödve, a tartásukhoz adna. A hétköznapjaimban tanulható, a születésemmel tehetségemül, nem hozott, arra már igényes, racionális oldalamat, megigazíthatnám azáltal, magam is. A legjobb értelemben, lehetőség, a jóhoz, a széphez, adok – kapok, egészséges körforgása, mindazok számára, akik fejlődni szeretnének most. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Tiszteletem. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van.Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van, egyéni vállalkozó, Műhely, a megelőzésért, elnevezéssel, oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Ez a föstésem, szilveszter éjjelén készült el, néhány évvel ezelőtt, csupán percek alatt. Futott a festékes ecsetem, a vásznon, ez lett belőle, szerintem azóta már megéljük, mindazt, amit meg is föstöttem. Nem tudok festeni, viszont nagyon szeretem, a hirtelen jött érzéseimet, vászonra fösteni. Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem megtisztelő, bejelentkezőhöz és akkor éppen oda. Győzz meg, legyőzni könnyű engem. Nem harcolni, viszont, mindent a nehézben megélni, születtem, tisztelettel élek, a sorsomat megcsinálni igyekszem. Mivel fel és megtaláltam, egy napon megrajzoltam és az, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó elnevezést kapta. Azóta, Julamami védjegyesen oktatom. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, oldalamon, várom az azzal engem, megtisztelő, bejelentkezőket ismerősöknek. Akik érdeklődnek, tájékozódnának, az általam, felrakott, videóimról és az oktatási oldalaimról. Erről az egyedüli, általam fel és megtaláltam, összefüggésében, megrajzoltam iránt. Pakson születtem, ide érkeztek, személyesen nagyon sokan, azt is közel harminc éven keresztül, megélhettem, köszönöm. Pakson, a Hergál Házban történt, ahol, azóta is lakom. A tehetségemből lett, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, elnevezésű, hivatásomnak a megtapasztalása miatt. Kiállok hát magamért és a sok éven át, a napi tapasztalataim általi tudásomért. Ami által, összefüggésében, megrajzoltam, annak, a működőképes, elméleti formáját és már, elmúlt tíz éve, hogy személyesen és párhuzamosan is történt az oktatásom. Most a személyes oktatását, akkor vállalom, ha számomra, az oktatásomhoz, megfelelő helyszínt tudnak biztosítani. Nem adom fel, nem költöztem el, itt Pakson is oktatnám, akár napi szinten, vagy hetente egyszer. A kérdéseikre válaszolok, heringesarpadne@gmail.com, +36302470589 telefonomon. Vasárnap kivételével, 10.00 és 12.00 óra között. Tiszteletem.
a tudásomnak, a körbeérésének a gyümölcse, amit meg és feltaláltam. Szeretném ha megkapnám az engedélyt.
Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Ez a név méltó lenne, a már álalam átadott,
az azt felvállaltak általi, tovább oktatásához.
Ezen a néven oktathatnám be és megtaníthatnám,
minden arra igényes és emberileg érett, jelentkezőnek, aki a hivatásához kiegészítésül venné magához. Ezt az általam feltalált, megrajzolt, tíz évnél több időt, személyesen és online párhuzamosan hitelesen működtetettemnek az oktatási formáját. Amit, a közel harminc éves gyakorlati tapasztalatomból,
merítettem és egy napon,
az elméleti oktatásához megrajzoltam a 153 oldalt. Összefüggésében oktatom, azóta és az oktatását úgy tanítanám, be és meg. Adnám át, általa a tudásomat, ahhoz, hogy az emberi tartásukat felismerjék magukban. Önmagukhoz képest, megismerjék a sorsukban lévő feladataikat,
ki mit kapott mint rámaradt feladatot, generációsan. Ez a feltaláltam lett, a hétköznapom, ami egyben az ünnepnapom, az egyszerűnek a nagyszerűsége, amit megélhetek, az oktatásom közben. Amikor látom, hallom, átérzem általuk, örülni tudok együtt velük, amikor, a saját sorsukat fel és megismerik. A következő lépcsőfokukat,
amikor a generációsan éppen adott,
feladatukat pontosítani tudják,
az oktatásomon tanultak segítségével.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozó, Műhely, a megelőzésért. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, Tájékozódni lehet, a +36302470589 telefonom által. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra és szombatonként, 10.00 és 12.00 között, bejelentkezéssel, történik az oktatásom. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van. Tiszteletem.
2022.09.12.
Tiszteletem.
Tiszteletem.
Tiszteletem.
A másoktól ollózott tudásodhoz,
jó lenne,
ha megtanulnál toleránsnak lenni,
azt ah, így nem hiszi el azt neked senki.
Mert amit hallasz, ahhoz a tapasztalatom az,
hogy óvatos rákérdezéssel, kéne tájékozódnod,
a saját értelmezési szintedre, átfordítanod.
Ahányan annyi formában, hallják meg,
vagy, ki, azt, amit mondasz, hiszen,
amit sablonnak véltek, katyvasz.
S amikor már megértetted,
a magad idejében,
majd fel is tudod fogni.
Mennyit ártottál magadnak,
a mások szerinti tudásnak, a
magad szintjére fordításával.
Ne akarjál mindent, annak a
megtanulása nélkül, úgy,
hogy közöd nincs hozzá, tudni.
Ki ne kezdjen, az átvetülő bánat,
nem történik más, mint, hogy éppen
ott vagy, ahova az, a szavakkal kikerül.
Maradj önmagad mondják, nem
érted most, önmagaddal mit
is kellene kezdened.
Megváltozott,
többszőr is,
hirtelen,
az életed.
Nem magad
szerint tervezett
az sem, azt éled,
mert a sorsodat
még nem ismered.
Legalább ne árts,
úgy fogalmazzál, hogy
ne legyen bántó a szavad.
Hiszen amikor jön, annak a hatása vissza,
megsokszorozódhat, a sokféle félrehallással az.
Heringes Árpádné. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból.
2022.09.11. Tiszteletem.
Hű de sokszor hallottam,
ne törődjek vele, nem az
én dolgom, nem segíthetek
mindenkinek, ne aggódjak.
Valóban nem segíthettem,
mert önmagukon segítettek,
amikor rájöttek, mi van a
sorsuk szerint, hogyan
élhetik meg azt.
Úgy, hogy nem
ártva, se nem bántva,
magukra is jól vigyázva élnek.
A segítés fogalmát, betölti
a jelentésének a tartalma,
segítőnek születnek az
emberek.
Ha a
látszatosra
alapozod, benne
nincs meg a hozott.
Rájöttem a sok éves
tapasztalatom közben,
mi a módja annak,
hogyan ne kötődjenek,
hozzám, az emberek.
Visszavezettem hát,
a családjukhoz őket, nem
látszott az sem, hogy ki vállalja,
hogy esetleg tisztel is engem.
Ismerősöket meg azért
nem gyűjtök, mert az
időmet betöltöm,
az írással, amikor,
nem az oktatással. A
napi főzést ki nem hagyom,
mert már tudom, mennyire számít.
Hiszen, nagyon nem mindegy, hol és
hogyan készül, már az alapanyaga,
annak, ami az egészséges
érzetünket adja,
táplálékként.
A mindennapi,
ami az egészségünkre
és a jó közérzetünkre,
hatással van, az étel.
A sorsa mindenkinek
adott lenne, ahhoz,
hogy ne későn
vegye észre,
nem csinálta meg.
A saját sorsunkhoz,
az életünk helyes
útjára találunk, a
saját időnkben.
Hiszen, az már
bennük
van a
belső kontrollunkban,
így születtünk mindannyian.
Amikor egy napon megrajzoltam,
a 153 oldalt, éreztem, addig nem
hagyhatom abba, amig készre
nem rajzoltam, az
összes oldalt.
Jó érzéssel töltött el,
amikor már tudtam,
jelezte a gondolkodó agyam,
készen van. Összefüggésében,
akkor, azt, az oktatásomhoz,
készre, megrajzoltam.
Várakoztatva vagyok,
adnám már át, az arra
igényeseknek, hogy
vigyék be az oktatásba.
Átadnám az oktatásának a
módját, hogy a serdülők, a kamaszok,
tudjanak róla, ami a tenyereikben
meg van rajzolva, az nem
véletlenül különböző.
A tisztelet, lehetne
az alapja, a szeretetet is
hozzuk a születésünkkel.
Az emberségünket mutatja,
a születésünk óta, a tartásunk.
Az ami gyakran érezhető már,
kicsi gyermekkorban,
elfordulnak onnan,
ahol figyelmeztető
jelzések vannak.
Megtanulható, ha egy,
vagy hasonló szinten
lévők érintettek benne.
Adok – kapok, egészséges
körforgásban maradok.
Fejlődni naponta
tudok, ez egy
kegyelmi
állapot,
mondta azt régen,
egy Isten által avatott.
Sok – sok bocsánatkérést
kívánok, mindazoknak,
akik arra már érettek.
Tiszteletem. Nem adom fel, a munkámat megbecsülve, kivárom. Azt is, hogy érdemben, az emberismeretre, már érett, igényeseknek, át tudjam adni a tudásomat. Vigyék be, az oktatásba, nevelésbe. Amíg szükséges segítem őket, hogy az át is menjen. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó., a 71. évemben vagyok, 14 éve várok. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból.
2022.09.10. Tiszteletem.
Ha az alapvető szintet sem
biztosította, nem volt
benne az elképzeltekben,
mivel már nincs, aki azt
a tanácsot adta.
Azt
sem lehet,
mondani,
hogy amit kitalált,
népszerűsített, magára vállalta volna.
Így hát, önjáróvá vált és a régit tolja,
nem vette észre, mivel leutánozta,
aki a felelősséget, azért nem
vállalhatta. Nem a sajátja,
fejlődni nem tudnak általa,
nyugi, utánzat sem lehet.
Erőtlen, annak, minden
egyes, kierőltetett, szava.
Tudás nélkül már nem megy.
Mindazt, ami azóta
történt, mellé
beszélés lett,
hozzá tettek,
elvettek belőle.
Körbe sem érhet,
mellé ment, s vitte
magával, a rajongókat.
A látszat, a mondvacsinált,
nem találhattak egymásra,
nem lett belőlük többszöröző.
Az elmélet meg is maradt annak,
hiszen, nem tudja, mi miért maradhatott
volna, az egyszerűben is nagyszerűen élve.
A megélhetést biztosítva, a tehetségük által.
egyenest életszerű-e követni, nem tudta,
hát átvitte, a ritmust kacskaringósra.
Kezelni nem tudja, hiszen nem
adott elég pénzt ahhoz,
hogy ne vegyen most,
mindent a saját
nevére.
Hát lett,
egyszemélyben,
egyedüli felelős érte, mert azt,
még időben, le nem pisszentette,
azt nem gondolta, sokszorozva a hamisa.
Egymást, a könnyűben leutánozva, azt a.
Egy jó ideje már, várakozom, azt se tudom,
a saját Hazánknak, miért nem jó az, amit
feltaláltam, más ezt, oktatni nem tudja.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Megerősíti, visszarendezi, a saját életminőségét
önmaga szerint, átgondoltan tudja megélni.
Akkor, ha nem vette magára azt, amit
azzal sikerült, hogy a rajongásba,
tett, energiája lett, a saját,
sorsának a
megélése,
helyett.
Visszanézve majd,
eldöntheti, hány embert, utánzott le,
a saját sorsát, még időben megélése helyett.
Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van. Jer velem, jó öreg, bocsánatot kérek, hátha ezt is leutánozzák, s még időben lesz számukra, azt a. Most éppen, továbbra is, Heringes Árpádné egyéni vállalkozóként igyekszem, a saját magam által, meg és feltalált, egy napon megrajzolt, 153 oldalamat oktatni. A tehetségemből lett a hivatásommá, a sok – sok ember, tenyerének a térképei által, akik, ezidáig, megtiszteltek az érkezésükkel. S, 2009. év óta, pedig, párhuzamosan az online szolgáltatásomat is igénybe vették, most, https://julamami.com, a honlapom. Majd harminc éven keresztűl, a Világból is, naponta jelentkeztek be, magyarul beszélő kint élők. Ha az emberlánya nem számíthat, a megélhetéséhez, elég összegű nyugdíjra, akkor mellé még, a meghúzgált, egyéni szolgáltató elnevezésben van hagyva. Nesze semmi, fogd meg jól, kapaszkodj a saját emberséges tartásodba és a tudásodba. Szétcsúszott sok minden, nem kapcsolódik egymáshoz, nagyon nagy a szintkülönbség, a tudás és az elnevezés között. Ha nem vállalja fel a saját Hazánk, azt, hogy itt lakunk és feltaláltunk, valami nagyszerűt, akkor így jártunk. Nem felelős értünk, hát segíts magadon az Isten is megsegít, a módja és régóta. Tessék mondani, hány évet szántak nekünk, minden kultúrában másképp van az, vagy volt-e, az emberek szolgálatára emberesedett, feltaláló a családjukban. Az emberi méltóságunkat megtartjuk, amit itt a saját Hazánkban élve, ide bele teremtettünk. Azt várjuk vissza, amit a közösbe adtunk, abban a minőségben, ahogy ide teremtettünk, most is itt lakunk. Benne élni, hozzá adni, már nem tudunk, persze adózunk, na iszen, elfordúlt tőlünk, az a lehet, hogy már túl sokaknak, módi, ahogy ez, a nem értünk szóló valami, most működik itt. Ah, gondolom, elmennek a gondolkodó gondoskodó kifejezések mellett, akár naponta, halogatva, majd csak lesz valahogy. Majd megmagyarázzák, hogy miért nem teljesítettek értünk, még időben, hogy az, számunkra is, az általuk, megváltoztatottban is, működőképes legyen. Akkor az is lehet, hogy nagyobb feladatot vállaltak, mint amivel a saját, elért szintjükről képesek lennének, a közösbe vissza adni. Az egészséges körforgásnak, a működőképes megmaradása miatt. Mert itt éltünk akkor is, amikor, valami hirtelen ötletüktől, erős hatásúnak látszott, minden addigit megváltoztattak, az Istent helyettesíteni igyekeztek, azóta már naponta. Nem gondolták át, valószínűleg, hogy mi lesz velünk, akik a saját Hazánkban lakva, kifele szolgáltattunk, sok évig és tennénk, az életminőségünk megtartása miatt, naponta. Ugyan, hogyan oldjuk meg most, ha nem vállal fel a saját Hazánk, gondolkodókként, feltalálókként. Azzal együtt, hogy magunkról gondoskodva, gondolkodva élnénk, továbbra is itt, mint a Világban, már nem tegnap óta ismertek. Gondolkodó tisztelettel, jól bánni az ide született korosodókkal, hogy szolgáltatni tudjunk, továbbra is. Azzal, hogy annak vallja magát, azonosulni nem tud azzal, emberismeret nélkül nem megy, látszik, hogy nem engedi el a saját, erős hatású csupán saját gondja. Megszoktuk, hogy eltartjuk magunkat, a tehetségünk általi tudásunkkal, hát adják meg hozzá a lehetőségeinket, nem tucatba születtünk mi se. Ah, hogy továbbra is, biztosítani tudjuk, azzal, a tudásunk általi, a szolgáltatásunkkal elért, saját szintünknek megfelelő, életminőségünket, azt a. Heringes Árpádné. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Tiszteletem.
2022.09.09. Tiszteletem.
Nem lehet azonosulni,
a gondolattal sem,
hogy miért gondolja azt valaki,
hogy egyedül ő maga, mindent birtokolhat.
Sem azt, hogy csupán,
néhányan élik meg a jót és szépet,
amit a teremtő Isten,
mindannyiunk számára teremtett.
Éljünk annak megfelelően,
ahogy képesek vagyunk,
a Hazánkhoz is, teremteni és azáltal magunk is,
a jóban és a szépben, önmagunkhoz mérten,
a sorsunkat és a generációs hozadékainkat is megélni.
A motiváció hiánya, üresedéshez vezethet,
amikor már megvan
minden,
bizonyára,
a motiváló energiának a hiányát élik majd meg.
Mindannyian birtokolni is születtünk,
ezt mondom én a talp alatti
földnek, a hely ahol az otthon vagyok érzése,
mindenkit áthat.
Amikor megismeri önmagát az ember,
tudja, hol és miben fontos számára,
a belső kontrollja, egészséges egyensúlya,
annak a rá gyakorolt,
hatásának a betartása.
Az elmélet a gyakorlati tapasztalat nélkül,
igen csak kevés, ahhoz, hogy azt meg és átélve,
napi szinten, a hétköznapok adta nehezekkel együtt,
megtapasztalva, hitelesen,
érveljen és ne kelljen magyarázkodnia.
A múlt elmúlt, lehet, hogy sok mindent megoldások nélkül itt is
hagyott.
Amíg nem ismerik a bocsánatot kérek szónak,
az emberekre
gyakorolt,
nagyon különböző hatásait,
addig tán nem kéne szanaszét
szórni.
Sokat adhatna,
a,
Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,
mint,
a hétköznapoknak a sűrűjében,
megtapasztaltjaimnak,
az általam,
egy napon, megrajzoltam,
ami egyfajta, körbeért tudásforma.
Emberséges jelnyelvnek neveztem el,
a megfogalmazásomat, az oktatásom
közben, a helyére kerülnek a
szavaim, a sorsuknak
megfelelően,
mindenkinek
a saját idejében.
Ön és emberismeret,
sorsszerűség, tartalma is van bőven,
mivel a tenyerekből leolvasva,
adott annak az oktatásomhoz, az alapja.
S akik már eljutottak oda,
hogy nem csak körbe – körbe kerengetve
szédülnek bele a rájuk rakott,
nem saját sorsuk általi,
csak racionálisra,
a megélhetésüket keresve,
de annak lehetőségét nem találva.
Akinek már van rá igénye, hogy ezt is tudja, elérhet,
bejelentkezve, heringesarpadne@gmail.com által,
megtudhatja,
mi van a tenyereinek a térképén,
mert az, a sajátja.
Amikor leolvasom a sorsukat,
az embereknek, azt mondják,
úgy van, csak leolvasom,
szoktam mondani és valóban,
amit mondok, azt, kontrollálja,
a belső tartása, emberi méltósága.
Hiszen, a lelkes, szíves, motiváló,
racionális, aminek mindenkinek,
a számára megfelelő időben,
általa, átgondoltan van rá hatása,
azt hallva és érzésben is, hiteles, hiszen mind a sajátja.
2022.09.08. Tiszteletem. Ennyi sok tapasztalás, ami a közel 30 év, gyümölcseként, megadatott nekem, a tehetségemből lett hivatásomban, hogy egy napon megrajzoltam és azóta oktathatom. Az is igaz, hogy sokféle módja volt annak és megnevezése is már, most éppen várom azt, hogy megengedjék nekem. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com a kérésem, az előzők, nem hoztak szerencsét a saját szülőhelyemen. Hát segíteni igyekszem magamon, hogy az Isten is megsegítsen, azt mondják, a régen, fehér megyében, ellopott igazolványaimmal, már nem bujkálhat a világban se, senki sem. Azt amit összefüggésében megláttam, a két tenyértérképünknek, a különbözősége, na meg, hogy mi mivel függ össze, rajzoltam meg, az oktatásomhoz. Jól működik, egyedül még csak én tudom oktatni, több éve annak is, párhuzamosan, oktattam. S akkor még a Világnak is, szinte naponta, tudtam szolgáltatni, online és személyesen is. Van ahol már szinte sértőnek érzik, amikor a motiváló énről és a generációs feladatok közüli motivációról beszélek, a szolgáltatásom közben. A motiváló oldalunkat, lelkesen, szívesen, gondolkodni, adta nekünk a teremtő Isten, hogy jól megéljünk, a tehetségünk általi tudásunkból. Ah, tán csak nem maguknak tudták azt is be, hiszen ott vannak, mindenben, könnyen kiderül az idén, ki mit hozott, ki meg mit ollózott össze, a mások tudását, a sajátjának láttatva. Ha csupán ennyi embernek adott volna, a teremtő Isten tehetséget és mindenben csak ugyanoda, mint amennyi látszik, amit szinte megdicsőülten, magukról, el is hisznek. Nem gondolnak vele, hogy az idén minden felszínen van, kénytelen, kelletlen, megtanulhatnak bocsánatot kérni, ha eddig még nem ment volna. Ah, ugyan már, az ember csak emberségesen működhet, a saját szintjén, a teremtettjének megfelelő jó minőséget adva. A Hazánknak a közösébe és egyben, önmagunkért is teremtve, ahonnan aztán, a döntők megadják azt amiből jó minőségben élhetünk a saját Hazánkban. S akkor, amikor arra szükségünk lenne, azt ami jó és szép megjár abból, vissza is adják, mindannyiunknak. Akik oda, a jót és a szépet teremtettük, vagy a megélhetésünk miatt, még most is teljesítünk. Ha csak a pénzről és a racionális oldalunkról szólna az életminőségünk, akkor ott tartanának és sokan, ahol én most, ha egyedül élnék, már nem tudnám eltartani önmagam szerint magamat. Nincs üzleti érzékem, nem a racionális énemben hoztam a tehetségemet, hanem a motiváló énem által, lett a hivatásom és most is azt gyakorlom, amikor a feltaláltamat oktatom. Egyszer, aki valakinek tartja már magát, azt kérdezte, hogy segíthet nekem, na attól, óvjon meg engem a teremtő Isten, hogy racionális megoldást, összekeverjék a segítéssel. Csupán teljesítsék, mindazt, amit felvállaltak, mi itt éltünk, már akkor is, ahol most lakunk és a nehézben is itt maradtunk. Jer velem jó öreg, hűséges, bocsánatot kérek pajtásom, tarts ki mellettem, a jóban és szépben. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz. heringesarpadne@gmail.com
2022.09.07. Tisztelettel élj, hogy amikor, meglátod az emberséged tükrét, azzal magad is, elégedett légy. Honnan jöttél, mekkora utat tettél meg, megjártál-e minden lépcsőfokot, az életed adta lehetőségekben, ami aztán, megerősítve téged, a sorsodig is felérhet. Attól függően, magadhoz mérted-e az életminőségedet, legalább önmagadért, megtartottad-e az emberséges tartásodat. Vagy végig rohantad, az aktuálisan megmondók, erőltetett ritmusában és egy reggel, amikor felébredsz, már azt sem tudod, hogy ki vagy. S mi a fontosabb a sok rád aggatott, vagy magad fölött vállalt elvárások közül, mit vagy képes teljesíteni. S mi lesz az, amiért nem győzől majd, az általuk megteremtett, életminőségüket féltő, kérdezőnek, lépten, nyomon, magyarázkodni. Tisztelettel élj, ha eljön az ideje az emberséged megléte, azt meg is tartja benned. A hasonló szinten lévő, gondolkodóktól, azt meg is kapod, ha arra elég érett leszel. Legalább ne árts, magadra is jól vigyázz, téged sem pótolhat senki más. Herines Árpádné. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarország, Paks, Vadász u.59. HergálHáz. heringesarpadne@gmail.com2022.09.06. Mentünk és miután megkaptuk a számlát, kiszabtunk a farostból, a nagyobb és kisebb darabokat, így befért az autónkba. Ez egy nagyobb tábla, amire nagy odaadással, a magam ritmusában fröcsköltem, a nagyobb kiszerelésű a festékeket. Amikor késznek éreztem, láttam meg ezt azt, abban ami a képen látható lett. A hatásokat festettem meg, amik az eltelt idő alatt értek, felszabadult, a lelkes, szíves, motiváló énem. A feltaláltamnak az oktatása közben, használom azokat a szavaimat, amiket magam szerint formáltam meg, mert oda illettek, a jelekhez, kifejezték őket. Akik már tanulták tőlem, valószínűleg alkalmazzák, így aztán, az is lehet, hogy a Világba már jól szét is hordtál, hála Isten, azokat. Ha nem itt laknék, az is lehet, hogy már város szinten, egy még a Népért lévő, közösségi házban, ha van még ilyen, oktathatnám. Széthordtak mindenemet, széthúzgálták, többen is, igyekeznek, úgy használni, hogy ne kelljen érte fizetni. Valaki azt mondta, hogy nem számít a védjegy Julamami, most, Magyarországon, nyugodtan használhatja aki úgy gondolja. Más országokban meg, abból kiindulva, ami van, simán, megengedők a Julamami védjegy, nem számít egy másik országban védjegynek, tán csak bevétel és nincs felvállalva sem. Ezek szerint, viszi aki akarja, tán már luxus helyeken, több nyelven is van oktatva, valami másolat, kiszemezgetett, ami akkor éppen ott jól hat. Miközben, senkinek sem tanítottam meg, az oktatását, a saját találmányomnak, hallom, hogy itt – ott azért élnek a lehetőségével, óvatosan, hogy ne látszon, honnan van az. Azt mondták, amikor megkérdeztem, mit tehetek, bérbe is adhatnám, az is igaz, nem volt arra igénye sem senkinek. Meg sem tettem volna, hiszen akkor kontroll nélkül, bármire használhatnák. Úgy néz ki, hogy így jártam, nem veszi meg a Hazánk, vagy a szülőhelyem, ahol most is lakom. Miért fizetne nekem pénzt érte, hiszen nem rájuk szavaztam és most már, egyre több mindenből, értem is, hogy miért úgy döntöttem, hála Isten. Nem esett jól, azt hallanom, hogy bármit tehetnek, a Julamami védjegyemmel, mert többet fizettem érte, mint a nyugdíjam, egyedül, azt sem tudtam volna megoldani. Annyit azért, mivel megelőző végzettségű vagyok, utólag, ha mégis lenne lelkiismeretfurdalásuk, beszéljük azt meg, mi módon rendezhetnénk, hivatalosan. Adok – kapok, egészséges körforgásban maradok, szoktam mondani az oktatásommal együtt jártak, a saját magam által, megfogalmazott, a helyére kerülő, mondataim. Igen látom, vannak azok a helyzetek, amiket igyekeznek lefedni, azt elfelejtették, ott maradt, közben hitelesnek vélteket, aggódnak, hogy használják, mert kiderülhet abból, az, hogy a Világot élhetőre teremtő általi, jól megalkotott valóságtól, nagyon eltértek. A tehetségből lett szakma, hivatás, egy elért szintet tükröz, ahol az oktatásom által, megkapom a hozzáértőktől a tiszteletet. Ami, másoknál meg a saját idejükben szintén megadatik, kinél, mikor ért körbe és adatott meg, számára attól fogva az, mert, neki szánta a sorsa. Ah, ha vannak, akik tudatlanul, vagy a felismerők által, őket becsapva, rábeszélve, leutánozzák, majd megtudják, azt a. Olyan embereket vonzhatnak maguk köré, akik azoknak a szinteknek, a jól ismerői, hamar bele is buknak, a csak leutánzó követők, bedől, mint a kártyavár. Én szóltam, prevenciós a végzettségem, ami tükrözi a tehetségemből lett hivatásomat. A belső kontroll jelzi, mindenkinek a saját idejében, ne tovább, elérte a felső és oldalsó határát. Ha meg tudja állni, hogy nem szédül bele, az álságos lehetőségének véltbe, a saját szintjén élheti, nyugodtan, mindazt a minőséget, amiért megdolgozott, vagy az elődei már megtették, a saját idejükben és neki az alapja lett. Ne irigykedj, ez egy sorsszerű folyamat, amit leutánozni nem lehet, mert minden adott lépcsőfokot, a nehézségek sűrűjében, mindazokat átélve, értem el. Az alázat és a tolerancia, nem jár együtt a pénzzel, pedig az emberséges folyamatok, biztonságot nyújtó alapja, az maga, hogy két oldalunk van. Ah, bocsánat, nem írnék többet, ez azért van, mert a napi szolgáltatásomhoz, a tudásomnak az energiája is adott. Hát ha nincs más lehetőségem, hogy ne menjen pocsékba, naponta kiírom, most éppen ide. Jer velem jó öreg, a bocsánatot kéréshez szóló energia, vannak akik még nem értik, hiába haladnának nagy léptékkel. Ha a bocsánatkérés nem esett meg, hiábavalóság annak a, kísérlete, a következő szintre rángatása, nem életszerű annak a hatása. Nem mondhatja senki, hogy nem szóltam, megelőzésben vagyok, amikor oktatom a feltaláltamat, na meg úgy is élek. Amit az oktatásom által átélnek, azt már a hétköznapjaikban felismerik és nem sérülnek meg általa. Azért írhatom, mondhatom, mert a saját találmányom, amit én magam alkottam meg, úgy, hogy tengernyi sok, a tehetségemből lett hivatásomért, engem megtisztelő emberrel találkozhattam. Amit az irigység által mindezekért, a nekem szánt sorsszerűségért kaptam, azt gondolom, csak kevesen bírták volna, így el. Embörös löttem röndösen, s ezáltal, a tolerancia energiája is, ismert lett számomra, felismertem, hogy a motiváló énem által hoztam a tehetségemet. A racionális oldalamat most tanulnám, csak nincs hozzá lehetőségem, nem én döntöm el, mikor haladhatok racionálisan. Volt egy időszak, amikor megláttam, mennyire sokan, lettek hirtelen, s vették magukhoz, az összes lehetőséget, a motiváló, lelkes, szíves, oldalt leutánzandó módokon. Gondolom hamarosan kiderül számukra, nem nekik szólt volna, hanem, a másik oldalnak a fejlődési lehetőségét birtokolták el, így egyoldalú lett minden, csak egy ügyről szól. Engem addig eltartanak a szeretteim és az oktatásomra igényesek, nem erre számítottam, viszont ehhez is van alázatom nekem. Az alázat kiváltképp, megnyugtatóan hatott, amikor felismertem, mekkora ajándék, a sorsomtól, az nekem. Na hiszen, hogy tudnék csak magamra gondolva élni. Ha az Isten velem, hát kicsoda ellenem, ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Ami, reményeim szerint, meghozza pénzben is, a biztonságomat, el tudom újra tartani az oktatásomból magamat. Akiknek szól, már nem pironkodnak, úgy érzik, csak róluk szól, most már minden nap, a többi meg jól lemaradt. Vissza az eredőhöz, így is fogalmazom azt, ami pont arról szól, hogy ideje lenne, helyrehozni, hogy ne maradjon hátra, semmi, a jóból és a szépből kapjon mindenki, aki adott, ide teremtett a Hazánkhoz. S ne vehesse át a helyét, az üres semmi, ami a következőket, a jó minőségű életükben, gátolhatja, azt a. Heringes Árpádné a Julamami. heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, a tenyérfotókat várom és a kihangosított +36302470589 nem túl okos telefonom által, történik, az értőknek, a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Tiszteletem.
2022.09.05. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, Magyarország, Paks, Vadász u.59. Google térkép. Hergál. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Ugye az nem lehet, hogy voltak, akik pályázhattak, a kis cégek nevében és azért látszanak a google térképen máshol, vagy több helyen, az egyéni vállalkozók. Egyszerű emberek, kicsi cégek, önmagukat is építeni igyekvők, legalább abban érezzék, hogy nem különböztetik meg őket, ah, bocsánat, tán nem is tudnak róla, hogy látszatra, papírforma szerint, el vannak látva, azt a. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, más megoldásom nincsen, keresem a lehetőségemet, szeretném bevinni a köztudatba, hogy mit és mennyi ideje találtam meg az emberek tenyereiben. Feltaláltam az embereknek a sok – sok, más és mind másféle rajzolata adta meg, a magyarázatokat, összefüggésében. Csupán, egy és csak, egy embernek van olyan, mindenkinek ugyanúgy más és más. Nincs belőlünk több, csak a személyiségünket az emberi tartásunkat is megóvó, egyes emberek vagyunk, nem tucatban születtünk mi se. Talán meg lehetne kérdezni az édesanyákat, hogy mit szólnának ahhoz, hogy többen is használhatják, azt a cégnevet, amit ők maguk alapoztak meg. Szerintem, a sorsokat a teremtő Isten, rajzolta a tenyereinkbe, sorstalanná nem szeretnénk a saját Hazánkban, ahova teremtjük, sokan még korosan is, a jót és szépet. Amit megteremtettünk, azt a kicsit, nem szeretnénk kiadni, arra ami, mások döntései által felkészületlenül ért bennünket. Magyarországon születtünk, itt váltunk felnőtté, a Hazaszeretet egy átható érzés, ami vagy van, vagy még nincsen. Gondolkodva éljük-e tovább, az életünket, vagy tán, leminősítenek bennünket, mert nem tudtuk, a másik megoldást választani. Hol így, hol meg másképp kell megfelelniük, ki tudja miért és hol találták ki, talán egymást túl akarták licitálni, ha nem tudják mit jelent, tisztelettel lenni, mindenki felé, aki ide teremtett, akik által, a Hazánk, a sajátunkká lett.
Igen látszik, hogy nem takaríthatták le, a nagy sietségben és ott van, mindaz, amire nem gondoltak, hogy felszínre kerül, a keresők által. Ki látogathatta meg a családokat, úgy, mintha hivatalos lenne és utána a tehetséges el is hitte neki, amit mondott. Ugyan, ki törődik azzal, hogy az emberi tartásukat meg tudják-e tartani, ha gondol majd egyet a döntő és megint átrendezteti. Ki hányszor bírja azt, a motiváló énjével, egyeztetni, olyan minőségben, amikor még azt gondoljuk, itthon vagyunk a saját Hazánkban és megjár nekünk, a talpalatti talaj érzése, a tartásunk, azt a. Egy Haza ez csak egy, ide szültek az anyáink bennünket, itt maradt ránk, az amit, nekünk szükséges, azt akkor amikor már felfogtuk ésszel, rendezni. Mert már igényesek vagyunk arra, hogy ne maradjon rá,
teherként a következőkre,
mindaz,
ami miatt, odaadással, küzködve,
emberesedtünk, egész eddigi életünkben.
Ami jót és szépet ide,
a saját Hazánkba beleteremtettünk,
azért is tettük, hogy amikor szükségünk lesz rá, ugyanazt kapjuk, vissza is. Hiszen itthon vagyunk, ez a Hazánk. A saját munkánk, a szorgalmunk, az alkotásaink, a tehetségünk, hivatásunk általi munkánk becsületével, lett a Hazánk ez nekünk.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem tudok harcolni,
a tehetségem által, a hivatásomat kellően érett,
igényes embereknek, átadni születtem.
Amivel, a tartást, az emberi méltóságot,
megtartani tudják,
a sorsukban elérteket megélik és fejlődnek tovább,
nem használódnak el menet közben. A feltaláltamat, rajzosan oktatni születtem, idáig értem el, 71. évemben és nem adom fel.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozó., Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. a HergálHázból.
