julamami.com, 2026.11.13. Tisztelettel élj, ha a saját sorsodban, a hozott feladatodhoz, is már, eleget fejlődtél, hát magad is tisztelhető legyél. a julamami védjegy https://julamami.com, julamami.hu, A párkapcsolatokban más és más, a sorsa és az előzőknek az el nem végzett, generációs feladata is, mind a két embernek. Ha még pluszban, a kultúrájuk tekintetében is, nagy különbségekkel házasodtak össze, jó ha egyikük már akkor tudja, annak a kezelhetőségét, azt a. Hiszen, megváltozott minden, s nem elég az érzelem, a hétköznapok is másképp hatnak rájuk, s azoknak az egymásra történő hatásait is ismerve, s azt jól értelmezve, lenne szükséges élniük. Van az úgy, hogy egyikük elölről kell kezdje, másikuknak meg, ahhoz már van generációsan alapja, az előzők által megcsinálva. S ha azt nem tudja a nő, hogy az ő feladata lenne, hogy a motiválja abban a párját, ami éppen tőle érte és a családjukért, elvárható lenne, akkor a miért és a hogyan, össze is keveredhetnek, azt a. Abból még nagy perpatvar is lehet, inkább, beszélni, átbeszélni, megbeszélni, amit csak úgy nem szabadna elvárni, azt a. Csupán csendben írom, az a tapasztalatom, a hivatásomban , hogy a férfi az Isten után az első,s meg is szükséges maradnia, abban a helyzetében. S igyekezni megtanulni, hiszen, szükséges lenne megadni, a tiszteletet, hogy azt a nő, meg is kapja tőle, s hogy a fontos feladatát feladja, azt tán nem kellene elvárni, egyetlen férfitől sem, már bocsánat. Hiszen megváltozott és szinte minden, a párkapcsolatoknak lenne mit megtanulnia, ha már családot alapítottak, nem biztos, hogy belefér a hatalmi harc abba, azt a. Inkább tán meg lenne szükséges tanulnia, a gondolkodó nőknek, hogy a motiváló energiát mi magunk kaptuk, s az egy kiváltságos többlet, azt a. Tán az amin múlhat, az egész együtt töltött életünknek, a silány, vagy a jó minősége, már bocsánat. Hát van mit tanulnunk egész életünkben,tán az óvatos, őszinte módon, jó kommunikáció által, át és megélni is, lenne szükséges és nem, az igazunkért harcolni, azt a. S egyebekkel felvértezve, vissza a múltba nézni, s beleuntan is ugyanazt szajkózni, s nem változva, semmiből nem tanulni, s mindazt, a másiktól viszont elvárni, már bocsánat. S a nagy még akkor kezeletlen, különbségeket észre sem venni, a nemtetszést kimutatni, s mégis ugyanabban maradva élni, azt a. S az ahhoz, megfelelően, jó kommunikációnak a megtanulása helyett, a saját szintjéhez, az abból megoldást nem találót, vitatémának kiválasztani, s csupán, csak az igazát keresni, azt a. S felsorolni, az össze már nem illeszthetőket, ugyanúgy szapulva, de mégis ahhoz ragaszkodva élni, azt a, már bocsánat. Magyarországon, Pakson a Hergál Házból, a tolerancia és az alázat gyakorlásával, az emberséges és szakmai tapasztalatommal,köszönöm, ha elolvassa, már bocsánat. a julamami védjegy