2022.09.04. Ezt, több éve föstöttem mög. Nyugodtan, őzhetök, mert apám arról a területről származik, ott még megfelelő, számára biztonságot nyújtó, jólétbe született és kisgyermekként úgy is élhetett. Azután már a szülei csak veszekedtek, hogy kinél legyen, mindenáron, megmutatva a másiknak, hogy kinek az akarata az erősebb. Rám jutott az a sors, amivel ki tudtam hozni, a felszínre, a generációs feladatomat, apám generációs feladatát vittem tovább. Még küzdök naponta, hogy a sorsomat, amit megcsináltam, már évekkel ezelőtt, megóvjam, a sok hozzá nem értő, döntőknek a nemtörődömségének a következményeitől. Amikor az engem megtisztelő, embereknek a tenyereiknek a térképeit, olvasom le, az is előfordul, hogy őzéssel fogalmazom meg, az egyes leolvasható területen belüli részletet, az éppen adott, tenyérben. Apám felnőttként tudta meg, hogy az anyja nem halt meg, nem tudott megbízni benne, hiába tett volna meg érte bármit, hogy elfogadja, mint az anyját. Nekem adatott meg az, hogy megéljem, a nagyanyám által azt, a nagyfaluban, amit addig nem élhettem meg, a vidéki környezetemben. Sok mindent adott nekem, az a sok tapasztalás serdülő leánykaként, nem fogadtak be az utcabéli gyermekek, vidéki maradtam a szemükben, de játszhattam és rosszalkodhattam is velük együtt. Ahogy látom, sokan nagyemberek lettek közülük, érdekes érzés az nekem, nem fogadták be a feltaláltamat, a saját Hazánkban, úgy nézett ki már az első években, hogy jobban elfogadták azt a Világban. Ha belegondolok, a magam egyszerűségében élem meg mindazt, amit azóta, arra már éretten, a tehetségem által lett, hivatásomat gyakorló életem során. megtapasztalhattam. Nagy utat tettem meg, ahhoz képest, ami apámmal történt, miután a szülei elváltak és úgy tudta, az anyja meghalt. Nem találkozhatott vele, mert az anyja az apjától elvált és elköltözött. A sikeres vállalkozásuknak vége lett, nem fizették ki a nagyanyámat, de abban sok cimborája segített, hogy a bánatával együtt, elmulattak mindent, úgy hát, a nagyapámnak se maradt, semmije sem. Az engem, megtisztelő, a tehetségemből lett hivatásomért, hozzám érkező, emberek bizalma által, a sorsok, tenyértérképek olvasása, bizonyítékaként, emberismeretből nagyon tapasztalt vagyok. Sokat adott nekem, emberesedtem, azáltal, hogy rengeteg emberrel találkozhattam. ültek velem szemben. Most meg már, egy ideje, csupán a hangomat hallgatják, a kihangosított telefonom által, amikor leolvasom a heringesarpadne@gmail.com által, a gépemre kinagyítható tenyérfotóikról, a sorsukat, tenyértérképüket. Nem tudtam úgymond, befutni, divatos az lettem, az első hét évben, sokat szolgáltattam és oktattam, az általam feltaláltamat, a nagyfaluban, egy általam tisztelt, kitűnő, emberséges által. Nem tudtam beállni a nemlétező sorba, s amikor nem kaptam meg a tiszteletet, úgy, hogy jó minőségben, a saját tudásomnak megfelelően tudjam gyakorolni ott, a hivatásomat, kimondtam, amit szükséges volt hallaniuk. Rájöttem, gyorsan, nem változtattak volna, csak üres szavakkal, ígérgettek, hát elköszöntem. Nyilván nem úgy ment tovább, hogy fejlesztettek volna, felfejlődtek volna, az akkor már, nemzetközi feladataikhoz, ami a Hazánkat már akkor, minősítette. Nem tudom felfogták-e, mert engem, inkább letudtak és lettek mások ott, más minőséget adva, lehet, hogy a személyem változásáról, nem beszéltek, azóta sem. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, tarts ki mellettem, kiló számra van olyanom már nekem, a tartásomban, emberi méltóságomban. Igyekszen, felfejlődni ahhoz, ami a feladatom, akár naponta, ahogy azt illik, ha valaki a hivatását gyakorolhatja, ebben a nehézben, emberesedik, megerősödik, nem az életkorunk függvénye az sem. Ki mikor kapja meg feladatának, a sorsában, a generációs feladatában, amikor ott az ideje, megéli. Ki is lehet kerülni, egy ideig, inkább lelkiismeretfurdalással élni, a könnyebbet választani, ami aztán behozza, a szint alattit. A tapasztalatom az, hogy felkínálja a sorsunk, megint és újra, hogy ne maradjunk le végleg, semmiről se, ami számunkra fontos lenne, kinek mikor, van ott az ideje ahhoz, az meg is adatik. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, várom, hogy ezzel előre tudjak jutni. https://julamami.com Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Tiszteletem.2022.09.03. Tiszteletem. Tiszteletem. Tiszteletem. Átfordultunk címet adtam a föstésemnek. Megváltozott és minden összefügg mindennel, ha elérsz oda és már igényes vagy magadra emberileg. Beértél arra is, emberileg, hogy már tudod, tisztelni az embereket, azon a szinten is, ahonnan elrugaszkodtál. S mivel túlon túl is, tán még azon is túlra, a saját szintedet meg nem élve, határtalan, magasságokra vágytál, másokkal azt számodra már, meg is valósíttattál. Amit tán, generációsan feladatként hoztál, de meg nem valósítottál, hát nem tisztelsz senkit és semmít, ami a múltadra emlékeztetne. Viszont úgy gyakorlod, mintha a hivatásod lenne, bánkódsz is már utána tán, hogy nem azt valósítottad meg. Régivágásúként, tán a botot is használhatnád, mert nem tudtad feldolgozni, hogy akkoriban mi minden, megtörténhetett veled. Már szembesültél vele, nem tudod betölteni azt, amit felvállaltál, mert mire minden elváráshoz, felzárkózni is tudnál, megint megújúltak az elvárások ott. Segíts magadon az Isten is megsegít módon. Neked szükséges, úgy alkalmazkodnod, hogy ne sérüljél bele, az összevissza kavargó, mindenféle hatásokba. Amit nem csináltál meg a sorsodban, az odatevődik nap mint nap feladatnak, az is érted van. Sokféle hatás érhet, nem életkor függvénye az sem, hogy ki mikor jut el oda, hogy feloldja, azt amit, addig nem tudott. Ha a megoldatlan sérelmeket mind kivetítené a Nép, hát síró, zokogó tömegek lennének és mindenhol. A Nép élt itt előbb, teremtett bele a Hazánkba minden jót és szépet, hát tisztelettel legyél, mindazokhoz is, akik nem értenek egyet veled. Ha nem bírsz el a feladattal, mindenkinek, minden szinten, jó minőséget adva, tegyél hát magadért, vonulj el és csak saját sorsot éljél. Jer velem, jó öreg, tarts ki mellettem. bocsánatot kérek, minden érintettől és akár, mindenki helyett. Ha az jól jönne, valakinek, aki arra már nagyon érdemes, hogy érezze, a törődést, hátha elég ahhoz, hogy átgondolja, fölösles, attól várnia, aki arra még nem képes. Van aki látja, van aki majd valamikor, a saját idejében látni fogja, aki már felfogja, tudja, add meg azt, ami jó és szép megjárna már. Mindennek megvan, a maga ideje és jó megoldása, ahhoz, hogy sikerélmény is legyen belőle. Megváltozott minden és mutatja naponta, a helyes megoldásokat, erőltetni nem lehet, viszont ha arra éretten, átlátja, általa maga is fejlődhet. Az alkalmazkodni tudás egy út, amit végigjár, az emberlánya, nem hagy ki belőle semmi nehezet. Hiszen az a nehéz, később megint felajánlja, a jó megoldáshoz, az azóta már, megint, nehezített szakaszát. Amit magához véve, a saját fejlődéséhez is veszi át, a jót és szépet belőle, látja már, hogy emberileg mi nem helyes, s így, általa, önmagáért is tesz. A feladat körbeért, megtalálták a kapcsolódási pontokat és így hasonló szinten már boldogulnak. Tisztelni tudják egymást, az üres szavak, csupán elképzeltek, erőltetések szerint, nem működik, életszerűen igen. Hiszen az élet élni szeretne, meg is tesz, minden szépet és jót, az adott pillanatban érte, mert az alkalmazkodni tudásán is múlik, a jó életminősége. Igen látom, a gmail által átjön, egyenlőre nincs számomra, még, általam jól átlátható megoldás. Hát nem tudom még, a magyarul beszélő, más országokban élőknek, most, csoportosan oktatni a feltaláltamat. Igyekszem felfejlődni a feladatomhoz, nem rajtam múlik, mikor lesz megoldásom, a csoportos oktatáshoz. Mindent a maga idejében, most viszont, se tanácsadó által, sem másik szinttel, nem tud még, az egészséges egyensúlyt is biztosítva, összekapcsolódni. Szükséges hozzá, az a tudás, ami biztosítja emberileg azt, ami egy jó ideig, nem volt meg. Így, hát most, mindenkinek, a saját életritmusára lenne szükség, figyelnie. A többlet – hiány, egyensúlya is, az egyes emberekre van bízva, mikor, éppen, minek jön el, az ideje számukra. Azért nyitott szemmel járjál, mert ha elmégy úgy, bármi mellett, ami megérintett és mégsem, reagálod le, benned marad az. Én magam úgy alkalmaztam, hogy kimondtam, hangosan, tán nem kéne. A saját életminőségükkel, óvatosan, lassan a helyére tenni, a saját szintet építgetni, a lépcsőfokokat, akár ismételve, végig járva, bebizonyosodik a fejlődés is. Ne mástól várd, magadért önmagadhoz képest, az egészséges egyensúlyodra is figyelve élj. Tanulj meg, az adott helyzetben, jól kommunikálni, mindenki más sorsot hozott, annyira más hatások érnek bennünket, akár ugyanabban a miliőben. Tolerancia, tolerancia, tolerancia, a lehetséges mennyiségben, hogy ne sérüljél bele magad sem. Egyészséges egyensúlyt kívánok, szeretettel. Heringes Árpádné. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, https://julamami.com Európa, Magyarország, Paks, Vadász u. 59. a HergálHázból. Tiszteletem.2022.09.02. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, mivel az elődje, nem hozott semmit, hát megváltoztatnám, de nem lehet. Mert üzletasszonynak néznek és úgy néz ki, egy étterem dönti el, hogy mi a kategóriám nekem, kezdő, haladó, vagy esetleg rajongó leszek-e. Emberismeret, van- e neked szülőként, amikor adja a jeleket a gyermeked, nem nyafog, nem jó neki valami miatt, az útvonal, ahonnan érkezik. Lehet, hogy akik gyermekként hozzád, hasonlók voltak, mostanra már, irigyeid lettek, tán neked is. Ha ismernék a sorsukat az emberek, azzal lennének elfoglalva, hogy legalább, azt éljék meg. Ne kelljen, a nem általuk keletkezett, rájuk maradt, rájuk rakott, hiányokat meghagyni, mintha nem csináltak volna egész életükben semmit. Mintha darabra, esetleg tucatra, lenne számolva, a motiváló, lelkes, szíves, gondolkodó, emberséges. Hitelesen tette a dolgát, ami azóta, kiment a divatból, átvette a helyét, tán, a feladatként felvállaltak általi, vagy a kuncsorgásos, hátha neki is pottyan onnan valami, szorgalmasan kattintásos, megosztásos, látszatos, ismertség. Sokan lehetünk, akik, ide teremtettünk és úgy néz ki, ha el akarjuk magunkat tartani, hogy az emberi méltóságunkat megőrizni, a saját jó minőségű szolgáltatásuk által, dolgozni szükséges, egész életünkben. Igen tudom, nem kötelező használni a facebook, sem a gmail.com, csupán lehetőség, szolgáltatások, amiket ingyenesen vehetünk igénybe, nem nekünk szól, nem ott élünk, mások itt a történések. Nem várhatjuk el, hogy megértsék, ne erőltessék ránk, az üzletelést, persze lehet, hogy jó a szándék, csak nem tájékozódtak. Bejön rajtuk minden, kontroll nélkül, pedig szigorúra van, általam, állítva az okos gépem. Magyarországon, a saját Hazánkban, a szülőhelyemen Pakson, lakva, nem kapom vissza azokat, a jókat és szépeket, amiket ide bele teremtettem. Mintha valami Hazátlan megtűrt lennék, nem tudom, mások, hogyan élik meg itt, ha szolgáltatni szeretnének. Mert igyekeznénk, megtartani, amit eddig elértünk, a sok és jó minőséget nyújtó, tehetségünkből eredő, hivatásunk által, elért életminőségüket. Amikor a munkája miatt hozzátok érkezőknek, hogy ne kelljen időt veszítenetek, megengeditek, a használatát a kulcsotoknak, akkor jöhet mehet, amikor jónak tartja, akkor mi van utána. Ki mikor jön tisztába azzal, hogy mennyire legyen óvatos most, kiben bízhat meg, jól kontrollálta-e, vagy megelégszik, a külső adta hatással. A hivatástudat, a hitelesség, a tehetségnek a jól megérdemelt gyümölcse. Ne minősítse le senki, csak azért, hogy neki könnyű legyen, a céljait elérni, ha nem érti, mi történik a döntései után, az érintettekkel. Amit szolgáltatókként, egyéni vállalkozókként, elértünk, azért nagyon sokat dolgoztunk, nem tudja azt, eldönteni, aki nem dolgozott még úgy, hogy gyakran kellett mások döntései miatt, újra és megint és így tovább az alapoktól kezdenie. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.
2022.09.01. Látod, látod, mostanra, már mennyi lehetne, a jó barátod, mindazokat elhagytad, mert a másik oldalukkal, hozták a tehetségüket és gondolkodva abból éltek. Az ügyeddel nem azonosultak, a kiváltságosoknak nem hajbókoltak, meg nem alázkodtak. Inkább az alázatot gyakorolták mindenhova, ami éppen adott volt akkor, ott számukra. A toleranciával küzködtek, sok – sok megalázó helyzetet éltek meg, lám már egy másik szinten, értően, látják át, a miérteket. Ha már, esetleg, szánod, bánod, mert nem volt akkor benne érdeked, hát megoldani nem volt kedved. Használtad azt, amit úgy gyártottál le, mintha magadnak csináltad volna, aztán rájöttél, miért ne azt láttasd, amit, a hasonlóan működők, látni akartak és használtad, mindazt, ami akkor sem rólad szólt. Adni születtünk, s ott van az ideje, annak, midenkinek máskor és másból, máshol, hogy gyakoroljad, miután, már a jól bevált gyakorlatodat elengedni nem tudtad. Ami megtetszett és a hasznodat szolgálhatta, hát azt betudtad magadnak, a lehetőségétől, nem fogtad vissza magad. Más az, amikor, már a Hazánkhoz annyit adtál, hogy jól megérdemeltként, megjárt az már és éppen akkor kaptad meg, hogy kiteljesedjél általa. Könnyen libbentél tovább, a semmiben hagytad, mindazokat, akiket érintett volna az, kiszolgáltatva, a hasonlóknak, amikor, úgy érezted, nem közös az érdeketek, nem akartál osztozni, csak birtokolni. Birtokolni is születtünk és mindannyian, ezért aztán, ki mikor ébred rá, hogy ha nincs semmi, amire nyugodtan ráállhat, ahol gombát szedhet magának. Nem érezheti, hogy a talpa alatt, van annyi talaj, hogy amit feltalált, azt megtarthatja magának és pénzt hozhat az számára, a saját Hazájában. Hiszen az ide, bele is teremtettek hozták össze, azt, ami lett a Hazánkból, mert a Hazánkba, bele fizették és mindig azt, amit tőlük akkor éppen elvártak. Gyarapodott általa a Hazánk, aki kicsit tudott beleteremteni azt meg is tette, aki többet tudott, hát úgy cselekedett. Ha többet adott, a simán gyakorlatias mozdulatoknál, akkor feltételezte, hogy majd eszükbe jut, a döntő embereknek, amikor már nem tud beleteremteni. A Hazánk azt annak megfelelően tolerálva, adja oda vissza, hogy megbecsültnek érezzük magunkat a saját Hazánkban, szülőhelyünkön. Bepótolható mindaz, ami mára már, vagy még, nincsen meg érzetként, Hazaszerető, a saját idődben, nem ismerve fel az emberi nagysádogat, nem lettél. mert túl ment a túlon, az a magasság, amit elértél. Ott már más érzeted van, mintha különb lennél és mindenkinél, onnan már mindent és mindenkit, csupán ugyannabból a szemszögből látsz. Tán úgy szemlélődsz, mint a gazda a jószágaira nézel néha vissza, ami akkor, még tartásosnak látszottak ott sokan, amikor, ahonnan elrugaszkodtál. Pedig emberileg még arra, amit felvállaltál, érett nem voltál, naponta jut eszedbe, a sok hiányosság, amit be nem pótoltál. A napi tapasztalatom szerint, egy adott ideig, ami mindenkinél más és más, vagy megfelelő szintig, bepótolható még, a hiányosságoknak a sora. Mivel ebben a hónapban, ha egyedül élnék, már nem tudnám eltartani magam, annyi bevételem nem lett, megalázó érzés, nem szépítem. Mert nem működik, már számomra semmi, amit az interneten a szolgáltatók másoknak valószínűleg megadnak. Feltaláló vagyok, sok ország olvassa, tán, naponta, a honlapomat, az írásaim, az oktatási rajzaim okán, miatt. Viszont, nem tudtam feljutni oda, a bevételemmel, ahol, mások ennyi feltalált tudással sem, annak megfelelő bevételt is elértek. Ha nem hiszi, nézze meg, lát-e engem, ott, ahol a tudásuk által, jó bevételt értek el, a Hazánkban. Van-e nekem lehetőségem olyan, amit nem szednek szét, még mielőtt eljutna oda, ahol, már várják, a szolgáltatásomat és nem kevesen. Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolni születtem, nem vagyok versenyben sem, hiszen egyedül én tudom oktatni azt, amit feltaláltam. Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az oktatásomért és szolgáltatásomért, engem megtisztelőkhöz és akkor éppen oda. Jó lenne ha tudnának róla, alap dolog az most, ne árts, ne bánts, magadra is jól vigyázz. Ha abban a helyzetben vagy már, hogy összefüggésében is szükséges lenne látnod, íme, van rá megoldásom. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. heringesarpadne@gmail.com, +36302470589 kihangosított telefonom által, történik. Heringes Árpádné a Julamami, egyéni vállalkozóként a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.31. Pihenj csak jó öreg, bocsánatot kérek, szívesen, lelkesen, gondolkodva élem az életemet és szolgáltatom azt, ami, akár naponta, a fejlesztésem által, az alkalmazkodni képes energiám lett. Csirkelábért álltak sorba, órák óta, még nem érkezett meg, / sokfélét tudtak elkészíteni belőle, a családjukat ellátni igyekvő, főzni tudó asszonyok /. Tiszteletben tartották az emberek, ki mikor érkezett és mennyit várakozott, figyelmeztették is egymást, hogy most ő kerül sorra. Ha egy – egy a várakozási időt, nem betartó, sürgető, akadt volna, volt, aki azt kimondta hangosan, végig pironkodhatta a várakozási időt, a helytelenkedő. A saját megtapasztalásaim szerint, adni születtünk és mindannyian, ha az elődök tették a dolgukat, akkor ránk nem maradt, magunkhoz képest, túl sok feladat. Ha az nem történik meg, vagy ha túlzásba esne valaki abban, kap egy féket, vagy átbillen a könnyűbe, ami által, lelassulhat, vagy felgyorsulhat, az életritmusa. Nehezen találnak aztán önmagukra, ha nincs kapaszkodó ahhoz, hogy miért lett volna szükséges megoldaniuk a saját idejükben. Ezt a tenyérrajzomat, ász emberünk, tenyerének neveztem el, többféle sorsot visznek egyszerre. általában irigyelt emberek. A hivatásom gyakorlása közben, a napi tapasztalásomnak az egyike. Ami számomra nagy élményt jelentett, mert hasonlót láttam, a saját, sorsomnak a térképén. Azonnal jöttek a felszínre, az irigységnek az energiájában megélt, az akkor, abban, átélt emlékeim. Nem tudtam tolakodni, se versenyezni nem akartam senkivel. Valahogy már akkor is tudtam, hogy az nem tartozik rám, nem az én dolgom, az ő saját élete, élje meg úgy, ahogy arra képes. Már akkor is, tudtam örülni, a mások jó élethelyzeteinek, együtt örülni, ha valami jó esett meg velük. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasás. Magam rajzoltam meg, minden lapját összefüggésében, egy napon és a saját akkori, tudásomnak a ritmusában, s lett belőle a védjegyes oktatásom. Nem álltam meg, fejlesztem, akár naponta, éppen mi és annak köszönhetően, mikor ér körbe, s lesz a miértnek válasza, az adott ember sorsában. A tehetségemből lett a hivatásom, jó időben voltam jó helyen, amikor, nagy tömegnek számító, sok országból érkezett, emberekkel találkoztam. Megtanultam, mi módon tudom úgy beosztani az időmet, hogy ne várakozzanak, méltatlanul sokat, az engem megtisztelők, azt is, hogy ne terheljem a lakókörnyezetem se azzal. Minden lépcsőfokot többszőr is megjártam, tapasztalva haladtam, amikor már sokat tapasztalt voltam, összefüggésében az oktatási rajzaimat, egy napon és a saját életritmusomnak megfelelően, megrajzoltam. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com
2022.08.30. Ha elhitték, hogy most is, az elképzeltjeik szerinti, múltban, életszerűt élhetnek, meggyőzni nem szeretnék, arról senkit sem, nincs hozzá, a saját hétköznapi tapasztalatimból ismeretem. Én magam az értőket értem és a szolgáltatásomra, is ők jelentkeznek, nem tűntek ám el az intelligensek, csupán nem várják, tovább a semmit, sokat tettek azért, hogy az elért szintjük szerinti megoldásokat keresik. Ha nem becsülik meg, a döntő emberek, az emberségesen is jó, kitűnő, szaktudásúakat, akik, Hazaszeretőkként, reménykedve, még itt vannak, a sok ide teremtett, jó, kitűnő, minőségű munkájuknak a gyümölcsét itt, ahova teremtették, itt is aratnák le. Ismerik a jól, kitűnően, elvégzett, s azzal a Hazánkhoz is teremtett, munkájuk becsületét. A többiek is csupán, a saját életminőségüket keresik, oda telepednek le, ahol a tehetségüknek, hivatásuknak megfelelően, az elért, szintjük szerint, már jól megérdemelten, jól megélhetnek. Jer velem jó öreg, a tapasztalt tudásom szerint, mindenkinek szüksége van arra, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen, nem kiszolgáltatva magát, bocsánatot kérjen. Hiszen az egy erős energia, amiért meg szoktak szenvedni, ha többre tartják magukat, mint a többi, s méltatlannak érzik azt, hogy megtörténjen a bocsánatkérésük. Esetleg az képzelik, hogy majd elfelejtődik, elhalványulhat, annak a jelentősége. Ah, ha viszont a saját lelkiismeretük ragaszkodik, ahhoz, hogy oldják fel, a számukra legmegfelelőbb időben és helyen, nagyon óvatosan ám, mert nem mindenki van azon a szinten, hogy arra, akkor, ott, elfogadó legyen. Emberünk, a generációs feladatait, az anyai ágáról hozza. Meglepetés lett az apjának, emberünk létezése, amikor a nagykorúságánál, az anyja azt, közli vele. A tenyérrajzomról leolvasható, hogy hány generáció volt előzőleg, akikről emberünknek tudomása lett. S az is látható, ami a magzati szakaszában átrezgett, hogy az anyja, lelkiállapota elbizonytalanodott, a várakozási időben. A megszületésére megoldódott, az anyja, már várni tudta, s így, annak a hatása, nem vetült át és nem okozott emberünknek, látható, elbizonytalanodást az élete során. Három irányba ment a sorsa, előbb a tolerancia volt hatással emberünkre, azután meg kétféle párhuzamos sikert mutat, emberünk tenyerének térképe. Amikor már tudja, az emberlánya, mi miért volt nehezített az életében, megoldani is képes lesz, ha ott lesz annak, a saját sorsában az ideje. Minden sors más és más, különböző generációs feladatokat hoztunk, a saját sorsom igazolja, hogy van az úgy, hogy még időben, felfogja az emberlánya, akkor éppen, miért nehezített az élete. Minden, csak ránk vetülő nehezet, nekünk, magunknak, szükséges megoldanunk, hiába várnánk, valaki oldja már meg, helyettünk. Azt úgy, ahogy nekünk jó, más nem oldhatja meg, életszerűen, működőképes, számunkra, az nem lehet, a belső kontrollunk, csak nekünk jelez. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Akik már ismerik a tenyerüket, a megoldásokat is megkapják, hiszen a motiváló énjük, jelzi azt, számukra, s pont a saját idejükben. Azután már veszik a jelzéseiket, mikor, miben szükséges tájékozottnak lenniük, a sorsuk és generációs feladataik tekintetében, annyira, hogy saját megoldásaik, időben történjenek meg. Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, így leírva, az oktatásom közben, az adott pillanatok, által kerülnek a helyükre a magyarázatok. Amikor az egyik feladat megoldódott, azután a következő feladat is a megoldásunkhoz, megadatik. Ideje lenne, hogy minden családban legyen, legalább egy, a Tenyértérképeket olvasni tudó, arra emberileg már éretten. A sorsuknak az értelmezését, a saját döntéseiknek a lehetőségeit, hitelesen felvázoló, az érintettek felé, érthetően, fordítani tudó ember. A belső kontroll mindent jelez, mellébeszélni nem lehet, hitelesítésül, az is értünk van. A lehetősége is adott egyben, annak, hogy ne csak önmagunkért felelősen, éljük meg a sorsunkat. Nem tanítottam be se meg, eddig, az oktatását senkinek sem, várom a lehetőségemet. Ahhoz, hogy a számomra is legjobb módon, tudjam átadni a tudásomat, az emberek megismerjék a saját sorsukat és nyugodtan éljék az életüket. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.29. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, most éppen, itt elől van a legjobb helyed. Az igényességről keveset beszélnek, pedig abban ott van, minden emberséges tartás, tudásnak az utánozhatatlan rezgése, a megfelelő, jó kommunikációhoz az alázat, oda át is megy, ahol értők hallják azt. Az intelligens, nem árt, se nem bánt, önmagára is jól vigyáz, mert tudja, nem pótolhatja, az eredetit, a működőképest, a generációsan ott tartó, emberségesen gazdagokat, senki más. Egyoldalúan, nem megy, követted az álmait, észre sem vetted, csak a saját érdekedét képviseled. Az is lehet, hogy az önimádó szórakoztatásának, a kicsi részlete az, bábjátékot játszol el, nap mint nap. Elfelejtettetek a Hazánkban, a gondolkodókról jó döntéseket hozni, annyit sem szántatok oda, hogy nyugodtan, megmaradjanak, jó minőségű életet éljenek, a születési helyüket is, tisztelni legyenek képesek. Megszereztél mindent, ahhoz, hogy ne kelljen a megoldásokon gondolkodj, amit elég bonyolultnak véltél, amellett álltál ki. Mert magadnak, nem volt ahhoz gondolatod, hogyan kápráztathatnád el, a rácsodálkozókat. Hiszen valami nagyon másra vágytak és elég sokan. Senki sem gondolta volna, ha, egyedül hoztuk a saját sorsunkat, akkor csak mi tudjuk, számunkra jól megoldani azt. Igen tudom, hogy sokan alkalmazzák a saját hasznukra fordított, mondataimat. Maguk szerint értelmeztetik, beépítve a saját érdeküket kiszolgáló, csak számukra jóba, mert, úgy sem értik a többiek, de jól hangzanak, van saját ritmusuk, az általam alkalmazott szavaknak, ott is, ahova megmondóknak álltak. Csupán, sem életszerűen, se sorsot építően, nem működik az, nem adtam át, sem el nem adtam senkinek, magam oktatom, ezt hitelesen, egyenlőre csak. Nem a gazdagságra törekedtem, nem álltam be se ide, sem oda, tartozom, az éppen, engem megtisztelő, bejelentkezőhöz és akkor éppen oda. A tehetségemből lett hivatásomat gyakorlom, egyenlőre eltart a bevételem, nem tudom, hogy lesz ezután, nem terveztek a tudásommal, engem megtisztelve az oktatásommal, sehol sem. Gondolom nem egyedül vagyok ezekkel a tapasztalatokkal, nem gondoltak viszont azzal, hogy az emberlánya fejlődik, mindenféle hatás által. Lefordították, maguk szerint átfogalmazták, bevitték, ide meg oda is, mert számukra, jópofának tűnik, ha azt látják, hogy a többiek nem értik. Egyszerűbb lenne beengedni, végig tanulni, minden oldalát, a sajátja lesz közben mindaz, ami úgy hat az oktatásom közben rajta át, hogy felismeri, mit szükséges neki önmagáért tenni. Ahhoz, hogy most, ami régebben több hónapot is jelentett, ma már délután is lehetséges az, amire addig vágyott, meg is kaphatja. Csupán az lesz a gondja, ha nem vág elég gyorsan ahhoz a hatáshoz, az eddig a kiszolgálókra hagyott, általi, nem túl gyorsan forgó agya. Nem tudja más átadni ezt a tudásformát, jól megfogalmazni, mint én magam, aki meg és feltaláltam. Egy napon, egy ritmusban megrajzoltam és annak megfelelően, alkalmazkodom, ahogy azt, az oktatásomra bejelentkező, felfogni képes. Hiszen nem találkozhatott, máshol ezzel, az életszerű ritmusban, működőképessé váló, oktatási formával. Segítek magamon, hogy az Isten is megsegítsen, ezzel tudtam megmaradni, ebben a 14 évben. Persze könnyebb lenne, ha a kiszemezgetett, lemásolt, az elcsaklizott, is valóban működne, úgy, hogy az hasznára lehetne, mindazoknak, akik a megtanulására rászánnák az idejüket. Nem működik másnak, hiszen a tudás ehhez nálam van, mert én találtam fel és meg. Személyre szabva oktatom, ahhoz van tengernyi, a hivatásommá lett, tehetségem általi gyakorlatom. Ha nem kapom meg, a megfelelő tiszteletet, nem vállalom az oktatását, sem a szolgáltatást. Akik ahhoz szoktak, hogy napi szintű, önmaguk fejlesztése helyett, másokat fejlesztenek, mert jól bejött nekik, senki sem kontrollálja őket. Volt aki azt mondta, ugyan már, kiszolgálhatják magukat, azt csinálhatnak, amit akarnak, senki sem ellenőrzi, honnan kitől van az. Vagy elmennek az előadásokra, tán igénybe veszik, azt a szolgáltatást, ami életszerű, hat, működik és utána előadják, mint a sajátjukat. Hiszen újként hat az, minden felelősség nélkül, divatossá tett sületlenségeket szajkóznak, mert szívesen mondogatják utánuk sokan azt. S amikor körbeér, nem tudják kezelni, mert hirtelen döntöttek, nem tudtak elmenni a lehetőség mellett. A sok üresben körbe – körbe kerengetett meg, várja a következő mondatokat, hátha azok majd, a saját életminőségükre is jól hatnak. Megmagyarázták maguknak, hogy ha mások is úgy cselekednek, akkor miért ne, tennének hasonlóan. Annyit azért még, ezt a tudásformát, magam találtam meg és fel, nem tudja senki más, hatásosan, úgy, hogy át is menjen, tovább adni, csak én magam. Ha még ott tart valaki, hogy a tudás hatalom, hát alaposan kiment a divatból. A tudáshoz mostanság kellő alázat, tolerancia, az emberi méltóság gyakorlása, emberséges tartás, napi szinten fejlesztett, jó kommunikáció szükséges, egyébként, nem életszerű, nem hat. Jer velem jó öreg, majd csak, ráébrednek, a belső kontrolljuk, nem hagyja tovább szunyókálni, az emberi méltóságukra igényeseket, hiszen néhányan már túl aludták magukat, alaposan le is maradtak. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Tudom, ahhoz vannak szokva sokan, hogy megmondják mit tegyenek és meg is oldják, az adódó problémáikat helyettük, így lesz belőlük, a kiszolgálásuk által, egy idő után önmagukhoz képest, tán, túl könnyű.
Nem tudom kiszolgálni, az arra igényeseket, hogy más neve legyen az egyszemélyes oskolámnak, mert így kaptam meg hozzá az engedélyt.
S azóta, már annyi mindent megváltoztattak,
hogy maradok annál, ami biztosan tükrözi,
az oktatásommal járó tudást.
Bizonyára,
nem jönnek be az oktatásomra,
akik úgy gondolják, az,
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó,
hozzájuk már, méltatlan megfogalmazású.
Nem tudja más, a feltaláltamat, oktatni,
se fejleszteni, sem úgy kiszolgálni,
az arra már érett embereket,
hogy az át is menjen teljes egészében,
amit akkor megértettek, a saját tudásukká váljon.
Megértik, egy – két oldal rajzom után, hogy menet közben, a nehezebb oktatási módom, kitakarítja belőlük az értetlenséget, a meg nem értők helyett, már megértők lesznek. Mivel gondolkodniuk és dönteniük is, szükséges, az oktatási módom által. Úgy lesz, majd a sorsuknak, a megértése, is könnyebb, utána, miután feldolgozták a tanultakat. Azután, ki mennyi idő után, gondolkodva élnek és nem futamodnak meg, hiszen tudják, önmagukért, saját maguknak szükséges tenniük.
Honnan jöttek,
mit hoztak sorsuknak,
generációs feladataiknak,
hozzá is látnak,
miután megértették a miérteket,
már tudják, mit és hogyan oldjanak meg.
Megy az életük tovább, a maguk módján, s amikor legközelebb elhangzik, egy hasonlóan rezgő mondat az életükben, lapoz az agyuk és már tudják, mire figyelmezteti őket. Megértőbbek lesznek a többiekkel, nem kritizálják őket, hanem fejlődnek azáltal is, hogy már tudják, minden sors más és más.
Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, történik az szolgáltatásom. heringesarpadne@gmail.com, és a +36302470589 nem túl okos, kihangosított telefonom által, más lehetőségem nincs. Tisztelettel: Heringes Árpádné a Julamami
2022.08.28. Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is teszi az utat, a jóhoz és a széphez, újra megint fejlődve és úgy is teremtve. Mert, a saját Hazánkban is, jó minőségű életet élni szeretne, mindenki aki ide született, bele teremtett, azt a minőséget élné, amit szívesen, lelkesen, gondolkodva, a tehetsége, a hivatása által, ide bele teremtett. Akkor is, amikor a Nép gyermekeként, ide születve, az iskolákban jól teljesített. Azzal már készült a felnőtt életének a hasonló minőségére, hiszen a Hazánkba, bele teljesített. Minden percben átélve a sikerélményét annak, a jónak és szépnek, emelte a saját, a generációs szintjét, a Hazánk szintjét is, akkor is, amikor önmagáért tett. Tiszteld önmagad, hogy tisztelni tudjál másokat. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Vigyázz, hogy mit kívánsz,
mert ha megadatik, abban fogsz, azután, magad is élni.
Amikor az emberlánya, tudja, hogy amit feltalált, az túl sok,
azóta profivá vált hasznára vált. Tán, ki – ki emelve, belőle, a mondatainkat, erős hatásokat váltottak ki, azokkal az üzletmenetükre. Nem az jutott akkor eszükbe,
hogyan találják meg, a módját, hogy ami a miénk volt,
amíg el nem birtokolták, azt ne, a sajátjuknak, tudták be.
Tán azzal az indokkal, magyarázkodnának,
hogy előszőr ők találtak rá,
az internet világában,
az életkorunknál fogva, abban is, védtelennek látszókra.
Inkább vegyék számba azt, hogy nélkülünk, mint, feltalálókként megalkotott, mondataink nélkül, nem tartanának ott. Aztán meg rákapnának és a további, sikereiket is általunk, a hiteles mondataink által, biztosítanák be, hiszen bejött nekik. Így aztán, feltalálókként csak vegetálunk, mások meg, a kiszemezgetett, mondatainknak, a jó hatására, gyakran és biztosan, jókat profitálnak így, belőlünk. Hiszen pontosan tudják, a Hazánkban, senki sem vállalt fel bennünket, úgy, hogy tudná már, hogy mi mit tudunk. Pedig lenne megoldás erre, akik úgy használták mindazt, ami a miénk, önszántukból tegyék jóvá. Úgy, hogy az a pénz mennyiség, ami addig nem jött be, a tudásunk által, mivel nem kaptunk lehetőségeket, arra. A saját bevallásuk szerint, kérhessék mindazok, akik már elég érettek ahhoz, emberileg,
hogy az önmaguk által megfogalmazott, profitjuknak megfelelően, utalhassanak, hivatalosan. Mint, a sikerdíjunknak, megfogalmazott, fizethessék be számunkra, ami hozzánk, hivatalosan, bárhonnan, egy az egybe, az elutalt, összegben meg is érkezik majd. Abból aztán, a mi ügyünkből eredően, megtisztulhat, a lelkiismeretük, mi meg, abból, jó minőségben eltarthatjuk magunkat. Úgy, legyen, az, hivatalos és kapja a kártérítés csúfságos elnevezése helyett, a megkésett sikerdíj, elnevezést, az. Ah, hátha szívesen tartasz velem, jó öreg bocsánatot kérek. Amit én már megtapasztaltam, oda sokan most indulnának el, nekem nem gond az, nekik lesz furcsa, hogy mennyire elkéstek azzal. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Érted, ha már emberileg elég érett vagy arra, hogy ne mások után menjél, hiszen van saját sorsod, generációs feladataid neked is.
Tessék mondani, ha amikor, az eredeti szavakat, meg tetszett változtatni és azokra tetszett alapozni, mindazt, ami által azóta élünk. Ami megváltoztatta, a Hazánkban élőknek, a Nép azon rétegének, nekünk, a lehetőség hiányosaknak, a sehova, semerre, semmibe, maradtaknak, az életünket. Arra van-e magyarázat, gondolták-e azt, hogy közben, az önmagunk által elértekhez képest, fékekkel, átnevezésekkel, nehezítettekben élve, sokunk, közben meglátta összefüggésében. Mindazt ami az eredetihez, a valóságban, csatlakozni tudna és sok embernek lenne használhatóan, életszerűen a hasznára. Mivel önmagunkat tartjuk el és azom közben, még a Hazánkhoz is adunk, ahhoz, hogy el tudjuk tartani magunkat, nagyon ragaszkodunk. Hiszen, az is adja, az emberséges tartásunkat, szeretnénk, annak megfelelően megélni abból amit, mi magunk, keresünk, ahogy azt megérdemelnénk, jó minőségű életet éljünk, a saját Hazánkban, a munkánk becsülete, által, amíg élünk. Aki ezt még felfogni nem tudja, sokat szükséges még, emberileg tapasztalnia a gyakorlatban a munkája által, és pótolni mindazt, ami, általa kimondva, szakmailag is hiányosan hat. Viszont megváltoztatja az életminőségünket, úgy hat, az a saját megítélésünre, ránk, a Népre, mert az országunkra is hat az. A fokozatosság által való tapasztalásnál, szükséges az is, hogy rájöjjön, mit jelentenek, a munkája, az embersége, jó munkaminősége, megélései, általi ráhatások, amit azonnal, a mondjuk, kirakatban él meg. A másolatok, csak másolatok, ha ennyiféle döntés lehet, a feltalálók felett, bizonyára, van aki vállalja a döntése felett, a felelősséget. Nem tudom, tudja-e, ha felelős önmagához méri azt amit elért, el tudja helyezni, oda, ahol működőképes, hétköznapi szinten. S van, aki a felszínen jól láthatóvá tettek, szerinti magasságot érte el és megugorta. Mindazokat a lépcsőfokokat, amikre lépni nem volt akkor éppen kedve, s nem is szóltak arról neki, hogy tán nem kéne. Sőt, nem mondta senki se neki, hogy a gyakorlat teszi a mestert, s ahhoz, sok jó minőségű munka szükséges. Viszont, mivel, annál is, magasabbra helyezte magát, hiszen azt érezte, már azt is megérdemelte. Ha lúd, se fuldokoljon, viszont legyen, jól fogyasztható hája is, a fogyasztható minőséghez, a kisütéshez. Sokunknak, drága a töpörtyű is, s van, akinek megfizethetetlen, mert nem láttak bennünket el, megfelelő lehetőséggel, számunkra, az életkorunkban is megoldható, a tehetségünkből eredő hivatásunk gyakorlásához, eszközökkel, jó minőségű munkalehetőséggel. S az által, nekünk megoldható sikerélményekkel, hogy jó bevételünk lehet, annak megfelelően, amilyen jó minőséget, mi most, amikor beérett az emberségünkhöz, a tudásunk, mindazok által, adni tudunk. Hát ne találjon fel, aki nem ismeri az összes megoldást, vagy nincs pénze ahhoz, hogy az a világhálón jól el is tudja adni. Oda, ahol arra már emberileg is éretten, várakoznak, a nekik is megfelelő, a szintükön lévő, jó megoldásaikhoz, jól jönne a tudásunk, fejleszthetnénk és mások is fejleszthetnének. Ha lenne aki felelősséggel, felvállalva bennünket, mint a Hazánkban élőket, a szakmánkban, feltaláltjaink által, már évek óta, összefüggésében látókat. Nem tartanának bennünket a szintünk alatt, hogy csupán onnan láthassanak, azokról a szintekről, akik nem érettek még arra, se szakmailag, sem emberségükben, hogy felfogják mit is látnak. Mert ha nem vagyunk láthatóak, azokon a szinteken, ahova a feltaláltjaink, szakmánk, a munkánk becsülete, a hivatásunk, kontrollálható tehetségünk, által, már tudják mit látnak. Akkor mi nem is létezünk, így könnyen elbánnak velünk, mindazok, akik viszont abban nagyok, hogy betudják maguknak, mindazt amiből mi jól megélhetnénk, tán, már a saját Hazánkban is. Tán, éppen úgy illene ahhoz, mint a még ki nem hűlt kenyérhez, az otthon kisütött töpörtyű és az abból készült zsíros kenyér. Aminek, ha rákerülhetett, a tetejére, a lilahagyma, vagy ráreszelt foghagyma, fenséges étek lett belőle. Régebben mondták, azzá válsz, amit megeszel, most jól nézd meg, hogy a pénzedért mit veszel, milyen minőséget kapsz. Ugyan, hol és milyen körülmények között, készítik, eladásra minazt, ami csábítóan csomagolt, vagy jó minőségű, a megfogalmazása annak, hát a vevőkre erősen hat. Pedig mindennek, megvan a maga ideje és számodra jól ható szintje, annak van egy, az elkészítéshez szükséges idő, a várakozáshoz is, szükséges ideje. A megfelelő életminőségedre ható, sikerélménye, ha magad csinálod, az étked, az elkészítéséhez szükséges, közbeni, tapasztalásod is meglesz. Amiről azt is látod, amit késznél már nem, végig is kísérheti hát, az elkészítésnek a folyamatát, a jó érezését közvetiti az gondolkodó agyadhoz, az azzal járó, jó élményeket, a végén, a sikerélményt nyugtázó két szemed. Sokat kap azáltal, a hétköznapi tapasztalás közben, az emberlánya, a fokozatosság élménye megmarad és amikor újra hat, már ismerős a gondolkodó agyadnak. Ha van, elég abból, ami már, a megélésben, csak keveseknek tetszik, a tudásához és a sorsához, bőven, vagy aktuálisan, éppen, kellő alázata. Nem igazán akarják megérteni, én szerintem, a tudás nem hatalom most, hanem valami plusz energia, ami hat ada ahol a tudás, úgy keletkezett, hogy a saját megélései gyanánt lett, felfedező általa. Nem téveszthető össze semmiféle, ki ha én nem hatással, mert az pont az ellentettje, a valóságos, saját tudásnak. Jer velem, jó öreg, másom nincsen, mint az íráshoz a lehetőségem, azt sem tudom, kinek írom itt le, előbb és lesz belőle kiváltsága, vagy nagy pénze, amiből én nem látok, és nem is tudhatok bevételként, magaménak, semmit . Nincs más módom, mint a várakoztatásban, amit éppen szükséges, az eddig elért, jó életminőségemnek, a megtartásához, azt legalább, igyekszem és remélhetőleg, naponta, meg is óvom. Nem üresben várakozom, ide leírom, mindazt, amit már naponta összefüggésében, a tudásom szerint meglátok. Mind ehhez a sokaknak, akik tán ugyszintén nem látszanak, is, jó egészséget és jó szerencsét kívánok. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.26. Aztán miért jó az, ha nem fejlődhetünk, pedig szeretnénk, tudni mit miért, úgy várnak el tőlünk. Hiszen aközben is fejlődhetünk, használjuk az agyunkat, az egyszerűt követjük, nem akarunk senkit sem legyőzni, se meggyőzni. Csupán nem szeretnénk magunkat befőttnek érezni, ami arra vár tán, hogy majd egyszer valaki, jól megtölti a bendőjét általa. Értem én, hogy miért nem jó az, ha megtanulunk segíteni magunkon, hiszen akkor nem marad meg, a látszata annak, hogy micsoda nagy agy, vezényli le ezt az egészet. S nem lehet az másképp, csak úgy, ahogy a megmondó embernek éppen kényelmes lehet. Amit meg és feltaláltam, azért már sokszor megszenvedtem, ha megszólítottak, hogy gyere közénk, egyszer – egyszer elmentem úgy is, hogy már felnőttnek számítottam. Hiszen gyermekként, a nagyfaluban, jártuk a hirtelen lett, nagyszüleimmel, azokat a helyeket, ahova már nem előszőr mentünk és elvártak oda, a jó minőséget nyújtó zenélése miatt, a nagyanyámmal, bennünket. Amíg a nagyanyám harmonikázott és meghatódtak általa sokan, addig mi gyermekek játszottunk szépen csendben, ahogy azt ott illett. Nem járhattam egyetemre, akadémiára jutottam be, ahova azért mentem, valaki mondja meg nekem, mit miért úgy mondok, amikor, a tenyereknek a térképét leolvasom. Megtudtam, megtapasztaltam, amit csak lehetetett, mivel addigra már azt is tudtam, hogy nem vezetni születtem. Hát nem volt affinitásom arra sem, mentem tovább és tapasztaltam, előbb, a gyakorlatban, s miután összefüggésében megláttam, meg is rajzoltam. Így a saját meg és feltaláltamat oktatnám, most is, nagyon sok jelentkező lenne arra, a maguk által jónak tartott megoldásokat, üzenetként, kapom naponta. Beérett az oktatásom arra, hogy legyenek hozzá eszközeim, viszont nem adatott meg számomra most, annak a pénz mennyiségnek a megteremtése, ami ahhoz szükséges lenne. Ha meg a szívességből felajánlottakra gondolok, onnan már megjöttem többszőr, a vége az lett volna, hogy magának tudja be. Nem elherdálni szeretném, leginkább, a már arra beéretten, jó minőségben, a szintjének megfelelő, méltóképpen jó megoldását keresem. Várakoztatva vagyok, úgy 14 éve, nem vállalta fel senki sem, hogy mit találtam meg és fel, nem látták át és így, felvállalni sem tudják. Sokaknak ott lenne a helye, még sem jutnak be, a nekik megjáró, legjobb egyetemekre, mivel nincs rá pénzük. Ah, most rögvest bocsánatot is kérek, nem feszegetném, a most éppen bevétel mentes időszakomban, a nagyon szűkös határaimat. A megoldás arra a közbenső időre, a saját agyuknak a sikerélményeinek a szinten tartására jó, az amit meg és feltaláltam, összefüggésében, az oktatásához jó minőségben, megrajzoltam. A múlt elmúlt, gondoljál most, a mai napra, sikerélményekre vágyna a gondolkodó agyad, nem punnyadásra. Íme itt van, megrajzoltam, 153 oldal, az oktatási formája, mivel mindenki más sorsot és generációs feladatot hozott, mást fog kihallani és meglátni általa. Ami beleillik majd, a saját sorsába, úgy, hogy azt a pillanatot nyugtázza majd a gondolkodó agya és utána már a sajátja, a megfelelő sejtje elraktározza. Ah, persze, sok lesz ez mára, a gondolkodó agyamnak, igénye szerint, írok naponta, mivel nincs, magyarul beszélő jelentkező az oktatásomra. Hát csak nézem, hogyan száll el a lehetőségem, na meg mindazoknak, akik képesek lennének lefordítani azt, a más nyelveken bejelentkező, tanulni vágyóknak. A meg és feltaláltamat, kispénzzel csupán araszolni lehet csak, a nagypénznek nem érdeke valószínűleg, az, hogy az emberek használják, a saját fejlődésükhöz, azt amit feltaláltam. Be és megtanítható lenne sok – sok arra emberileg is érett és más nyelveken is beszélő emberséges, akik lehet, hogy most csak néznek ki a fejükből, mert nem tudják, hogyan tovább. Nem tudunk egymásról, ők nem olvassák azt amit ide írok, én meg nem tudok róluk, hát szükség lenne, valamiféle összekapcsolódási lehetőségre, mert anélkül sokan várakoztatva vannak a semmire. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, nem gond, ha nem érted, más dolgod van neked, tiszteletem. Sokan, mások meg, mivel keresik a jó megoldásaikat, értik már, mert ugyanúgy, a lehetőségeik hiányát élik, és mostanra már túl hosszú ideje annak. Mindenki más tehetséget hozott, más időben, másképp éli meg, más és más, kultúrának megfelelően fogja fel, helyezné, el magát benne, ha lenne ahhoz lehetősége. Szép napot, kellemes napot, jól megélhető életminőséget, kívánok, mindenkinek, akiknek ez most jól esne, hogy a mai napját úgy élhesse meg. Nyugtázva, hogy nem csak elment egy nap megint, a semmibe, hanem az amit közben, gondolkodva felfedezett, jó érzéssel töltötte el, a lelkes, szíves, motiváló énjét. Talán lesz remény ahhoz, hogy a racionális énjét fejlesztőkhöz is eljut, a saját érdekeltségeikben, esetleg a családjaikban, felfedeznek valakit. Aki más feladatot hozott, s megértik, hogy miért nem követte őket, lehet, hogy meg is bocsátanak nekik. Vagy, tán eszükbe jut, hogy nem kevesebbet hozott feladatnak az őket nem követő sarjuk, hanem a másik oldalát erősítené fel a családjuknak. Bocs, bocsánat, most mára, lehet, hogy békén hagylak. Ha az emberlányának van alázata ahhoz, amit meg és feltalált, ne várjad tőle, hogy vitába bonyolódjon, érvelni tanult meg, a sok várakoztató év alatt. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, védteleneket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Hazaszeretőként, embertisztelőként, gondoskodásáról biztosítja midazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják, mert nem látják át, azt, ami nem róluk szól. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal, a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie, minden szinten, az érintetteknek. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. https://julamami.com, heringesarpadne@gmail.com Tiszteletem.
2022.08.25. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Segíts magadon, az Isten is megsegít a módja, számomra, sok éve megoldom, ismerem a sorsom.
Nem gond ám az se, ha gügyének nézel, ne olvasd el, menj tovább, nem szükséges fejlődnöd sem, ha úgy döntöttél, elég az egyik oldaladat ismerned.
Nem vagy felelős értünk, akik által, észrevétlen, gazdagodtál, vagy a tehetségedre, általunk találtál. Ha úgy döntesz, hogy semmi közöd, az eddig történtekhez, nyugodtan tovább is léphetsz, sokan teszik ugyanazt.
Egyéni vállalkozók, szolgáltatók vagyunk, nem szolgái senkinek, ha mégis úgy döntenénk, az egy nekünk, rólunk szóló, más történet.
Nem tudom, tudod-e, mivel senki sem felelős értünk, a saját Hazánkban, ránk lett bízva, hogyan oldjuk meg, a naponta zúduló problémákat. Amikor már úgy érzik, hogy felhalmozódtak, akár naponta változtatják, gondot nem jelent az sem számukra, a lényeg a papírforma.
Azokban a magasságokban, nem szükséges a lábuk alatti talajra figyelni, majd megóvja a sok rajongó, őket mindentől. Mindaddig, amíg az érdekük arról szól, ha megváltoznak a körülmények, majd másokról szól a rajongásuk.
Nem kapunk annyi nyugdíjat, hogy meg tudnánk élni belőle, pedig dolgozunk egész életünkben. A Hazánkban tán van is annyi tartalék, futná arra, amire a megszokott módon, szükséges lenne. Ah, oldjuk meg, azt halljuk, tőlük, akiknek felelősnek kellene lennie, mindenért, amit felvállaltak döntő emberekként, mi vagyunk a Nép, belőlünk, általunk lett, a Hazánk.
Nem szeretnénk eltartottak lenni, hiszen egész életünkben azokat a sikereinket éltük, amit a munkánkból megteremtettünk, ismerjük a munka becsületét. A tehetségünkből élünk, napi sikereket élünk meg most is, feltaláltunk valami az emberek számára fontosat, nincsen belőle több csak egy.
Vannak országok, ahol nagyon megbecsülik a feltalálókat, a hitelesen szolgáltatókat, hiszen adják, a szinteket, hitelesen tartva, mindazok által, a Hazájukat.
Mi akik, nyugdíjasként, a Világ felé, szolgáltatók vagyunk, évek óta, megváltozott a szolgáltatók szerinti megítélésünk, nem a teljesítményünk minősége miatt.
A hatalmaskodás tetszett meg tán ennyire, sokaknak, akik úgy érzik különbek mindenkinél, erősen hat az, hogy hiányzik viszont az emberséges igényességük.
Erre is rájönnek, amikor eljön az ideje, hogy szembenézzenek azzal, amit egyedül maguknak köszönhetnek, mint teljesítésüket.
Itthon a saját Hazánkban, nincsenek számunkra, a kialakult helyzetünknek megfelelően, megoldások, nem gondolkodtak úgy, hogy nekünk is legyen a saját Hazánkban megoldásunk.
Hahó elfeledkeztek róla, hogy előbb voltunk itt, a Hazánkhoz teremtésben otthon, szorgalmasan éltünk. Mert mi már ismertük a Hazaszeretet érzését, előtte annak, amikor úgy döntöttek, hogy fölénk kerekednek, megmondó embereknek.
Mivel, nekünk, számunkra is láthatóan, most már, csak sok pénzért adnák azt, ami eddig, a tehetségünk által elvégzett jó minőségű, munkánkból ered. Jó minőségben, hasznosan, alkalmazható, jó munkánk gyümölcseként, úgy élik, mintha maguk teremtették volna.
Számunkra a jó megélhetésünket biztosította, a tehetségünk által adott tudásunk, mindaddig, amíg hozzáértő emberek döntöttek.
S nem rugaszkodtak el a talajtól, olyan magasságokból mondják meg, hogy miként éljünk, hogy annyi hitelessége sincs, a megfogalmazásuknak, hogy legalább látnák azt, amit nekünk megélhetésnek szánnak.
Most, online, vagy nem okos telefonon, nincsen megoldásunk ingyenesen valami miatt, le kerültünk valahova, ahol már más elbírálásunk lett, csak a szenvedői vagyunk annak.
Anélkül, hogy tudnánk róla, mi történt, tán csak annyi, hogy az addig megszokottan jól működő, minősítésünket nem védte meg, időben senki, akinek az akkor a feladata lett volna.
Bennünk van az érzés, hogy mi is minősítsük azért, akik nem végezték el, megfelelő minőségben és időben, a szintjük feletti, hozzájuk képest, túl nagy, a tudásukhoz, túlvállalt feladataikat.
Tengernyi sok nőhetett ki, lehetett azóta, látszatra profi és ha nem nézed, alaposan át az apró betűket, holnap már nincsen semmid sem.
Mivel nem adnak már, a Hazánkban semmit, számunkra elfogadható áron, ahhoz, hogy nekünk megfelelően, szolgáltatni tudjunk, nem tudunk hova fordulni.
Mivel nem álltunk be a nemlétező sorba, tisztességben, becsülettel szeretnénk megöregedni, a lelkiismeretünk szerint, a sorsunkat élni. Ahhoz szoktunk, hogy tervezünk, elvégezzük és a jutalma, az annak megfelelő életminőségünk, eltartjuk magunkat, megtartjuk a tartásunkat. Úgy néz ki, hogy az arra éretlen döntőknek, fölösleges gondok lettünk, a jól látni is alkalmatlan, hozzájuk képest, túl magas szinten élő, magukat jelölő, önjelölt, döntőknek.
Még nem jöttek rá, ha mi nem teremtünk, nekik kell majd sokat és jól, dolgozniuk. Úgy, hogy annak megfelelően, amit bele teremtenek a Hazánkba, azért megbecsülést, ugyanúgy nem kapnak, mint ahogy velünk bántak.
Adok – kapok, egészséges körforgásban maradok, megyek tovább a nehéz úton, pedig már teljesítettem többszőrösen, van hozzá energiám, teszem az éppen adott dolgomat.
Nem adom fel, feltaláló vagyok, azon leszek, hogy megoldom a magam módján, ahogy eddig mindig, leírom ide, ez mindig bejött.
Hátha idetéved valaki és elolvassa, szemezget belőle, életszerűvé teszi, úgy, hogy nem kérkedik vele, mert érzi, hogy emberileg érintett benne.
Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, nekem ez nagyon megy, nem magamért teszem, már nincs miért, viszont, hátha megjön a kedvük hozzá, akiknek eddig nem ment.
Láttam én már olyat is, akinek nem sikerült, megoldani azt, amit sok – sok évig halogatott és egyszer csak, az összes feladatát kapta meg, úgy, hogy nem készült fel rá, emberileg. Időben jelentkezett be, hát, nem rogyott bele.
Tisztelettel élj, hogy azt is kapjad, a saját idődben majd és ne azt, amit okoztál anélkül, hogy amit felvállaltál, tudtad volna, hogy megfelelő emberséges tartásod volt-e akkor, ahhoz.
Kiszolgáltad magadat, mások tudását használtad, fel és kihasználtál sokakat, mert nem mondta senki tán, hogy amit lehet, azt azért nem szabadna.
Vagy csupán az üzletben győztél le és meg mindenkit, az akkor vélt, igazadról, úgy, hogy mire felébredtek, már rájöttek kiben bíztak akkor meg. Tán nem kellett volna, ott maradtak kiszolgáltatva, az üresedésben is nagy törtetésben lévőknek, mert üzletembert játszanak, nekik már csak a pénz számít és semmi más nem.
Engem nem a pénz tett emberré, nem tudtam volna meggazdagodni, mert mást adott a sorsom, mindent meg is csináltam. A tehetségem által, találtam a hivatásomra, sokan tiszteltek meg mindazért, amit, a tudásomnak megfelelő, alázattal szolgáltattam számukra.
Az idén minden felszínre jön, nehéz időszak következik mindazoknak, akik nem akarták észre se venni, nem nőttek fel, emberileg a feladatukhoz.
Vagy túl korán kaptak meg mindenféle jót és szépet, nem kellett tenniük se érte, potyogott a manna, emberi tartást, az, számukra, nem adva.
A Logo átrajzolása látszik, ki mikor engedte ezt meg magának. Magyarországon fizettem ki, a védjegyet, mi történik, ha arra sem figyelnek, hogy az is hiteles maradjon.
Amikor nem tudod, hol vannak, az emberileg elfogadható határaid, feltételezed, hogy különb vagy másoknál és meg is akarod mutatni azt.
A nagy igyekezetedben, azok által, előfordulhat, vakmerően, megcsinálod mindazokat, amiket később már, felvállalni nem akarsz.
Erről szól az, hogy a saját idődben, lenne szükséges, bocsánatot kérni. Mert ha a hazugságaidra halmozod, az összes többi hasonlókat, bizony – bizony, azok már, menet közben, sok – sok ember számára láthatóvá válnak.
Ha nem hozod helyre, amíg lehet, egész életedben magyarázkodhatsz, mert nem hiszik el, azután már, amit a valóságnak megfelelően mondasz, azt sem.
Ah, ha még időben, pénzre válthatnám, a sok éven keresztül, napi gyakorlatban átélt és egy napon, összefüggésében, elméletre megrajzolt, 153 oldalamat, azt a. Tudom, nem felelős ezekért senki sem, nincs szükség, a működőképes, hasznos, életszerűvé tehető, emberséges megoldásokra.
/Emberi jelnyelnek neveztem el, ahogy oktatom, átmegy az oda, ahol arra már igényesen érettek emberileg, hogy mind a két oldalukat fejleszteni legyenek képesek /.
Mint azóta, már az oktatási formáját, mindannak, mint működő emberismeretet, még csak egyedül oktató, Heringes Árpádné a Julamami, csupán, egyenlőre, én magam oktatom.
Hát, az eddigi önmagamhoz képest, magamat most is, eltartani képes, a tudásomhoz mért és a sajátommá vált, alázatommal is, tartásosan, már a megérdemelt szintemen, jólétben élő, emberismerő lehetne belőlem.
Ha nem megy át, nem gond. Akinek átmegy, érti és meg is éli, hogy önmagához képest, mi minden hiányzik a jónak és szépnek, a megéléshez, a saját Hazánkban számára. Sokan vagyunk, akik mindent, ide teremtettünk, aszerint szeretnénk most meg is élni. Magunkhoz képest, igényesen szeretnénk, mint aki most is otthon van itt, a saját Hazánkban, a hétköznapjainkat, az egyszerűben is, nagyszerűen meg szeretnénk most is élni.
Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha, megjön az igényessége rá, az arra már emberileg éretteknek és még időben lesz számukra az, hogy fejlődni szeretnének, a saját sorsuknak is teljesítve. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., által működik az egyéni vállalkozásom. heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, a frissen készült, tenyérfotókat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom, ami által szolgáltatok. Tiszteletem.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, https://julamami.comA jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Gondoskodásáról biztosítja midazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.comA nyugdíjam nem volt elég ahhoz, hogy kifizessem a Julamami védjegyet, spóroltunk rá, sikerült. Ezek a kisember sikerélményei, amikor a telefonhíváson elhangzott, hogy költözzek el, a szülőhelyemről, mert aki hívott megérkezett. Sok mindent mondott, szakemberként mutatkozott be és hozzátette, sárga lapja van, nem büntethető. Így kezdődött a vesszőfutásom, megüzenték, hogy ne menjek ki az utcára, a lakóhelyemen Pakson. Kimentem, a megoldást kerestem, hol bérelhetnék egy helyet, ahol az engem megtisztelő, az / Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó /. tudásomért, hozzám érkezőkhöz méltó a helyszín és a környéke. Felelős voltam értük, ne történjen semmi kellemetlenség velük közben, sem utána. Azután már történtek velem mindenféle nekem szóló történések, hogy félelmet keltsenek bennem. Nem hagytam el a szülőhelyemet Paksot, itt lakom azóta is. Most 2022.08.23.-án még a gépem, olyan hirdetéseket közöl velem, amik csak nekem szólnak, mondja a szolgáltató, mert ők nem látják azt. Eddig megoldottam, mindent, most is azon vagyok, felszínre hozom, hogy mások is láthassák, a zaklató vakmerőket. Nem a pénz csinált belőlem embert, sem feltaláló nem a mások összegyűjtött pénze által lettem, ezzel a tehetséggel születtem. Nem engednek be a saját születési helyemre, pedig már győztek megint, tán lehet, hogy nem biztosak még benne. Mert nem zárkóztak fel, tán még, emberileg a nagy sikereik magasságos szintjeihez, pedig egyoldalúan, csupán csak látszatra megy. Nincs bennem a versenyhez, pocsékolni való energia, nem arra születtem, hiszen tudom, győztes csak egy lehet mindenben. Hála Isten, a tehetségemhez, hoztam a megfelelő alázatot is, így az irigységet tán sosem ismertem, segítőnek születtem, az is megvolt, ki van pipálva. A lépcsőfokokat végig is jártam, amikor szükséges volt, szintet is váltottam, lehet, hogy nem számoltak azzal, hogy feltalálóként, magam oldom meg, a nehezeket. Azon voltam, hogy mindent, amit a sorsom elém tett, nem halogatva, hanem a saját időmben oldjam meg. Láttam, hogyan nyúlkáltak bele, az unatkozók, a segítőkként tehetségesek életébe, hát sokan ellehetetlenedtünk, újra és megint hozzákezdtünk, mert akkor már tudtuk. Nekünk szükséges megtalálnunk a racionális oldalunkat használva, a magunhoz mérhető, jó minőségű életünkhöz a számunkra is járható utat, mindannyian, birtokolni is születtünk. Nem ártunk, se nem bántunk, magunkra is jól vigyázunk, ez nem a racionális oldalukkal hozott tehetségesek sajátja, ez a motiváló, lelkes, szíves, emberségesek sajátja. Én most tanulom, a racionális megoldásaimon dolgozom, nem mások által, a saját sorsom és generációs feladatom által, megoldom, mint eddig mindent, amit elém tárt, megoldandónak a sorsom. Abból élek, hogy a hivatásomat gyakorlom, most éppen nem tudom, mert csak a spam jön át, napi 15 – 30, a hozzáértő is látja, mi történik, az okos gépemben éppen. Hagyom, hogy hülyét csináljanak belőlem, nem fordítok arra időt, már elment, a 71 évemből 14. így is, nem hozott jót, se szépet, amit ide beleteremtettem sokakkal együtt, hazaszeretőkként. Nem történt meg az egészséges körforgásból adódó jó és szép velem, csupán bele teremtettem a Hazánkba, nem kaptam vissza a jót és szépet. Gondolom, sokan vagyunk így ezzel. Viszont a Julamami védjegy logomba már belerajzoltak. Hiszen senki sem veszi azt zokon, ha egy ilyen emberből csinálnak hülyét, mint én magam. Szerencsére tudom, mit miért tesznek, valószínűleg hamarosan a felszínen lesz, minden, amiről azt gondolták, hogy nem látszik, majd ki, hogy kinek és mennyit ártottak. Lehet megtanulni bocsánatot kérni, velem már történtek ezek, már nem segített, mert magamhoz és a feltaláltamhoz képest, addigra, túl sok volt, amit megengedtek maguknak. Van egy lehetőség, ha már igényes lenne bárki arra, hogy megszabaduljon a lelkiismeretfurdalásától, hogy el tudja viselni, amikor majd, már csak magyarázkodni lesz képes, mert tagadni nem tudja, azt ami akkor már látható lesz. Bocsánatkérés helyett, van lehetőség, megérteni, mit miért úgy élt meg, mi szerint csak ismételte és nem oldotta meg, vagy, megy tovább, minden lefele, a koros körforgásba bele. Prevenciós a végzettségem, ebben értem el mindazt, amiért megtisztelnek, újra és évek múltán megint, bejelentkeznek a szolgáltatásomra. Hiszen, már túl vannak azon, amit előtte hallottak tőlem, amikor, a tenyereiket leolvastam. Önmagukhoz képest, nem lettek vesztesek, felismerték, a jót és a szépet, hiszen, felkészítettem őket a mondataimmal. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, oktatom. https://julamami.com heringesarpadne@gmail.com Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.
Átfordultunk címet adtam a föstésemnek, annyi idő alatt készült el, amennyire gyorsan szaladt az ecsetem, a belemártott festékkel a vásznon. Eladom az összes többi föstésemmel együtt, egy embernek, aki szívesen látja az otthonában a föstéseimet. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami.Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasásnak is mondom. Julamami védjegyesen oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között., heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben a tenyereidnek, a frissen készült fotóit várom és a +36302470589 nem túl okos telefonomat, kihangosítom, úgy történik a szolgáltatásom. A szükséges idő: 60 és 90 perc között van, a díja: 15.000.-Ft. Amikor elköszönök, a számlaszámát is elmondom. Ahova kérem azon a napon utalni és a megjegyzés rovatba írni. Herginges Árpádné egyéni vállalkozó. Tiszteletem.
A pillanat címet adtam a föstésemnek. https://julamami.eu, Heringes Árpádné a Julamami. heringesarpadne@gmail.com
Ugyan hányan csinálnak a webtenyer honlapommal azt, amit akarnak, az is lehet, hogy jogosítványt is kaptak hozzá. Minden alkalommal változik rajta, valami, megdolgozom érte, mire be tudok jutni. A YouTube.com Heringes Árpádné oldalamon igyekszem megoldani, hogy a mondjuk, 600 db. videómat át tudjam vinni úgy, hogy a nyugdíjam mellé, kiegészítés legyen, a követők számával kapjak pontokat. Hátha akik olvassák az írásaimat, 2009. év óta, azt gondolják, hogy követői lesznek, a YouTube.com Heringes Árpádné csatornámnak. Dolgozom már rajta, remélem hamarosan kész is lesz. Privátba raktak a videóimat, mert ezzel képzeltem el, az első lépéseimet, a bevételem, tekintetében. Nem hagyhattam, hogy más országokban, mások húzgálják, rakjanak rá mindenféle, reklámokat, a szolgáltatók szerint, mintha a Julamami védjegy nem is lenne rajtuk. Megdolgoztam, azokért a videóimért, a túlélést jelentette akkor nekem, amikor nem csörgött egyáltalán hosszú ideig a telefonom, mint, ahogy most sem. Akkor készítettem őket, a magam egyszerű módján, mint a lehetetlenben a kisember, megéltem általuk, az egyszerűségemnek a nagyszerűségét. Átsegítettek az üres heteken, a tudásomnak az energiája vágyott, az addig megszokott, napi sikeremre, az egészséges körforgásunkért, adni születtünk mind. Bizony, ha valaki megtalálja és a tehetségéből lesz a hivatása, akkor azt szeretné átadni, hogy másoknak is jó legyen. Találjanak rá ők is, az egyszerűségük nagyszerűségére, amikor a tehetségüket felismerve, abból, ha nincsenek gátak rakva köréjük, el tudják tartani magukat. Hiszen nem mindenki született, hozta a többletet, a racionális oldalával hozott tehetségével, való gazdagodásra. Vagyunk sokan, akik a motiváló oldalunkon hoztuk a sikereinket, lelkesedni tudunk, ha mások is meg tudják oldani, a saját tehetségük által, a sikereiket. Ostobának tartanak bennünket, gondolom, akik nem értik, miért segítünk szívesen, azzal a tudással, ami által, mi már megoldottunk, számunkra addig nem ismert és lehetetlennek tűnő, feladatokat. Nem hoztunk üzleti érzéket, hát igyekszünk, nem ártva, se nem bántva haladni, bevételre van szükségünk, hogy el tudjuk tartani magunkat. Az emberi méltóságunk és emberségesen is, a tartásunk miatt. Mind a két talpunk alatt szükségünk van, a talajra, hogy járni tanuljunk, miden féle hatások következményeiben is, érezni tudjuk, ez itt a Hazánk, ide szült bennünket az anyánk.
Akkor jött ez a mondat. Fékezz, mielőtt megszoknád, a lóval növelt magasságodat, mert megteheti helyetted a lovad. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. HergálHázból. Tiszteletem.
2022.08.21. A pillanatom tükre… Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, a frissen készült tenyérfotókat várom. A nem túl okos, +36302470589, kihangosított telefonom, az eszközeim, a feltaláltammal történő, szolgáltatásomhoz. Amiben most élünk, az annyira alacsony szinten van, hogy a saját sorsodban a motivációd, ha nem veszed időben észre, elsorvadhat. Fáradtnak érzed magadat és nem érted, miért van az, hogy már fáradtan ébredsz fel, pedig annyit aludtál, hogy azáltal régebben, kialudtad, magadat. Nyomod a régit, a nem is létező sablonba bele. Oda teremted bele a megszokottba, valakinek az is majd jót tesz, hiszen túl sok éve annak is, csupán, a pénzről szól minden. Ha nem vetted észre, hogy a bal oldalad irányába, a racionális énedhez teljesítesz. A jobb oldaladat észre sem vetted, hogy kikopott belőled a motiváció, mindazok által, amit a pénzed által vehetsz meg. Ah félre ne értsed, a racionálisan erős éned kiszolgálása mellett, a lelkes, szíves, gondolkodó énedért is, neked lenne szükséges tenned. Mert, ha mások végzik el helyetted mindazt, ami a saját életörömödet szolgálhatná, becsaphatod magadat, ha túl nagy a bizalmad. Látható már minden, a felszínen van, ahol a megmondóknak az is lehet, hogy már nincs is tanácsadója. Hiszen úgy tudják, már a mindenek mindenét is, mindenkinél jobban tudják. Egyedül nyomja, mindent ugyanoda, ahogy éppen puffan, úgy esik majd néhányakat, a szintjük felett tartva, másoknak meg, már a sok hiány, mindennapi betevőért szól csak. Az egész életükben, a jót és szépet teremtők, megalázódnak, a tehetetlenség, mivel, az egészséges körforgástól távol vannak, idő előtt az üresedés felé irányítja az útjukat. A motiváló énjük adta, örömérzetük helyett, csak a pénz mennyiségét mérik, más már nem hat rájuk, nem is gondolnak vele, ha, ah, végleg, elveszíthetik, a motiváló energiájukat, a lelkes, szíves, gondolkodó énjükre, az kiüresítően hat. Nem valószínű, hogy tudnak róla, amit kivetítenek, az a hozzáértőkben, már tudatosítja, éppen hol tarthatnak, az össze – vissza hatásoknak a takarításában, rányomva azt, mindenkire és mindenre. Azt tapasztaltam a nagyon sok ember által, akik a hivatásom miatt, megérkeztek és tömegnek számíthatna, azon emberek száma, ahányan személyesen megtiszteltek. Az email már csak a mindenféle spam, nem jön be más, mint, hogy mit fizessek éppen be. A szolgáltatók kiszolgái lettünk, megkönnyítve a helyzetüket, hozzászoktunk, hogy mi fizetünk mindent és ahova éppen, az azt kigondolók szerint kéne. A kényelmüket óvják meg, minek fejlődnének, gondolkodniuk is minek, vagyunk mi a Nép, akik szó nélkül, viselünk el mindent, úgy néz ki, elkényeztettük őket. Ah, jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, tegyünk oda még egyet, hátha kedvet csinálunk, ahhoz és másoknak is megjön hozzá és a saját sorsukhoz, az esze. Be és megtanítanám mindazt, amit érdemben, különböző szinteken a hétköznapi életükben hasznos alkalmazni tudják. Ezt betanítani, hogy tudják tovább oktatni, egyenlőre néhányan, azután, átadnám, az oktatásom által, mindazt amit, egyedül én tudok, úgy tovább adni, hogy az hatni képes, pont oda és akkor, ami használható, hasznossá válhat, mindazoknak most, akik ott tartanak emberileg. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.14. Kérem, ne küldjön emailt, hiába küld, ennyire sokat. Látom és értem, hogy a megkönnyített változatával, nagy pénzeket szeretne aratni, a feltaláltam által. Nem vagyok hozzá partner, a feltaláltam, a megfelelő racionális oldalán is otthon lévő, értő kezekben, majd idejében, kitudja, az igazi értékét fejteni. Nem megszabadulni akarok, a feltaláltamtól, a megfelelő emberségesen működő üzletember oktatásával, adnám majd át, hogy az esetleg, évekig eltartó, be és megtanítási idő után, oktassa azt, az értékének megfelelően tovább. Tiszteletem. Heringes Árpádné a Julamami.
Magyarországról, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami Tiszteletem.
Látod, látod, megint lett egy hasonló szinten értő, akár a racionális, vagy tán a motiváló énjét érintő, a belső kontrollodnak jelző, a tehetségéből emberségesen élő, ahol átmegy a szó, ami az Isten adta, jó embereknek való. Gondolom megvan, ahhoz is a terve, ahol a pénz adja meg, a felsoksorozott látszatot, tán nem is gondolnák ott, hogy a felszínen van nagyon sok minden, láthatóan. A tudásnak van egy össze nem téveszthető rezgése, az Isten adta a tehetséget mindenkinek. Aki még csak ott tart, hogy irigye lett minden tehetségesnek, tán ideje lenne felfejlődnie a saját tehetséges szintjére, hogy ne maradjon meg minden, a következőkre. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. A tanulása közben, jól érzik magukat, akik felvállalják azt a nehezet, amit át is élnek közben, amikor szinteket váltanak és elhagyják az addigra már kiüresedett szintjüket. Magyarországról, Pakson, a Vadász u.59. Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami. Tiszteletem.
Az idén tudás nélkül már nem megy, amivel együtt jár az alázat és szükséges hozzá, az emberséges tartás. Minden döntésnél, ügyelve arra, hogy megmaradjon az emberi méltóság. A tisztelet jó, a szeretet szép, vigyázzunk rá, hogy az adott szó, ki ne üresedjék. Heringes Árpádné a Julamami, egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. A, heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, tenyérfotókat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
2022.08.10. Hergáljula az emberlánya. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Mond mit tettél, meddig mentél utána annak, ami régen működött, remélted most is hasznot hoz neked. Az emberséges tartás és az emberi méltóság általi tehetség, a hivatás, az elvégzendő és elvégzett, munka becsületének ismerete. Egyenként születtünk le, mind más sorsot hoztunk, családon belül is, más és más, a generációs feladatunk is. Nem fárasztod magadat, az alkalmazkodásnak a megismerésével, minek lennél toleráns, a tudáshoz megfelelő, alázat, az meg mi, nem neked való úgy érzed. Hiszen megvan már mindened, elérted, hát ugyan minek, vesződnél, szerinted, fölöslegesnek vélt fejlődési lehetőséggel. Jó az úgy, ahogy van, úgy volt és úgy lesz, eldöntötted, nem változtatsz, minden erőddel azon vagy, a régi megfelel neked. Így észre sem vetted, a Világ és körülötted is, minden más is, s a talaj a lábad alatt is, megváltozott. Mivel nem fejlődtél, nem a saját szintedet éled, már régen, a hol behízelgő, máskor meg, erőből működők szekereit tolod. Szép napot, jó napot, a múlt elmúlt, most éppen azt éljük, amit lehet, a holnap úgy is, a megfelelő időben, megtisztel majd bennünket. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért, prevenciósnak születetten és végzettséggel. Tiszteletem.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért., fantázia nevet kapta, mivel Prevenciós a tehetségem és a végzettségem. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, történik. A, heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időpontban, a tenyérfotókat várom, a +36302470589 kihangosított telefonom, a megfelelő eszközöm, a szolgáltatásomhoz. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Meg is tagadhatod önmagad, azzal,
ha nem vállalod fel,
a saját kultúrádat és helyette,
a szándékod szerinti,
kultúrájúnak mutatod magadat.
Attól még a génjeidben a saját kultúrádat
erősíted akkor is, ha látszatra a mások kutúráját
vetted fel. Hiszen nem mindenkinek van jó emberismerete,
ahhoz, hogy a jó és a rossz közötti határvonalat felismerje.
Amikor egy napon, egy ritmusban megrajzoltam az oktatási
formáját annak, amit feltaláltam, alázatom is lett hozzá azáltal.
Nem lehet a látszatosat nyomni úgy, hogy az idén ne derülne
ki, az, hogy a valóságtól, mennyire erőlködte el magát.
Azt gondolva, hogy a többi kutúra azt nem veszi észre,
hogy miért az a nagy készülődés, tán minden már
ugyanabban a kézben, egy az ügy, több nincsen.
Megkoronázná már, nincs más hatás.
Nincs panaszra okom, a tehetségemből lett a
hivatásom, jó időben kerültem, arra az Akadémiára,
ahol hozzáértők voltak. Szükségem volt arra emberileg,
hogy kitűnő megajánlottat fogadjak ott el, hiszen ahhoz,
ami hivatásom, az volt, a legmagasabb szintű kontroll.
Mivel addigra már találkoztam, 15 ezer emberrel,
hát, annak a tapasztalatnak a tudásrezgése ott
volt az emberségemben. Megtapasztalhattam,
a gyakorlatok közben, hogy mi mindenről lenne,
fontos tudnia, mára már, alapban sok -sok embernek.
Oktathattam volna, mert kaptam hivatalos engedélyt,
arra, de nem tehettem. Mert a lelkiismeretem azt,
nem engedte meg, hogy szembe menjek azokkal,
akik, akkor voltak ott. S a hozzáértésükkel,
felismerték bennem, azt, ami a tehetségem.
Tisztelettel tartozom nekik, hiszen, tartást
és emberi méltóságot kaptam vissza általuk.
A racionális létem avitt, mivel nincsen ahhoz
késztetésem, hogy bárkinek ártsak, vagy
bántsak, azért, hogy nekem jobb legyen.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozóként,
ki vagyok téve, mindannak, aminek mindazok,
akik hitelesnek véltük, hogy akik döntenek
felettünk, azok tudják is mit miért tesznek.
Ez itt a Hazánk, mi vagyunk a Nép, akik
megdolgozunk most is, mindazért, hogy
haladhassunk, építhessünk, a szakmai
tudásunkat, érvekké formálva, alkotni tudjunk.
Nem tudjuk akkor még, amikor lehajtjuk a fejünket,
hogy kipihenjük mindazt, amit azon a napon kaptunk,
új és még újabb változatokban. Kapkodhatjuk a
lassan megint, a mezítlábas talpainkat, hogy
el ne veszítsük azt, ahova sok munkával elértünk.
Nekünk egyszerű embereknek, azon jár az eszünk,
hogy amit megalapoztunk, azt adnánk tovább a
következő generációnak alapnak. Ezzel be is érnénk,
nem kívánunk, a mások lehetőségei szerint élni, a
saját sorsunkat szeretnénk, jó minőségig vinni.
Úgy nem fog menni, hogy amikor elértünk egy
nekünk megfelelő szintet, amiért megdolgoztunk,
ismerve a munka becsületét, nem megugrottunk.
Egy napon a döntő emberek, hogy nekik legyen
meg kényelmük, miért fejlődnének, ha így is megy.
Eldöntik felettünk, hogy holnaptól már mindent,
megváltoztattak, tán kényükre kedvükre legyen az.
Egy – két mondat ide, talán a tapasztalat hiányzik,
az elmélet az kevés lesz, ahhoz, hogy meggyőző
legyen. Ah, miért jó az nekünk, hogy állandóan,
arra kell figyelnünk, változott-e valami éppen.
Nem kérdezik meg az embereket, mert
lehet, hogy sokan belefáradtak, abba,
hogy már, semmi nem értünk, a Népért van.
Egy valamiféle ügyet hajszolnak, az is lehet,
nem is ismerték még fel, hogy értük sincsen az.
Jer velem, jó öreg, gyorsan bocsánatot is kérek,
ah el ne késsek vele. Egy Haza ez csak egy, ezt el
ne felejtsétek, amikor az átfogalmazásokkal
mint a dobpergés történtek a változtatások.
Én nem szégyenlem zokogtam, és igen gyakran.
Hiszen az emberismeretem jelezte, nincsen az úgy,
rendben, hogy azt sem tudja, a Nép mi történik vele.
Igen, tudom, ez nem az én felelősségem, de azt leírom.
Amit szükséges leírnom, hogy ne csorbuljon mindaz,
amit a saját sorsomért, a következők alapjaiért és
Hazaszeretőként, a Hazánkért tehetek, csupán ez.
Azt már ne, hogy az oldalaimmal alapozza, meg
kellett volna kérdezze, a válaszom az, NEM.
Vannak akik rákapnak, arra, hogy
amikor elérték a sikerüket,
úgy csinálnak,
mintha,
a szolgálatás
igénybevétele helyett,
talán üzleti kapcsolatunk is
lenne. NEM, nincs üzleti
kapcsolatunk és semmi
más kapcsolatunk sincsen,
mint, hogy szolgáltattam.
Ez lenne az üzleti terv,
másokra alapozva,
a látszatra
hagyatkozva.
A munka
becsülete,
azt is jelenti,
én magam
csinálom,
a tervét
és a
munkát
is én
végzem.
Volt már
gondom
elégszer,
azzal, hogy
az emberségemet
nemcsak félre érették,
vissza is éltek vele.
Amikor az emberlánya,
munka nélkül is megtalálja,
azt, amivel a tudását tovább adja.
Abból ugyan nincsen bevétele, de
nem bújhat ki az emberségéből és
nem is szeretne, így hát szintet vált.
Mivel botcsinálta üzletasszonyként,
Heringes Árpádé egyéni vállalkozó.
Műhely, a megelőzésért., Prevenciósként.
Jula az emberlánya. Julamami védjegyesként.
Lépj tovább, ha nem szereted az ígéreteidet
teljesíteni, azt viszed tovább és addig emeled a
szintjét, amíg el nem hagyod a valóságot és
mindenáron csak magadnak jól, megcsinálod.
Megjöttem én már onnan is,
többször voltam ismétlésben,
bár nem én terveztem,
de nem volt más lehetőségem.
Önmagának is árt vele,
akkor, ha azt,
ami a saját Hazánkban lett feltalálva,
nem engedi be, a köztudatba.
A tudáshoz megfelelő,
alázat is szükséges lenne,
ha hozzá hatalmat szeretne,
az már a múlt, elmúlt.
Lehetne, hogy ne vállaljon olyat, amivel
nem bír el, mert amikor lefele megy,
azzal mindenkire úgy hat ám.
Ah, hát mondjuk,
ahhoz szükséges az átélése,
a Hazaszeretetnek.
Pedig látszik,
hogy nincsen semmi eszköze ahhoz most, se.
Amekkorát mentünk lefele, sokan, ahhoz képest,
amit addigra elértünk, több munkával is vegetálunk.
Ha nem engedik be a szolgáltatásomhoz az emailt, ami azért
érkezne, hogy pénzt keressek általa, azt minek nevezné, hinnye.
2009 óta vagyok fent az interneten és szolgáltattam már sok
országban, most meg, se megfelelő nyugdíjam, sem a lehetőségem
nem adott,
ahhoz, hogy a feltaláltam által,
szolgáltatni tudjak, sok országban.
Ne az én gondom legyen az,
biztosan van sok jól kereső,
akinek ideje is van bőven.
Arra is megtalálja a megoldásokat,
hogy ezzel a ránk rakottal is,
működni tudjon, a szolgáltatásunk.
Megjárna az nekünk, sokat dolgozunk,
azért, hogy a munkánk becsülete módján,
megdolgozva érte, jó minőségű életet éljünk.
Mi a munkánkat megbecsülő Nép,
úgy is jól érezhessük
magunkat, a saját Hazánkban,
hogy hála Isten, nem adtunk igent.
Tízszer annyit kell dolgoznunk,
hogy a saját szintünkön maradjunk,
az internet világához képest,
felfele szükséges naponta megoldanunk,
mert, úgy döntöttünk, hogy az önbecsülésünket megtartjuk.
/ Ha mindent csak úgy lehet, ahogy a megmondónak jó,
akkor majd ott ül a tömeg, a küszöbén,
hogy ne maradjanak le, hallják időben azt,
amit csinálniuk kellene. Hiszen,
az intelligens alkalmazkodóképes,
s vannak sokan, szinte,
minden családban, legalább egy.
Akit nem értenek meg,
mert eltérő attól a viselkedése,
amit generációsan csak ismételtek sokszor,
a családjukban. A tapasztalatom az, hogy a következő
generáció szülöttjei, magasabb szintű feladatokat hoztak.
Persze, nem pótolható sok pénzzel sem, ami nem megértve,
kinevelődik belőle, még mielőtt felnőne, ki ne üresedjen, ah.
Ezek nem függnek össze, az életkorral, kommunikálni,
kommunikálni, kommunikálni, fejlődni és
megtanulni, most, jól kommunikálni.
Ha nem veszi észre időben a szülő,
hogy neki kellene, megismerni a gyermeknyelvet,
felfejlődnie oda, ahol a gyermeke kommunikál nap mint nap.
Akkor hiába minden, alacsonyabb szinten nem fogadja,
a gyermeke azt, amiről több és más ismerete is van, mint a
nem megértő szülőjének. Amikor az emberlánya, elér oda,
ahova akkor érhet el, bárki, ha megcsinálta,
állapotban van. Annak a szintnek megfelelően,
ahova született és ahol nevelkedett,
vagy a legjobb esetben, ő nevelte fel magát,
a saját tehetségével. A hivatásához felért,
azóta is gyakorolja, mindenkor fejlődve,
a körülményeknek megfelelően él.
Amit a tehetségével ért el, tartást ad az,
s abból meríthet nyugodtan, egész életében.
Sok miden van bennem, tapasztalt tudásként,
amit életszerűvé is lehetne tenni, magához venni,
sok szülőnek és fiatalnak, a generációs jelek.
Egy napon rajzoltam meg, az egészet,
a személyiségére szabottan oktatom,
az ő szintjét követem. Én alkalmazkodom,
mert én már tudom, hogy az mit jelent számára,
hogy magától jön rá, a megoldásra, az oktatásom közben.
Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő
Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként
10.00 és 12.00 óra között. Magyarországról, Paks, Vadász u.59.
2022.07.06. Amikor eléred azt, hogy már a többieknél különbnek érzed magadat, hiszen megadatik minden, azon a szinten, amit megugrottál. Azt gondoltad, ha azt képes vagy megugrani, akkor, az a saját szinted lehet, többen is mondták magukról, neked, hogy elérték a szintjüket. Mintha egy külön szigetet látnál, magad körül, hiszen nem tudod, nem hallottál még olyat, ha mások tudása által kerültél bele, csupán csőlátásban vagy. A valóság belülről nem, viszont, kívülről és sok helyről, jól látható, aggódik, hogy szét ne hordja, az, önmagához képest, túlzásait, a manó. Hahó, hahó, hahó, a tisztelet, az alapja az önbecsülésnek, ne legyen hiányos az emberismeret, arra már építhető a saját sors. Ha csak elvárod és nem adod meg, a tiszteletet, akinek még lehet, ne aggódjál, majd megszólít, a saját idődben, a lelkiismereted. Két oldalunk van, ha az egyik felé teljesítettél, ideje figyelni a másik oldaladnak a jelzéseire. Máskülönben nem kapod meg, a számodra a saját idődben, megjáró tiszteletet és nem tudod tisztelni önmagadat sem. Mert, mindent akartál és kapkodva váltottál, hát nem lett, emberileg, a munkád becsülete által, alapod ahhoz. Hát egy ideig az még, életszerű se lehet, nem, hogy sorsszerű lenne számodra, vagy egyáltalán, szóba jöhetne, az neked. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasásként, oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a bejelentkezést várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom.
Heringes Árpádné a Julamami . Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó., Sors és emberismeretként oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
2022.07.05. Az álmaidat magad szerint szőtted, azt szeretted volna, hogy sok hasonlóan gondolkodó legyen, arról amit elképzelsz, ne kérdezzenek meg, csak a rajongásuk legyen feléd meg. Azt gondoltad, ismered annyira az embereket, hogy abban amit másoltál, úgy megerősítenek, a rajongásukkal, mintha a saját tudásodnak az ereje, lenne az. Valamit azért, jó, ha tud az ember, mind más tehetséget és sorsot hoztunk, egy ideig csinálhatja a semmit bárki. Viszont amikor eljön a saját ideje, annak is, hogy rájön, még nem csinált semmit se, a sorsát akarja majd, siettetve, jóra változtatni. Várja, hogy a rajongása forrása, tálalja fel, azt is, mint addig, a többi másolni valót. Még pedig, úgy, hogy képes legyen azt, a saját sorsaként, lemásolva, jó minőségű életre váltani. Tiszteletem. Magyarország, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., szolgáltatásom. A szükséges idő: 60 és 90 perc, a díja: 15.000.- Ft. Kérlek, ne vedd zokon, tiszteljél meg azzal, hogy a szolgáltatásom után, az elköszönésemet követően, átutalod a / tiszteletdíjamat /. Hétköznaponként 10.00 és 17.00, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, történik az oktatásom. A +36302470589 kihangosított telefonom és a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a tenyérfotókat, a megbeszélt időben várom. Tiszteletem.
Ahogy tapasztalom, egyre gyakrabban, csak nézünk ki a fejünkből, hova lett, az eddigi életünkben általunk felépített, már megélhető sorsunk. S azon vagyunk, hogyan tudjuk felépíteni újra, úgy, hogy nem ártunk, se nem bántunk és magunkra is jól vigyázunk. Sorstalanná lenni nem akarunk, hát igyekszünk, megoldani, minden adott lehetőséget, ami számunkra is kezelhető, megéljük. Igyekeznünk kell, hogy ne közben legyen a változás, mert akkor már megint fölöslegesen dolgoztunk, hiábavalóvá lehet, a Hazánkba is teremtő, elmúlt időszakunk. Ha a gyümölcsét mi már, nem arathatjuk le, az egészséges körforgásban maradni, lenne az, ami előre vihetne bennünket. Nem azt keressük, ki volt akkor éppen a hibás, azt igyekszünk, a tudtára adni, a döntő embereknek, hogy volt az, a számunkra még kezelhető, kívülről elmozdított történés, ami nekünk kárt okozott. Úgy, hogy sem nem kérdeztek bennünket, se nem adtak lehetőségeket, amire azt mondhattuk volna, hogy azáltal továbbra is, az általunk nem könnyen felépített sorunk megmaradhat. Hiszen szerintünk, nincsen se másik Hazánk, sem másik életünk, amire most építhetnénk és továbbra is gondolkodva valósíthatnánk meg. Mindazokat, amiket meglátva, felfogva, beilleszthetnénk, mint hasonlót a sajátunkhoz, amivel együtt, már működőképes lehetne újra. Még nem látható, hogy adott volna a teremtő Isten, hosszabb életet, akkor is, ha nagyon gyors változásokban élünk. S nem a saját életritmusunknak megfelelő, hát nem építhetjük fel általa, azt, ami azóta már, a hirtelen változtatások által történt. S nem szerintünk lett kigondolva, az viszont látszik, hogy a legegyszerűbb szinten lenne megélhető, ahol már, nem mindenkinek van teljesíteni valója. Le és le és le, nem győzzük szedni az újra és megint, mezítlábassá vált talpainkat, hogy azt érezhessük, legalább megtaláltuk a talajt. S hozzáláthatunk a következőkhöz, hogy megint elérjük, saját magunkért is tegyünk általa, a munkánk adta, becsületünknek, a biztonságot adó érzését átélhessük. Nem arra várunk, hogy a döntők, megveregessék a vállainkat, leginkább arra, hogy képesek legyünk, megtudni azt, mit hoz az esetleges holnap. Gondolkodva, a saját gyakorlatból merített tudásunk által értük el, jól beleillett az elméletbe, sorsunk lett belőle. Adnánk tovább, a feltalált tudásunkat, vinnénk vissza, hiszen, a gyakorlati életben is működőképes, évek óta, tartósan, bebizonyosodott az. Csupán így tudnánk tenni másokért, akik már látják, mit szükséges még megtanulniuk az életükben, hogy sorsuk is legyen. Honnan tudjuk, hát mindezeket, a belső kontrollunk, megnyugtatóan hat ránk, számunkra elég határozottan, érezteti velünk, a saját sorsunk szerinti határainkat, hát betartjuk azt. Mindenkinek adott a teremtő Isten, tartást és emberi méltóságot, hogy legyen kiindulópontja, a honnan – hova ért el úgy, hogy megbizonyosodott a saját sorsáról. Amióta tudom, hogy van az Isten, betartom a jóhoz és széphez vezető, saját belső kontrollom szerinti saját szabályaimat. Ez alap helyzet, ha felismerik az emberek, hogy nekik is vannak saját belső és sorsszerű szabályaik, igyekeznek be is tartani azt. Alkalmazkodom, a toleranciát ismerem és gyakorlom, gondolkodva élem meg, a hétköznapok adta lehetőségeket, mint a számomra élhetőt, magát az életemet. Mint ami a sorsom, szerint, megadatott, lehetséges, nem mások szerint élem, már feltalálom magamat, az egyszerűnek a nagyszerűségében. Boldogulni tanulok, minden adott élethelyzetben, nem csak magamra gondolok, inkább, összefüggésében látva is tapasztaló vagyok. Alkalmazkodni tanulok, ismerem és gyakorlom, az emberismeretemhez társult alázatot, hogy elegendő bocsánatot kérjek, arra is figyelek. Kimondom, ahol szükséges, hogy figyelmeztető legyen, ha én felismerem, mások is úgy vannak vele. Hát így se ártsak senkinek, magamat se rongáljam, lelkileg sem. ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk. Tisztelettel élve, ott a lehetősége annak, hogy egyszer eljön az ideje, hogy a megcsináltam érzése, egészséges tartást ad. Ha az ember, nem adta fel, a sok munkájával, a jó sorsát megint elérte, s a megváltozott körülmények között is, a helyére tehette. Hiszen már többszőri ismétlésben is, megdolgozott érte. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, a +36302470589 kihangosított telefonom és a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időpontban, a tenyereiknek a fotóit várom. Hiszen azokat nézem, aszerint, ahogy, meg és feltaláltam, mind a két tenyerét, összefüggésében látva, minden szempontból, egymáshoz viszonyítva, csupán leolvasom. Tiszteletem. Magyarország, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami.Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, nem tudom, hogy jelen helyzetben, ki veszi zokon, az őszinte, általunk, naponta gyakorolt, élethelyzeteket. Elgondolkodtam rajta, mi történik, miután annak a kicsi cégnek, az adatait, megváltoztatják, oda lesz amit felépítettünk. Ami a nagyoknak mondottaknak jár, az nekünk nem, érjük be azzal, amihez kedvük szottyan, vagy ami marad, ne már. / Nem kapunk, csak 30 nap után táppénzt, mintha nem lennénk egyenlők másokkal, úgy bánnak velünk/. Tán hozzászoktak, hogy gondolkodva, gondoskodunk, magunkról és a vállalkozásunkról, így kimaradunk a jóból. Eltűnik az internet rendszeréből, mintha, nem is létezett volna addig, ha megváltoztatják, az eddig cégadatainkat. Építgette, a dolgozó ember, mint a már, a hivatását gyakorló, a szakmája becsületét már ismerő, szorgalmasan dolgozó. A maga lehetőségein belül, szépíthette, fejlesztette a szakmai tudását. Elérte azt, amiért megtisztelik és a szakmai szintjéért, a munkáját, igénybe veszik. Kezdhet mindent elölről, mert a döntő embereknek, azt könnyebb kezelni, esetleg, az előző megoldás is talán azért volt, ki tudja, nem kérdezték, csak úgy lett az is. Ahágyszor már, megváltoztatták, tudomásul vettük, megtanultuk, elmondták, a szakmájukban otthon lévők, hogyan legyen, azután. S pont ebben, az eddigiektől eltérő, ránk rakott, talán legnehezebb helyzetben, hogy legyen gondunk bőven. Megkaptuk ezt, a változtatást és azt érzékeltetik, ugyan már, érezzük már rosszul magunkat, az eddigiekért. Mennyit lehet elnézésként kezelni, én tudom, hiszen, van emberismeretem bőven, mikor van szükség a bocsánatkérésre és az meddig fedi be, az emberségesként is, még, nem sértő hatású, hétköznapi szinten is, jól kezelhető, személyek szerint is változó, emberi határokat. Hatalmas az Isten, sokszor éltem már ezzel a lehetőséggel, hogy rábízom mindazt, amivel nem bírnék el, mint kisember. Az Isten, sokfélét teremtett, a jóban és szépben, nem gondolnám, hogy örülne annak, ha helyette újat teremtenének, helyette döntenének. Na aztán ideje, a jó öreg, 3 x is, bocsánatkérésemnek. Jó egészséget kívánok és ahhoz, az éppen aktuálishoz is, alkalmazkodni tudó, jól megfelelő, racionális és lelkes, szíves oldalunk, egyensúlyához is. A még megelőzésben, felismerhető, élethelyzeteket, s azokhoz, még időben, alkalmazni tudást. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasásként, oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatokon 10.00 és 12.00 óra között. A, heringesarpadne@gmail.com Ahova, a megbeszélt időben, a tenyérfotóidat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. A szükséges idő: 60 és 90 perc között van. A díja: 15.000.- Ft. Tiszteljél meg azzal, hogy a szolgáltatásom után, a megbeszélt számla számra átutalod. A megjegyzésbe kérem, írjad rá, Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Tiszteletem.
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz mindent érte, hogy az életnek a lehetőségét megteremtse. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. A +36302470589 kihangosított telefonom és a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a leolvasáshoz, a tenyérfotókat várom, a megbeszélt időpontban. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.https://julamami.eu, 2022-08-01. Emberiséges jelnyelvnek neveztem el, azt amivel írok és amit az oktásomban alkalmazok. Ne aggódjon kérem szépen, nem könnyű ezt megtanulni, viszont, akik végig viszik, az oktatásom által a nehezeket, nem bánták meg. Amikor az emberlánya, úgy nyugtázza, hogy megcsinálta a sorsát és adná tovább, azt. A 28 éves, napi szintű, gyakorlatból, az elméletbe megrajzolta ahhoz, a 153 oldalt. Aminek a rajzos oktatását, több éve gyakorolja, arra már emberileg is éretten, várakozik, hogy a döntők közül, valaki azt felvállalja. Összefüggésében látva, tudja, hiszen egyenként, már több éve, oktatja, beérett rá, bebizonyosodott, hogy oktatható csoportosan. Igen, tudom, hogy ami messziről, más országokból jött, az sokkal érdekesebbnek hat. Viszont, amikor az emberlánya már átélte azokat az emberileg mindenkinek megjáró, a gondolkodók által, átélhető, megnyugtatóan ható érzéseket. Közben végig is járta, a szinteket, amit emberileg, és a sorsa szerint tudott, megoldott, a saját Hazájában, a nagyon nehéz körülmények között, azt szabad volt. A lehetőségeit felismerve, nem állt bele, a könnyűkbe se, nem is ugrotta meg, azt sem, amit mézesmadzagként láttattak vele. Boldogulni igyekszik, most is, amikor nehezen tud bejutni a szerkesztésébe, mert csoportos munkát jelez a gépe. Pedig úgy tudja, nem egyezett semmi ilyenbe bele, egyedül dolgozott meg, az okos eszközeiért, tudja mit jelent a nagyon nehezekben a munka becsülete. Nem volt azt sem könnyű feldolgoznia. bizony lettek veszteségei. Amikor voltak, akiknek, érezhetően, vagy feladatuk volt az, vagy úgy tudták, hogy mindent lehet. Használták a sajátos módszereiket, megtehették azt is, hogy nem utalták, az elvégzett munkájáért, a díjakat. Nem adja fel, most még nehezebb, mint eddig volt, amikor az életkorát látják, átéli azt is, hogy azt éreztetik vele, hogy megtiszteltetésnek vegye. Mert, csupán szórakoztatja, azokat akik, valamiért nem vállalják fel, hogy jót tenne nekik, az Isten adta, tiszta forrásból eredő. Amikor telített energiákat cipelnek, mert megpakolódnak, a lelkiismeretüknek segíti feldolgozni, az a 60 és 90 percnyi idő, csak önmagukra szánva. Az amit csak egyedül, Heringes Árpádné a Julamami, tud, átadni alapnak, ahhoz, hogy annyi tudást vegyen magához, hogy emberileg is elbírja, azt ami átjön közben. Amikor önmaguk megerősítéséért tanulják meg, az róluk szól, hogy az emberségükhöz kellően felerősödjenek. Elbírják azt az élethelyzetüket, az kevés ahhoz, hogy másokért úgy tegyenek, ne okozzanak maguknak, lelki sérüléseket. Nem vállalta még senki sem fel, hogy megtanulná mindazt a tudást, nem tudtam átadni, eddig senkinek sem. Ha megpróbálták volna, arra emberileg még nem beérve, a könnyűben, nagyzolva, esetleg sok pénzt akartak, általa, vagy a Julamami védjegy által. Nem kérdeztek meg, hogy megengedem-e, nem engedtem volna meg. Hiszen nem voltak, sem emberileg, se a tudásuk szerint felkészülve, csupán a saját szintjüket ismerhették fel. A sorsukban még, sem a saját idejükben, nem, lehettek felkészülve. Nem adtam át, mindazokhoz, az annak megfelelő szintű tudást. Nem láthatták azt át, számukra megnyugtatóan, nem hathatott az át, fel sem ismerték, a belső kontrolljuk, fékező hatásait. Tudáshiányosan jöttek rá, mindazokra, ami menet közben, terhelhette, megérinthette őket. Azt a, hogy mi mindentől nem tudták megóvni közben, magukat, mit okozhattak, önmaguknak azzal. Hiába, na, nem másolható, nem utánozható le, viszont egy időre megkönnyebbülve, haladhatnak azáltal tovább. Amikor megtanulták, nem azért tanulták, a saját élethelyzetüket megélni tanulták. Azt, nem lett volna szabad, a saját lehetőségükként kezelni, hogy tovább is tudnák azzal, a csupán felismerésükkel, azt adni, nagyon kevés az ahhoz. Amint látszik, sokaknál, úgy megy minden tovább, hogy nem engednek, a lelkiismeretük jelzésének, hogy keressék már meg azt, ami nem helyettük végzi el. Mindazt, a belső kontrolljuk jelezhette, már addig is gyakran, hogy nem nagyon bírja, azt a terhet. ami az életük során telített, terhelő energia is lehetett, addigra. Jó egészséget kívánok. S mindenkinek, aki jónéven veszi, hogy most itt, tisztelettel, szeretném jelezni, ha a feltaláltamat, fel tudja vállalni. Annak a felmérése, hogy emberileg, mennyire terhelhető, önmagához képest mennyire fejlődni tudó, mindaz, szükséges ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla. Ha, Heringes Árpádné a Julamami., általam, is, mindent megtanulna, utána, el tudná, majd, a sorsában is, a valóságát megélve, önmagát is helyezni. Úgy, hogy a saját hivatását tovább viszi és mellé veszi, ezt a tudást, ami akkor már a sajátja lesz. S tovább tudja, mindazt oktatni, a nevelésben is felismeri, a működőképes, életszerű helyét, annak, az összefüggésében látásnak. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Az egyéni vállalkozásomhoz, a Műhely, a megelőzésért fantázia nevet adhattam. Prevenciós végzettségű vagyok, ami tükrözi azt, amire születtem. A sorsomat felismerve, megtaláltam, a tehetségem általi hivatásomban, hogy a megelőzésben élve, mindazok, a sok – sok megtapasztalásom, által van és történik, az is, amit feltaláltam. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek. Hátha többen is rájönnek, van saját belső kontrolljuk, ami a saját idejükben jelzi, mennyi terhet cipelhetnek. Mikor lenne szükségük arra, hogy szembesüljenek, a sorsuk adta, megelőző lehetőségeik szerinti, számukra jó megoldásaikkal. Úgy, hogy felismerik, szerintük, mit jelent az, hogy nem ártok, nem bántok és magamra is jól vigyázok. A lehet, az bizony, nem azt jelenti, hogy azt, akkor, azáltal, mindenkinek, szabadna. Tiszteletem. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a tenyerek fotóit várom, a megbeszélésünk szerint és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik, a kinagyított tenyérfotóknak a leolvasása.
hlttps://julamami.eu 2022.07.31. Elment a tegnap, itt van egy új nap, köszönjünk a mának, kigondoljuk, hogy tarhatjuk meg, általa, a tartásunkat, az emberi méltóságunkat. Úgy, hogy megéljük, amit a jóból és szépből nekünk szánt a sorsunk, általuk is gondolkodva teremtünk. S ha lett némi eredményünk, hozzá adjuk a Hazánkhoz is, mert az egy velünk, ide születtünk. Nem akarunk sem többet, se mást, nem szeretjük a túlzást, azt éljük, amit a sorsunk nekünk szánt. Ne maradjon, a következő generációkra, teherként az, ami a mi dolgunk lett volna. Ne álmodozzunk és ne is keseregjünk, azon, hogy mit hozhat a holnap. Gondolkodjuk azon, amit ma teremtünk meg, az már alapja, a következő napunknak. Ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk, egy Haza ez csak egy, belőlünk is lett. Ha ide teremtünk és azt, is kontrollálva élünk, időnként már van véleményünk. Ha szükséges gondolatot cserélünk, azzal kapcsolatban, amit túlzásnak vélünk. Az azzal kapcsolatos, felvállalható tudásunkat el is mondjuk, előtte, ahhoz a lehetőségeket felmérjük, hiszen amiről szó van, azt mi is teremtettük. Ha betartjuk, a saját belső kontrollunk szerinti határainkat, nem megyünk mellé, a holnap a saját küszöbén megvár majd. Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok. Haladok, ahogy tudok, a következő lépésig, gondolkodom, mi módon lehet, az életem, a sorsom. Gondolkodva élni születtünk, saját döntéseket gyakorlunk, a nehezek által emberesedünk, hogy sorstalanná ne legyünk. Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, nem hagylak el, csak néha kicsit átmenetileg. Aközben, hagyom, hogy mások is gyakoroljanak, mondják ki, bocsánatot kérek. Ha már elég érettek ahhoz, hogy ne sérüljenek bele. Hiszen tapasztaltam, hogy a bocsánatkérés által is lehet emberesedni, benne van a 153 oldalamban. Nem lehet gond, ha betartják a saját belső kontroll határaikat. Mindenkinek a maga idejében, a hivatásom gyakorlása által tudom, hogy az érintetteknek, akkor, belső tartást is ad. 2022.07.30. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha rájönnek, hogy még a saját idejükben, mert, anélkül nem megy, s ha túl sokáig várnak, már nem lesz elég, az sem. Amit beleteremtettünk a saját Hazánkba, azért is tettük, hogy amikor az öregedés eljön, magunkról gondoskodva élhessünk. Megtartanánk, az emberi méltóságunkat, a tartásunkat, megmaradt, az emberségünk és amit feltaláltunk, s hivatásként most is gyakorlunk. Elhittük, mindazt amit a feltalálás helyett, kitálaltak, vagy ha nem is tűnt hitelesnek, arra nem gondoltunk, hogy ennyire gügyének néznek. A jólét jól megérdemelt, minősége helyett, a bizonytalanság érzése vetül ránk, a napi történések által. Előfordul, hogy a hatalmasodni vágyók energiái, megtévesztően hatnak, mintha magasan lenne, a vezetéshez alkalmasnak tűnők rezgése. Aki még nem elég éretten kerül be, / nem életkor függvénye /, mert van úgy, hogy generációsan jól megérdemelten, kerül vezető helyzetbe. Nagyson sokat nem tehet hozzá, mert nincs hozzá tehetsége, inkább a többiek tudását másolva, igyekszik kiemelkedőnek tűnni. Ide és oda csapkodva halad, a megfelelő tudáshoz, se az egészséges egyensúlyhoz, köze nincsen, annak. Inkább hat bomlasztóan, mint építően, mert közben elveszíti, azt a látszatot, hogy hitelesen az indulásnál, megvolt. Az emberi tartása, a tudása, ahhoz, amit felvállalt, alacsonyabb szinten volt, csupán megugrotta, azóta, a látszatosba bonyolódva. Van akinek, megalapozták azt, az előző generációi, van hozzá jogosítványa, generációsan, hogy a tehetségét, emberségesen, abban meglelve, teljesítse. Megmondó embernek áll, mindent megtesz érte, hogy megugorja, sok lépcsőfokot kihagyva, nincs hozzá türelme, hogy azt is átgondoltan, megélje. Uram bocsá, legyen annyi benne, hogy megtanulja, a hiányosságait pótolni tudja, mint egy bocsánatkérés, lehet, hogy az úgy is hathatna. Inkább, siet, kapkod, hogy a hozzáértőknek, ne legyen arra ideje, hogy átgondoltan nyilvánuljon meg, amikor hozzáadja az igent. Azért bizakodó az emberlánya, hogy nem ebben fogunk élni és nekünk, az életkorunkat nézve, nincs más lehetőségünk. Nem fogadhatjuk el, azt sem, hogy számunkra, nem a jóban és szépben, szántak helyet, van magunkhoz való gondolkodó agyunk. Hivatásunkat gyakorolva, a megfelelő szinteken jól kommunikálva szolgáltatunk. Nocsak, csak nem, hogy a sorsunk helyett, csupán azt biztosítják, amit, úgy mutatnak, mintha, nem lenne más lehetőségünk. Tetszik, nem tetszik, nincs más, a jól kitaláltak szerint, nekünk, azt, meg kell élnünk, mert csendben, már egymás között, eldöntötték, helyettünk, felettünk. Nem tartanak a jó minőségű életünket, a valóságot tükrözőket, megélők közé, sorolhatóknak bennünket, darab, darab, nekik olyan minden. Az a sok pénz, amit hazaküldenek, a nem itthon élők, viszont azáltal, a szeretteiknek jólétét is segíteni igyekvők. A munkájuk által, azokat az országokat is erősítik, ahova teremtenek. Tán megváltozik általa az, ami az elvártak szerinti, számokat illeti, az életszerűséget nem követi. Emberismeret, jól jönne az mindenkinek, aki vezetni, hatalomban élni igyekezne, nem tudom másképp, gondolni, mint megelőzésben. Kopik ki a remény energiája, betöltik, a jól kitaláltak szerinti, másoltak, kiszemezgetettek, ami nem ad, üresben mozgat csak. Mintha, nem a saját Hazánkban élnénk, az elvárásokat ismerjük, az életünket szeretnénk, úgy érezni, hogy az egészséges érzéseinket erősíthetjük általa. Mert hiába keressük, a tiszta szavak hatását, ami felerősítene bennünket, az újabb, ránk rakott túléléshez. Hiszen, azt szeretnénk érezni, hogy megérte beleteremteni, s másokért akkor tennénk, ha ott tartanánk, hogy van miből, hát, nyugodtan adhatunk. Nem érinti az életminőségünket, mindazokat, a történéseket, amiket még esetleg tervezhetünk, hogy ne zárjuk le, a továbbiakban, már a siker hiányaként. Sokféle sikert megéltem, csupán a tudásomnak megfelelő, lehetőségemet hiányolom, s az azzal megjáró, pénzem nincs még meg. Azzal, hogy mi vagyunk, akiket, nyugodtan gügyének állítottak be, hiszen rájuk, nem szóltunk, hát így jártunk. Mintha beleegyeztünk volna, hogy minden jóból és szépből, kimaradunk. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha mások is erőre kapnak és megteszik, még a saját idejükben. Amikor a Hazaszeretet érzését átéltem, a nagyon sok embernek, a hivatásom általi tudásomat adva, az ott volt, a megcsináltam érzését erősítette, az arra alkalmas sejtemben. Az / Öveges / programról, sokkal később olvastam az interneten, lehet, hogy az jó lett volna. Arra, hogy tudjon, a saját Hazánkban élők, közül az erre, az általam feltalált, a saját tudásuk mellé tanulható, tudásformára, már igényesek sokasága, arról, mit fedeztem fel. Valahogy mindenből kimaradtam, néha még eszembe jutnak az ellopott igazolványaim, csak nem éli meg valaki a jókat és szépeket, a saját elért, szintemen való jónak és szépnek, a hozadékát, amit a Hazánkhoz, ezidáig teremtettem. Dolgozol egész életedben, teszed a dolgod, a tehetségedből eredő, hivatásodhoz van alázatod, hát azzal együtt, gyakorlod. Tudod, hogy a tehetségedből eredő tudásodhoz, már jó ideje van, megfelelő és építő energiájú, alázatod. Viszont nagyon sokaknak, fogalmuk nincsen, hogy mi lesz, a következő generációikkal, ha nem csinálják meg a sorsukat, még a saját idejükben. Miközben, idejében, felfogtad és már szorgalmas vagy, a jóban és szépben látod is, kibontakozni a sorsodat. A valóságot megélni vágyóknak, jó minta vagy, tisztelettel élsz és a szeretetet gyakorlod, amikor és ahova, lehet adod, a valóban általad, feltaláltad általi tudásodat. Eljutsz egy pontig, amikor feljön az érzés belőled, ezt is azt is jól megcsináltad. Nem számítasz rá, hogy valaki majd megveregeti a vállaidat, elégedett vagy. Azzal, hogy legalább túlzásba nem estek, amikor a saját szinteden való haladásban, szinte naponta, gátoltak. Ha nem állsz be, a nemlétező sorba, kimaradhatsz, minden látványosan szépből és jóból. Nem bánod, majd a saját idődben, emberségesen, a sorsodat érintően, megcsinálod. Hiszen mindenütt akadnak, akik mindent maguknak akarnak. S mivel nem vették észre a többiek, hogy rá nem számíthatnak, hát a jóból és a szépből, a saját idejükben kimaradnak. Azt gondolják, velük lehet a gond, hogy nem értik a döntő emberek, hogy itt mindenkinek megjár, az is, hogy a sorsát a saját Hazájában élje meg. Ó, de, hát, a látszatos millen kedves és aranyos, hogy körbe fonja mindazokat, akik még nem ébredtek volna rá, a saját sorsukra. Ugye kellemetlen azt olvasni, hogy aprópénzes a nyugdíjam, már nem változik. Hiszen nem azonosultam a divatosokkal, a hivatásomat gyakorlom, az őszinte szó az alapja annak. Csupán leolvasom és mindazt, amit a tenyérfotók láttatnak velem. Nem kertelek, nem pakolom meg, hagyom kibontani önmaga, a saját ideje szerint, mindazokat, amiket a sorsába belerajzolt, a teremtő Isten. Emberi jelnyelvnek mondom, várakozom 14. éve annak is, hogy beengedjenek a saját szülővárosomba, bemutatkoznék, hogy mit találtam fel. Szerintem, azért születtünk oda, ahova, hogy ott fejtsük ki, mindazt, amit a szülőhelyünk adott. Tegyük hozzá a szépet és a jót, mert oda születve, oda tartozunk és felelősek vagyunk, azért, hogy ne épüljön le, a lelkes, szíves, gondolkodó embereknek a sorsa se. Sok dolog lenne, ha megtanulnák az emberek, hogy a sorsukat nekik szükséges megcsinálniuk, s nem szabadna a generációs feladataikat se, megoldatlanul, ráhagyni a következő generációra. Nem a család helyett, leginkább értük, adni meg a következőknek, a sorsukban és a generációs feladataikban való, kibontakozási lehetőségüket. Emberi tartás és emberséges méltóság, az alap amit hoztunk, nem életkor függvénye azt sem, hogy tiszteletet, kinek adjunk. Megjár az mindenkinek alapban, hogy emberileg otthon legyen az a hely, ahol fel tud fejlődni, a tehetségének a kibontakoztatásához, ott legyen az alap, amit megkapnak. A gyermekeknek is, a fiatal felnőtteknek is, hogy ne máshol keressék, na hiszen, látványosra, kitűnőre sikerült a hamis, az álságos, a csábítóan kiváltságos. Mindezek által, el ne vesszenek, az útvesztőkben, hát nézz rá, ki, vagy mi veszi el, az ideje nagy részét, úgy, hogy nincsen, általa, sikerélménye. Viszont nem hathat rá más, ha nem láthatja és nem hallhatja ki, azt sem, hogy mi lenne a sorsának megfelelő számára. Amikor a szolgáltatónál csak felénk vannak, azok, amiket kötelező betartanunk, akkor az egyoldalú, nem működőképes. Ha az elvárások, csak az egyik oldalt növelik, akkor nem tud jól működni, mert az amit feltöltés helyett, túlzóan tele tettek, nem kap már motivációt, gátolja a fejlődést, hiszen telített. Sok minden elhangzik, a szolgáltatásom közben, az oktatásomon, úgy, hogy hitelesen, át is élik, a saját belső kontrolljuk igazolja azt, a természetes, működésük közben. Na még egyszer, jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha másoknak is időben megy. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, van a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59.Hergál Házból. Tiszteletem.
Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, a tenyérfotókat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. A szolgáltatásomhoz, szükséges idő: 60 és 90 perc, a díja: 15.000.- Ft. Mielőtt elköszönök, elmondom a számla számát, a megjegyzésbe kérem írja rá, Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Kérem tiszteljen meg azzal, hogy a szolgáltatásom napján, átutalja, a díjamat. Tiszteletem.
2022.07.29. Nézed, nézegeted és még nem érted, hogy miért nem látod, mindazt amit mások úgy tűnik, hogy átlátnak. Különböző szintekre és tehetséggel születtünk, mind más és más, sorsot hoztunk. Irányít bennünket a gondolkodó agyunk, mindig arra, ahol a következő fejlődési lehetőségünkhöz, az addig fel nem ismerteknek, a megtanulását kínálja, a saját időnkben számunkra. Egy lehetőség ami által megismerheti a sorsát és a generációs feladatait, hogy ne az öregedésnél jöjjön rá, hogy nem csinált, sem önmagáért, se generációsan, semmi olyat, amit a tudása által biztosan hátra hagy. Ami által a családjában , az arra már emberileg érett, megtalálhatja, mind a két mezítlábával, a talpa alatti talajt. Heringes Árpádné a Julamami . Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 órától 17.00 óráig, szombatonként 10.00 és12.00 óra között, a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a tenyerekről készült, jól olvasható fotókat várom, a megbeszélt időpontban és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Hát leírom, ide, hogy is képzelem el, ezt a helyet, ahova születtem és a Hazánkat, amihez a sok jót és szépet szeretettel adtam. Azt gondolva, hogy ugyanazokat, amikor szükségem lesz rá, a saját Hazánktól, szülőhelyemen, itt kapom meg, mert nincs másik Hazám nekem. Ahova a sok – sok ember, megtisztelő érdeklődése, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., tehetségemből eredő tudásom megismerése miatt, nagyon messziről is megjöttek. Ez által adta meg nekem, a teremtő Isten, azt a megtiszteltetést, hogy egy napon megrajzolhattam, a tananyag 153 oldalát. Magam is meglepődtem, amikor azt érzést felismertem, nincs bennem több, amit lerajzolnék és kinyomtatnék. Az elégedettség érzése volt az akkor, felszabadult, mindaz, ami már erősen ki szeretett volna bontakozni, a rajzaim által. Nincs jelentősége az első oldalaknak, mert azután, még hozzá és mellé rajzoltam, még közben, mielőtt, megkapta a védjegyet. Mivel nem tartozom se ide, sem oda, tartozom hát, az engem megtisztelőhöz és akkor éppen oda. Nem lett a feltaláltamnak megfelelő szinten, lehetőségem, egy sem, gondolom nem a fejétől dőlt el. Mi legyen azzal, ami a megelőzésben, nagyon jól jöhetett volna, már akkor. Persze sejtem, miken múlott, az idén úgy is felszínre jön mint minden. Van az a várakozási idő, amihez, már kevés a bocsánatkérés, ha az nem tükrözi a valóságot, még nagyobb bonyodalom lehet belőle. Figyeltem a szavaknak az értelmezését, szinte, mindenkinél másképp jött le, annak a szónak a jelentése és a jelentősége is másképp esett. Amikor valakinek gondolják magukat emberek, büszkélkednek mindazzal, amit nem ők teremtettek meg. Na hiszen, csupán úgy esett, hogy volt egy lehetőség, amit megugrottak, mert meglehetett. Nem is gondoltak arra, hogy kontrollálni is lehetne előtte, hiszen akkor rájöttek volna, hogy nem számukra készült az, nem szabadna élni, azzal a másoknak szánt, lehetőséggel. Azt látom, hogy amikor elértek emberek oda, ahol másoknak magasabb az életszínvonala. Látják azokat az élethelyzeteket, el is hiszik, hogy ugyanannak, számukra is ott van, az ideje. Pedig messze vannak még tőle, vagy egyáltalán nem is lenne dolguk azzal. Az a sok, nem a saját szintjüknek megfelelő, nem a munkájuk által keletkezne, vissza hát, az ismétlésben a kezdetekhez, vagy megoldhatatlanul, tán végleg, a szintjük alá, vissza vetné őket. Sőt, esetleg azzal sincsenek tisztában, hogy nem generációsan meglévő, mennyiségű és nem a tudásuk által lett, hirtelen jött, túlzó helyzetek, mennyire csapják be őket, emberileg. Elhiszik azt is, hogy azzal aztán, már mindent lehet, hiszen, a többiek fölé kerekedtek, megmondók lettek. Bizony – bizony, vannak azok az élethelyzetek, amik által, megemelkednek, a sajátjukhoz képest, több, erősebb hatású, lehetőségként, vannak tálalva a történések. Nem veszik észre, a sürgető energiák által, hogy azok, megemelő, kiemelő, erős késztetések és könnyen lehet, hogy csapda helyzetek. Szerintem, az idén, szükség van, a toleranciára, a saját szint megismerésére, az élet és a sors közötti, felismerésekre, az alázat megtanulására. Azon a szinten, ahol éppen időznek, hogy szintet váltani legyenek képesek és még a saját idejüknek megfelelően. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, ha egyedül nem megy, ismerem azokat a rajzaimat, amik által, megoldani képes lehetsz. Segíts magadon azáltal, az Isten is megsegíthet. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatom. Nem sablon, emberi jelnyelvnek neveztem el, mindenkinek a saját szintjére, a magam által feltalált módon, érthetően lefordítom. Gyakran hallottam, az oktatásom közben, hogy miért nem, évekkel előtte, döntöttek a megtanulása mellett. Nem mindenki veszi még észre, hogy ott van előtte a megoldás, csupán fel kéne ismernie. Ehhez jó tükör az, amikor felismerik az emberek, hol is tartanak, ahhoz képest, ahonnan elindultak. Fel tudják mérni azt, ami által, nem mennek túl a saját lehetőségeiken. Rájönnek, nem érthetnek mindenhez és mennyire fontos lenne, az emberismeret, bizonyos szinteken, nélkülözhetetlen. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. heringesarpadne@gmail.com, ahova majd, a megbeszélésünk szerint, a tenyérfotóidat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik, Heringes Árpádné egyéni vállalkozóként a szolgáltatásom. A szükséges idő: 60 és 90 perc között lesz. A díja: 15.000.-Ft. Amihez a számla számát, a végén, mielőtt elköszönnék, elmondom. Megjegyzésbe kérem ráírni, Heringes Árpádné e.v. Köszönöm, a megértését, arra kérem, az utalása, a szolgáltatásom napján történjen. Tiszteletem.
https://julamami.com, https://julamami.eu, 2022.07.27. Vannak akiket már kiszolgál a sorsuk, mert van az Isten és megéltek mindent, ami ahhoz, a nehezeket átélve ott volt, akkor még a saját idejükben, lehetőségként számukra. Generációsan kaptak talajt a lábaik alá, nem halmoztak fel nekik semmi olyat, amivel nem tudnának mit kezdeni, mert emberileg, nem elég érettek hozzá. Ismerik a munka becsületét, megdolgoznak mindazért, ami előre viszi azután őket, fejlődve, teremthetnek általa. Generációsan jutottak előbbre, mert ismerik azokat a lépcsőfokokat, amiket a sorsuk eléjük tárt. Nem szükséges már az ismétlése semminek, ami nem vinné előre őket, haladnak a saját életritmusuknak megfelelően. Van amikor pihenésre van szükségük, hát az is megoldódik, hogy ne tegyenek fölösleges lépéseket. Általában irigylik mindazok, akik nem csináltak az életükben semmit úgy, hogy a nehezeket megoldották volna. Rákaptak arra, hogy tapasztalva fejlődés helyett, sajnálgatják magukat, ah, nekik nem sikerül semmi, úgy ahogy szeretnék. Vagy a hatalmukat fitogtatva, igyekeznek úgy fogalmazni, hogy felelősséget semmiért ne kelljen vállalniuk. Amikor a szónak ott van a helye, az annak az ideje, elgondolkodtatja azt aki már kihallja, sok lenne az ismétlésekből. Elkezd gondolkodni rajta, a másik miért tudja, fedezte fel, a már sokszor és jól elhelyezett, gyakran bejött, hamisságát. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Akik már értik mit írok ide naponta, hogy a saját szintjükre kerülve, a nehezeket már megélve, jó minőségű életet tudjanak teremteni a családjuknak. Azáltal, hogy nem helyettük, inkább értük és önmagukért teszik, a nehézben is, az emberséges megoldásokat választva. Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok, az őszinte szó, olyan mint a friss víz, aki szomjazik rá, hálás érte. Tán nem kéne, szoktam mondani az oktatásom közben, hogy szembesüljenek azzal az energiával, amit a tudásom által, kihallanak, mert van az Isten. Hiszen a belső kontrolljuk, a lelkiismeretük által, jelzi számukra azonnal, hitelesen mondtam. Ki ebben, ki meg másban, élte meg azt, hogy emberesedjék és ne a könnyű megoldásokkal akarjon, az át és megélések helyett, megúszni mindent, Így elkerüli a nehézben való tapasztalást. Azáltal tudná meg, hogy honnan jött és meddig ér számára, a jó minőségű élet, mert ha nagyot vétett, ismételhet. Igyekszik a belső kontrollja jelezni számára, hol vannak, az emberséges határai, többször is odarakja, hátha van hozzá kedve és önmagáért megoldja. Azután már rábízza, hogy emberesedni szeretne-e, vagy visszaélni azzal, amit az Isten, azért adott neki, nehézként, hogy változzon meg. Ismerje meg a másik oldalát, ne csak a racionális agyát használja, mert annak, nincs magában, a motiváló oldala nélkül hatása. Hiszen önmagát minősíti le, azzal, hogy mindig azon van, hogy kihasználjon másokat. Az lenne a feladata, hogy az addigi önmagához képest, emberesedjen még és még, s akkor, a saját idejében, valóban, meg is kapja. Vagy kikerül az, amit addig gyakran használ és jól bejött, nem őszinte fogalmazásával elért, fölöslegessé válhat. Vagy, azon a szinten, amit addig, elért emberileg és gondolkodva élőként, a tudásának megjáró tiszteletet is átélheti. Vagy szembesül mindazzal, majd, mások által, ugyanúgy, annak amit elindított, a már visszaható, önsajnáló negatív hatásával. Igyekezne azon lenne, hogy a magyarázkodásával, azzal ne kelljen azonosulnia. Elfordulnak sokan majd, hiszen megváltozott az energia szintje, átfordultunk már a 8. éve, a jó energiák hatnak. Mindezeket azért kapja, kinek mi van a sorsában, mert, mindannyian más és más sorsot hoztunk, hogy változni és azáltal fejlődni tudjunk. Nap mint nap emberesedjünk, a saját életminőségünket is megoldani igyekezzünk, akkor lesz, a teljesítésünkhöz mérhető, jó minőségű az életünk. Ne mások helyett, ne leutánozva, lemásolva éljünk, saját sorsot és generációs feladatokat oldjunk meg, a saját időnknek megfelelően. 2022. évet éljük, sok az intelligens, okos, jó szakmai tudású, emberséges, a munkája becsületét megismerni igyekvő. Két oldala van, minden embernek, ha az egyik meg vagy kikopott, üres lett, van a másik oldala, tán ideje lenne szembesülnie vele. Tanulni nem szégyen, sőt nem késő, semmiképpen, mindent mindenkinek a saját idejében. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatom. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. A +36302470589 kihangosított telefonom és heringesarpadne@gmail.com által. Tiszteletem.
Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Oktatom. Amikor az egyenestől eltérve fogalmazod meg a szavakat, elhiszik és hitelesnek tartják, mindazt, amit mondasz, vagy a szabályokba foglalsz. Nem gondolnák, hogy annak a szintnek nem megfelelő döntések lehetségesek, ahol azok elhangzanak. Hát ne vegye zokon senki sem, ha leutánozzák mindazt, amit sikeresnek látnak, a felszínen, nem is gondolva arra, hogy becsapnák bármivel őket. Mert ők maguk, nem csapnák be a többieket, azokon a kiváltságos szinteknek látszó, megmondó helyeken. Az egyenes az egyenes, ha nagyon eltérnek, a megfogalmazásokkal, tőle, az önjáróvá is lehet. A Haza, az legyen, maga a gondolkodóan döntőknek a megtisztelő feladata, munkájuknak a becsületét is ismerők dolga. Azt is érezze a Nép, amiért annyit dolgoznak, értük, a saját jól boldogulásukért is teremtenek, nemcsak beleadnak, a mondjuk, bödönbe. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek és nem csak magam helyett. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.2022.07.26. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek. Hátha rákapnak többen és megváltozik általa, az a, nagyon alacsony szint, ahova bevagyunk sorolva. Mi a saját Hazánkban próbálkozók, az egyéni és a hasonló más elnevezésű, a megélhetésünkért küzdő vállalkozók. Sok emberséges számára megoldást hozhatna, a szintváltás. A saját általunk is felépített Hazánkban, rólunk is tudomást véve, a jóban és szépben és a saját tudásunk által, boldogulhatnánk utána. Az egyenlőre, még csupán kezelhetetlennek tűnő, de megalázóan alacsony szintű, minden bizonytalan érzésük, az emberi szintjüknek megfelelően, a boldogulni tanulással elmúlna. Boldogulni tanulni, most és minden adott helyzetben, a tudással, együtt nő fel, az alázat, mindenkiben. Ha nem így lenne, az egy teljesen más történet, én a megelőzésben gyakorlom, alázattal, a hivatásomat. Ha még nem tért el nagyon, a lelkiismeretes működésétől, vissza is rendezhető a boldogulni tanulás által, ahogy szerinte, a belső kontrollja helyesnek tartja. Műhely, a megelőzésért., ezt adtam fantázia névként, az egyéni vállalkozásomhoz. Úgy tűnt csoportok is lettek belőle, volt, hogy oldalam is eltűnt. Engem nem is kérdezve, voltak mögötte, úgy, hogy kiüresítve kaptam vissza. Senkit sem zavart, hogy a Julamami védjegy, csupán nekem lett gondom vele. Szerintem, nem is gondolták, hogy mások is látják, a vakmerően mindent körbe kanyargó, próbálkozásaikat. Az emberi méltóság, az emberséges tartás, a tudás, a hiteles kommunikáció, az ami, nyolc éve, láthatóan araszolva halad és építi fel, a tartásos emberségeseket. Működésében hitelesen, a felszínen jól látható. S nem, a /csilicsalacsodája/ szerint, a valósághoz alkalmazkodni nem tudó, mindenáron minden számukra jót, utánozni akaró. Semmiféle emberi teljesítményt, hitelesíteni nem tudó, csupán akaratoskodó, mások fantáziáját is magának betudó, erősen másoló. Az eredője ismeretlen, vagy már, régóta üresben járatott, amit gyakran megnéznek, hogy valóban jól látják-e azt. Miközben a kisembereknek besorolt, nagy tudással rendelkezők, küzdenek, mint a varacskosmalac, hogy legalább azt megtarthassák, amiért nagyon sokat dolgoztak. Szerették volna megalapozni, az aprónak tűnő, másoknak semmi, vállalkozásaikat, hogy a következő generációnak valamit, hátra is hagyjanak. A munka becsületét nem ismerőknek, üres beszéd mindez, gyorsan tovább is lépnek. A kellemetlen kifejleteknek a nehezét, megkapjuk, örököseiként mindannak, mint, törleszteni való lehetőségként, a nehezét. Ne mondjunk semmit, arra se, mert mire végig gondolnánk, jön a következő jól elsikálni valóiknak, a neheze. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó., a Julamami mint védjegy, van ott, szerepe azzal, ahova leírom. Mivel nem tudtam megfelelően fejleszteni, úgy, hogy az a tudásom általi, szintemre, tudott volna emelni. Hát itt tartok, most éppen az egyéni vállalkozók, a kisvállalkozók, különböző módon fantázia névvel ellátott módon, már megint, kérdezés nélkül változtatnak. Valószínűleg hasonló helyzetben még nem voltak, hogy ezek a változtatások, mivel járnak, azután emberileg. Én prevenciós vagyok, aszerint gyakorlom a feltaláltamat, úgy is élek. Mint az aki, az Isten adta, tehetségemből eredően, felnőtté, a hivatásom és a feltaláltam által lettem. Tudom, hogy mit miért mondok úgy, minden szavát, magam adtam hozzá. Azáltal úgy hat, a megfelelő szinten, hogy én alkalmazkodom és a toleranciát is magam gyakorlom. A sok -sok, ember, akik megtiszteltek, a napi gyakorlatomból eredő, tudásom miatt. Az adta, azt, ami által, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., szolgáltatásomat gyakorlom. S az oktatásom formáját, majd ha lesz igénye rá sok embernek, megint. Mindazt, még, az ő idejükben, meg tudják tanulni, mert én még, tovább tudom adni. Tudom, hogy mit miért mondok és miért úgy mondom, azt, a megfelelő szinten élő, lévő embernek. Mert az úgy, azáltal, át is megy, a saját olvasatával kontrollálni tudja. S önmaga szerint, a saját szintjének megfelelően, számára, érthetően el is fogadja. Ki mire képes, az emberséges tartásában maradva, az emberi méltóságát megtartva. Tegeződésre kérem, a jelentkezőket és úgy oktatom, ne akadozzon a megfogalmazásának, az áthidaló nehézsége, ne gátolja, a számomra kontrollálható, jó minőséget. A belső kontrollod szerint, úgy is szoktam mondani. S azt, a számára még nem biztos, hogy gyakran észleltet, megtanulja, a saját szóhasználatával, megfogalmazni. Az érzésed szerint, átment-e, azt is gyakran hallják és bizony, akkor mindenki mást és mást érez, nem lehet sablont csinálni belőle. Ne csapjad be magadat, ezt is szoktam mondani, kontrolláljad még egyszer és újra, hogy biztos legyél magadban. Ami szerintem úgy van, az nem biztos, hogy szerinte is akkor van úgy. Mivel a saját feltaláltammal oktatom, minden szavamnak, a rezdülését, kontrolláltatom általa. Mivel én már tudom, mikor miről beszélek, ő meg éppen akkor tanulja meg, tőlem. Viszont, a gyakorlat teszi a mestert, önmaga által kontrollálva fogadja el, amikor megbizonyosodott róla. Mindent a maga idejében és szinten, lehetséges utána már, számára is, megbizonyosodva kontrollálni. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 között. Az egyéni vállalkozásom általi szolgáltatásomhoz az eszközeim. A +36302470589 kihangosított telefonom, heringesarpadne@gmail.com, ahova, a megbeszélésünk alapján, a jó minőségű, tenyérfotókat várom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem. https://julamami.com, https://julamami.eu
2022.07.23. Kergetted az álmaidat, boldogságra vágytál, tenni érte nem akartál, nem fejlesztetted magadat, csak kritizáltad azokat, akik náladnál, előbbre jutottak. Másokat utánoztál, beláttad, hogy abban nem rólad szólt, az időt mulattad csupán, nem is boldogultál. Elértél oda és már látod, hogy mielőtt elindultál, magadhoz képest, a sorsod adta lehetőségekben, akkor már jól boldogulva otthon voltál. Emberismeretnek neveztem el, emberies jelnyelvnek, ahogy oktatom. Nem jelentkezik be más, mint aki érti, hogy miben segíthet önmagán, akkor, ha azt érzi, egy ideje már, csak körbejár. Ezzel az oktatási formám adta lehetőséggel, megékezhet oda, ahol már összefüggésében is átláthatja. S az általam, tanultak által, már elég érett lehet, ahhoz, hogy lesz rálátása, arra is, amire addig nem is gondolt, hogy az, a megoldás is lehetne. Nem az addigi tudása helyett, nem cserél a két tudás benne helyet, mellé tanulja ezt, hogy szélesedjen a rálátása és a megoldásait is megtalálja. Heringes Árpádné a Julamami . Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó, összefüggésében látással. Oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által. https://julamami.com Tiszteletem.
2022.07.22. napján írom, a reggeli gondolatom. Magyarországról, Paks, városából, a Vadász u.59. szám alatti Hergál Házból. Heringes Árpádné , Julamami védjegy. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Oktatom. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által. Tiszteletem.
2022.07.22.
2022.07.22. A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, a munkájukból élőket, az egyéni vállalkozókat, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát, a saját kényelme miatt. Mert ismeri az elvégzett munka becsületét, ami a tartását adja. Mindazoknak, akik amikor már ott tarthatnának, hogy beérett a saját elvégzettjük gyümölcse, aratnának végre, hogy jobban éljenek belőle. A túl gyakran, eléjük rakott, nehezeket, megoldani igyekeznek, annak tudatában élnek, hogy csak az elvárásoknak teljesítenek. A sorsukat megélni nem tudják, hát, túl sok idő megy el, az életükből, sikerélmények nélkül. A tehetségemből lett hivatásom által, nagyon sok ember tisztelt meg, akiknek szolgáltattam. A gyakorlatban sokat tapasztaltam, hát egy napon megrajzoltam azt, amit akkor már, az elmélethez adni tudtam. Mindezeknek kapcsán, úgy látom, hogy a napi sikerélményre szükségünk van mindannyiunkban, hogy az egészséges egyensúlyunk megmaradjon minden körülmények között. Az emberismerettel rendelkező, hozzáértően döntő, a gondoskodásáról biztosítja, mindazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, csupán a kívűlről látóknak szóló, kirakata miatt. Hiszen tudja, hogy azok szerint kell majd élnie, minden érintettnek. Julamami védjegy, 2010. év óta a Heringes Árpádné nevemen van. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, oktatom. A +36302470589 telefonom és a heringesarpadne@gmail.com által. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. https://julamami.com Tiszteletem.
Magyarországról, Paks, Vadász u.59.
Hergál Házból. 2022.07.21. Tiszteletem.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van. . Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, oktatom a feltaláltamat. Az eszközeim ehhez, heringesarpadne@gmail.com, ahol a Tenyérfotókat olvasom le és a +36302470589 telefonom által van a szolgáltatásom. Tiszteletem.
Átfordultunk, a címe a festésemnek. Látható benne minden, amit azóta már megélünk. Heringes Árpádné, a Julamami védjegy, 2010. év óta a nevemen van. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Ami által észlelhető, átmegy annak a hatása, amit a belső kontrollja visszahatva ad számára. A lehet, az nem jelenti azt, hogy mindenkinek szabadna, mert túlzásba eshet általa. Ha a hirtelen jött, pénznek a hatása az, amit úgy vélt, ha nem is dolgozott meg érte, az úgy válik a hasznára, mint a sajátja. Természetesen, amit generációsan megteremtettek, az elődei, az a saját alapja lett. Azt felismerve, a jó minőségű munkája által, fejlődhet, összefüggésében látva, válthat. Megerősítve azzal, a generációsan elvégzett feladatainak, a következőknek maradt alapjait. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek. Önismereti oktatásom, ami által, megismerhető, mindenkinek más és más, a saját sorsa. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 1.00 és 12.00 óra között, történik a szolgáltatásom. A szükséges idő: 60 és 90 percen belül. A díja: 15.000.- Ft. A számlaszámot az elköszönésemkor elmondom, a megjegyzéshez kérem beírni, Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. A szolgáltatásomhoz az eszközeim, +36302470589 telefonom és a heringesarpadne@gmail.com, ahova a tenyérfotókat várom. A tenyérfotókat, összefüggésében olvasom le, a saját feltaláltam által. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Úgy látszik, nagyon megtévesztő lehet, az a szint, ahova nem a saját tehetségükkel, se nem, az elvégzett munkájuk becsületével kerültek fel. Kijózanodást okozhat az, hogy elhitték, nekik is mindent lehet, mert azon a szinten, úgy van az. Nehéz lehet, majd a saját idejükben, szembesülni, hogy nem a saját sorsuknak a szekerét tolták. Mindaddig, amíg, a valóságot észlelve, már, óhatatlanul, a megváltozott körülményeknek a hatását, a saját szintjükön is, szembesülve, meglátták. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Önismereti oktatásomként. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., az önbecsülésünkért. Tisztelettel.
A hétköznapi tapasztalások, mind hasznodra válhatnak, ha már összefüggésében látod, a számodra legjobb, megoldásokat is megtalálod. A Hazánk, a születési helyünk adja a lehetőségeket, mind arra, amit hoztunk a tehetségünkként. A szépre és jóra, nevelődtünk, a sorsunkat éljük, amikor már rájöttünk, egyedül születtünk, saját sorsot hoztunk. A szülőhelyünkön maradva, annak a helynek a rezgésében, egymáshoz tisztelettel lévén, a saját életünket élve is jól vagyunk. Sokféle hova tartozással találkozunk életünk során. A Hazánk az, amihez hűen, ha bárhova el is megyünk, hazajövünk, mert olyan a rezgése mint nekünk. Egész életünkben bele a Hazánkba, teremtünk, a jóhoz és a széphez, adjuk a tehetségünkből eredő, hivatásunkat itt gyakoroljuk. A munkánkat megbecsülve élünk, a Hazánkoz teremtünk, azért, hogy amikor szükséges, úgy jöjjön vissza, hogy az életünk egyik értelmét adja. Erősítse a tartásunkat és az emberi méltóságunkat, ne megalázóan fogalmazzák meg, hogy miért nem jár az nekünk. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznapokon, 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, történik a szolgáltatásom.. heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által. Tiszteletem.
2022.06.28.
Van is egy jó ötletem, akinek megszólalt a lelkiismerete, mert elvitt, elvett tőlem valamit, rongálta a nevemet, elhallgatta, a lehetőségemet, felhasználta a Julamami védjegyemet, a 28. tapasztaló évemben. Ne kérjen bocsánatot, jelentkezzen be, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonomon, az oktatásomra. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Ha elég érett már emberileg arra, tudnia szükséges róla, hogy megismerni, az eddigi önismerete mellé, az önismereti oktatásom által, a saját jó oldalát fogja. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból.
Hétköznaponként,
10.00 és 17.00 között,
tájékoztatom.
Szeretettel.
A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Gondoskodásáról biztosítja midazokat, akik önmagukat jól ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, mert azok szerint kell majd élnie neki is, a saját elvárásaiba futhat bele. Előbb vagy utóbb rájön, kár volt felvállalnia azt, amihez nem ért, mert emberismeret és tudás nélkül, 2022. évben, jól már nem megy. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmai.com és a +36302470589 telefonom által, oktatom. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
Heringes Árpádné egyéni vállalkozó vagyok, a 70. évemben
járok. Magyarországról, Paks városából írok ide naponta.
Segíts magadon az Isten is megsegít módon, várom a vevőt,
a feltaláltamnak, olyan emberséges személyében aki érti,
hogy mit vesz meg ezzel és azt, az emberek hasznára teszi.
Tisztelettel legyél, minden emberies nagyságát megtartó,
tudással bíró emberhez, ami jót kaptál tőlünk el ne feledd.
Tartást, méltóságot, emberséget,
rálátást, kihallást, megérzést is,
adott az neked ahhoz akkor, amit hoztál.
Köszöntsd őket az „Ő” nagyságukat megillető napjukon,
mert különben, hogy mihez képest hol tartasz azt honnan tudod.
Kiteljesedni önmagadhoz és generációsan is úgy tudnál, ha tanulnál.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismereti oktatás az
Emberismereted kibővítéséhez, az Önbecsülésed megerősítéséhez.
Amikor ráébredsz a valóságra,
most se uraljon hát el a bánat,
úgy lépj előre, hogy a jövőd,
az emberi kapcsolatokban,
majd neked is, a párodnak is,
megveregethesse a vállaitokat.
Önmagad felé és generációsan is,
tudjad megélni, s generációsan is,
működőképessé tenni a sorsodat.
Figyelj ha a lelked jelez neked,
nem volt meg,
a jó értelmű
adok – kapok,
nem jól van úgy az.
Ha csak te gyarapodtál,
akkor bizony hiány lett,
azáltal már másoknál.
Mindannyiunknak
más és más a feladata,
ha az egyik éppen elfogyott,
kapunk egy másik feladatot.
Egyik embernek ez,
a másiknak az a dolga,
van aki eljutott abban,
már valahova és akkor
gondol a párkapcsolatra.
Vannak akik meg együtt
szeretnék megvalósítani
párhuzamosban mindkettőt.
Nem gondolnak akkor vele,
hogy előbb önmagukat is
meg kellene ismerjék,
ne hagyják azt a végére.
Úgy könnyebben tudnák, jól,
egymáshoz is, önmagukhoz is igazítani,
menet közben is a párkapcsolatukat.
Tapasztalatom szerint a nőkben is van
bő őserő, ők hozták a születésükkor.
Ahhoz pluszként kaptak, a teremtés
koronái még kiegészítve mindazt,
amit meg a férfiak hoztak, kaptak.
Ne másoktól várjad a jót és a szépet,
magad szerint magadnak oldjad meg.
Addig ne vállaljál vezető szerepet,
amíg nincsen emberismereted.
Különösen akkor ne, ha nem
tudod tisztelni az Isten adta
Népet. S úgy látni el széppel,
jóval, elégedettek legyenek,
hiszen ők egész életükben
teremtettek, alkottak, tettek.
S ha mégsem elfogadhatóan
és nem az elvárásaik szerint
kapnák vissza, amit teremtettek,
ah, hát ne hívjad azt segítségnek.
Adjad meg a kellően megjáró
tiszteletet, ezt
jól jegyezd meg.
Egyedül születtünk,
saját sorsot hoztunk,
nekünk kell megélnünk,
s amikor már ott tartunk,
hogy elfogadóak,
alkalmazkodóak,
odaadóan is szabadok
vagyunk, jól működhet
a párkapcsolatunk.
Nyilván érzelmek
nélkül nem megy,
de a közös jövőt jól
tervezni akkor lehet,
ha felismertük már azt is,
hogy a másik életének is,
vannak generációs határaik.
Van úgy, hogy megcélozzák,
a csillagos eget, s az Istent,
az alázatot nem ismerve,
óriás javaikat sokszorozzák.
S egészen addig természetesnek
is veszik, amíg azt fel nem ismerik,
hogy az csak az egyik feladatuk lenne.
Mert amikor már elértek azáltal mindent,
amit a földön lehetséges és a sokszorozás,
már nem ad sikerélményeket nekik sem.
Na akkor rá kell ébredjenek, ha megvan
mindenük, akkor tulajdonképpen már,
nincs is semmijük.
Hiszen valamiről
menet közben
megfeledkeztek,
az emberek elsősorban,
adni, szépet és jót teremteni
születtek.
S ha az már
megvan, akkor,
szükséges lenne,
egymásért is tenniük,
hogy ki ne üresedjenek,
belőlük a legértékesebbek,
az emberies, fenséges, bölcseletek.
Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,
nem harcolnék ellened sem, hiszen ide is,
az oktatásomnak, a lehetőségét meglelni jöttem.
Jó szerencsét emberek, áldjon meg az Isten, minden
földi jóval mindannyiunkat, éljen a tisztelet és a szeretet.
Különös oktatás, nevelés, lehetősége, azoknak akik arra,
már elég érettek, hogy felismerjék ehhez a látásmódhoz,
a saját és a családjuk tekintetében meglévő hiányokhoz, a
többletet adó, rálátással bíró megoldásokhoz vezető utat.
vagy Online, ha magyarul értesz és beszéled ezt a nyelvet.
Felnőttképzésben, hogy a családokban legyen aki még
a megelőzésben segíti, hogy ne menjen mellé senki.
A nehézben is boldoguljanak, adni is tanuljanak,
hogy a közösből túlzásokba ne bonyolódjanak.
Nem született az egyetlen Hazánkban sem, a
Nép gyermekeként se fölöslegesnek senki.
Jó egészséget, maradjon meg a tisztelet, a
tartás, éljen mindenki emberséges életet.
Magyarországról, a Hergál Házból. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 között, elérhető vagyok, a +36302470589 által. Heringes Árpádné ( Julamami ). Szeretettel.
Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
Amikor már elhagytad, a házat, a Hazádat, a helyet, ahol születtél és más hazája az, ahol kinőttél. Van még dolgod, el ne feledd, addig önmagadat, csak keresed. Amíg a saját Hazádban el nem éred, az emberi nagyságodban, a sorsodat és a generációs feladataidat megélve a saját szintedet. Ahol, mindazok által, amiért becsülettel megdolgoztál, elégedettnek érezheted magadat.
Tisztelettel élj,
hogy az emberségedben is,
hiteles maradj.
Heringes Árpádné / Julamami /.Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra , szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, történik a szolgáltatásom. A +36302470589 telefonom és a, heringesarpadne@gmail.com által. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.
Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz minden jót és szépet érte. Ne mond azt, hogy vége, keresd meg a lehetőségedet, időben váltsál szintet. Ne add fel, a megérdemelten jó minőségű irányába menj és az életedet jól boldogulva éljed meg. Ne várjál másra, hogy majd megcsinálja helyetted, mert az szerinte jó lesz és nem biztos, hogy azt örömmel veszed. Heringes Árpádné (Julamami).
Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com
A madár, című festésem. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. heringesarpadne@gmail.com
Hahó, hahó, hahó. A párkapcsolatokban tán észre kéne venni, ha a régi módon nem működik, attól még nem biztos, hogy a válás a megoldás. Ahogy látom, rövidre zárják és elválnak, anélkül, hogy tudnának róla, mindegyiküknek más és más a sorsa. Sőt van a generációs feladata, amivel, ha tudnának róla, lenne vele mindenkiknek dolga. Szoktam mondani, az oktatásom közben, ha éppen, aktuálisan ott lenne a feladata annak aki, akkor tőlem tanulja. A hivatásomat, 28 éve, szinte, naponta tapasztalom. A párkapcsolatokban a tenyereikből, a sorsuknak a leolvasása közben, láttam meg. Le is rajzoltam, az oktatásomban benne van, hogy szerintem, sok párkapcsolati sorsnak, van összefüggésében, hasonló feladata. Azt igazolta, hogy lehet, akár, sokszor is próbálni, amíg dolguk van egymással, úgy sem lehet véglegesen leválni. Szükséges lenne mindegyiküknek, átgondolni. S a sorsában lévő és a generációs feladatából adott, feladatokat, egymás között, megbeszélni. Ne tudják, a számukra ismeretlen, megoldatlan, generációs előzmények, őket megtéveszteni. S ne, a hirtelen döntéseik miatt, ne váljanak, a sorsuk megismerése, az sokat segíthetne. Előtte, alaposan átgondolva, megbeszélni és ha lehetséges, még, külön – külön is megoldani. Az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Megadja a válaszokat, mindazokra, amire addig, a megoldásához, az előző generációk nem érezték a késztetést sem. Így hát ott maradt, mindenkinek a sorsában mint rávetülő feladat és a generációsan hozott feladata is megoldásra várna. Igen, tudom, van akinek nem értelmezhető, ( emberi jelnyelvnek neveztem el ). Magam adtam, mindenhez a szavakat, a mögöttes értelmezésével együtt. Más nem tudja ezt oktatni, nekem adta a teremtő Isten, hogy adjam tovább, hogy legyen minden családban egy ember. Aki a tudásával tud válaszolni, a sorsukkal és generációs feladataikkal, kapcsolatos kérdéseikre, családon belül oldódjon az meg. Hiszen, a nagyon sok engem megtisztelő embernek, a tenyereikből eredő, tapasztalataim, megadták az összefüggésében látásomat. A valóságot láttató emberismeretnek neveztem el. Hiszen a saját tenyereikben lévő vonalakat olvasom le. S azonnal tudják, hogy róluk és értük szól, a megelőzésben történő megfogalmazásom. A motiváló, lelkes, szíves, oldalunkat becsapni nem lehet, hála Isten, azonnal jelzi, hogy mit érez azzal kapcsolatban. Hitelesen igazolja vissza, a racionális és a motiváló oldala, hogy az amit hall tőlem, a valóságot adja. Tiszteletem. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
2022.07.14. Lehet sokféle módon megfogalmazni, én azt mondom, van sorsunk és generációs feladataink. Meg és feltaláltam, az összefüggéseket, a két tenyér között. S ha nem teljesítették volna, azt az érintettek, a különböző időszakokban, visszaköszönnek. Jelzik a tenyerek, hogy vannak még megoldatlan feladataink. Amiket azért kaptunk, hogy teljesítsük, aszerint, ahol a saját szintünknek megfelelően, már tartunk. Lehetőleg, hátra a következőknek, terhet és általunk a saját időnkben, megoldhatókat, nem hagyunk, mert felelősen gondolkodunk. Megéljük mindazt akkor, amikor a sorsunk elénk tárja, többféle megoldása is lehet mindazoknak. A tapasztalatom az, hogy nem vagyunk a sorsunkban, kiszolgáltatva, csak egyféle módnak. Szép, szíves, lelkes, gondolkodó palettát adott nekünk, a teremtő Isten, mint lehetőséget, nem kötelezően. Tiszteletem. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Nehéz, ez a rajzos tanulni való, akik ott tartanak emberileg, számukra megtanulható. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra között, a +36302470589 telefonom és a, heringesarpadne@gmail.com által történik az oktatásom. Tiszteletem. A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Gondoskodásáról biztosítja mindazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek, amihez saját maga, nem ért. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online okatatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
2022.07.14. Jó szerencsét, jó egészséget, kívánok, a jóhoz, a széphez, az életszerűen megélhető nagyszerűhöz. Ami az egyszerűben is, a sorsunkban, az a jólét, rólunk is szóljon, mint akik addig jól teljesítettünk. Ez a Hazánk, a születési helyünk, az anyaföldünk, ide szült az anyánk bennünk. Ide a Hazánkba, bele teremtettünk, sok jót és szépet, eddig és úgy néz ki, a nyugdíjunk, hogy egész életünkre, azt az életet szánták nekünk. Minden eddigiek szerint, jól megérdemeltekként, már jó minőségben, hétköznapi szinten is, számunkra, jó megélhetést és sikert hozó életünknek kellene lennie. Tiszteletem. Legalább ne árts, se ne bánts, magadra is jól vigyázz, hiszen, egyenként születtünk, így hát, senkit sem pótolhat más. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné = Prevenciós = Julamami védjegy. https://julamami.com
Tudjál róla, mielőtt elolvasnád, a szerintem valóságosról írok.
Volt-e már az életedben olyan, hogy elfogadtad azt,
ami még, vagy egyáltalán nem járt
volna meg neked.
Tudsz-e már örülni,
a magad által
megteremtett
jónak, szépnek,
vagy várod, hogy
mások dicsérjenek.
Műhely, a megelőzésért e.v..
Ha kifogytál, ne másoktól várd,
hogy valósítsák meg a sorsodat,
tanuld meg, a miért és hogyant.
Ah, képes vagy-e arra, hogy
legalább gyakorold az alázatot,
talán fejlődjél fel,
a felvállaltadhoz, ah.
Vagy észre sem veszed,
megaláz már, a tájékozatlanságod,
miközben csak ugyanazt a kört rovod.
Nem hallod ki, nem érzed meg, nem
látod át, csak nyomod a sablont, ami nincs.
Közben a saját idejükben, a jó sorsukról,
az emberségesek lemaradnak, azt a.
A fontosságukból is kimaradnak, ha
nem ismerik fel, a generációs
feladataikat, hinnye.
Alig kommunikálnak,
a működőképes
jó minták helyett,
csak elvárások vannak.
Ismerem mint a tenyeremet,
gondolkodtál-e rajta, miért mondják ezt.
Volt-e olyan, amikor természetesnek
vetted, nagyobb tiszteletet
vársz el, mint amit
megérdemelsz.
Tudod-e
ki vagy,
hol
tartasz.
Másoknál
különbnek
érzed-e magad.
Felállítottad-e a saját
rangsorodat, azokkal
szemben, akikről
feltételezed,
kevesebbek
mint te
magad.
Van-e
neked
önismereted,
a sorsodat éled-e,
vagy csak a mások
által megszabottat alkalmazod.
Csináltál-e már mérleget abból,
amit megteremtettél, megkaptad-e
azért, a megfelelő elismerést.
Kikérik-e a véleményedet,
annak kapcsán amit
megteremtettél.
Feljebb
léphettél-e
a megfelelő
időben, vagy
mások lépték meg.
Gondolkodtál-e azon,
hányan örülnek annak,
hogy teszed a dolgodat,
a legjobb tudásod
szerint.
Van-e
már
benned
elégedettség.
Azért, mert valamit
saját magad értél el.
Erősödik a belső
tartásod, azt a,
emberesedsz.
Észrevetted-e a
saját határodat,
a benned meglévő
belső kontrollodat.
Felfigyeltél-e már
a lelkes, szíves,
gondolkodó
énedre.
Vagy
csak
élsz
bele,
abba,
amit
várnak
tőled,
teljesíted.
Önismereti
oktatás, nevelés.
Ha elolvasod, rájössz,
van- e már dolgod vele.
Tisztelettel élj, hogy
szerethető legyél.
Le kell írnom, a
bocsánat szót.
Ne bánjad, ha
már tudod miért.
Ismerd meg önmagad,
hogy fölöslegesen, ne
kritizáljál másokat, hinnye.
Manapság, illene megismerni,
a generációs feladatokat, hogy
ne kerüljenek a következőkre, ah.
Mint megoldhatatlannak tűnő teher.
Szintek közötti fordítókat oktatnék,
hogy családokon belül legyen, legalább
egy emberségesként hozzáértő, megelőző.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Heringes Árpádné ( Julamami ). Műhely, a megelőzésért., fantázia névvel, e.v. Szeretettel. Julamami
A mozaikomnak egy részlete. heringesarpadne@gmail.com
2022.07.12. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 öra között, van a tájékoztatásom és a szolgáltatásom. heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
Amikor nem találod a helyed, keresed önmagadban, azt az irányt,
amibe kapaszkodhatnál, ha túl sok és nagyon gyors a változás, azt a.
Mi az amin szívesen mennél tovább. amikor úgy érzed, egyedül vagy,
keresed a kontrollodat, a mihez képest hol tartasz, íme olvass utána.
Hát jól jönne, valami iránymutatás, valahonnan, valakitől, akire rá is
láthatsz, felelősen oktatja amit feltalált, nevel is, ha kérik, hagyják.
Megtanulhatod tőlem, az önismereti oktatásom, nevelésem által.
Milyen módon tudod használni a belső, lelkes, szíves, gondolkodó
éned általi kontrollod, ami jól működne, ha ismernéd és éreznéd.
Várom, hogy jelezzen a telefon és érdeklődjenek, az általam
feltalált, megrajzolt, oktatási formáról. A megtanulásának a
lehetősége adott de nem könnyű. Tartást erősítő és emberi
méltóságot megtartó, vagy megigazító hatása igazolt.
Műhely, a megelőzésért e.v., Önismereti oktatás.
A gyakorlat az, hogy mindenki megtalálja az oktatáson,
hol van a saját útja, sorsa, mi a generációs feladata.
Nincs kihez fordulnom, talán egy érdemben döntő
embert megérint, megérti, ez magyaros, egyedi.
Nincs kapcsolódási lehetőség, mintha nem is létezne,
a feltalált tudásom, Julamami Magyarosan Agyalósa
Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet és a jót,
csak innen, máshonnan hogyan kapnánk ugyanazt, amit
beleteremtettünk, hát ez a mi szeretett Hazánk.
Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még,
hiszen amit érdemben ide teremtettünk,
jót és szépet, azzal nekünk még meg sem jöttél.
Érdeklődni, heringesarpadne@gmail.com,
+36302470589 telefonszámon.
Ez nemcsak a magam által
kitalált megfogalmazás,
az oktatáson a
megfelelő érzés
is hozzáadódik.
Nem téveszthető össze,
semmi mással. Ahogy átéli,
már az aktuális sejtje közvetíti felé,
megvan az érzés, már a sajátjává is lett.
A hétköznapi életükben szokták mondani az
emberek, hogy furcsán érzik magukat, amikor nem tudják,
beazonosítani az érzéseiket, lehet, hogy még csak először érzik.
Az oktatásomon sikerül beazonosítani a sok eddig még, meg nem
magyarázhatót, ajándék az érzés, amikor látom, tartásosak lettek
újra, az emberi méltóságuk a helyére került, megdolgoztak érte.
Nem csinálok semmi mást, mint azt megtanítom az oktatáson,
amit feltaláltam és megrajzoltam, a szövegét hozzámondom.
Saját magára szabva születik mindenki egyedül, a feladatára.
Van az Isten, hát ránk szabja, ahhoz az alázatot gyakorolva,
élhetünk az egyszerűben is nagyszerűen, jól ki van találva.
Ha nincs megfelelő alázata a tehetségéhez, a sorsához,
nem összefüggésében jár az agya, bizony mellé is
mehet a saját sorsának, generációs feladatának.
Ha már tudja, hogy se más sorsában, sem saját
maga helyett, nem élheti meg senki más, ah.
Hiszen a természet, az ember is, maga egy,
fejlődni, sorsát teljesíteni vágyó csoda.
Becsüljük önmagunkat, hogy mások
is megbecsüljenek bennünket, azt a.
A gyógyír mindenre az alázat, hinnye.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom (az általam, egy napon, megrajzolt feltaláltam). Julamami védjegyesen.
Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarország, Paks, Vadász u.59. Egy föstésem ez.
Tiszteletem. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által. Szeretettel.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Tiszteletem. 2022.07.11. Heringes Árpádné e.v., prevenciósként, Műhely, a megelőzésért.,fantázia nevet adtam, a vállalkozásomnak. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra között, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által tájékoztatom. Egyszer, még a kezdetek kezdetén, elírtam a telefonszámomnak egy számát és sokáig nem vettem észre, nem tudom, mi történt, azokkal a hívásokkal, amik mellé mentek. A már csak emlék barátnőm, figyelmeztetett, hogy belefutott abba a telefonszámba és lett elintézni valója. Remélem és nem vicces a gondolata, tán csak, nem oldották meg okosba, mintha én szolgáltattam volna. Szerintem, az idén úgy is minden felszínre jön, ami másolt, hamis, utánzata az eredetinek. Egyedül vittem és viszem a hivatásommá lett, a tehetségem, hát úgy éreztem, elmegyek oda, ahol ahhoz értenek. Mit miért úgy fogalmaztam meg akkor, amikor csak mondtam, mondtam és mondtam, amit a Tenyértérképükön láttam, csupán leolvastam. Nem tettem hozzá, se nem vettem el semmi nem maradt kimondatlanul, elhangzottak a mondatok, szavak, amik, amikor szükséges volt, pattogtak, mint a kisostor hangja. Emberesedtem és mellettem, akik eljutottak már a saját idejükben a sorsuknak a megéléséhez, mindannyian, tudják mit jelent. Nem a könnyű végéhez sorolva, inkább a nehezet felvállalva éltük meg mindazt ami benne volt akkor az életünkben. Szoktam mondani, nem tessék körbejárva nézegetni, tán fel illene vállalni, ha valami nem úgy sikerült. Persze akkor nehéz felvállalni, ha végig azt mutatta, hogy minden a legnagyobb rendben. Mintha lett volna hozzá előképzettsége, mert az érezhető volt, hogy megfelelő szintű tudása nem. Beszélni róla, vagy megtapaszalva megfogalmazni, az bizony nagy különbség, emberileg. A hatása a mérvadó, csupán erősre vett, üres beszéd, vagy a tudás érezhetően ott jelen van. Eltűntek oldalaim, tán csoportokat csináltak belőlük, visszakaptam, egy idő után, kiüresítve. Nem zavarta a védjegy rajta, vagy éppen az vonzotta. Nem tudok csoportokat csinálni a facebookon, mert adminisztrátorok lesznek és azt csinálnak amit akarnak, nem azért fizettem ki a védjegynek a díját, hogy bármi megtörténhessen. Felelősnek kellett lennem gyermekkoromban, magamért, úgy nevelődtem fel önmagamat, felismerve később. Nem ment rögvest, tapasztaltam eleget, mire megéreztem, hol vannak, a biztonságosnak érezhető határaim. Azok között igyekeztem maradni, tudtam csak magamra számíthatok. Mert mások nem biztos, hogy ugyanúgy gondolják azt, amit én a tapasztalásaim által, már tudok. Írtam, írtam és írtam, az mentett meg a kiüresedéstől, hiszen adni születtem és azon voltam, hogy jó minőségben tudjam megoldani. Ha már megtiszteltek és eljöttek hozzám, kapják meg mindazt, ami ott van, a Tenyerük térképén. Teljes embert kívánt, az a megfogalmazhatatlan hivatásommá lett, meghozta tudásként az összefüggésében látást. Hiszen, ahogy az, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, által, haladtam, fejlődtem is menet közben. Minden sors más és más, mindenkinek máskor van az ideje és másban éli meg azt, hogy felfejlődjön, önmagához. A saját idején belül maradva is, haladni tudjon, a saját sorsában és generációsan is, a jól megérdemelt szitjén, tudjon élni tovább. Emberismeretnek neveztem el, amit értően magához vesz, aki végig tanulja. Az általam feltalált, rajzos, oktatási formát, az, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., által. Átmegy minden adott szónak a hatása, ott lesz abban a pillanatban nála, mindketten tudjuk, mit old akkor, azzal fel, önmagában. Egy ember oktatásának a díja: 300.000.- Ft/ Fő. Ha többen tanultak egyszerre, akár a Világ különböző pontján is éltek akkor, volt ilyen, nagyon jó hangulata volt. Ha lesznek erre jelentkezők, akkor most, a díja: 240.000.-Ft/ Fő. ez egy iránya annak, amit, elvárnak a kiadásaim. Fejleszteni szeretném az oktaásomat, a bevételeim által, már kinéztem magamnak, pénz kell hozzájuk. Vannak megbízhatónak ható, számomra alkalmas feltaláltak, az internet világában láthatók. Természetesen az, hogy alkalmasak-e, a szerintem, jó minőséget kiszolgálják-e, ezek a mások által ki és feltalált módszerek, vagy szolgáltatások, azután derülnek ki, hogy megcsinálom általuk, a próba oktatásomat. Ne reménykedjen senki sem, hogy majd ott maradnak a lenyomatokban és utánozni lehetne, nem úgy van az. Pont azon vagyok, ha jelentkeznek az oktatásomat megtanulni, mert eldöntötték, hogy a nem könnyű feladatot felvállalják és annak a díját, együtt, megegyezés szerint alakítjuk ki. Mert nem vagyok üzletasszony, csak botcsinálta, nincsen hozzá kellő tehetségem. Valami, ugyan, a sok év alatt, átjött, de az nem a tehetségemből eredő. Meg kell tanulnom a gyakorlati tapasztalatom is hiányzik még, ismerem magamat, menni fog. Nem bocsáthatom meg, a szüleim helyett, hát a sok bocsánatkérésem, hátha hat, ide meg oda is. Azután a saját idejükben, menni fog, ki tudják mondani, hogy bocsánatot kérek. A két szónak, van ám, erős hatása is, nem mindenkire hat. Oda viszont igen is, hat, akik régen vártak arra, hogy megtörténjen és Még a saját idejükben van az. Mindennek megvan a maga ideje és helye, és még jön hozzá, hogy mindenkire másképp hat minden. 2022, évnek elkezdődött a második fele, ah, ha nem igyekszel megtanulni mindazt, nem erősíted meg az emberséges énedet. Aminek a hiányosságaira, már figyelmeztet, a lelkes, szíves, motiváló éned. Hát úgy járhatsz, hogy lemaradsz és az is előfordulhat, hogy kimaradsz, a jóból és szépből, ami már megjárna. Amit kínálna neked, a saját sorsod, ha eldöntötted, hogy megélni tervezed, tanuljad meg, a, hogyant és a miérteket. Szeretettel. https://julamami.com
2017.12.26.
Vedd észre időben, a
sorsod nem oda mutat,
nézz bele a térképedbe,
megláthatod mindazt.
Feltaláltam valami,
nagyon fontosat.
Ha olyat vállalsz,
amihez nem értesz,
belekerülve a számodra
átláthatatlan forgatagba,
önjáróvá válhatsz gyorsan.
Mert azonosulni nincs mivel.
Nem látja át, nem hallja meg,
nem érzi hol az emberies határ.
Megy előre, törtet, mint a batár.
El sem képzelhető magasságokba
elér, nincs minősítve, a honnan jött,
hova tart, ismeri-e a lépcsőfokokat.
Bekerülve a körforgásba, ott negatívat
mutat minden, nem ért hozzá, behúzza.
A saját szintjét célozza meg, ha olyannal
találkozik, amit nem lát át, keresi a hibát.
A maga stílusában közlekedve rombolhat.
Vagy csak, hol erre, hol meg amarra húzza,
az épp, aktuálisan vonzó, huzatos a célja.
Nem válogat, mindent amit lát és tetszik,
birtokolni akar, oda gyorsan, mielőtt még,
észrevennék a hasonlók, hozzá vándorol.
Érzéketlenül aratja azt, amit más vetett,
ha már úgy esett, hogy nem tudnak róla,
a hasonlók, hát mindent összeporszívóz.
Alaposan takarít, nem hagy maga mögött,
semmi olyat, ami még használható lenne.
Vessen magára mindenki, ah, aki alázatban
él, mire az a nagy fejlődés, hiszen látható,
neki megy jól, mindent oda a vákuumtól.
Amikor már semmi mozdítható nem marad,
elvándorol, keres magának másik bőségeset.
Ahol ugyanúgy megeshet, nem figyelnek arra,
ami értékeket megteremtettek, kallódnak azok,
akik gondolkodva élnek, hisz az nem szükséges.
Ügyelj hova lépsz, a lábad elé is nézz, ne csak lépj,
nem bízhatsz benne, hogy a talaj valóban az, hát,
mielőtt ráhelyeznéd a súlyodat, fokozatosságra
intelek, csusszanva terheljed, vajon van-e még.
Ott is talaj, vagy már csak a látszata a Hazának,
nem mindegy beállsz-e a nemlétező sorba, vagy
a sorsodat és generációsan éljed, az Isten adta.
A sürgős, a fontos, jól látható, a mögöttes bújik
meg mindenhol, látszatra úrias, divatban alapos.
Betanult néhány jó kifejezést, kulcsmondatot, azt
illeszti be oda, meg ahol nem veszik észre, már bent
van vele. Ott, ahol már nem figyelnek egymásra se, az
2022.07.10. 1994. évben, lett papírom arról, hogy tegyem a dolgomat, a tehetségemből eredően, ami egy idő után a hivatásommá lett. Köszönöm! A jó és kevésbé jó szándékú embereknek, akik, hamarosan már 30. éve lesz, hogy folyamatosan, szinte naponta, jöttek és személyesen megtiszteltek az érkezésükkel. Igen tudom, hogy nehéz elfogadni, hogy már csupán a heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által vagyok. Én magam már 2009. év óta, használom az internet adta lehetőséget és köszönöm is egyben, hogy megtiszteltek. Éltek a lehetőséggel, hogy az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., elnevezésű feltaláltamat alkalmasnak tartjátok arra, hogy megtanuljátok . Mivel az életkorom nem lesz kevesebb és most még, azzal az energiával tudom oktatni, mint régen. A helyetekben nem várnám meg azt, hogy már nem lesz lehetőségetek megtanulni tőlem. Még senki sem jelentkezett be, hogy tanítsam be és meg számára, az oktatásomnak, minden kulcsát. Így nem marad utánam semmi, csupán a sok oldalam a facebookon, a sok videóm, a YouTube.com Heringes Árpádné oldalamon. Nem elköszönésnek szánom ezt, inkább ébresztőnek, ha csoportos oktatásra lenne igényetek, szeretettel ajánlom azt a megoldást. Hiszen, annak mindig nagyon jó hangulata volt. Nincsenek eszközeim, nem jutottam el odáig, mert ragaszkodom ahhoz, hogy mindenért megdolgozom, így még nem kerestem meg az árát azoknak. Sem ajándékot, se szívességet, köszönöm nem, az életkorom és a generációsan kapott hozadékaim által, tudom, hogy mindent, én magam csináljak meg. Benne van a sorsomban, hogy elvittem minden balhét, ami helyett a könnyebbet is választhattam volna, de akkor nem mondhatnám ki, megcsináltam. Nem lett tartalék pénzem, amire nagyon vágytam, hogy biztonságban tudjam magamat, azzal az érzéssel, hogy azt is megcsináltam. Nem adom fel, bejelentkezik a saját idejében, sok emberséges, aki ráébred. Szükséges tudnia, mi az, amit még a saját sorsa szerint és generációsan, neki fontos, megoldania. S akkor én, jól megérdemelten, élhetem az életemet, az öregedésem útján, csinálhatom, mindazt, amit szeretnék még, a feltaláltamhoz megoldani. Nem adom fel, majd csak felvállalnak és meghívnak egy számomra alkalmas helyre és Oktathatom végre, azt amit átadni szeretnék, mint emberséges alapot, az emberek tartásáért és az emberi méltóságáért. A gyermekeknek, fiataloknak is jól jönne, ez a belső tartást adó tudás, a saját szintjüknek megfelelően. Na, hiszen még csak 71. évemben vagyok, előttem van annak a lehetősége, hogy a megcsináltam érzését átéljem. Sokan tudják, hogy megdolgoztam érte, velük együtt emberesedtem és nem bántam meg, hiszen a sorsomat éltem. Igen az már méltatlan érzéseket hagy maga után, ha nem kapom meg a tiszteletet az utalással, miután teljesítettem, majd feldolgozom azt is. Nem mindenki tart még ott, hogy adok – kapok, egészséges körforgásban maradok. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra között van, a szolgáltatásom és az Oktatásom, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által. Szeretettel.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között. heringesarpadne@gmail.com és +36302470589 telefonom által. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné, prevenciós, a Julamami védjegy, 2010. év óta a nevemen van. https://julamami.com
Aki, csak, úgy, mások után megy,
nem kontrollálja a lelkes, szíves,
gondolkodó énjével, könnyen,
lecsúszásba kerülhet, hinnye.
Tartás, méltóság, el ne feledjed,
ha elveszíted, vagy lesz vagy nem.
Még egyszer, ahhoz esélyed, ah,
generációsként, is, felelős vagy.
Ne add fel, felelőtlenül ne válj el,
a Hazádat végleg, te se, hagyjad el.
Sajnos, nem mindenki, látja át, még,
összefüggésében, majd lesz valami, ah,
szükséges azt, lépésenként kontrollálni.
Az élet élni szeretne, keresi azt, ahol,
meglelheti, felerősödhet, a sorsához.
A megelőzésben haladjál, ne az éppen,
aktuális bűnbakot keresd, te is lehetsz,
ha, a jó és a rossz, összekeverednek.
Gondolkodva élj, ne csak beszélj.
A jó szónak, átható ereje van,
ha megelőzésben van.
Figyelmeztet,
mondjad,
hiszen
hat.
Ha
eltérő
attól, amit a
hétköznapi,
módon élők
használnak,
figyelmeztető.
A könnyű, az
punnyasztó.
Minden ember,
másképp rezeg,
más a sorsa, másban,
van a megelőzés, számára.
Ha a lelked, motiválja, a jót és
a szépet, olyan irányt is, veszel,
abban, előbb – utóbb, otthon leszel.
Megcsinálod magadnak, azon belül,
amiben, a saját lelkesedésed, érezteti, a
Hazaértem érzését, a szíved, segít neked.
Adja az életritmusodat, ahhoz, hogy a jóban,
tanulj, megmaradni. Ne engedjed, a mások szerintivel,
magadat kibillenteni, használjad, az intelligens agyadat, ah.
Megelőzésben vagyunk, minden, pillanatban, az attól eltérő,
már, a régmúltat, hozza elő, az megrekesztő, visszahúzó erő.
Ha eltérsz, a saját belső kontrollodtól és a csábító nehézbe,
tévedsz bele, erősíted a fájdalmadat, a megrekesztésben.
Eltervezted, nem magyarosan végig is vitetted, meg is adtad érte, amit úgy gondoltál. Észre sem vetted, hogy az eredetit már szét is hordták, a megbontott összesből nem lett az amit terveztél. Önjáróvá vált, ha mindent kontroll nélkül be is engedtél. Másokra bízva, az emberies szintjüket sem tudva, a segítség helyett ártóvá lett, egy sablon nem illhet rá mindenkire. Ha nincs kellő tapasztalat abban, amit felvállalsz, ha nem abban vagy tehetséges, amivel a szinted fölé kerültél, könnyen eltérhetsz, a számodra, egyenestől. Azután már nézhetsz ki a fejedből, se saját tapasztalat, sem elméleti tudás ahhoz, nincsen még neked, a hirtelen túl korán lett. Tanulni nem szeretnél, minek, hiszen úgy tudod tudsz mindent, mert csupán, a döntéseket bízták rád, az meg könnyen megy. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha megtetszik és széthordják, talán, azt is a sajátjuknak tudják. heringesarpadne@gmail.com Heringes Árpádné egyéni vállalkozás.( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Műhely, a megelőzésért, e.v. prevenciósként.
Amit teszel másokért, teszik talán érted,
de egyszer mindenképpen,
a legváratlanabb
helyzetben is,
körbeérhet.
Amit teszel
mások ellen,
holnap már,
ott lehet,
veled
szemben.
Ne vállalj olyat,
amiben, nem tudod,
vállalni a felelősséget.
Ha az már a tudásodon
túlhaladt, hagyjad abba,
még idejében, hinnye.
Ha nem ismered fel,
mi a sorsod neked,
túlmehetsz
és bizony,
jön az amivel,
dolgod sem
lenne, sohasem.
Amikor mindenáron
leakarod győzni a többieket,
kilendülve, a harmóniából,
hiányzik majd,
a megélhető
jó érzésed neked.
Mindenhol, ott lesz,
veled a lelkiismereted.
Amit mástól elveszel,
nem a tied, a tartásod és
méltóságod, renyhül meg.
A kirezgésedben benne van,
minden, ami nem járna még meg.
Ha nagyon akarod, meg is lehet,
csak nem lesz benne sok köszönet.
Pont azoknak ártasz vele, akiket a
legjobban szeretsz, ha a szerzettel,
ajándékozod meg őket, az teher lesz.
Nem tudom, tudod-e, ha túl sokan nem
érhetnek a sorsukkal révbe, azoknak az
energiái mind ott lesznek veled, cipeled.
Előbb-utóbb, ugyanazt éled majd meg.
Ha túl gyorsan pörgeted, a többieket,
lemaradsz, nem fejlődsz, cseppet sem.
Nem marad időd, a saját sorsodra,
kiüresedsz, a túl nagy akaratod által.
Akkor veszed észre, igazán, hogy már
túlmentél, amikor elnéznek melletted.
A megelőzéshez értek, azt gyakorlom,
24. éve, győzz meg ha nem értesz egyet
a leírtaimmal, legyőzni könnyű engemet.
Nem harcolnék, sem veled, se ellened.
Inkább, átadnám, amit feltaláltam,
oktatnám, nevelnék általa.
Mások is építsenek, ne
közömbösen éljenek,
mert az lefele viszi, az
emberies életminőséget.
Tiszteletem, szeretetben élni,
most is, egyszerűen könnyebb.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Szeretettel. Julamami
Jó, hogy megadatott, a föstésemhez az, ami által, nem másolva, a pillanatnyi hatás által, kikerekedik belőlem, az ecsetem végén lévő festékemből, az ami. Amiket még nem tudtam elengedni, itt vannak velem, az aprócska műhelyemben és azt igazolják felém, hogy volt amit előre megföstöttem. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ezek a föstéseim, a teljes pillanataim, a vásznon, majd sokat érnek. A napi sikerélményemhez most, megadatott, hogy föstök és föstök és föstök. A nem okos telefonommal, nem tudom felrakni a fotókat róluk, majd kitalálom mi legyen és felrakom ide. Hátha mond valamit, másoknak is, nekem az életemet, tartja, azon a szinten, hogy segítek magamon, az Isten is megsegítsen. Látom már alakul, a feltaláltamnak a lefedésére, az oktatási forma, mivel van akiknek, mindent lehet, megoldják. Jer velem, jó öreg bocsánat kérésem, tán megtanulják, néhányan általam, hogy mindent a maga idejében. Hiszen 8. éve már, a jó energiákban vagyunk, látszik, ahogy aratnak is helyettünk. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hátköznaponként, 10.00 és 17.00 között, oktatom. A, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
2018.06.20. Kicsiben és nagyban ugyanaz
a lenyomat van, hinnye.
Hol várakozol tisztelet,
maradj a helyeden,
ne bújj el kérlek.
Ha már
tisztelet
sincsen,
ki adja
majd,
időben
a tartását,
az embereknek.
A pénz se oldja meg.
Tudom, téged nem
érdekel, mert nem
érint, sikerült,
alapos lett,
hű de mű.
Mondjad,
éjjelente,
szőtted-e,
vagy, reggel
tolult mindez.
Eszedbe jutott-e,
hány embernek
lesz, könnyes, a
szerinted napja,
Ott lehetett,
a minta,
talán
nem
jól
volt
tálalva, ah.
Mindenkinek
van saját sorsa.
Az irigység,
nem magyar
virtus, hinnye, ah.
Minden a felszínen,
a most már itt van.
Ha alapjuk nincsen,
ugyan mire jönnének,
születnének, azt a, ah.
A sokból, a kevésnek a
statisztikája az nem elég.
Nem takarja be a pőrét.
Tiszteljétek a hozzáértő
segítőket, mert ha nem
lesznek, kik töltik be
érdemben, hinnye.
Kívülről nézve,
se látszhat az
könnyűnek, ah.
Mindenki, más, s
másban tehetséges.
Ha nem ismered még,
a generációs jeledet,
nem tudhatod, éppen,
mit rontasz majd el.
Hol nem teljesítesz,
vagy túlmentél már,
ha nem tudod hol, mi
a generációs határod.
Az élet élni szeretne,
igyekszik megismétli
magát, ahogy lehet.
Ugyan most, mi szerint
különböztetnek meg.
Ha megtett mindent,
mégsem érhet révbe,
oda a sorsa, nincs alap, a
következő generációnak.
Sorstalan lődörög csak.
Az emberek meg, jól
boldogulnának ám,
a saját sorsuk által.
Alapok, ahhoz is
szükségesek,
Kinek és kik
alapozzák
meg,
majd, ah, a jó
minőségű életet,
Ha mindig az előző,
vagy, a következő, aki
a felelős, mindazért, amit,
valakik, nem életszerűen,
terveztek, s végeznek
el, hinnye.
Akkora
hiányok
lesznek,
hogy nem
bír majd azzal,
hét generáción
keresztül sem el.
Mindenki született,
valami fontosra, a dolgára.
Hozott tehetséget valamihez,
nem született senki fölöslegesen.
Nincs kinek mondani, nincs kihez
fordulnia, azoknak, akiknek van
gondja bőven, nincs válasz se.
Mint a sorstalan árvák, miért
vannak várakoztatva,
tán a jó életet várták.
Ideje már, úgy látom, a
bocsánatkérésnek.
Nézz magadban szét,
keresd meg a lelkes,
szíves, gondolkodó
éned. Nyisd ki a szemed,
ne másokkal végeztesd el, a
hozzáértőre bízzad, hinnye.
S megláthatod a nyilvánvalót,
a lényegeset, a működőképeset.
Életszerűvé tenni, hogy mindenki, a
maga szintjén, a sorsát, meg is tudja élni.
S láthatnád az elégedett szemeket, hinnye.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem
harcolok, se veled, sem ellened. Az oktatásom,
nevelésem, betanítva eladásáért, vagyok itt, vedd észre.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
2022.07.04. Összefüggésében megértettem, egy napon és egy arra érett ritmusban, akkor le is rajzoltam. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., lett az elnevezése. Hozzá tanulva, a hivatásához, bárkit a szintjére képes igazítani, a saját belső kontrollja, igazítja meg a tartását, teszi a helyére, az emberi méltóságát. Nem túl sok ember tanulta meg tőlem, nem annyi, mint akik, ha tudnak a feltaláltamnak, a jól és kitűnően működéséről, létezéséről és megtanulták volna, már másképp is látják a saját sorsukat. A feltaláltamnak a rajzos oktatására, eddig még, nem tanítottam be, senkit sem. Anélkül, hogy a fordulatokat, mint a kulcsokat, nem adom át, az oktatásának a ritmusos követését, be és meg sem tanulhatja. Értően oktatni, úgy, hogy az érthetővé válva, maradandóan át is menjen, amikor majd, van akkora tudása és emberismerete, az emberek felé kellő tisztelete, az oktatását felvállalóknak. A feltaláltam, a kitűnő minőségében, tartást ad, mindenkinek, a saját szintjén, a saját magyar kultúrájában megtartva, megerősítő a hatása. Mindenki a saját idejében, át és megérzi, a saját arra alkalmas sejtjeiben. Mindezeket átéli, az oktatásom közben, halad előre, fejlődik fel oda, ahol éppen az emberi tartása van. Vannak akik, itthon maradva és abban, az alapokat elfogadva, az őseinknek a Hazaszeretetét, tiszteletben tartva, élik, amit éppen most, a mondjuk, saját szintjükön, lehet. Egyenként születtünk, saját sorsot hoztunk, ezt komolyan véve, mindenki egyenként is, az őseink által megalkotottjuk szerint, éli az életét. Hiszen, arra tette le, amikor járni tanult, a mezítlábait, úgy, hogy azok egymás után lépkedtek, egyiket a másik után, átérezte az anyaföldnek a rezgését. Egy a rezgése a saját Hazánkkal, benne élve erősíti azt, nem hagyja el végleg, csak átmenetileg él máshol. Mert hiába minden pénz, amit máshol megteremtett hazaküldve, nem éli át a saját Hazájában, együtt a családjával, annak a teremtő rezgését, amit megteremtett. Lám, mennyire jó a hatása, ha a Hazájához hozzáadja, a más országban teremtésének, a gyümölcsét. S az ott megtapasztaltakból, bele, mellé illeszti azt, amit a Haza elfogad, hogy fejlesztésül legyen, felzárkóztatva, mindent, az annak megfelelő időben, ahhoz, ami itt is működőképes. Élhesse meg, annak az örömét, hogy nem hiába volt távol, a szeretteitől, mint egy bocsánatkérés, hozott, haza egy nagy csomó madárláttát. Hozzá járul, valamivel, ahhoz a helyhez, ahol született, ami az ő jövőjüket is érinti. Ha megtanulja, hogyan szükséges neki alkalmazkodni és beilleszkedni, annak megfelelően, ahogy az ott élőknek a sokfélesége megengedi. Ha, van kellő emberismerete és alkalmazkodni is képes és látják, hogy a tudása is megvan ahhoz, amit hozott vissza a Hazánkhoz, amikor eljön annak is az ideje, elfogadóak vele, megalapozhatnák együtt, a saját jövőjüket is. Az, attól, hogy át lett nevezve, át lett rendezve, sokszor és gyakori kísérletet téve, a szavak, megváltoztatására, az attól még nem úgy rezeg, mint a Hazánk, az csak mondvacsinált. Itt születtünk, a Hazánk adta, a kultúránkat, többféle az, egymás mellett élve is jól megvagyunk, ha mindannyian, alkalmazkodtunk. A szülőhelyünk rezgése a mienk is lett, ha vendégül láttunk a Hazánkban, bárkit, tudta, hogy neki is kell alkalmazkodnia és akkor érezheti jól magát itt, ha hozzá is teremti, azt ami mindannyiunknak a hasznára válik, akkor majd, befogadjuk, a szülőhelyünkön. Nálunk a mi kultúránkban, a lányok, most úgy néz ki, a 18. évüktől, még, nem érettek a házasságra. Mert úgy állnak itt a dolgok, hogy szükséges tanulnia a nőknek, ahhoz, hogy megfelelő párra leljenek, a saját egyéniségüknek a szerepét. Megváltozott minden, a párkapcsolat szó, egészen mást jelent, mint valaha jelentett. Szerintem, már átfordultunk és annak is, a 8. éve, hogy a jó energiákban élünk, kiteljesedhetnénk, ha nem lenne, ennyire csak a pénznek a mennyiségéhez kötve minden. A Haza szerintem, olyan, mint a gyermekének az egyéniségét tiszteletben tartó, elfogadóan szerető, a kérdésekre, gondolkodóan, gondoskodóan válaszoló anya. Jer velem jó öreg, ha látod összefüggésében, oly mindegy miben, hiszen érted is szól, mint mindannyiunkról, a saját szülőhelyük és a Hazánk. Ha nem tanuljuk meg, hogyan becsüljük meg, nem marad meg, a tartásunkban az, ami a legfontosabb, az emberséges létünk, az emberségünkben is, a méltóságunk, a motiváló erőnk, a jóhoz és széphez. Az adni tudást hoztuk, nem satnyulhat el, azért, mert nincs magunk szerint, megfelelően teremthető pénzünk. A gondolkodó agyunk szerinti, napi sikerünk, a tisztelettel járó, nem magamutogatóan gyakorló hitünk. Az egyszerűségnek a nagyszerúsége, éppen abban, ahova a tudásunk szerint, eljutottunk, amit jól megérdemelten szükséges meg is élnünk, hogy megmaradjon a tartásunk. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné ( Julamami ). https://julamami.com
Tiszteletem. Nem tudom tudod-e, van sorsod neked is, ha nem éled meg, akkor is jól el lehetsz, a mások által rád vetült hatásokban, mindig a legerősebb hatás által leszel késztetve. A sorsod ott van a tenyereid redőiben, ismerem mint a tenyeremet szokták mondani, igen én elmondhatom, hogy ismerem a tenyeremet. A tengernyi sok ember, az érkezésével megtisztelt, ezért számomra a tiszteletem szó, nem idegen. Benne van a szótáramban, mint ahogy, a színek hatásai is, szerintem, a nagyon sárga az irigység színe, a rózsaszín a kedvesség, az érzékenység színe, a piros különböző árnyalatai pedig, az életet adó anyához kötődö szeretetnek a színe, persze csupán szerintem. A tudását elérő embernek, benne van a rezgésében ( kisugárzásában ), az ami tisztelhető. Lemásolható, kiszemezgethető, el nem vehető, mert benne van a megfelelő sejtjében, az már ő maga, megváltozott a szintje általa. A magasabb szintek behozzák az irigységet, mert nem tudják, mit kezdjenek vele, sokan, se tudásuk, se emberileg nem elég érettek, annak a megértéséhez. Hát igyekeznek kikezdeni, elhitetni a többiekkel, beárnyékolni, elvenni, hogy megmutathassák, azt csinálnak amit akarnak. A tudásnak nincsen se hatalma, sem nem tisztelik, akiknek van, természetesnek veszik, hogy adnak, azt gondolják azért vannak. Így hát, akiknek hasonlóan, nincsen se kedvük, sem késztető erő a fejlődésükhöz, egyszerűbb, ha egyetértenek azokkal, akik az akaratukkal erősek és azáltal, meggyőzően viselkednek. Így családon belül is ők azok, akik a kritikusai a többieknek, mert rájöttek, hogy azzal a nagyon alacsony szinttel nem tudnak mit kezdeni sokan. Nem ismerik fel, hogy az megrekesztő energiával hat, oda, ahol nem ahhoz szoktak, nincs benne, a napi életükben, az a rezgés. Hát nem törődnek vele, aztán túl sokáig, amíg egyszer csak ott van, olyan erősen, hogy gátolja már őket a saját fejlődésükben. Mindent a saját idejében, szoktam mondani, hiszen mindenkinek más és más a sorsa. Az ahhoz éppen odaillő történéseinek, az általa, beilleszthető., már megtapasztalt tudásának, az ideje. Megváltozott minden, 8. éve, szerintem a jó energiákban vagyunk, mindenki meg tudná csinálni a saját sorsából azt, ami éppen időszerű lenne számára, ha van hozzá lehetősége. Ahogy látom és élem, a tehetséggel, a tudással elérthez szükséges a megfelelő pénz. Annak a hiánya, sok mindenkinek vet gátat, abban, hogy szintet váltson és a jól megérdemelt anyagi síkján éljen. A várakoztatás, szerintem a legmegalázóbb, ami történhet, egy fejlődőképes emberségét, értelmesen megélni váagyóval. Mint egy kísérleti eszköz, a kiüresedés felé irányító hatású, ha behatárolnak embereket, mert nem kapják meg, a legalapvetőbb tiszteletet. A szülőhely azt jelenti számomra, hogy a mezítlábam alatti talaj, ami bizonyosságot ad arról, hogy oda születve, van ott helyem, a tudásommal azt a helyet, erősíthetem. A Hazánk meg mindannyiunkért tesz, mert ide születtünk, a Hazánkat építetttük egész életünkben, a jóval és a széppel. Azért idősödünk itt, mert elhittük mindazt, amiben éltünk, amíg nem jöttünk rá, hogy van sorsunk nekünk is. A generációs feladataink is adottak, akkor már, ha megértjük, hogy alapot szükséges adnunk. Ahhoz képest, amit eléni tudtunk a saját erőnkből eredően, önmagunkhoz képest, jól teljesítünk, sikerélményeket ad nekünk. Amit a közösbe beleadtunk, azzal is termtettünk, használható alapot a szeretteinknek. Amikor valami jót, ami már megillet bennünket elbirtokolnak tőlünk, azzal nem csak megrövidítik a sikeres életünket, hanem magukat is kiteszik mindazoknak, a tőlük idegen rezgéseknek, amit sosem érhettek volna el. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Oktatom. heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
A sorsod a tied, nem élheti meg helyetted senki más, se nem élhetsz a mások sorsa szerint sikeresen. Hiszen mindíg csak az ő sorsuk szekerét fogod tolni, ha nem váltasz szintet, a saját idődben, mert még nem jönne meg, a magadhoz való eszed. Tiszteletem. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért. Prevenciósként, azt a fantázia nevet is adtam az egyéni vállalkozásomnak. Online önismereti oktatásom. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van.
Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, tájékoztatlak, heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által.
Azt olvasom, hogy a, keresőben, heringesarpadne@gmail.com, alvó állapotba van helyezve, 75% megtakarítás miatt. Nem tudom, hogy csupán engem szórakoztattak-e a valószínüleg, ( a helyiek ), az igen fura hirdetésükkel, ami lehet, hogy csak az én gépemet érintette.
Mert volt már nem egyszer olyan is, hogy felhasználták volna, a Julamami védjegyemet, ami 2010. év óta Heringes Árpádné ( Julamami ), nevemen van. Gondolom nem érintik, az önmaguk fölé, magas szintre kerülteket mindezek, az, hogy ez megtörténhet, annak a minősítése aki ezt felvállalja, szolgáltatásként. A végzettségem prevenciós, Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért., fantázia nevet adtam a vállalkozásomnak. Nem hozott semmiféle plusz bevételt számomra, másokéra lehet, hogy sokat.
Az ellopott igazolványainkra gondolok, a céges papírjainkra, amikor a kölcsönt nem kaptuk meg, de az összes céges papírunk is ott maradt, nem küldték vissza, a bélyegzőkre, az oktatási engedélyemre, az online világában lévő céges minősítésekre. Ugye hihetetlennek tűnik, pedig sajnos megtörténtek ezek és megy tovább minden, csupán a jól megérdemelt, jó minőségű életemet nem tudom így elérni. A sorsomban benne van, hogy elérhettem volna évekkel ezelőtt, nem akarok arra gondolni, hogy párhuzamosan vannak a dolgaim. S valaki, vagy valakik, meg is élik, mindazt a jót, amit én nem tudok elérni.
A legjobb tudásom szerint, gyakorlom a hivatásomat, az online világában nagyon ismerten vagyok, sok országban. Már 2009. év óta, bár gondolom sokan megcsapolták a látogatottságomat, jól kitaláltan. A 600 nál több videómat igyekszem lementeni, gondolom sokan profitáltak belőlük, csupán én nem. Pedig azt is az aprópénzes nyugdíjam mellé, kiegészítésére, Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért., fantázia nevű, cégemmel szerettem volna, az oktatásomból való bevételként elérni. Nem vagyok üzletasszony, nem is leszek, mert nincs tehetségem ahhoz, nem az én feladatom lenne, hanem a szülőhelyemnek, hogy adjon lehetőséget nekem. Ahhoz, hogy előadásokat tartsak, Pakson, a feltaláltamnak a bemutatásával lenne dolgom, mert ide születtem, ez a hely az, ahova a tudásomnak az energiája tartozik.
Gondolom, nem csak egyedül lehetek, ezekkel, a számomra sok munkát adó, teherrel. Nem hoz, csupán viszi valahova, a nagy számok törvénye, gondolom nem ezt igazolja. Ha nem tudsz időben bocsánatot kérni, elveszítheted azt, amire építenéd az egész életedet, hiteltelenné lehetsz és nem mások szerint, hanem magad bizonyítod be, mindazzal ami nyomja a lelkiismeretedet. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Vissza a saját belső kontrollodnak megfelelő, egészséges működésedhez, ha nem tértél nagyon el önmagadtól, nem könnyű, de vissza tudod rendezni. Ez az én találmányom, nem tudja más, csupán én magam. Viszont keresem mindazokat, akik emberileg érettek erre, hogy megtanulják tőlem és tovább vigyék.
Az idő múlik, 12 éve várom azt, hogy legyen egy döntő ember, aki tudja, érti, hogy mit találtam fel és miért itt, ebben az országban és városban. A 71. évemben vagyok, szeretném már látni és megélni azt, amiért rengeteget dolgozom még mindig, naponta. Azért, hogy egyáltalán megmaradjon mindaz, abban a minőségben, amit és ahogy, megalkottam. Nem adom fel, sok munkához szoktam, viszont mások helyett, ingyen, nem vállalom fel, hogy tudás nélkül kerüljenek oda, ahonnan jönnek ránk, a számunkra, nem jó döntések. Hiszen, az egész életem gyümölcse ez, a sorsomban benne van, sorstalanná nem lennék, senki könnyűhöz szokottnak, a kedvéért sem. Édes Hazám, csoda szép, kérlek ne menj még, hiszen, a széppel a jóval, amit ide teremtettünk, nekünk még meg sem jöttél.
A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Gondoskodásáról biztosítja midazokat, akik önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek, viszont, ő maga nem azt éli. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 telefonom által. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
Látszik már ami látható, nem váltott szintet, mert nem volt motivációja, lehet, hogy többet ért el, mint amiről valaha is álmodhatott volna. Oktatás közben szoktam használni a nagymágnes kifejezést, a hatására utalva. Tudás nélkül már nem élhető jó minőségű élet, hiszen két oldalunk van. A racionális énemet most igyekszem megismerni, mert nekem is van olyan. A lelkes, szíves, gondolkodó énem adta tehetségemmel, jutottam el odáig, hogy a hivatásommá lett. Az, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó., azt is tartalmazza, vissza az eredőhöz. Nem mindenki vállalta fel, mert azt gondolta, hozzá méltatlan, hiszen magas végzettsége van. Mások meg azt kérdezték, itt mindenki ilyen kicsi lesz. Az egyszerűségnek a nagyszerűségét kapták, mint útmutatót, hogy így is lehetne élni. Betartani azt, amit a saját belső kontrollunk jelez, hol vannak a határaink, ahhoz, hogy végleg ki ne billenjünk. Amikor az egyik oldalunk felé teljesítettünk, a másikról nem szabadna elfeledkeznünk. Mert a gondolkodó agyunk megkéri azt ami jár neki, a napi sikerélményünket, használja arra, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Nem szükséges aggódni, nagyon nehéz megtanulni, akkor, ha a racionális én már telítődött, mindenféle túlzásokkal, nem is fogadja be, inkább marad a megszokott, jól beváltban. Erősítve az akaratát, nem riad vissza attól, hogy csak neki lehet igaza. Mivel lehetnek sokan, akik elérték a legfelső szintjüket és nem váltottak, a saját idejükben. Gondolom, majd megoldják, hogy ki legyen az, aki megmondja, azt, hogy hol érvényesíthetik a jól kifejlett akaratukat. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, ha időben, a helyén hangzik el, az még nem ártott meg senkinek. Hátha megtetszik néhány embernek és a gyakorlati életükben, ők is alkalmazni tudják. Rájönnek, tisztelettel, a saját sorsukat élve, a lelkiismeretük szerint is, elégedettek lehetnek. Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné ( Julamami ). Szeretettel.
Tiszteletem, 2022. évben, magamat igyekszem, minden a hétköznapokban, ártótól, átélve, megtapasztalva is, megtanulni megvédeni. Nem akarok csúnyákat mondani, nem illik hozzám, hát igyekszem kikerülni minden olyan negatív hatást, ami kihozná belőlem, azt, amit ha nem mondanék ki, mint ártó energia hatna rám. Mond mit tettél, meddig mentél, amikor a falig értél, elhitted-e, hogy át tudsz menni rajta, majd az elvárásod által valaki, azt is megoldja. Bezsákolod mint sikeredet, hiszen, ahogy látszik, már mindent birtokolhatsz. Hallotta-e valaki is, aki tán szólni merne, oda mondhatná, siralmasan néznek ki, az emberekből sokan, a hétköznapi életüket élve. A tapasztalatom szerint, a gondolkodó agynak, napi szinten, sikerélményre van szüksége. A pénz tengerek megadják-e a motivációt, a széphez a jóhoz, nem tudom, azért teszek, amikor lehet, hogy legyen nekem, emberi tartást adó tartalékom. Birtokolni is születtünk mindannyian, ott van az emberek tenyerében a jele annak is, na meg az is, amikor túlzásba esne. Azt szoktam mondani olyat látva, hogy tán nem kéne. A gyermekeknek, a korosaknak van-e sikerélménye, hiszen hirtelen változott meg minden, nem lett előre bejelentve, nem készülhetett fel, senki, a hirtelen jöttre. Én magam, éppen ott tartottam, hogy tán van remény arra, hogy a csoportos oktatásomat elindítsam, na ebből lett számomra, az ismétlés, amiben várakozom több mint, tíz éve. Az erre vonatkozó reményem, meg elbujdosott valahova, szégyenkezve, azért várom, hátha megjön, mindent nem tudhatok, hála Isten én sem. Akik felvállalták, tán már sok éve készülődtek erre, nem érdekelt az senkit se, hogy hány ember üresedik ki, mert az addig felépítettjét, nem tudta befejezni. Motivációt a változáshoz, hirtelen nem volt honnan meríteniük, át sem láthatták, mert adott az számukra, hogy átformálhatnak mindent, ami nem hozta meg a kedvezőket. Nem hagynám el a Hazámat, kitartottam mellette, a sok engem megtisztelő ember által, Hazaszerető lett belőlem. Nem mondták, senki sem merte mondani, hogy vagyunk itt még sokan életben. akik nem várunk mást, tennénk a dolgunkat, gyakorolnánk a hivatásunkat. Hiszen nem mindenki tudott adni jólétet, a gyermekeinek, pedig az adott lehetett volna, mert odáig értek, a sorsukban esetleg. Ugye nem leszünk sorstalanná, akkor is, ha mindent megtettünk azért, hogy a jó sorsunkig elérjünk. Emberségesen éltünk és élünk, sokat tapasztaltak lettünk, érveink vannak, mert a hivatásunkra rátaláltunk, a tehetségünkből igyekszünk megélni. Amit feltaláltam, azt mutatja meg, hogy mindenkinek két oldala van, amit tükröz az arra utaló énje. A lelkiismeret piszkálódik, jelezget, nem hagyja abba, azután egyszer csak rámordul, pont akkor, amikor a legnagyobb hibáját követné el, a könnyű mellett döntve. Aki ebből már jólétben él, helyettem, kiszabva, esetleg, egy – egy apró részletet belőle, örüljön neki, ha még szégyellni tudja magát érte. Átadnám, a feltalált oktatásomat, oda, ahol értően tudják, mit is találtam fel, ezzel. Ha tudnák mi mindent képes bennük, a sorsuk megismerése által, a helyükre tenni, sietnének az online oktatásomra bejelentkezni, Az egészséges egyensúly megtartható lenne, ha nem nagy a kimozdulás tőle, visszarendezhető vele. Ahhoz képest amit tettünk, a Hazánkért, jót és szépet, nem jó életminőségben éljük, azt amit, akkor lehetne, ha amit a Hazánkhoz adtunk, a jóból és szépből, ugyanazt vissza is kapnánk. Nem várunk mást, de azt sem szeretjük látni, ami nekünk jutott itt, a szeretett Hazánk helyett. Nem mondhatja oda senki gondolom, nem merné felvállalni, hogy ezt nem szabadna velünk tenni, mert kipusztulhatunk, mint nyáron a hóvirág. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, kezdjük el feltölteni vele, a következő hegyet. Hátha divat lesz belőle, mert rájönnek, miközben bocsánatot kérnek, megszabadul egy tehertől, a lelkiismeretük. A feltaláltamban benne van, az is, hogyan tudnák megoldani, azt, jól, akik, arra már emberileg éretten látnak hozzá. Na mögötte van ám, a sikerélménye, a szintváltásnak, a biztos lépése, amihez szükségük volt, annak az átélésére. Szint alatt, nem kaphatja meg a kellő tiszteletet, amit úgy érez, hogy megérdemelne, hiába na, átélés nélkül, emberesedés nélkül, nem megy. Tiszteletem. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. heringesarpadne@gmail.com, +36302470589 által. Szeretettel.
2018.11.24.
Van-e, belső tartás, méltóság,
vagy csak mások után kullogás.
Van, amit, tudásként hoztunk,
van amit szükséges tanulnunk.
Ahhoz, hogy megértsük, a
miérteket, napi szinten,
fejlődnünk szükséges.
A gyermekednek, nem a
kritikusa, a szülője vagy.
Tanuljál hát, gyermekül,
boldogulni a „mostban”,
ne élj, álmodozva, ah.
Meg se értés, csettintés,
utánzás, ha, úgy sem
lehet kontrollálni, ah.
Azt a, messziről jött,
milyen csudás, ah,
az ismeretlen
varázs, hinnye.
A valóság az más.
Hatások innen,
mondvacsinált onnan,
hozzáértés nélkül,
mintának
lenni,
na
az
meg mi.
Megoldatlan,
félmegoldások,
lefegő hatások.
Látod, de
megoldani
nem tudod,
nincsen
hozzá,
forrásod.
Van amit
szabad, mást
meg nem, a
rálátás hiánya,
összecsipegetve
abból, ami van, na
minek neveznéd, ah.
Van egy általam rajzolt,
tisztelettel ajánlom hát.
Általános műveltséget
nyújtó ” Tenyérolvasó”,
önismeretként oktatom.
Ha nem tervezel, mihez
képest haladsz-e és hova tartasz.
Ha valami elindul, hinnye, az akkor is végig
fog menni, ha nem látja azt, nem kíváncsi arra már senki.
Másra váltotta, unatkozva, fel és nem megoldotta, hinnye.
Jó emberismerőnek tetszik-e lenni, a régi sémák szerint, ugyan,
hogyan lehet a jelent működtetni. Közben haladt fejlődött minden,
a legkönnyebb, hozzáértés nélkül, vélt hibákat keresni, hinnye.
Ami elmúlt, az kézzel foghatóan, már nincsen, akkor, miből lehet
ahhoz, miérteket, motivációkat meríteni. Merre fog az, a valóságtól
eltérni, milyen irányt fog venni, ha alapja nincsen, mire tud építkezni.
Jól kitaláltan, afelé terelve, majd lesz belőle valami és azt meg, minek
alapján, lehet kiteljesíteni. Miért nem lehet, a tapasztalt, összeállt,
itt feltalált, átlátható tudást, sokaknak rálátással, megismertetni.
Miért csak a régit, de itt, nem eredményesen működőt
lehet, a felszínre hozni, a hasznukra, közzé tenni.
Túl sok a miért, kevés a valóságot tükröző,
hétköznapi módon is működő válasz.
Ah, az emberek lelke meg kornyad.
Mond mikor és miért látogatod
meg, a régen látott szüleidet.
Felteszed-e a válasz nélkül
maradtokat, még időben.
Addig, amíg van válasz.
Lelkesen, szívesen és
gondolkodva fontos élni.
Tisztába vagy-e, azzal, ki mit
és miért úgy cselekszik. Honnan
jönnek a hatások, miért az fog meg
és miért nem mások felé fordulsz most.
Tudod-e, hogy addig, amíg valami miatt, el
nem romlik, mindenkinek van belső kontrollja.
Tudod-e, hogy minden hat mindenkire, csupán az
a különbség, hogy ki, mikor, miért akkor fogja fel.
Szükség lenne, a szintek közötti fordítókra, azt a,
jó hatással lehetne legalább egy, minden családban.
Várom, az arra érett rálátót, aki megvásárolja, a
védjegyes oktatási formát, amit magam találtam fel.
Nem élhet, mindenki ugyanakkor, nem törlesztheti, a
generációs feladatát, sablonban, egy időben, ugyanúgy.
Mind egyenként, máskor, máshol, másféle módon éljük meg,
az oldásokat is, a megoldást is magunkban hordozzuk. Eljön,
az a pillanat, amikor váltani szükséges, hogy be ne szoruljon a
lélek, meg ne szűnjön a lelkesedés, a szívesség, nem kötelesség.
Ha nem használod, az intelligens agyadat, nem fejlődsz, senyvedsz.
Másokat utánzó, okoskodót utánozva, leépülve várod a megoldást.
Kitálalsz, előjönnek, a múltbéli fel nem dolgozottjaid, na azzal meg,
mit kezdesz, ha ahhoz nem értesz és mégis csinálod, felelős vagy.
Majd felhalmozódik benned, feldolgozatlanul marad, azzal
meg mire mégy, ah, az elmélet, az nem a gyakorlat.
Kérem ne olvassa el, ha nem szeretne tudni arról, hogy Heringes Árpádné ( Julamami ), szerintem, van-e dolga azon kívül, hogy úgy érzi megjár az, ha ünnepli már, a hétköznapjait is. A 2022. évben, a tudás általi érvek nélkül, hitelesen jól működni nem lehet. Meddig bocsáthatod meg magadnak, hogy nem haladtál, se nem fejlődtél, csupán a jó életminőségedre vártál. Hol vannak az emberséges határaid, a túlzásba vitt, igazságérzeted okán, mikor lépsz mások hatására, egy teljesen új életformára váltva, anélkül, hogy ahhoz, a megfelelő tudással rendelkeznél. Ad-e tartást neked az, hogy tudod, adni születtünk mindannyian és az elfogadást is időben teljesíted-e, a sorsodnak megfelelően. Tudod-e mi az amit szükséges lenne, generációsan megalapoznod a következőknek, önmagadhoz képest. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatásom. Szeretettel.
Emberünknek fontos a szabadság érzete, anyai ágról várják többen, a magzati szakaszában látható. Egy domináns ember is jelen van, aki meghatározza az életét, egészen addig, amíg megismeri a párját. Ami által, a saját sorsára találva, el tud térni és sikere alapjává lesz az, hogy gyakorolja a toleranciát. Heringes Árpádné ( Julamami ).Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Nem engedtem meg senkinek sem, a használatát, Julamami védjegy, úgy tudom, hogy a nevemre került 2010. évben. Mint, ahogy a webtenyer honlapom. Igen tudom, most már, hogy valószínűleg, többen is meggazdagodhattak, az online világban való, ismertségem által, mert nem szólt rájuk senki sem. Hiába volt, a 28 évem, az aprópénzes nyugdíjamhoz szerettem volna kiegészítésül pénz keresni a tudásommal. A videóimnak a száma, több mint 600 a YouTubon, az is a nyugdíjam kiegészítésére szolgálhatna. Használták nyugodtan, a Julamami védjegyet, ki tudja hányan, a lehetőségem lett oda általa, tán nem is tudták, kárt okoznak ezzel nekem. Meg is vehették volna, de minek, hiszen, inkább csak kiszolgálták magukat és ki tudja, mi minden volt mögötte. Sokszor írtam le, hogy a Julamami védjegy, újra, Heringes Árpádné tulajdonom, hiszen megvettem, Jula ahogy apám hívott és mami, ahogy a gyermekek, ( ki tudja ), most már, hogy ki mindenki használhatta. Az internet világa úgy is rögzítette, a látszat az volt, hogy nem vették komolyan azt, amit feltaláltam, a saját szülőhelyemen, sem. Nem érdekelt az senkit sem, mással voltak elfoglalva, gondolom, csupán a meggazdagodás győzelmével. Talán nem tudják még, ahol nekik úgy tűnik, hogy elérték, győztek. Másoknak az volt, valamikor régen, az első lépcsőfok, a generációs törlesztésükben. Az apámnak tartozom ezzel, hogy nem engedhetem, megtörténni azt, ami által, a szélhámosok rászedték őket. Az adott szó és a munka becsülete fontos nekem, se szívességet, sem ajándékot nem fogadnék el. Mert az nagyon drága tudna lenni, ha nem tartják be, az adott szavaikat és mások meg arra alapoztak. Szinte még gyermekek voltak, nem figyelmeztette őket senki sem, hogy érjék be, azzal amit anyám örökségeként kaptak. Az apám öröksége, oda lett, a szüleinek a meggondolatlan válásával. A szorgalmukkal úgy is idejében előre juthattak volna, hittek azoknak, akik rábeszélték őket, az örökséget, majd ők meg fogják sokszorozni. Sokat tapasztaltan tudom, nem lehet mások által, a megszokott biztonságot vissza rendezni mert nincs benne, a sorsukban, el is veszítettek mindent. Akik rászedték őket, önmagukhoz képest, látványosan, hirtelen gazdagok lettek. Megszülettem, orvosi javaslatra, hogy anyám enni tudjon, mert lefogyott csontsoványra, azt mondta az orvos, hogy szüljön gyermeket. Mire megszülettem, már albérletben éltünk, a sokadig gyermek voltam, hárman voltunk, a szinte gyermekkorúaknak, velem lett még egy gyermeke, a nagy bánatuk, nem múlt el. Az apám elvitt bennünket, oda ahol a sarokházban vendéglátó egység is volt, úgy zokogott, hogy rázkódott, mind a két munkától erős karja, vele együtt mi is. Sírva mondogatta, ez itt a miénk lehetne, ha nem válnak el a szülei és nem segítenek tönkre tenni sokan, azt amit, annyira irigyeltek tőlük. Az volt a boldogulásuk, össze illő pár voltak, az apám volt az egyetlen gyermekük, a jólétből egy reggelre, nem maradt semmi se. Nem bocsáthatom meg, inkább az oktatás által elmondom, van sorsa mindenkinek. Sok – sok arra érett embernek, hiszen szegénységben éltünk, szakadásig dolgoztak mind a ketten, hogy megéljünk. Hát amikor már a hivatásomban ott tartottam, tudtam, ezt megoldom, hiszen tudom, mi miért és hogyan történt. Nem ártani születtem, hát kivártam, minden pillanatát, az apró lépéseimet is mind megbecsültem, ha haladni, fejlődni tudtam. Az Isten megengedő volt számomra, hogy a sok engem megtisztelő embereknek, az érkezése által, megtapasztalhattam és lerajzolhattam összefüggésében, az oktatási formáját, annak amit feltaláltam. Át kellene adnom, érthetővé fogalmazva, megértetnem, mindazokkal, akik azt hiszik, hogy ami nincs benne a sorsukban, az is az övék lehet. Pedig van az úgy, hogy két, három generáció is szükséges ahhoz, hogy a helyére álljon az egyensúly. Az szétválásuk után, az egyetemen oktathattam és az abból lett akadémián, kitűnő megajánlott nemzetközi diplomát kaptam, 1999.-ben. Tudták, hozzáértők voltak ott, hogy a tizenötezer emberrel, való találkozás, bizonyította addigra, hogy tehetségként hoztam, ami már a hivatásommá lett. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha éppen elérek most oda, hogy megértsék az értők, a sorsomért teszek, hogy sorstalanná ne legyek. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. heringesarpadne@gmail.com
Ezt a logot egy nagy tehetségű ember rajzolta, csak nekem, nem mások kénye kedvére készült el. Ez itt az enyém, ne szólgálja ki magát senki se, ne szélhámosodjon ezzel, mert ha lehet is, az attól még nem az övé! A hatvanezer sincsen, nyugdíjamból spóroltam őssze és segített benne, akinek az a feladata volt, mert úgy érezte. Kérem kontrollálja valaki, hogy ebbe ki nyúlhat bele! Julamami védjegy, Heringes Árpádné nevemen van 2010. év óta. Nem szerkeszthetem, mert valaki kitörli és nem menthetem, mert nem engedi. Ez itt az én Hazám, ide szült az anyám, itt nevelődtem az apám árnyékában és teljesÍtettem, mindazokat amiket a szüleimtől elloptak, sosem kaptak vissza semmit belőle. Hát el a kezekkel, a sorsomtól, vagy akkor tudjon róla, hogy átveheti és viheti helyettem, amit itt okoznak nekem. Legyen ez a saját döntése, mert van az Isten és akkor kicsoda ellenem. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
Magyarország nekünk a Hazánk,
ide szült bennünket az anyánk,
vigyázzunk rá, mert nekünk,
ez az egy, az igazi kincsünk,
ahol önmagunkká lehettünk,
mindig legyen hol élnünk.
Elmehetünk innen, de
vissza is térhetünk, mert itt
Hazavárnak mindig bennünk,
mert ez az egy van nekünk.
Amit másoknak adtál te,
helyettem, aki arra már
beérett, nevelhetne,
oktathatna, tudod-e
mit jelenthet az a hiány
és többlet tekintetében.
Ha nem értesz hozzá, hát
ne te csináld kérlek téged.
Elmondom neked, sokat
tapasztalt emberiesként.
7 generáción keresztül is,
visszavethet benneteket,
tapasztalóként mondom,
nemcsak úgy beszélek.
Ránk raktátok azokat
a terheket, amiket ti
nem oldottátok meg.
Helyettetek nem lehet
elvinni, amit senki sem
oldott abból még meg.
Így az volt a könnyebb,
levittetek bennünket
arra a szintre, így tán
megoldódik nélkületek.
Az nem lehet, hogy ilyen
könnyen veszitek, emberek
vagyunk mi, az emberiesek.
Most csak annyit kívánok,
hogy ne legyen ránk,
a tudásunk kapcsán,
nektek szükségetek.
Kicsiben és nagyban,
ugyanaz a jó lenyomat van.
Nincs különbség emberiesen,
a lentben és a fentben, üres
szemek, révülő tekintetek,
fájdalmasak itt is meg ott is.
Nem látja át, nem hallják
ki, nem is érzékelhetik,
hisz nem benne élnek,
teljesen kiüresedettek.
Saját megteremtett
szintjük fölé emelték
őket és el is hiszik azt,
amibe ott belementek.
Nem tartozom se ide,
se oda, tartozom éppen
ahhoz aki érkezik, oda.
A másik oldalon vagyok
szoktam mondani akkor,
amikor ők elszálltak már,
túlságosan túlzókon túl a
megrekedésüket látom.
Nem kérdez, nem tanul,
azt hiszi ő mindenben
jó, boldog és kész is
van, nincs igénye
neki másra,
mint a jó
öreg, de nem is
létező állandóságra.
Légy még velünk Isten,
ne hagyjál el bennünket,
tedd meg értünk amit lehet.
Magyarország a mi Hazánk,
itt szeretnénk megélni azt,
amiért mi sok jót és szépet
tettünk, csak azt, de kérjük.
A feladatunkat végeznénk itt,
küld hozzánk azokat, akiknek
nagy a szükségük a tudásunkra
Julamami Magyarosan Agyalósa,
s még időben lenne a tanácsunk.
Megelőzés, megelőzés, hogy ne
legyen ennyi válás, inkább leválás,
ameddig lehet, a megoldás a lényeg.
Hiszen, az összevisszában vidáman
viribülnek, akik azért és úgy tettek,
védtelenné válnak a gyengék abban.
Szétcsúszott családok, emberek tartás
nélkül, befejezetlen védtelen sorsúak.
Julamami Magyaros Agyalósa nevet
adtam egy oldalnak, ott azok vannak,
akiket oktathattam és felvállalnak.
Mi lesz a zsengékkel, a védtelenbe
csábító kifényesedett sokak által,
felkészületlen ne vesszenek bele,
az álságos mindenki számára
elérhetőnek tűnő semmibe.
Nagyságos, üres tengerbe,
ne árthassanak nekik még
mielőtt felnőnének, had
maradjanak gyermekek.
Ők a jövőképek, akikre
számíthatunk, mert úgy
nőttek, hogy méltóságuk és
tartásuk lett, el nem vesznek.
Hiszen ők nem láthatták, se
nem tapasztaltak még soha
olyat, ami természetesnek
tűnik, de nem lehetne az.
A felnőttnek látszót utánozza,
hiszen nincsen most más életszerű,
csak a fenékig tejfel, s elérhetetlen.
A lépésről – lépésre, a boldogulva
haladva, megdicsérve még időben.
Nem is hozott, nem tanulta,
olyan mintha ahhoz köze se
volna, ott időzik unalmába.
Nem hozzáértően teszik,
a maguk érdekeit látják,
amit nem tudnak bizony
nem tanulták még meg.
Pedig már látszik, mi az
ami hiányzik mint tudás.
Nem tudják majd védeni
azt amit megalkottak ők.
Emberismeret nélkül nem.
Hiába az, ha a tehetségük
nem egészül ki, a mostnak
megfelelő plusz tudással.
Különböző családokban
születtek a gyermekek,
mások a minták,
a jók és a rosszak.
Ha nincs olyan minta,
ami mindenkire hathatna,
hisz azt a belső tartásával
mindenki kontrollálhatná.
Akkor mihez képest legyen
jó vagy rossz valaki, helyesen
cselekvő, vagy romlott mintát
követő, hatalmaskodásra vágyó.
Kinek mi a jó minta, hiszen mind
mások vagyunk, beszorulva egy
nem működő mások kultúrája
sablonba, nem magyaros az.
Különös oktatás, nevelés,
ami által megtanulható ez.
Akkor hol van a tartás és
méltósága azoknak, akik
azt sem tudják honnan
jöttek, kihez tatoznak.
Nem működő családokra
látszatosok, álságosak csak
ki is csábítják őket onnan.
Hova lesznek az eltűntek,
miért nem fontos az, hogy itt
mindenki sajátjának megfelelően
jól érezhesse magát az ő bőrében.
Ki mondja meg, miért aprópénz az
amiért dolgoztunk egész életünkben,
nem sokan vagyunk így, néhány 10 ezren.
Ki mondja meg miért kell a nyugdíj mellett
vállalkozóknak, ugyanannyi átdolgozási díjat
fizetnie, miért olyan fenyegető a fogalmazása
ezeknek a formáknak, miért nem emberiesek.
Amikor kéréssel fordultam, egy kamarához,
hogy adjon nekem is olyat, mint másoknak,
szerettem volna átélni, hogy ugyanazon
elbírálás alatt vagyok, én is vállalkozom.
A jól megérdemelt életemet szeretném.
Nemleges volt a válasz, amikor kértem,
hogy tehessek mestervizsgát, nincs ilyen,
mondták, nincs hol vizsgázzak. Amikor azt
mondtam, élnék a lehetőséggel és adnám
a tudásomat, mit kell tennem, akkor, hogy
vizsgáztathassak, furcsa hangot adtak ott.
Próbálkoztam több helyen, hogy ugyanúgy
mint másokat emberszámba és komolyan
vegyenek, hiszen itt vagyok, létezem és ide
teremtettem, honnan várnám a megoldást.
Rá kellett jönnöm, nem oktathatok, nevelhetek,
nem engednek be, hétszer kattintva rájöttem, hogy
szerettek volna engemet is bevinni a puccos módon
kitalált kerengőbe. Így járok mindenhol, várják tőlem,
hogy teljesítsek úgy, mintha kaptam volna lehetőséget,
pedig magamnak köszönhetem, hogy túléltem eddig is.
Mit tesznek értem akkor, ha valamit nem tudok aszerint
csinálni, ahogy elvárják tőlem, az is megtörténhet-e
velem, amit soha el sem követtem, rendes ember
voltam világéletemben. Néhány év elég volt
ahhoz, kezelhetetlenné lettek mindezek.
Mintha nem is léteznénk, nincs felelőse
ezeknek az embereknek, tán csak nem
arra várnak, hogy hamar megszűnünk.
Magyarország a mi Hazánk, itt élünk,
ide teremtettük a sok jót és szépet,
arra várunk, mindezt mikor kapjuk
meg, hogy ne végtelenben lefegő,
teljesíthetetlen sorsunk legyen.
Nekem már az oktatás, nevelés
maradt mint teljesítés és kész.
Akkor a sorsom is teljes lesz.
A nyugdíjas éveimet én
sem így képzeltem el,
semmi különöset nem vártam, csak
annyit kapjak, hogy megmutathassam,
mit találtam fel, oktathassam, nevelhessek.
Ne nézzenek se leépülőnek, se ostobának, se
tehetetlennek, a méltóságomat, tartásomat,
nap mint nap megigazítva élek, ahogy lehet.
Pont az hiányzik most, amit én feltaláltam,
a tartás és méltóság megtartása, minden
körülmények között, alázatra váltva.
A sok emberies, ha tudná, hogy
mit adna ez, talán maguk kérnék,
hogy legyen nekik is elérhetően.
Így hát segíts magadon, az Isten
is megsegít módon haladok, ha
lehet, ha nem, akkor az alázatot
gyakorlom, azt már jól ismerem.
Mi lesz az emberies gyermekekkel,
akkor, ha olyan nincs más a miliőben.
Előre vinne a lábunk, körbenézne a
szemünk és kontrollálna az agyunk.
Majd felnőnek azok is a feladathoz
amit felvállaltak, akik emberiesen
nem mennének át azon a teszten.
Amit feltaláltam, az már a felnőtt
emberhez szól, nem az életkor
függvénye az, lehetne három
kérdésem oda kérem szépen,
mert a válasz most itt van bennem.
Tenyérolvasóként Hazaszerető lettem,
megjöttem én már onnan is sokszor,
ahova még eszükbe se jutott indulni.
Tán önmagukért valamit kellene tenni,
hogy megértsék az emberiesek tudnak,
olyan utakat is bejártak, ahol tapasztaltak.
Így átlátnak, kihallanak, megéreznek, nincs
különbség, nem választja őket szét a pénz.
Mert mindenkinek van saját sorsa,
amit ha tapasztalva végigjár,
a pénze is elegendő lesz,
a jóminőségű
életéhez.
Annak
megfelelően,
hogy az
elődeivel
együtt, mennyit
teremtettek bele,
adtak hozzá a
Hazájukhoz.
Az Isten adta
Nép, az maga, a
tiszteletre épült Haza.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy
2022.06.25. Van sorsod, nincs sorsod, ki hol tart a fejlődésében, hiába minden, ha jól megül abban amit nem ő teremtett meg. S elcsodálkozik, amikor egyszer csak elmúlik az, mert nem járult hozzá, hogy olyan szinten éljen, nem illik bele, abba a mások álal megteremtett helyzetbe, csupán élt benne. Amig nem jön rá, a sorsa azért van, hogy megcsinálja mindazokat, amiket feltálal elé, nap mint nap, az élet, hogy önmagáért, ő maga csinálja meg. Úgy, ahogy bele illik, tanuljon meg alkalmazkodni, viszont nem azonosulni, a mások által megélhető, a számukra már megérdemelt jóval. Generációs jeleknek neveztem el, amiket, nem lehet, a könnyűben lemásolni, sem tréning szintjére vinni. Ha mégis vakmerően megpróbálja, igen nagyot lehet vele bukni. Nem mondhatják, hogy nem írtam le ide, én szóltam volna, még időben, nem kérdezett senki sem. Tiszta forrás, a tehetségből eredő hivatás, egy idő után, a gyakorlat általi, tiszta tudás. Alapja lehet, az arra már igényes, emberileg is érett, bejelentkezőknek. Aggódni nincs miért, megszólítja őket a saját, motiváló énjük kontrollja, ha a fejlődéshez, nem jó helyen lennének. Az oktatásom közben, megtudják, mi mit jelent, könnyen boldogulnak, amikor már a szavak értelmet kapnak és a motiváló énjük helyesli őket. Eltévedni nem lehet, már a bejelentkezésnél, a tájékoztatásom által, rájönnek, elég érettek-e ahhoz, hogy a sorsuk szerint éljenek. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom, azt amit én magam fedeztem fel és rajzoltam meg, jól működik a megfelelő szinteken. Más még nem tudja oktatni, nem tanítottam be, sem meg ez idáig senkinek sem. Ha lesz rá jelentkező és megfelelő értő szinten, eladom és átadom, ezt az általam feltalált, oktatási formát. Túl sokan éltek eddig, abból, amit feltaláltam, úgy mutatva, mintha a sajátjuk volna. Megteheti bárki, azt mondták, a Julamami védjegy, hiába volt a nevemen, számukra eszköz volt csupán, azt is én fizettem meg. Kiszolgálták magukat, pedig nekik lett volna miből kifizetni a díját, megszokták. Fel sem fogták tán, amit lehet, mert, nyugodtan hozzá is férhetnek, azt nem bitos, hogy szabadna. Az oktatásomat meg és betanulni, az, amihez szükséges egy év legalább, hogy magukhoz vegyék, ezt a tudást, egyedül nem bírna el vele, senki sem. Ebben a megnehezített, nem az egyszerű élet hétköznapjaihoz igazított, csak a Nép, megfelelésére alapozott, ki tudja meddig tartó, nehézben. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hegyek vannak már belőled. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
Tiszteletem. Szerintem, sikerélmény nélkül elhalványodik, kiüresedik, mindaz ami addig megélhető volt, elmúlt, szükséges hát igazodni a hétköznapi életben adottak megéléséhez úgy, hogy abban megtaláljuk, azt ami éppen motiválhat bennünket. Ez elég a napi túléléshez, mert ha nem tápláljuk a gondolkodó agyunkat, bizonyára nem is fog motiválóan hatni. Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj, mert magadhoz képest szükséges, előtte kiszolgálni, s utána használni az okos, intelligens hatásokkal az agyunkat. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. heringesarpadne@gmail.com és a +36302470589 kihangosított telefonom által és ezeken, tájékoztatni tudom, hétköznaponként, 10.00 és 17.00 között. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
2022.06.23. A jó gazda, előszőr ellátja mindazokat akik rá vannak bízva. A gyermekeket, öregeket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Megtanulja mindazt, amit nem hozott tehetségként, hogy legyen rálátása a sokféle kulturába született és nevelkedett embereknek, arra az igényére, hogy jó minőségű életet éljenek, ott ahova születtek. Hiszen a Hazájuk az a hely, ahol előszőr érintette a mezítlábuk a talajt, amikor ott járni tanultak, egy volt és maradt, a rezgése az anyaföldnek a saját rezgésükkel. S amikor már, annak megfelelően teljesítettek, azzal a saját Hazájukhoz is adtak, ha önmagukért a jóban és szépben, a legjobb tudásuk szerint tettek. Tisztelettel, gondolkodva, gondoskodni, a legjobb tudása szerint, biztosítja az önmagának is szánt jó életminőséget. Úgy, ahogy ők maguk a Hazájukért tettek, mert a Hazájukhoz teremtettek, ami által, itt azóta, már jobb minőségű élet lehetett. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, ha azt át sem láthatja, nem, hogy a gyakorlatban már bizonyított volna. Szerintem, a saját hivatásom általi tapasztalatom mutatja, nap mint nap. Mindegyikünknek van saját sorsa és generációs feladata, az Isten adta, azon vagyunk, hogy midazokat, teljesíteni tudjuk. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online okatatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
Tiszteletem. Mivel 2009. év óta írom a reggeli gondolatom és sok mindenen átvitt, amikor nem volt mit tennem, nem keseregtem, inkább leírtam ide. Volt már sokféle neve a https://julamami.com, Webtenyer, Web – tenyér honlapomnak, egy ideje a hivatalos nevemen van. Ezt talán nem utánozzák le, mert senkit sem érdekelt, hogy a Julamami, Magyarországon vett védjegy. Kérem ne ajánlják nekem, a szolgáltatásaikat, mert az ingyenes lehetőségeket használom, a saját szintemen maradva élek. A 28 év tapasztalatom során, tudom, hogy ha valaki, magasabb szintre emelkedik, úgy, hogy az a sorsában nincsen benne, majd eljön az ideje, amikor szembesülni fog, a rossz döntésével. Én ebben az életben voltam bizakodó sokáig, már látom, hogy nincs értelme, nem érdekel az senkit se, hogy van-e sorsa az embereknek, vagy sorstalanná lesznek-e. Nem adom fel, benne van már sok évem, a hivatásomat gyakorolva, kerültem egy napon, abba a helyzetbe, hogy lerajzoltam a 153 oldal tananyagomat. A gyakorlatból lett az elmélet, nem adhatom fel, szeretném láttatni az emberekkel, mennyire más az, ha ismerik a saját tenyerüket. Az emberi méltóságomra figyelek, a tartásomat a nehéz életem adta és a sok – sok ember, akik megtiszteltek az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, Tenyér – térképolvasásom miatt. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj, minden hónapon ez vitt túl, aztán már az évek jöttek és elszaladt túl sok év. Amíg ott volt a remény, napi sziten az életemben, hogy elég az ismertségem, a szolgáltatásom minősége, ahhoz, hogy az internet világából bejelentkeznek az oktatásomhoz. Addig a reménnyel együtt, vártam, viszont, úgy ment tovább, minden addigi, hogy szünetet sem tartott. Nem késő még, az életkorom által, jött meg sok minden, a tapasztalás révén. Akkor, hogyan viseelkedjek, amikor nem úgy viselkednek velem, ott, ahol az a legalapvetőbb kelle legyen, hogy legyen kellő alázat, a sokféle emberhez. Tisztelettel vagyok, élek és szolgáltatok, ahhoz vagyok szokva, nem váltanék alacsonyabbra. Így hát, be és meg tudom tanítani, az oktatásom által most is, hiszen átadni is csak én tudom, más nem. Minden körülmények között emberségesnek maradni, ez legyen alapvető, ne legyen ettől eltéríthető. Azon kívül, vagy belül, azon módon, akinek éppen, ahogy lehet, egy sablonba nem férhet bele, ennyi féle ember. Az alkalmazkodni tudást, hoztuk, amikor megszülettünk, van akiből kinevelődött, amire felnőtt. Sokan tanulják meg az oktatásom álal, hogy számukra az, mennyi könnyebbséget jelent. Ha nem kell magukra erőltetni, mert már megismerték, a saját működésükben és számukra, már jól megy. Igen tudom, nem kellett volna, azt gondolnom, hogy majd megveszi tőlem a Hazánk. S az érdeklődő, már arra igényes embereknek, ingyen adja, ezt a nem hétköznapi tudásomat. Nem adtam át, senkinek se, nem tanítottam be és meg senkinek sem, az oktatását, a feltaláltamnak.Elengedtem ezt is, mint sok minden mást is már, nem reménykedem, megoldom úgy, ahogy szoktam. Segítek magomon, hogy az Isten is megsegítsen, ebben az én tehetségemből eredő tudásomban, hogy tovább tudjam adni. Oda, ahol már emberileg éretten, vinnék tovább, a be és megtanított, számukra is oktathatóvá váló, oktatható tudásom által. Jól jönne most az, hogy legyen valaki, aki hitelesen tudja, van-e, a lehetőségem nekem bármihez, ha nem, hát ezt is elengedem. Amikor megismertem a tehetségemet és bevonzottam általa, tengernyi sok embert, boldogulni tanultam. A tehetségemmel úgy haladtam, hogy nem szálltam el, akkor sem, amikor tömegekkel találkoztam, ott ahol előadtam. Pontosan tudtam, hogy legyen annyi alázatom, amennyi segít nekem, akkor abban, kezelni tudjam mindazt, ami akkor nagyon erősen hatott rám. Hát megtanultam, hogy a tudáshoz szükséges, a megfelelő alázat is. Amikor a tudás nélküli jól kitalált, elpénzesítettek, nagyon sokan lettek, hirtelen és látszott, hogy azt el is hitték, az arra vevő emberek, amiket kitálaltak számukra. Tudtam, nem lesz jelentkező, a hitelesen jól működő oktatásomra, hát, mint már sokadszor a 12 év alatt, várakozás lett belőle számomra. Megszoktam már szinte, csupán, az életkorom nem lett kevesebb, most vagyok, éppen, a 71. évemben, már megint, csak, várakoztatva. A tapasztalatom során, úgy tudom, az ember azért született oda, mert az a Hazája, a szülőföldje adja, a talajt számára. Ha ott talált fel valamit, amit már, tovább tudna adni hitelesen, akkor azt meg kelllene tennie, hogy azt az, egészséges körforgásba bele is vigye. Hozzá adja, a tudását a Hazájához, mert egy a rezgésük a szülőhelyével. Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek. Ha az Isten velem, hát kicsoda ellenem. Ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk. Heringes Árpádné ( Julamami ). Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tisztelet, szeretet, legyen otthon bőven, hogy vigyenek belőle kimenőben. 2022.06.20.
Most éppen, 2022.06.19. napján, 59.700.- a nyugdíjam, nem tudom, mikor közelítené meg, azt az összeget, amiből, annak megfelelően, amit hozzá tettem, magamhoz képest a széppel és a jóval, a Hazánkhoz, most itthon, meg lehetne élni. Nem terveztek velem, így, ahogy, tehetem a dolgomat, lehetőséget nem kaptam, sem nem vállalta fel, a feltaláltam jól működését, akinek lehetősége lett volna ahhoz. Sem a megfelelő szinten, jól oktatható tudásomat nem szándékoztak bevinni úgy, a köztudatba, hogy a saját nevemen maradjon. Tán az is lehet, hogy van aki a tudásával megcsinálja, feltalálja ), van aki meg meggazdagodik általa. Hiszen nem álltam be, se ide, sem oda, mentem a magam hivatása szerint, arra amerre akkor éppen, volt a sorsomnak megfelelően utam. Nem fértem bele sehova, nem volt abban érdeke tán, senkinek sem, hogy valamilyen lehetőséget én is kapjak. A túlzó pénzesek meg, ahol lenne miből fejleszteniük, csak maguknak akarnak és határtalanúl, oda és máshova nem. Tán nem is hallottak arról, hogy a fölöslegesből vissza is lehetne adni, oda, ahol semmit nem kaptak, ahhoz, hogy a saját Hazánkban, a hivatásuk, munkájuk által, jól boldoguljanak. Nem a hibát keresem, csupán ide leírom, hogy 71 évesen, már nem reménykedem, hogy kapnék lehetőséget, annak megfelelően, amit feltaláltam és rajzosan oktatni tudnám már, csoportoknak is. Volt már, amikor csoportoknak oktattam, nagyon jó hangulatban tanultunk mindannyian. Sorstalanná nem válnék, nem hagyom veszni, azt amit eddig a tudásommal elértem a napi szintű fejlődésben. Talán most is látják a Világban és megjönnek online, heringesarpadne@gmail.com, akiknek most éppen erre lenne kedve és fejleszteni szeretne. Hát megyek tovább, ahogy éppen lehet, hol csusszanva, hol meg várakoztatva, vagy éppen a megváltozotatottaik miatt tájékozódva, haladok, fejlődők, ahogy éppen lehet. Minden a saját tudása szintjén lévő embernek, aki haladni, fejlődni szeretne, napi szinten, most abban szükséges keresnie a lehetőségét, ami éppen van. Ezzel a tudással is emberesedhetne, nem szükséges belefutnia, a váratlan, nem tervezett helyzetekbe. Mert lehet, hogy azt már megélték az elődeik és nem vinné előre őket, csupán ismételnének. Jer elő jó öreg bocsánatot kérek, prevenciósnak születtem, amit lehetett el is végeztem. Tisztelettel élj, hogy amikor eljön az ideje annak, tisztelhető legyél. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Heringes Árpádné ( Julamami ). Online oktatásom. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, az önbecsülésünkért. Szeretettel.
Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem harcolok se érted, sem ellened, melletted sem. Csupán az oktatás lehetősége miatt időzök itten is másutt is, ahol megengedők nekem ehhez. Kifizetném én ami díjakat megszabnak, a biztos bevételem a nyugdíjam lenne, amit most emeltek meg, így lett 56.200.- Ft. 2016.06.13.
Pedig vállalkozóként három évet és valamennyi nap munkanélküliséget kivéve dolgoztam egész életemben. Most egyéni vállalkozó vagyok, ha átutalják a szolgáltatásom díjait akkor tudok azzal is számolni. Nem élek a szívesség lehetőségével sem, tartásosan csupán annyit kérek arányosan szabják meg a díjaikat, kérem szépen.
A segítségtől mentsen meg az Isten, egy olyan embert mint jó magam, /segítőnek születtem/ vagyok, annál megalázóbbat elképzelni sem tudok. Nem csak beszélek róla tenyérolvasás szolgáltatás közben, oktatom is a sorsszerűséget, ami látható a tenyerekben, magam is úgy élek.
A generációs feladataimat nem hagyom meg a következőknek, hiszen tudom, hogy nekik nem lenne dolga vele. Nem tudom, tudja-e, ha az irigységet nem koptatta ki az emberismeret jó szintje, jó minőséget biztosító vezető nem lehet belőle.
Vagy tudja-e, hogy minden embernek más és más az életritmusa. Ha egyenben gondolja és a ritmust nem kipróbálva határozza meg, túlhajtja az embereket. Akik gyakran szinte már csak a fennmaradásukért, sikerek nélkül élik a hétköznapi életüket.
A tapasztalatom szerint, bizony nem fejlődhet fel anélkül a feladatához és jó vezető nem lehet, amíg az irigységnek a legapróbb rezgése is jelen van az életében. Ideje megkérni a jó öreg alázatomat, legyen velem, el ne hagyjon, akkor se, amikor Bocsánatot kérek.
Tiszteletem. Julamami védjegy
Összefüggésében látni… 2021.06.12. –
2016.06.13. https://julamami.com
Az internet által, 2009. év óta írok.
van még nagyon sok írásom, naponta rakom fel.
Azt kérdezte tőlem valaki, hiszen a 70. évemben vagyok,
mikor hagyom abba, ah, ha sok emberségeseknek átadhattam.
Ja, megemelték a nyugdíjamat, 335.-Ft, amivel többet utalnak.
Íme így hát, a tudásomnak és az önbecsülésemnek okán, az
emberséges tartásomnak jogán, most már kivárom azt, a
megfelelő időt. A legmegfelelőbb emberséges, kitűnő
üzletembernek adom el a magam által feltaláltamat.
S miután az üzlet és a tulajdonoscsere létrejött,
elkezdem igényesen oktatni az alapokat.
Betanítani az oktatására, mindazokat,
akik arra éretten, azt felvállalják.
Az általam
feltalált és meg is rajzolt,
életszerűen jól működő oktatási
formáját, emberséges jelnyelven.
Nekem ezt adta tehetségemnek
a teremtő Isten, az emberek
tenyereinek leolvasása
hozta meg a tudást.
Összefüggésében
rajzoltam meg,
más nem tudja
oktatni rajtam kívűl még.
Nem szeretnék világgá menni azért,
hogy valahol megértsék, miért lenne
fontos ezt a tudást magukévá tenni.
Tartást megtartó ereje van, az
emberi méltóságot is a helyén
tartja ez a rajzosan megtanulható
tudásforma, önmagukat építik fel általa.
Grátisz voltam nagyon sok embernek 7 évig.
Ami jót életem során kaptam, mindazt vissza is
adtam, akkor éppen nekik volt szükségük a tudásomra.
Az általam feltalált és lerajzolt képek,
segítségével tanulunk.
S amikor az már jól megy, akkor már a
különböző szinteken és kultúrákban élő emberek,
tenyereinek fényképeiről való olvasására váltunk.
Azokat is használjuk amiket magukkal hoznak akkor.
A tréning végén, pedig, a családjuk és az ő tiszteltjeiknek, a
szeretteik tenyérfotóiról olvassuk le a legfontosabb jelzéseket.
Így van sikerélményük abból is, amikor közlik azt majd velük.
A jól olvashatóság a lényeg, nem teszünk hozzá
és nem hallgatunk el belőle.
Leolvassuk úgy ahogy látjuk,
mert akkor többféleképpen is láthatjuk.
A meglévő tudáshoz kiegészítésnek is jól bevált.
Összefüggésében látni,
múlt, jelen, jövő,
a /mostban/,
a sorsban,
láthatóan
minden jelével ott van.
Mondhatnám viccesen,
látod, nem látod,
na látod,
hogy
nem
látod.
Ideje
lenne
most,
tőlem
hitelesen,
már meg
is
lehetne a saját
tenyereidnek a
leolvasását tanulnod.
Akkor majd megláthatod,
hogyan lesz belőle, sok sikeres,
boldogságérzést átélő pillanatod.
Az összefüggésében látás, az
nem a megvilágosodás,
ahogy hallom azt,
a kifejezést,
gyakran
használják.
Inkább
az
amit,
az addigi
életükben még
nem láthattak, attól
kezdve már átlátják,
amit addig nem tudtak.
S azáltal a magyarázatát
is megkapják ott hozzá,
működésében, időben.
Mi mivel függ össze,
ha csak annyira
egyszerű lenne,
hogy 20 órában is,
át lehetne azt adni,
akkor soha többé
nem igyekezne,
tapasztalni senki.
Megtanulná és kész,
igen ám, de azáltal,
a tapasztalt tudása,
nem alakulhatna ki,
csak annak a hiánya.
Gondolkodni tanulunk,
nem készen kapjuk, a
fokozatosság az alapja.
Megtanulni azt is tudja, mi
módon élhet a saját szintjén,
s hogy a már tisztánlátását
attól kezdve használhatja.
Azzal emberiesként élje,
az életét a saját szintjén,
annak megfelelően,
hogy már felismeri közben,
a saját és generációs határait.
Amikor látszik,
hogy mondja,
csak mondja,
s ragyog tőle,
úgy meg van bizony,
magával elégedve.
Egy pillanatnyi
alázat sincs benne,
nem érett még arra. Kiérződik
a tudásának a hiánya, meg, hogy
hiányzik az összefüggésében
látása. Tapasztalatlanul már
a tökéletességéről is,
meg van győződve.
Divatosan igyekszik,
a közönségének átadni,
miközben őket meg sem érinti.
Azon jár láthatóan többek esze,
hogy őt meg milyennek láthatja,
s szerinte milyen az ő élete.
Nincs meg az egyensúly,
sem bennük,
se köztük,
sem a teremben,
csak a megelégedett,
saját bűvköre van jelen.
A körbeérés egy pillanat csak,
de az érzés az a tiéd marad,
attól is tartásosabb vagy.
Az ember adni született,
ha az neki már jól megy,
akkor ő is megtanulja,
önmagáért mit tehet,
hogy jól boldoguljon
és boldog is legyen.
Mert hiába minden,
ha önmagaddal nem vagy
békében, ugyan, mi módon,
tudnál segíteni úgy a többieknek.
Tehát a körforgás akkor van ott meg, ha
az láthatóan át is megy különböző szinteken.
Úgy élj, hogy adjál oda ahol éppen
jókor vagy ahhoz jó helyen,
s azon érzés adjon neked.
Hiányból többlet nincs
ha az nem megy át,
ha hiányzik a körforgás.
Hiába minden, amit csak,
a magad fényezésére és
az anyagi javaid sokszorozására
fordítottál, ismétlődő energia csak,
azzal is önmagad köré építed a falaidat.
Kérlek ne vedd túl komolyan magadat, a várt
siker helyett, könnyen nevetségessé válhatsz.
Alázat, alázat, mindenhez a legalapvetőbb alap.
Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ értetek,
akik már értitek, hogy ezzel a tudással majd többet tudtok.
Online, ha magyarul beszéltek és ha a Világban bárhol éltek.
A jó gazda, előszőr jól ellátja mindazokat akik rá vannak bízva, hogy neki is örömére legyen, az elégedettségüket látva. A gyermekeket, öregeket, a munkájukból, hivatásuk által teremtőket, nem igazítja lábhoz, mint a kapcát. Az emberi méltóságuk okán, gondoskodásáról biztosítja midazokat, akik a bevételükből, önmagukat ellátni nem tudják. A szintjüknek megfelelő lehetőséget ad a gondolkodóknak, a hivatásuk gyakorlásához, hiszen ők a születésükkel hozták ahhoz a tehetségüket. Azért születtek ide, hogy a saját Hazájukat, gazdagítsák, a tudós agyuk által, a szakmai tudásukkal, azért megbecsüljék őket, hogy ne menjenek el, más országokba, ide teremtsenek. Attól épüljön, szépüljön a Hazájuk, amit hozzá adnak, mert szeretik a saját Hazájukat. S nem vállal a saját szintjénél magasabb feladatokat, hozzáértés nélkül, nem hoz megalázó döntéseket, ha azok szerint kell majd élnie az érintetteknek. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online okatatom. Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. Hergál Házból. Szeretettel. https://julamami.com
Tartást, méltóságot adó érzések halmaza azután már,
ha rátalálva abban élnek az emberek, meglátják azt is,
amit addig, a mások ritmusai közben akkor még ők sem.
Ünnepi érzés az, ha jól érzed magadat a saját bőrödben,
nem azt érzékeled, ki, hogyan milyen módon hatna rád.
Hanem tiszteletben tartod, másoknak is a fontosságát,
megéljük egymás mellett, nincsenek kirekesztő hatások.
Nem alakulnak ki, megkülönböztető jelzések, ezek mind,
alacsonyabb lélekrezgéseknek a következtében hathatnak.
Befolyásolni próbálják azokat, akik meg vannak elégedve,
azzal amit sorszerűen élnek, magukhoz képest fejlődnek,
hiszen tudják, generációsan is teljesítenek, alapot adnak.
Amikor elérték, a lelkes, a szíves, gondolkodó sorsaikat,
annak az érzését, hogy „Hazaértek”, harmóniába kerültek.
Pontosan tudjuk, mi mindannyian, lelkesnek és szívesnek,
gondolkodva döntőknek születtünk, a mi saját sorsunk felett,
biztonságot ad az érzés bennünk, tudjuk már az a mi sorsunk.
Saját tapasztalásaim tengerei mutatták meg, hogy akik előre
szaladnak azokhoz képest, amit már felismerhetnének, mint
tapasztalatuk, megélik ott ahova jutottak a várakozásaikat.
Hiába a túlzott igyekezet, a hamarabb révbeérés, túl sok
energia, napi pótlóan hozzáadottnak kell lennie, ahhoz,
huh, fenntartható legyen látszatra révbeéréses állapot.
Vannak akik az arcukat sem igazítják már meg, ahhoz se,
ami megvédené esetleg őket, attól amit azzal kiváltanak.
Kiüresedésük után, nem fogadják el a kontrollnak jeleit,
elhiszik, hogy mindent lehet, amit kigondolnak már nekik.
Van az Isten, hiszik, nem hiszik, majd ők is, időben elhiszik.
Visszarendezés van, átfordultunk három éve, a múlt elmúlt,
vannak velem együtt sokan, akik érzékelték és azóta már azt
élik, köszönik szépen jól vannak, akkor is ha a látszat mást mutat.
Megéljük, átéljük, nem a kirakatnak élünk, magunk szerint visszük,
a saját sorsunkat, alapozzuk azzal párhuzamosan, generációsan is.
Minden felszínre kerül, mert átfordultunk és három év elég volt már
ahhoz, hogy láthatóvá váljon minden ami gátja lehetett, a jó sorsnak.
Köszönet mindenkinek akik azért tettek, hogy az érzéseink szerint
megélhessük, kifejezhessük, az egyszerűségnek a nagyszerűségét.
A gondolkodó, tevékeny önmaguk szerint szorgalmasak, sorsukban
kiteljesedő emberiesek hatásai láthatóak, akik akkor is tesznek jót.
Ha mások megszólják már őket, majd ők is rájönnek, inkább a saját
sorsukat megélve, sokkal többre mennének, ha nincs problémájuk.
Hát minek csináljanak, elég akkor megelőzni, ha láthatóan gond az.
Megélni a napjainkat a saját döntéseink szerint, nem gátolva azt,
aki egészen mást lát fontosnak, meghallgatva egymást is tanulunk,
abból mert valóságos, nem kitalált elméleti, megélhető gyakorlati.
Becsüld meg a pillanatot ha boldogulhatsz, mert egész életedre
kihathat, ne kergesd a boldogságot, a boldogulásban benne van az.
https://julamami.com 2022.06.05. Se a gyermek, se a lehetőséget nem kapott idősödő, se a magáról gondoskodni nem tudó, ne legyen kiszolgáltatva. A jó gazda előszőr ellátja, mindazokat, akik rá vannak bízva, nem hagyja éhesen, azokat sem, akikre van rálátása. Tisztelettel élj, hogy a saját idődben azt is kapjad. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképként online okatatom, mindazt amit hitelesített a nagyon sok ember, aki a 28 hivatásomat gyakorló éveim alatt megtisztelt. Összefüggésében rajzoltam meg, minden apró részletét, a Tenyérolvasások közben tapasztaltam meg. Magyarországról. Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Szeretettel.
Hány nap szükséges neked ahhoz… 2021.03.30. https://julamami.com Nem számoltam Uram, hány nap volt szükséges ahhoz, hogy megértsem, az amit feladatnak adtál nekem, a hivatásommá vált, ami a tehetségemből lett addigra.
Végig is jártam minden lépését megéltem,
az adott utat ahhoz, hogy tudjam mi a fontos nekem.
Rájöttem, nem tudok úgy élni, hogy azt lássam, másoknak nem jó az amiben megrekedten vergődnek, így aztán egy napon, megismerték azt amit akkor tudtam. Nem az maradt meg bennem azon a napon, hogy nemzetközi lehetőséget kaptam volna általa, nem magamra gondoltam, akkor sem elsősorban.
Irigységet váltott ki mindaz ott, ahol nem voltak azzal még
tisztában, hogy a feladatuk a többiek segítése lenne.
Nem nagyon hallani, látni olyan nyilatkozatokat,
ahol azt mondanák, hogy általuk lettek
sokan, nagyon sikeresek és még
pénzben is gazdagokká.
Nagyon szerettem azt látni a sorsokban,
hogy időben tudnak segíteni önmagukon, azáltal,
amit hallottak tőlem, az átment ott a lelkes énjük kontrollján érezhetően. A megelőzés a hivatásommá lett, már emberségessé lettem szoktam mondani, nem hétköznapi hivatást kaptam ehhez. Nagyon sok ember tisztelt meg, végig a sorsom megélése közben. Ahogy a tudás kezdett kiteljesedni bennem, egyre jobban tudtam segíteni, a megelőzés lett az életem és a sorsom is egyben.
Úgy tudtam, mivel körbeért az a feladatom nekem, hogy a feltaláltamat azért kaptam itt, ebben az országban, hogy adjam tovább. Ne szenvedjenek az emberségesek azoktól, amit nem számunkra, nem a jó életminőségünkért találtak ki, a megmondó emberek, aktuálisan legjobbaknak összeállítottjai. Csupán éppen bennünket érintenek azok a hiányok, amiket nem saját magunk generáltunk, csupán szenvedő alanyai lettünk a döntéseiknek.
Amikért még időben, megelőzésként nem szóltunk, mert arra gondoltunk, hogy mint mi magunk, emberségesen gondolkodnak, akik felvállalták. Tudom nem lehet anélkül élni, mert már sokszor megmondták, nem mondom ki azt, ami az elnevezése és nem is hiszek benne. Csupán megszenvedem a tényét, hogy mindent eluralt, anélkül, hogy lenne benne életszerű az ilyen egyszerű emberek számára, mint én magam vagyok, emberséges hivatással.
Igen úgy látszik az kívülről, hogy elrontottam, hogy nem álltam be a nemlétező sorokba időben, hogy legyen módom a kiemelkedéshez. Akkor még nem gondoltam azzal, nem tudtam azt, hogy ha nem segítek magamon, mások nem tudnak úgy jól dönteni értem. Hiszen, egyedül csak én tudhatom, hogy mi a legjobb nekem, hát mondjam ki, mondjam el, meg is teszem. Felelősen önmagamért már nem tudok tenni, azokban amit kitaláltak, hogy könnyebben boldoguljanak, nem tudnék én, csak magamért élni. Hiszen a teremtő Isten, megalkotta azt,
amiben jól tudnánk mindannyian élni itt. Mert senki sem született fölöslegesen ide, szükség van a tudására, az emberséges energiájára, az otthon vagyok a szülőhelyemen érzésére. Mert úgy tudom, hiszen átéltem, mit jelent az emberséges élet, mit a tudásomhoz való alázat. A munkám gyümölcseként van, mint érzés, a megcsináltam kitűnő érzése,
sokszor került elő különböző változatokban, a sikereimben.
Sokszor átélhettem kicsiben a sikert, ez tartott életben akkor is, amikor nem volt, vagy csak nagyon kicsi volt a havi bevételem. Ekkora ismertséggel, sikereket átélve, nem kaptam a lehetőségemet meg a saját városomban, sem a Hazánkban, a racionális oldalamnak a megismeréséhez nem volt esélyem. Így hát könnyen legyőztek.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék se veled, sem ellened, de melletted sem. Hiszen sorsolvasónak és a feltaláltamat oktatni születtem, Hazaszerető lettem. Már a talpam alatti földnek az érzését is ismerem, az embereknek akiket még lehet, tiszteletem. Van bőséges emberismeretem, na meg van az Isten, ha még nem tudja, csak a pénzben hisz, majd megtudja azt is mindenki, a saját tapasztaló emberséges létéről szóló idejében. Egyensúlyra van szüksége, mind a két oldalának ismerete adja azt meg. Ha van ahhoz szerencséje akkor a saját idejében meg is történik, úgy nem téved el.
Sokáig az volt bennem, hogy ha a hivatásomat jól gyakorlom, akkor megjön annak a hozadéka, oktathatom azt amit feltaláltam ebben az országban, a saját szülővárosomban. Mert azért adta itt tapasztalva a teremtő Isten, hogy előszőr ide tegyen jót az emberségesekkel a feltaláltam. Azzal, hogy igazolja számukra mindazt amit addig hivatásként gyakoroltak az jó felé viszi a már hasonló szintjüket elérteknél, az emberséges énjüket. Igen tudom, ez teljesen mást mond mint amit, a hírnévre, a nagy pénzre, a hatalomra vágyók éreznek a saját igazuknak.
Nem ellenükre,
csupán párhuzamosan mindazzal a tudásukkal,
ami adott már,
a saját gyakorlati életükben, a saját tudásuk mellé véve.
A két oldalunknak az egyensúlya a helyére kerülhetne, a feltaláltam tudásával megerősítve, nem üresednének ki lelkileg sem, nekem a tudásomhoz méltó bevételem lenne, mindenki sorsa teljesülhetne.
Persze csak az eddigi tapasztalataim szerint, hosszú az út még addig.
Ha már megvan mindened, a szükséges motivációra nagyon figyelj.
Tudom amit tudok, az oktatásomon elhangzanak azok mind, amiket nem írnék le, mert még próbálkoznának azt levinni nagyon alacsony szintre. Prevenciós lettem igazoltan, amikor a pecsétet rányomták arra a kitűnő, megajánlott, diplomára, tartást, emberséges méltóságot adtak akkor azzal nekem, tudom van az Isten.
2010. évben a Julamami védjegy, Magyarországon került a nevemre. Jula, amit az apám mondott, mami amit a gyermekek, hát abból lett. Látom most már sokan bebújtak mögé és a sajátjukként húzgálják a világban, nem kérdezték, be sem jelentették, vitték.
Amit ez mond számomra, lehet, hogy mégis van benne üzleti érzékem, ha ennyire tetszik a Julamami védjegy.
Talán jól meg tudnék élni belőle, ha kitalálnék több védjegy nevet, mert talán az is, ennyire népszerű lenne, mint a Julamami védjegy.
S ha a tartásukra igényesek, úgy döntenének, akiknek a Julamaminak a használata, jó hasznot hozott már. Tán mindegyikük után, aki leutánozta, a Julamami nevet, nekem, mosolyt hozó összegekként, százalékokat kapnék. Heringes Árpádné, Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
Ezt a képet fröcskölve, az ecsetet húzgálva festettem. Julamami
Mond, ki vagy te, tudod-e.
A sorsodat
ismered-e,
a generációs
feladatodat
fevállalod-e.
Tudod-e, hogy
a legmagasabb
lélekrezgésű
feladata adott.
Ha nem észleli,
tán nem vállalja
a megoldását,
többszörösen
átvetülhet az is.
Ott a lenyomata
a tenyerek alján,
mint egy alapja,
annak aki tudja
megcsinálhatja.
Nem hagyja azt
hátra megoldatlan.
Önmagadban az
emberségedet,
a legfontosabbat
ugyan felismered-e.
Vagy csak szaladsz oda,
ahol villant éppen a káprázat.
Jaj csak ne legyen ugyanolyan
senki másnak,
csak te birtokoljad.
Szeretnéd láttatni te is
magadat, jaj le ne maradj,
jaj, mi lenne veled.
Ha az megtörténne,
mit szólnának azok,
akik csak a látszatot
tisztelik tebenned.
Csak meg ne tudják azt,
hogy nem is érted őket,
minden energiád abban,
jó legyél az utánzásban.
Odatartozol és az a lényeg,
hiszen úgy mindenki irigyelhet.
Miközben sanyarog, fáj a kicsi
gyermeklelked, nem érted,
miért is kellett neked
így mellé menned.
Önismeret,
önbecsülés.
Milyen jó is volt,
amíg önmagadért
kaptad a tiszteletet.
Nem érted, hogy akkor,
mi az ami ott belül a lelkedben,
jelez, hogy nem jól van az, miért,
hiszen minden jóban benne vagy.
Fenékig a tejfel, csak a jóérzés
tűnt el, s nem tudod pótolni,
pedig próbálgattad már,
néhányszor így meg,
úgy is, nem jó az se,
amit a többiek is
irigyelnek tőled,
de még mennyire.
Valahogy, nem is,
történik azóta
igazán veled
semmi se.
Éled
azt,
ami
éppen
adott ott,
ahol most,
vagy
máskor,
leledzel.
Olyan
mintha
révbe
értél
volna,
pedig
csak
az
üres
üreséből
van a sehova.
Mond van-e
neked éned,
s ismered-e,
van-e neked
lelked, tudod-e,
van-e neked szíved,
vajon azt érzed-e,
a gondolataidat,
kontrollálni is,
önmagadat
elemezni,
tudod-e.
2013. év
éjjelén
egy
érzést
festett
meg az
ecsetem.
7 perces volt
a telített festésem.
Fölülről, oldalról is néztem,
érdekes volt az a teljes érzés,
amikor úgy, egymásután,
a különböző
színekhez
nyúlt
az
ecsetem
a kezemben.
Éreztem nincs
benne több és
leálltam, tovább
nem festettem.
Tudod-e a lelked,
szíved, gondolkodó
agyad szerint, te is
kontrollálni magad.
Átfordultunk már a
jó energiákban vagyunk,
a nehezet azért érzed, mert
nem kontrollálod soha magad.
Honnan indultál, hova tartasz,
kihez mihez képest,
nem érzed,
mégsem
mindig,
hogy
hol
van
neked
az elég.
Akkor
milyen
módon
leszel
elégedett,
ha azt sem
tudod, ki vagy te.
Tudod-e, hogy ahonnan
elvetted, ott hiányzik az,
azóta is azoknak, akiknek
azt az Isten oda szánta volna.
A generációs fejlődésük miatt
kapták volna, ha nem nálad landolna.
Átfordultunk címet adtam neki. Eladnám a testésemet annak, aki ezt már látja és érzi és megfizeti. 2013. éjjelén, ezt az érzést festette ki az ecsetem a kezemben, nem festettem tovább, amikor úgy éreztem, nincs hozzá több érzés bennem. Julamami
A hivatásomat gyakorolva, rájöttem, hogy az emberek, nagyon
különbözőek, sok ember tisztelt meg, a tapasztalatomat írom le.
Hahó!
Novemberiek, pontosnak, fennköltnek, tehetséggel születtetek meg.
Sokáig feltételezitek, hogy mindenki úgy él és működik ahogy ti.
S amikor rájöttök, hogy kevésbé olyanok az emberek, mint
amilyennek ti képzelitek, hát megpróbáljátok rávenni
őket, hogy az a helyes, ahogy ti érzitek, látjátok.
S nem törődve azzal, hogy ki nem halljátok,
hozzáláttok és akik tán tévelyegnének,
azokat bevonzva kioktatni igyekeztek.
Csakhogy, mivel ki nem halljátok még
sokáig, hogy a tökéletesség érzése, ne
ártson nektek se, az Isten lassabban adagolja
hozzátok, a nektek még meg nem lévő érzéseket.
Mint az emberies határokon belülieket, hogy el ne
tévedjetek, a különböző kép bevillanását látva, a
hangokat hallva, nehéz akkor az alázatot
gyakorolni, amikor megadatik minden,
ami a jóléthez nektek kell és ki nem apad,
nem hiányzik tulajdonképpen semmi sem.
Csupán a tiszta érzés, ami elvisz oda titeket,
téged, téged, téged is, ahol megtaláljátok azt
az érzést is, hogy az alázat mindennapos, nem
valami megfoghatatlanul képzeletbéli, esetleges.
S ott felismerhetitek azt ami addig hiányzott belőletek,
nem kötelező magatokhoz venni, de meríthettek belőle.
Hiszen az lehet az érzéseitek őre, az a hőn érzelem ne vigye el,
belőletek a szépet, jót, nap mint nap adjon nektek megértőeket.
Ismerve magatok, addig mentek amíg a sikeretek meg nem lesz,
óvatosság, amit meg is lehetne tanulni, ha ti azt nem hoztátok.
Nehogy, addig halmozzatok, szerezzetek, hogy éppen amiatt,
kapjanak rajta az irigyeitek, mert oly magabiztosak voltatok.
Használtátok a megérzéseteket, de az abban már kevés lett.
Jóérzésű adok – kapok, az értetek is van és nem ellenetek,
tudják közületek remélem sokan, emberiesen sikeresek.
Megismerheted a 2016-os önmagad, a „most” magadhoz
mért feladataidat, hogy ne azt véld, megvan mindened,
mégis azt érzed, mintha nem lenne még semmid sem.
Különös nevelés, betanító rajzos oktatás azoknak,
akik azzal megértik, miért nem értették eddig.
Magyarázatokat kapsz amikor rajzolod látod,
mit miért tettél, vagy nem tettél meg még.
Végig kontrollálod az életedet, megérted,
miért éled a múltad, a jelened, s a jót is,
amit tenned kellene a szeretteidért is.
Nézz rá a Műhely, a megelőzésért oldalra,
tán engedményt találhatsz a magad számára.
Persze nem mondhatja meg senki sem neked,
hogy mit tehetsz és mit nem tehetsz meg. Ha
nem szeretnél jó érzéseket és meg se
változzon látványosan semmi sem,
az életedet megéled úgy is.
Talán a sorsodat nem
ismerheted meg,
viszont nem is
változik
majd
meg
semmi
sem és lehet
nyugodtan üresedni.
Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból. A híváshoz, Messenger Heringes Árpádné e.v. és a +36707253808, +36309003272 és a régi telefonomon. Az írásos üzenethez van , heringesarpadne@gmail.com. Szeretettel. Julamami
https://julamami.com, az egyedüli julamami védjegy, 2010. évtől van a nevemen, Heringes Árpádné nemzetközi és magyaroszági, tudományos, prevenciós és parapszichológus, 75 éves egyéni vállalkozó. Tenyér – térképolvasó és oktató. julamami.com a julamami védjegy.
